Boldogsággal a szívemben ébredtem reggel.
Csodáltam a napot, ahogy felkelt.
Szikrázó fényével beragyogja az eget.
Sugaraival melengeti lelkemet.
Madarak dala száll fel az egekig.
Zöldben pompázik minden odakint.
Ébred a természet, gyönyörű virágok,
zöldellő rét közepén ott állok.
Beleszippantok még a levegőbe,
közben egy harmatcsepp hull a fejemre.
Elmosolyodva letörlöm csendben,
itt van a tavasz, megjött végre.
Vári Andrea verse
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
|
Offline
