2012-11-10 23:29:34, szombat
|
|
|
|
|
|
Kun Magdolna
Nem adom fel az álmomat
Még nem tudom mi lenne jó.
Várni, külön utakon járni, vagy meghátrálva
szabaddá válni, ha remény sem maradt.
Az idő jégkristályokra porladt s amit
hátrahagyott egy feneketlen kút,
mibe ha belenéztünk, láttuk, csillámlik
a víz fénye, de mélyén iszapos tükörképe,
ingoványként nyelte a vágyakat.
Még nem adom fel az álmomat.
Éveket veszített veled, érezve a hideg
telet, mi ajkadról jégcsapként olvadt
ajkamra s könnyként hullt vissza arcomra.
Már nem szeretlek.
Lelkem beleremeg, mert
szenvedek melletted. Bűn bevallani, de
bűnösebb lelkem, ha játszom a szerelmem.
Lépjek, ne lépjek? Egy helyben álljak?
Vagy várjak? Fussak az idővel, mi elszaladt,
róva lenyomatát az évek alatt s ami maradt,
kiszáradt meder, cseppekre hullott érzelmekkel.
Még félúton járok, de nem adom fel az álmot.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
Címkék: jégkristályokra, hátrahagyott, ingoványként, meghátrálva, jégcsapként, belenéztünk, érzelmekkel, lenyomatát, feneketlen, csillámlik, szeretlek, bevallani, melletted, beleremeg, szenvedek, szerelmem, tükörképe, cseppekre, veszített, könnyként, kiszáradt, elszaladt, bűnösebb, ajkadról, magdolna, szabaddá, vágyakat, álmomat, iszapos, arcomra, ajkamra, játszom, helyben, félúton, porladt, hullott, helyben álljak, évek alatt,
|
|