|
2012-09-27 00:13:34, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Hepp Béla
Van az úgy...
Van az úgy, hogy a távoli életigenlők
hangjai áttörik a csendem,
nem akar komolyodni fejemben a felnőtt,
játszani hívja az éjjeli felhőt,
fénykoszorút fon a renden,
van az úgy, hogy a szélbe szaladnak az árnyak,
csillagot lépnek az éjbe
üres nappalokat elfelejteni várnak,
hűs takaróm, ez a csöndes alázat
elfoszlik, rongyokra tépve...
van az úgy, hogy a rám omló ólomidőben
fuldoklik bennem a dallam,
tehetetlen a szárnyaló lélek, erőtlen
próbái nem viszik messze belőlem,
s én hagyom,
hogy elmúljon halkan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hepp Béla |
|
|
|
Címkék: fénykoszorút, életigenlők, elfelejteni, komolyodni, ólomidőben, tehetetlen, nappalokat, szárnyaló, szaladnak, rongyokra, fuldoklik, csillagot, elfoszlik, fejemben, játszani, elmúljon, csöndes, erőtlen, csendem, takaróm, felnőtt, belőlem, áttörik, hangjai, halkan, szélbe, bennem, távoli, alázat, várnak, árnyak, próbái, lépnek, messze, éjjeli, hagyom, távoli életigenlők, éjjeli felhőt, szélbe szaladnak, csöndes alázat, szárnyaló lélek, Hepp Béla,
|
|
Offline
