|
2012-10-10 21:35:39, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Majtényi Erik:
Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a vállad,
csupasz a vállam,
s akár a bőrre
tapadó inget,
cipeljük pőre
kétségeinket,
meg azt a terhes,
meg azt az áldott,
azt a keserves
bizonyosságot.
Szándékot szándék
félve kerülget,
karjatárt árnyék
lopva feszül meg,
szólsz botladozva,
szólok dadogva,
s legyűrnek félszeg,
didergő félszek.
Szempillád néha
nyugtalan rebben,
mint lüktetés a
kötözött sebben,
s szavunk a semmi
rácsához koccan
kétemeletnyi
hűvös magosban.
Valami lomha
időtelenség
süketen kongja
ideges csendjét,
s ebből a csendből,
ösztönünk börtön-
odvából feltör,
feltör dübörgőn
az a parázsló,
magát veszejtő,
meg nem bocsájtó,
el nem eresztő,
eszelős, fojtott
kényszerűség,
vérünkbe oltott
védtelen hűség,
az a sikoltó,
láncokat oldó,
borzongó óhaj,
sunyi, kegyetlen,
emberi szóval
nevezhetetlen,
amitől félsz és
amitől félek,
amiért élsz és
amiért élek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Majtényi Erik |
|
|
|
Címkék: bizonyosságot, nevezhetetlen, kétemeletnyi, kétségeinket, kényszerűség, időtelenség, botladozva, szempillád, ösztönünk, szándékot, karjatárt, legyűrnek, virágének, nyugtalan, kegyetlen, védtelen, lüktetés, magosban, keserves, majtényi, kerülget, veszejtő, kötözött, rácsához, vérünkbe, dübörgőn, láncokat, csendből, borzongó, csendjét, cipeljük, parázsló, bocsájtó, csupasz, dadogva, félszeg, Majtényi Erik,
|
|
Offline
