|
2012-10-27 01:17:41, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kovács Daniela
Azt hittem...
Azt hittem vársz rám túl a hallgatáson,
túl a bús ősz ázott magányán,
a Napba simuló felhőhasadáson,
túl a dajkáló sugár aranyán,
hogy ott vársz rám, szelíd türelemmel
csodavilágunk száz meséin túl,
nyári éjjelekben rejtőző meleggel,
mely öl-puha, selymes emlékekbe hull.
Azt hittem rám vársz minden esthomályban,
minden derűs arc vonásain túl,
minden szenvedélyes, olthatatlan vágyban,
mely, mint forró láva föld méhébe fúl,
hogy ott vársz rám minden édes ízben,
hol a perc méze mindig visszacsókol,
csöndet megszegő, Istent áldó hitben,
hol legszebb dallam angyalhangon szól.
Azt hittem ott vársz, szavak melegében,
sosem írt míves verseim mögött,
szív-rügyfakadásom áldott gyönyörében,
valahol... rám vársz... ég és föld között.
Kovács Daniela
.......Vajúdó magány
Valami mély, istentelen csend
szövetkezik örömöm ellen,
s mint egy vérengző, vad szörnyeteg
tépi szét a mellem.
Nem nyílik meg a kőrengeteg.
Álom sem jön, mely hozzád emel.
Már itt zsibbad számon a neved,
ám senki sem felel.
Kovács Daniela
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Daniela |
|
|
|
Címkék: felhőhasadáson, csodavilágunk, rügyfakadásom, angyalhangon, visszacsókol, esthomályban, szenvedélyes, szövetkezik, olthatatlan, hallgatáson, gyönyörében, istentelen, szörnyeteg, éjjelekben, kőrengeteg, türelemmel, melegében, emlékekbe, meleggel, vérengző, megszegő, vonásain, magányán, legszebb, rejtőző, zsibbad, selymes, daniela, vágyban, verseim, aranyán, dajkáló, csöndet, valahol, hittem, dallam, dajkáló sugár, perc méze, Kovács Daniela,
|
|
Offline
