|
2015-11-30 18:01:33, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Kohut Katalin: Ajándék
- Béééla! Mit gondolsz, mennyi pénzt adjunk a nővérem két gyerekének?
- Pénzt? Pénzen akarod megvásárolni a szeretetüket?
- Tavaly sem örültek a kézzel kötött pulóvereknek, pedig több, mint egy fél évig készítettem őket. Csak huzigálták a szájukat és alig akartak odajönni hozzánk.Most sem akarsz nekik pénzt adni ezek szerint, Béla?
- Nem, inkább megveszem a nagyobbiknak a mobil applet drágán, a kicsinek meg a tablettet, hogy a szülőknek ennyivel is kevesebb legyen a gondjuk!
- De miért kellene ilyen drága ajándékot vennünk? Egyszerűbb, ha letudjuk öt-ötezer forinttal...
- A pénznek szaga van, azok nem mi vagyunk. A pénz az áruk csereeszköze, az árukat nem cserélem le vele.
- Jó, akkor vegyünk árukat belőle! Mit szólsz a kicsinek egy szép kabáthoz?
- Jó lesz, a legdivatosabbat vesszük meg neki. Alkalmi ruhára nincs szüksége, amit Te szeretsz, drága Vilma, mert ezek a lányok már csak ritkán öltöznek szép ruhába. Bezzeg a mi időnkben, amikor megláttalak először, éppen fekete estélyi ruhát viseltél...
- Ez is dívik még, de csak a tiniknek, már ők ismét megveszik maguknak, csak győzzék majd a szülők pénzzel!
- A nagyobbiknak pedig kozmetikumot veszünk, púdert és hasonlót, ez is benne van pár ezer forintban.
- Jó, megbeszéltük Bélám! Mit gondolsz, Klárika örülni fog a keresztszemes párnámnak?
- Ha örül, ha nem, ezt kapja. De varrhatnál neki olyat, ami illik a sötétítő függöny színéhez!
- Igazad van, Bélám, holnap meg is veszem az anyagot és a cipzárt hozzá! Ennek biztosan fog örülni, a díszpárna mindig jól jön.
- Én tudod, minek örülnék?
- Minek, drága Bélám?
- Ha kettesben lennénk karácsony viliáján és...
- Ez az ünnepi kívánságod, de hát miért?
- Azt a régi Vilmát akarom, aki elvarázsolt engem. Ezért én most át is adom az ajándékomat, amiben majd vacsorázunk gyertyafénynél, megszorítva egymás kezét...
- Óh, ez csodálatos, drágám! Fekete csipkés kombiné és alsónemű! Köszönöm, drága Bélám! Én is megleptelek ám valamivel...
- Ez nagyon elegáns együttes, éppen az alkalomhoz illik, drága Vilma! Egyre gondoltunk! Mennyire boldogok vagyunk, azt hiszem, igazából fel sem fogjuk. Mások az orvoshoz tartogatják az elegáns alsóneműiket, mert csak odajárnak a betegségeik miatt.
- Ez nagyon szomorú Bélám, de így van. Mi nem megyünk szentestén sehová, majd másnap jöhetnek a gyerekek, előtte főzöm meg a töltött káposztát is. A szeretet ünnepe nálunk valósággá válik, mint ahogyan most is az van, meg az év minden napján. Már mi megtehetjük azt, hogy senkinek sem engedjük elrontani. Azt a luxust is megengedhetjük, hogy megválogassuk, kivel állunk szóba és a primitívebbekkel nem állunk szóba. Más világ, nem lehet megengedni, hogy kizökkentsenek minket a nyugalmunkból.
- Így igaz, drága Vilma! Tamásnak mit adunk ajándékba?
- Ha igaz, hogy a karácsony a család és a szeretet ünnepe, amikor mindenki áhítatosan szomjazik a szépségre és a jóra, akkor a legértékesebb ajándék még mindig a szeretet, amit a szívünkkel adunk át. Fess neki egy szép kaspót görög mintával, annak biztosan örülni fog.
- Rendben, holnap elindulok cserépkaspó után a városban. Az igazi ünnep viszont nem lehet szívből szóló dal nélkül. Ketten megalkotunk egy csodálatos dalt, mely a közös karácsonyi dalunk lesz majd.
- Jó, holnap előveszem a gitáromat, már régen porosodik a sarokban. Karácsonynak aranyestjét ragyogtatja a szeretet óriássá nőtt zöld fája, meghitt arcunk néz fel rája...
- Nagyon szép, drága Vilma. Mivel folytatod majd, kíváncsi vagyok. Jézus-várással, vagy kedvenceddel, Írisszel?
- Majd meglátom, drága Béla! Mindkettőt szeretem, de a Jézus legendát már a gyerekek kinőtték, már nagyok. Éppen ideje, hogy megismerjék az igazságot!
- Ahogy gondolod, drágám! Nekünk is hosszú út vezetett el idáig, de nem kell mindenkinek labirintusokat bejárnia...
- Nem kell a saját kárán tanulnia, ezért vannak az idősebbek. Ha a fiatalok mindig meghallgatnák őket, nagyon sok veszélytől megóvnák saját magukat. Régen bölcs volt a bölcs öreg, felnéztek rájuk. De mi nem vagyunk Jedik, ebben sem vagyunk divatosak az gyerekek szemében. De az sem biztos, hogy ha most egy vén bölcs megjelenne nekik, megfogadnák a tanácsaikat. A számítógép és mobil világát éljük, minden olyan egyszerűnek látszik, csak nekünk, idősebbeknek bonyolult a rendszer.
- Tényleg, akarsz egy új laptopot?
- Nem kell ehhez karácsonynak lennie, ami szükséges, azt bármikor megveheti az ember magának, amikor megengedheti anyagilag. Legyen minden úgy, ahogyan előre terveztük és megbeszéltük. A szeretet kösse össze ilyenkor a kezeket, mint egy láthatatlan selyemfonál!
- Nincs semmi, ami csodálatosabb lenne az ember szívénél!
2015. november 30. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: primitívebbekkel, legdivatosabbat, kizökkentsenek, labirintusokat, megengedhetjük, gyertyafénynél, keresztszemes, nyugalmunkból, megválogassuk, meghallgatnák, legértékesebb, csodálatosabb, megbeszéltük, kozmetikumot, idősebbeknek, pulóvereknek, megengedheti, alsóneműiket, karácsonynak, nagyobbiknak, csereeszköze, szeretetüket, kedvenceddel, megvásárolni, betegségeik, tanácsaikat, megláttalak, megtehetjük, megleptelek, láthatatlan, megszorítva, ajándékomat, elvarázsolt, tartogatják, mindenkinek, cserépkaspó, kézzel kötött, mobil applet, szülőknek ennyivel, pénznek szaga, áruk csereeszköze, szép kabáthoz, legdivatosabbat vesszük, szülők pénzzel, nagyobbiknak pedig, keresztszemes párnámnak, sötétítő függöny, cipzárt hozzá, díszpárna mindig, ünnepi kívánságod, régi Vilmát, alkalomhoz illik, Kohut Katalin,
|
|
Offline
