|
2016-03-13 12:35:22, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
A mi evangélium a következő mondattal kezdődik: ,,Jézus kiment az Olajfák hegyére". Atyjával beszélgetett, vagyis imádkozott. Amikor néha panaszkodunk, hogy nem tudunk imádkozni, különféle lelki kalauzok lapozgatása helyett, kézbe kellene vennünk az Evangéliumot, és megtanulni belőle imádkozni. Úgy, ahogy Jézus imádkozott. Lehet persze százféleképpen, de csak egyet érdemes gyakorolni. Mély, meghitt beszélgetésbe merülni Mennyei Atyánkkal. Imádsága után az Úr lesétált a Templomhoz, leült egy kőre és tanítani kezdte az igaz szóra szomjas embereket. És ekkor odahoztak elé egy házasságtörő asszonyt. Akik a tanítást hallgatták, bizonyára bosszankodtak egy kissé, mert megzavarták őket. Jézus nyilvános működésének legszebb gyakorlati tanításával kárpótolta a méltatlankodó embereket. Olyan tanítással, amelynek olvasatán egyszerűen könnybe lábad a szemünk, kétezer év távolából is. Ebben a jelenetben megjeleni az a Valaki, Akivel Jézus röviddel elébb beszélgetett az Olajfák hegyén. Milyen az Atya? - kérdezed testvérem. Pontosan olyan, mint akivel az elmúlt vasárnap megismerkedhettünk, a tékozló fiú történetében. Csendes, nem beszél sokat, szelíd, kedves és végtelenül irgalmas. Ha bárkitől az ellenkezőjét halljátok, ne higgyetek neki. Kérlek benneteket, ne higgyetek ha arról prédikálnak, hogy az Atya bánt, megver, hogy kárhozatra ítél. Nem igaz! Jézus, akiben maga az Atya testesült meg, igen, Jézus tanítja életével, halálával pontosan az ellenkezőjét. Az Atya szeret bennünket, mint tulajdon gyermekeit. Ölében hordoz és becézget. Vigasztal, letörli könnyeinket, ha nem látunk már a sírástól. Szelíden felemel, amikor ki tudja hányadszor elesünk és már se erőnk, se hitünk nincs talpra állni. A házasságtörő asszony némán áll Jézus előtt, körülötte a tömeg, kezükben kövekkel. A tömegnek igaza van. Törvény írja elő, hogy akit házasságtörésen értek, azt a korabeli kivégzési módnak megfelelően, agyon kell zúzni kövekkel. Ez törvény, a törvény pedig szent. A kövezés jogkövető magatartás. Az asszony némán áll. Eszébe juthat gyerekkora. Amikor kislányként játszadozott a többiekkel, álmodott arról, hogy majd neki is lesz férje, gyerekei, szép családja, akikhez hűséges lesz. Olyan szép volt akkor az élet, tele reményteli tervekkel. Nem gondolta volna sose, hogy ide jut. Valami kisiklott életében, talán a szeretethiány, talán a test vad követelőzései ellen való felkészületlenség, ki tudja? Mindegy már. Most ott áll a dühös tömegben és reszket. Rettenetesen fél. Nemsokára agyon fogják verni. Meg kell halnia, pedig olyan szép az élet.
Milyen jó lenne valami csoda folytán újra kezdeni! Talán százszor meg is bánta tettét, de már késő. A törvény, az törvény. Aztán odapillant arra a férfira, aki ott ül a kövön, és valamit ír az ujjával a porba. Rá se néz, még arra sem méltatja. Nagy tekintélye lehet, ha elébe hozták. Biztos ő a bíró, aki ítélkezni fog fölötte. Nem sok jóra számíthat, tudja és már nem is reménykedik. Legyen vége mielőbb, mert ettől a félelemtől mindjárt összeesik. Valamit beszélnek a férfiak a feje fölött, nem is érti igazán, de egyszer csak a férfi fölegyenesedik, ránéz a tömegre, amely azon nyomban elcsendesedik. Döbbenetes csend lesz. Távolból kakas kukorékol, egy kisgyerek sírását hozza a szél, majd ismét csend. És akkor a férfi halkan megszólal. - Igen, a törvény, az törvény. Ezt az asszonyt meg kell kövezni. Mindössze egyet kérek tőletek. ,,Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való". Az emberek meglepődtek. Voltak, akik kérdően egymásra néztek, de nem jött válasz senkitől. A férfi pedig újra leült a kőre, és mint aki jól végezte dolgát, megint írogatott a porba. Az asszony ekkorra minden reményét elveszítette. És láss csodát, apró koppanásokat hallott. Nem mert megfordulni, csak fél szemmel pislantott hátra. Hisz ez lehetetlen! Egyenként hullottak ki szép egymásutánban a kövek a durva ujjak közül. Végtelenül hosszúnak tűnő percek következtek, melyek után mindenki elsomfordált, és az asszony egyedül maradt ezzel a férfival. Az most abbahagyta az írást, fölállt és ránézett az asszonyra. Istenem! Micsoda tekintet! Ilyet még soha nem látott. Csak nem Jézus ez a férfi? Sokat hallott már róla, hogy csodákat tesz, betegeket gyógyít és talán ő a messiás király. Micsoda tekintete van! És akkor az asszonyban történt valami. Nem tudta levenni tekintetét Jézuséról. Hosszan néztek egymás szemébe, és valami nagyon furcsa, bizsergető érzés futott végig a testén. Könny futott a szemébe, Jézus pedig némán, szelíden nézte őt tovább. Talán egy picit el is mosolyodott. És ekkor egy gondolat kerítette hatalmába. Ahogy ott állt bűnösként, halálra ítélve, menthetetlenül mocskosan, mindenkitől megvetetten, újra kislánynak érezte magát. Pontosan annak a tiszta kislánynak, aki volt valamikor, amikor még reményekkel vágott neki az életnek. Nem értette az egészet, csak annyit érzett, hogy gyógyul. Nem a keze, nem a lába, nem a leprája, vagy a vaksága, az élete gyógyul. Jézus pedig nagyon halkan, barátságosan megszólalt: ,,Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" ,,Senki, Uram". ,,Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Jézus odament az asszonyhoz és megölelte, majd vállára vetve köntösét, elindult tanítványaival a Jeruzsálemből kivezető út felé. Az asszony teljesen egyedül maradt. Lassan fölemelte szép arcát az égre, és csak ennyit mondott: “Köszönöm."
