|
2012-11-10 23:18:06, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kovács Anikó
Litánia
(2008-ban újraírt változat)
Ezen a ködöt síró, csúf, novembervégi alkonyon,
kettőezer-négyben egy goromba, hideg szombaton,
most, mikor előttem csak az üres semmi kékell:
fájón vesződöm saját magam megfakult hitével, -
panaszom apró árnyat ejt a sápadt zsoltárfénybe,
- s már éjbe fonnyad az őszi bokrok lenge csipkéje.
Kedvesem,
nem csak a hang szakadt meg és dadognak a szavak,
de három teljes napon át csak Téged sirattalak, -
pedig nem hagytál el, és nem szeretsz kevésbé,
csak fájt a búcsú, - s a féltés átalakult veszéllyé;
hangtalanul és gyorsan dőlnek át rajtunk az évek,
de minden perc resten kúszik, mit nem Veled élek.
azt idézed,
,,Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót..." - elviselem.
Mosolygok, mondd, csak mondd, nem igaz fele sem,
hiszen hol van már fecsegős kamaszkorunk nyara,
mely nem csak a csillagokba lát, - de el is jut oda...!?
Már jól tudjuk, mert régóta mindent megbeszéltünk:
bizony, bizony, - ,,Mi már egyszer tűnt időkben éltünk."
és Te,
Kedves, ki magányom ablakát szilánkokká törted,
cáfolhatatlan vagy, akár a konokul igaz abszolút törtek,
megtaláltalak, mint az egyetlenegy, - utolsó - igazit,
melyet a józan ész vagy képzelet folyton nem igazít...
Mert izmos, erős karod legyőzi meghívott halálom,
egészen betöltöd, és uralkodsz minden éjszakámon.
...és ugye tudod,
mikor tompa fénnyel, lámpám pislákoló világát lefejezve
- elébem szórt csillagokkal - néz a megszelídült este;
míg a kertben zord széllel hintáz az ősz bús levegője,
és mindenféle titkokat rejt a budai, kedves utcák mélye:
mi ketten, dór oszlopok, mit semmi teher meg nem roppant,
- tartjuk vállainkon reményünk templomát elátkozottan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Anikó |
|
|
|
Címkék: cáfolhatatlan, megtaláltalak, megbeszéltünk, zsoltárfénybe, kamaszkorunk, novembervégi, megszelídült, csillagokkal, elátkozottan, csillagokba, szilánkokká, egyetlenegy, hangtalanul, éjszakámon, mindenféle, vállainkon, sirattalak, pislákoló, uralkodsz, szavakkal, veszéllyé, átalakult, mondhatót, elviselem, mosolygok, lefejezve, megfakult, reményünk, templomát, meghívott, szombaton, kettőezer, betöltöd, kedvesem, csipkéje, abszolút, ködöt síró, üres semmi, sápadt zsoltárfénybe, őszi bokrok, hang szakadt, féltés átalakult, konokul igaz, megszelídült este, kertben zord, Kovács Anikó,
|
|
Offline
