|
2012-11-10 23:44:58, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Sárhelyi Erika:
Az én csendem
Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.
De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.
Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sárhelyi Erika |
|
|
|
Címkék: megszólalsz, megdermedt, legforróbb, felszított, telepszik, templomok, végtelen, kőkemény, fellobog, sárhelyi, homlokon, gyökeret, énekelne, könyörög, hajnalok, ezerarcú, csendem, csendje, kitartó, ajándék, alkonyi, szándék, ringató, magamra, földben, mintha, neszek, áldott, bennem, ereszt, kicsit, kívánt, szívós, együtt, könnye, szavad, árvák könnye, felszított harag, csendem lágy, első fény, Sárhelyi Erika,
|
|
Offline
