|
2015-09-28 16:24:12, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Egy nap tehát mégis elutaztam Kassára, gyorsvonattal, ahogy Szegedre, vagy Makóra utazik az ember, különösebb izgalom és érzékenység nélkül: útközben Green Journal-ját olvastam elmerültem, s amit olvastam, jobban érdekelt, mint az utazás; a vonat megállott, s útlevél és vízum nélkül kiszálltam Kassán, átmentem a ligeten, mely a pályaudvar és a város között terül el, szobát nyittattam a szállodában, sétáltam az utcákon, megnéztem az új és régi házakat, elmentem a bérházba, ahol laktunk egy ideig, s a sötét folyosón, mely összekötötte a kapualjat az udvarral, denevérek repültek, megálltam az emeleten a ház ablaka előtt, ahol húgom és öcsém született, lementem a lépcsőn, ahol apám, negyven éven át, mindennap lement, szivarral kezében, derűsen, kövéren és ünnepélyesen, elmentem a másik házba, mely a kapu fölött még őrzi címerünket, bementem egy vendéglőbe, ahol nem ismertek, felmentem a környező hegyre, ahol egyszer vadmacska rejtőzött el télen a kápolnában, s az egyik rozoga nyári házban laktunk, mikor kitört a háború, este elmentem a rosszlányok utcáján a kivilágított ablakok előtt, s bámultam az alvó lányokat, akik egykedvűen és szomorúan, marselle-i nyilvánossággal és közönnyel alszanak e kivilágított kirakatokban, megtaláltam az utca végén a szülésznő tábláját, kinek fia velem járt a középiskolába - Gurka, ez volt a neve -, s éjfélkor megálltam a dominikánusok temploma előtt, a holdfényben, a fehér templomkövekből kirakott, az ezüstfényben egészen spanyolos és kivégzésekre, középkorra emlékeztető téren, s ezt gondoltam: ,,Minden a helyén. Nagyon szép, nagyon helyes."
Talán csak a Dóm volt a régi, félelmes és megközelíthetetlen szépségével, íveinek és boltjainak, oszlopainak és csúcsainak erőfeszítésével... Teljesen egyedül voltam Kassán. Bort ittam egy pincében, hazamentem a szállodába, ásítottam, elaludtam. Akkor, álmomban, egy pillanatra megpillantottam, könnyes szemekkel, Kassát, az igazit - de csak egy pillanatra. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
Címkék: templomkövekből, erőfeszítésével, nyilvánossággal, megpillantottam, középiskolába, dominikánusok, gyorsvonattal, ezüstfényben, összekötötte, ünnepélyesen, kivilágított, kirakatokban, kivégzésekre, megtaláltam, rosszlányok, szállodában, holdfényben, emlékeztető, oszlopainak, érzékenység, szépségével, pillanatra, pályaudvar, címerünket, kiszálltam, egykedvűen, szállodába, nyittattam, csúcsainak, elmerültem, vendéglőbe, kápolnában, különösebb, boltjainak, hazamentem, középkorra, vonat megállott, város között, sötét folyosón, másik házba, kapu fölött, környező hegyre, egyik rozoga, rosszlányok utcáján, kivilágított ablakok, alvó lányokat, utca végén, szülésznő tábláját, középiskolába –, dominikánusok temploma, fehér templomkövekből, ezüstfényben egészen, Márai Sándor, Green Journal-ját,
|
|
Offline