Így ért véget ez a történet. Nem tudjuk, mi lett ennek az asszonynak a sorsa, de nem is fontos. Mi most vagyunk itt, ebben a korban, és tele van a kezünk kövekkel. Kört alkotunk és előítéleteinkkel, rágalmazásainkkal, megszólásainkkal halálra sebezzük embertársainkat. Amikor pletykálunk valakiről a hát mögött, amikor valakinek a rossz hírét terjesztjük. Olyan is előfordult már, hogy mi voltunk a kör közepén. Köröttünk pedig a rosszak. Van egy szigorú lélektani törvény, amelyet, ha nem ismerünk fel, és nem teszünk ellene haladéktalanul, romlásba fog dönteni bennünket. Ez a kivetítés, vagy más néven: projekció. Mindannyian irgalomra szoruló, bűnös emberek vagyunk. Egyrészt az eredeti bűn folytán, másrészt, személyes vétségeink tesznek minket azzá. Mi természetesen tiszta, lelkiismeretes emberek akarunk lenni, hiszen erre neveltek szüleink, hittoktatóink, és mi ezt komolyan is vesszük. Igen ám, de az eredeti bűn miatt, bűnre hajló természetünk van. Akarjuk mi a jót, de nem mindig megy. Ekkor azokat a negatív tulajdonságainkat, amiket észrevettünk, de hallani sem akarunk róluk, leszorítjuk tudatunk alá, a tudattalanba. Azt gondoljuk, ott jó helyen vannak, nem látja senki. A tudattalan nem így gondolja. Elő akar bújni, mert követeli jogos helyét és elő is jön. Ott, ahol mi nem vesszük észre. Kicselezi a tudatot. Ezeket az eldugott rossz tulajdonságainkat pedig rávetítjük embertársainkra, közvetlen környezetünkre. Érezzük, hogy valami nem stimmel, ezért még jobban megpróbáljuk elfojtani őket. Ők még erősebben felszínre akarnak törni. És felszínre is törnek. A kivetítések eredményeként születik meg az, amit úgy nevezünk, hogy mindig a ,,másik a hibás". Ismerős? Nekem sajnos igen. Nem én vagyok a hibás, hanem te! Azért tanul rosszul a gyerek, mert te így meg úgy. Azért követek el annyi hibát, mert te ez és ez vagy, ezt és ezt csináltad. Így lesz mindennek az oka a házastársam, az anyósom, apósom, a szomszéd, a fűszeres, a polgármester, sőt a kutya is, mindenki csak nem én. A kivetítés nem mindig sikeres közvetlen környezetünkben, ekkor projekcióinkat kihelyezzük. Mondjuk, a kommunistákra, a fasisztákra, a cigányokra, a zsidókra, a románokra, és a többi. Kezünkben ott van a kő. Vissza kellene vonunk kivetítéseinket, mert így nem lehet élni. Nem jó ez se nekünk, se másoknak. De nem megy. És akkor jön Jézus, ránk néz gyönyörű, tiszta szemeivel és így szól: ,,Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való". Egyedül Isten megbocsátó szeretete hozhat nekünk gyógyulást. Ez pedig már itt a földön boldogságot ajándékoz nekünk. Hát, testvérek, rajtunk a sor. Vágjunk bele bátran! Van szószólónk az Atyánál, Jézus, a Krisztus. Menni fog és akkor talán győz a szeretet ezen a szomorú földön.
DIÓSSY IVÁN·2016. MÁRCIUS 13. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkipásztori elmélkedés |
|
|
|
Címkék: előítéleteinkkel, megszólásainkkal, környezetünkben, kivetítéseinket, embertársainkat, házasságtörésen, embertársainkra, lelkiismeretes, menthetetlenül, tanítványaival, haladéktalanul, fölegyenesedik, százféleképpen, környezetünkre, projekcióinkat, természetesen, bosszankodtak, kommunistákra, méltatlankodó, jeruzsálemből, hittoktatóink, szeretethiány, egymásutánban, elcsendesedik, eredményeként, beszélgetésbe, követelőzései, észrevettünk, koppanásokat, természetünk, ellenkezőjét, történetében, elsomfordált, beszélgetett, tudattalanba, házasságtörő, következő mondattal, igaz szóra, házasságtörő asszonyt, tanítást hallgatták, méltatlankodó embereket, jelenetben megjeleni, elmúlt vasárnap, ellenkezőjét halljátok, házasságtörő asszony, tömegnek igaza, korabeli kivégzési, törvény pedig, kövezés jogkövető, asszony némán, dühös tömegben, félelemtől mindjárt, Mennyei Atyánkkal, Akivel Jézus, Egyedül Isten, DIÓSSY IVÁN·,
|
|
Online
