|
2011-09-22 21:42:33, csütörtök
|
| |
| |
Szeretlek
Nagy Erzsébet
Szarvas
Szeretlek, mondogatom halkan,
látni vágyom, hallani szavad!
Akkor is ha bánt, s ha durva.
Szeretlek, a szellő is súgja.
Szeretlek daccal, a halállal,
megtiport lélek jaj szavával!
Te tetted!-keresed a választ?
A tudatomat, e szó rágja!
Ellenség vagyok, avagy barát?
De, mit számit az, ha ott benn fáj!
Harsona zúg a tudat alján,
hogy halni kell, hogy halni muszáj!
Keresed a választ?-bár tudnám!
Elborít a süllyedő világ,
szennyben, mocsokban sok ember jár.
Mond meg te! Miért lennék én más?
Hiszen szeretlek, kell a halál!
Kell a néma vigasztalás,
erő kell, megújulás.
De, gúnnyal feded, ömlik a sár!
Szeretlek, e szóban van a halál,
mondom százszor, mint áldott imát.
Kereszt lesz majd egy nap hajnalán,
s utam elnyeli a homály. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: vigasztalás, mondogatom, szeretlek, tudatomat, mocsokban, megtiport, megújulás, szennyben, százszor, szavával, erzsébet, süllyedő, ellenség, halállal, hajnalán, keresed, elborít, gúnnyal, választ, harsona, hallani, szarvas, elnyeli, kereszt, vágyom, áldott, hiszen, muszáj, vagyok, halkan, daccal, számit, tudnám, mondom, szellő, tetted, tudat alján, süllyedő világ, néma vigasztalás, Nagy Erzsébet,
|
|
Offline
