|
2012-10-30 18:09:46, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Shakespeare
LVII. Szonett
Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.
A világhosszú időt se szidom,
Fenség, folyton az órát lesve érted,
S felejtem, bár keserű volt nagyon,
Hogy szolgád egykor távozásra kérted.
Kérdezni sem merem féltékenyen:
Hol jársz s miért? Semmit se gondolok,
Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,
Hogy akikkel vagy, milyen boldogok.
Oly bolond ez a szív, hogy bár teszel
Egyet-mást, rólad rosszat nem hisz el.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
Címkék: vesztegethetem, féltékenyen, shakespeare, világhosszú, fordította, legfeljebb, rabszolga, távozásra, kérdezni, boldogok, felejtem, gondolok, szolgád, folyton, hivatsz, rosszat, akikkel, szonett, teszel, keserű, fenség, lőrinc, bolond, egykor, sóhajt, semmit, szívem, kérted, milyen, szidom, nagyon, vágyad, legyen, dolgom, percét, életem, világhosszú időt, órát lesve, Szabó Lőrinc,
|
|
Offline
