|
2012-11-05 00:22:17, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Imre Flóra
Engedd
Nem kell a múltam sem letagadnom
olyan az életem, akár a zsoltár.
Fény voltál, mikor két vállam felett
az életembe belehajoltál.
Madár iszik így kék tavi kákán
épp, hogy csak sebet csókolva a vízre,
hányszor csókoltam én is a sorsom
a szemeidre.
Futnak az évek, mind megöregszünk,
nyárvége villan hajunk is őszül,
éveink nehéz lángja, virága
maradhat most már csak menedékül.
Arcodra arcom emberi mását
mintázza fény, fagy. Gyógyít az ujjad,
engedd, hogy súlyos álmaim közben
az álmaidba belesimuljak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imre Flóra |
|
|
|
Címkék: belehajoltál, belesimuljak, megöregszünk, letagadnom, szemeidre, csókoltam, menedékül, csókolva, nyárvége, maradhat, mintázza, életembe, hányszor, álmaidba, gyógyít, zsoltár, arcodra, sorsom, súlyos, villan, virága, emberi, lángja, éveink, futnak, hajunk, engedd, álmaim, vállam, felett, életem, múltam, közben, voltál, mikor, őszül, életembe belehajoltál, álmaidba belesimuljak, Imre Flóra,
|
|
Offline
