Kohut Katalin: A gyűrű - Kohut Katalin, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Kohut Katalin: A gyűrű

2016-01-20 20:11:11, szerda


	Márta egyetlen gyermeke volt idős szüleinek, egy késői, igazi szerelem gyümölcseként. A bölcs szülők igyekeztek a legtöbbet nyújtani számára, így egyengették ifjúkori útjait is, finanszírozva egyetemi tanulmányait. Sikeres tolmács lett belőle, több nyelvből diplomázott. Mehetett volna tanárnak is, de a kötetlen életforma tökéletesen kielégítette. Ősz volt, szikrázó napsütéssel. Illett élvezni a meleg cirógatást, fel kellett töltekezni a fénnyel tudván azt, már nem sokáig szolgálja az embereket az égen. Az Idő pörög villámgyorsan, s vele tart a Föld, mint egy magányos űrhajó a galaxis jéggé fagyasztó űrjében. Megérkezett az olasz turista csoport. Kíváncsiak voltak a csillagvizsgálóra is. Késő este került sor az előadás meghallgatására, s a tetőtéri ablakba helyezett távcsővel a csillagok vizsgálatára. Márta tolmácsolta a kérdéseket, melyeket az űrkutatók udvariasan és érthetően megválaszoltak. Egy őszes halántékú, kreol bőrű férfi magyarul érdeklődött. Kérdése különös volt: igaz-e, hogy kinn az űrben megáll az idő, nincsen öregség és elmúlás? Létezik-e az örökkévalóság? Zavarba jöttek az űrkutatók, bár azzal tisztában voltak, hogyha rádión jeleket küldenénk ma, mondjuk hetven, vagy nyolcvan év múlva kapnák meg az egyik csillagon, de arra vonatkozóan nem szolgáltak információval, mi történne az emberrel, ha űrhajóra szállna és kirepülne a mindenségbe. Márta is úgy gondolta, mint a férfi, hogy örökkévalónak lennie kell. Ez a téma az előadás után össze is hozta őket. Sétáltak a kissé lehűlt levegőn a kihalt utcák éjszakai lámpái alatt és egy tudományos eszmecserét folytattak földi ember szemszögéből. Másnap ismét találkoztak, Márta megígérte, hogy elkíséri Nicolast egy ruházati szövetkezetbe, ahol éppen készültek olasz Mitsubishi gépek telepítésére. Ehhez kellett a megfelelő szakembert, a legjobb műszerészt kiválasztania és kivinni magával betanítás végett. Tolmácsolni ismét nem kellett, de Márta érezte azt, hogy a férfi büszke arra, hogy mellé szegődött. Nagyon jóleső érzés volt, bizsergett szinte az egész teste és úgy érezte, mintha éjszakai részegség kábasága lenne rajta, olyan enyhe fokú spiccesség. Ja, ez a kémia, a szerelem kezdete, csakhogy ő még soha nem érzett hasonlót. Mámorosan csodálta Nicolast, hatalmas zöld szemei csillogón ragyogtak, kislányos lófarkát néha előre tette a nyakába. Nagyon jól állt neki a befont haj. Többször meg is kérdezték tőle idegenek, volt-e népi táncos valamikor. Másnap vacsorára voltak hivatalosak a Hiltonba. Kellemes muzsika ringatta kábulatba őket, a lassú táncnál ösztönösen lépkedtek, átadva magukat a jóleső ernyedtségnek. Miután a vendégsereg elment, s kettesben maradtak, a férfi egy üveg pezsgőt hozatott, s egy letakart kristálytálcát. Márta hófehér kosztümjében üldögélt, kérdő pillantást vetve a férfira. Nicolas letérdepelt egyik lábával, a másikkal átnyújtotta a tálcát, levéve róla a bársonylepelt. Márta örömében és meglepetésében szólni sem tudott, mikor meglátta a csodálatos jegygyűrűt. Egyszerre szólaltak meg: az örökkévalóságig. A férfi még pár napig tartózkodott az országban, minden estét együtt töltöttek, megbeszélték az esküvő részleteit. Márta szüleit is felkeresték közösen, akik beleegyeztek a hirtelen jött szerelem véglegesítésébe. Egyikőjük sem érzett még soha ilyet, szinte egymás ki nem mondott gondolatait is ismerték. Boldogan búcsúztak el, abban a tudatban, hogy nemsokára újból találkoznak. Már két hónap eltelt, de semmi hír Nicolasról. Nem lehet, hogy elhagyta, hiszen a szív-szerelem soha nem múlhat el a teljes bizalommal együtt. Kínzó hiányérzet gyötörte Mártát. Az újságcikkeket nézegette az interneten, amikor feltűnt neki egy rövid híradás arról, hogy az egyik szövetkezet műszerésze szörnyet halt az olaszországi kiküldetése alatt autóbalesetben. Megrendülten értesült a hírről és sejtette, hogy Nicolassal utazott együtt. Tudta a szívével, hogy az örökkévalóság soha nem múlhat el, de eszével felfogta a történteket. Gyászba öltözött a lelke, hiszen egyik felét elveszítette. Szülei egymás után mentek el hirtelen, s mert ők is