|
2012-12-06 01:08:52, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Kosztolányi Dezső
Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: magyarország, színezüstből, szomorítsam, kosztolányi, könyörögnöm, budapesten, hüvelyezve, idegeimnek, kotorászva, villanyom, köszönnek, idegennek, telefonom, gyötrődve, kegyekért, szájamban, hanyatlón, feleségem, föleszmél, gyermekem, könnyekbe, eldalolok, megállok, köszönök, terhétől, könnynek, lázbeteg, bőröndöm, zavartan, részegje, egyszerü, keresgél, hajolnak, suttogva, világban, eleségem, kertre rogyó, egykori köd-kép, Kosztolányi Dezső,
|
|
Offline
