|
2012-12-06 01:32:06, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Kovács Anikó
Ígéret.
Úgy lépek majd, hogy ne hagyjak fájdalmas nyomot,
csak mint apró sajkacsobbanás: halkan mesélek,
most körültáncolja az őszi szél elárvult ablakom;
felhalmozott kincsemet most mindet, - Veled feléltem.
Meghervadt, komor lomboknak súlyos az árnyéka,
mint rajtam a gond, por ül rajtuk - lehullani nem mer,
kiterjedt a csönd, a néma, sötét fenyves oly' vézna,
...így éjszakánként még felsóhajt szeptember.
Mint az áldott, édes levegő kerek labdába zárva,
olyan csendben vagyok, hangom sem hallhatod,
szelíd, boldog várakozásnak vagyok a gazdája
és nincsen oly' erő, amellyel ezt visszatarthatod...
Csendet, és békét ont a budai hegy ma éjjel ---,
sosem szerettem az őszt csak most, és miattad,
s mert Te úgy beszélsz róla, olyan szenvedéllyel,
szeretnem kell és bízom - akár százszor is tagadva.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Anikó |
|
|
|
Címkék: visszatarthatod, sajkacsobbanás, szenvedéllyel, körültáncolja, felhalmozott, várakozásnak, éjszakánként, meghervadt, szeptember, hallhatod, lehullani, lomboknak, fájdalmas, kiterjedt, felsóhajt, szerettem, kincsemet, szeretnem, beszélsz, csendben, elárvult, százszor, feléltem, amellyel, árnyéka, labdába, csendet, tagadva, fenyves, ablakom, nincsen, miattad, gazdája, mesélek, hagyjak, kovács, őszi szél, budai hegy, őszt csak, Kovács Anikó,
|
|
Offline
