|
2012-10-20 20:06:34, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
György Viktória Klára
Ami nincs miért kell, hogy fájjon?
Egy pillanat, egy megfoghatatlan
érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mond, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen,
hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény , lépcső, magas hegyek,
mond csak még mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról,
mond ugye ez nemcsak képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet,
őrzöm a titkot, a mi időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
ne félj én nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet,
lelkem egy része az emléked, szívemet bezárva
titokként őrzöm meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke,
varázslatos tájak, s nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Vonz a semmi, az ismeretlen,
csak űrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája,
mond ideér-e hozzám valahára?
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.,
(A)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Viktória Klára |
|
|
|
Címkék: megfoghatatlan, varázslatos, ismeretlen, múltunknak, félhomály, titokként, álmaidban, csendesen, elveszett, kiáltanék, muzsikája, szívemben, fájdalmát, lelkednek, gyöngyei, szívemet, képzelet, kísérjék, viktória, fájdalom, léptedet, rohannék, könnyeim, szeretet, valahára, vezetett, rejtenek, felfedje, pillanat, múltból, múltról, bántlak, nemcsak, érzések, rejteke, barlang, lélek muzsikája, György Viktória Klára,
|
|
Offline
