|
2012-11-21 22:52:33, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Szabó Magda
Elfogadlak
Ki vagy te, aki visszafogtad
futásomat?
Mért vagy erősebb, mint az ösztön,
mely mást mutat?
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?
Szóba se álltam az idővel,
most alkuszom vele;
hiába érzem, hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett
neveli suta magzatát, lebeg
az együgyű reménység,
hogy te meg én s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szívünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...
Ó, talány,
ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár,
mikor mosolyogsz, jó mezőn
futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét
a folyó, úgy lesi beszéded.
Téged szeretlek? Téged, vagy a
mindenséget?
A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szerenék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Milyen zavart e szív.
Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök ?
Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Magda |
|
|
|
Címkék: félbemaradtam, visszafogtad, iszonyodásom, irgalmatlan, mindenséget, megszólalsz, hallgatták, elfogadlak, körülnézel, mosolyogsz, szegetted, menedékét, szilárdak, reménység, lüktetést, szeretlek, hajlékony, futásomat, születtem, homállyal, láthatnál, felemeli, alkuszom, szívemig, örömökre, szárnyam, mennyire, hajlatán, magzatát, beszéded, jegenyék, lehetnek, fölöttem, szédülök, büntetés, eláraszt, földdel kötöttem, együgyű reménység, jegenyék talán, karcsú hegyek, irgalmatlan szerelem, Szabó Magda,
|
|
Offline