egy léleknek számítottak, nem tudtak egymás nélkül élni. Itt maradt egyedül, a jeges űrrel, amit érzett. Gyermeket várt. A magányos várakozás kitöltötte fájdalmas napjait, lelkiismeretesen készült az anyaságra. Hét hónap múlva karjaiban tartotta Vivient, a világ legcsodálatosabb kisbabáját. Onnantól a gyermek adott tartalmat életének. Egész nap vele foglalkozott, énekkel ringatta mindig álomba. A kislány már tíz hónapos korában járni kezdett, s szobatiszta volt, egy évesen elénekelte az egyik közös dalukat. Csodagyermek! Márta rajongással vette körül Vivient, de egészsége egyre jobban gyengült, bár szíve érezte még a hatalmas összetartó erőt, mely Nicolashoz kötötte, a hiánya mégis felőrölte. A szomszédok felfigyeltek arra, hogy Márta, a kedves, szolgálatkész asszony két napja nem nyitotta ki a lakása ajtaját. Füleltek, de semmit sem hallottak, még gyermekhangot sem. Hiányzott viszont a közös ének, amiben naponta gyönyörködtek. Segítséget kérve feltörték az ajtót és megdöbbentek azon, amit láttak: a kislány anyja mellett ült az ágyban és játszott a lófarkával, meg a babájával. Az anya halott volt. A gyermek nyakában egy aranyláncon lógott egy csodálatos jegygyűrű. Vivient gyermekvárosban helyezték el hozzátartozó hiányában. Itt a barátságos kislány magányosan élte napjait, mert a többiek kiközösítették. Királylánynak csúfolták és udvariasságát is utánozták. A nemesség megmutatkozott ilyen körülmények között is, senkinek sem sikerül elvennie méltóságát. A magányában edződő szépség kijárta az élet útjait, s mivel gyorsan és jól tanult, több nyelven megtanult beszélni és jeles eredménnyel levizsgázott gyors- és gépírásból is. Már tizennyolc éves korában bérelt magának egy kis lakást a nagyvárosban. Az olasz nagykövetségen helyezkedett el titkárnőként. Két év múlva új nagykövetet helyeztek az országba. Az adott napon családjával együtt érkezett meg az őszes halántékú, kreol bőrű, még mindig vonzó úriember feleségével és fiával. Márta fogadta a családot, körbekalauzolta őket a birtokon. Carlo, a fiú le nem vette a szemét róla. Nem is tudta, melyik része a legszebb ennek a gyönyörű hajadonnak, talán mindene tökéletes. Csodálta gesztenyebarna befont lófarkát, fenyőzöld szemeit, formás vénuszi alakját. De a nagykövet ugyanígy volt vele. Emlékezett, mikor ránézett, egyetlen egy szó járt a fejében: az örökkévalóságig. Ekkor pillantása ráesett a leány nyakában lógó jegygyűrűre. Szemeit elborította a könny. Felesége jól tudta, mi történt Nicolassal az autóbaleset előtt, hogy örök hűséget esküdött szerelmének, Mártának. Nagyon sokáig feküdt kómában a kórházban, s míg az amnéziája elmúlt, feleségül vette az ápolónőjét, akinek már volt egy kisfia. Mindig készült vissza, de szíve azt súgta neki, hogy már hiába. Magához ölelte megtalált leányát, Vivient, s ujjára húzta édesanyja jegygyűrűjét. Ősz volt, s mint általában ilyenkor lenni szokott, az emberek féltek az elmúlástól, a tél dermedt hidegségétől, attól, hogy maga alá temeti a mindenséggel együtt a tiszta érzéseket is. Nicolas és Vivien szívében a nyár tüze lobogott, a hirtelen megtalált szeretetet többé nem hűtheti le az űr hidegsége. Márta legnagyobb szerelmi vallomása leánya, akivel azt üzente: az örökkévalóságig. 2016. január 20.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Címkék: lelkiismeretesen, legcsodálatosabb, meghallgatására, véglegesítésébe, örökkévalóságig, gyermekvárosban, körbekalauzolta, meglepetésében, megválaszoltak, autóbalesetben, megmutatkozott, kiközösítették, nagykövetségen, gesztenyebarna, kristálytálcát, kiválasztania, bársonylepelt, örökkévalónak, örökkévalóság, villámgyorsan, szolgálatkész, gyümölcseként, királylánynak, udvariasságát, információval, gyönyörködtek, újságcikkeket, ernyedtségnek, szövetkezetbe, finanszírozva, gyermekhangot, titkárnőként, szemszögéből, elveszítette, jegygyűrűjét, foglalkozott, bölcs szülők, legtöbbet nyújtani, kötetlen életforma, meleg cirógatást, fénnyel tudván, magányos űrhajó, galaxis jéggé, olasz turista, előadás meghallgatására, tetőtéri ablakba, csillagok vizsgálatára, űrkutatók udvariasan, őszes halántékú, űrben megáll, egyik csillagon, előadás után, Kohut Katalin,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]