|
2012-12-12 02:04:35, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Moretti Gemma
Felhők viszik az időt
Ez a délutáni csendes erdő
különös, de mégsem idegen.
Egyedül vagyok nagy fák alatt,
nekidőlök egy nyurga akácnak,
érdes arcához hajtom a fejem,
virágai közt bujkál a szél,
néha egy bogár, siető lepke,
könnyű szárnyával ruhámhoz ér.
Fölöttem felhők viszik az időt.
Az alkony, a nagy falánk,
az aranyalma napból
egyre nagyobbakat harap,
még néhány perc és a fényességből
egy sugárnyi sem marad.
És arra gondolok
az elszunnyadó, méla fák alatt:
a felhőkkel majd én is elmegyek,
s Téged ... alig-alig ismertelek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Moretti Gemma |
|
|
|
Címkék: fényességből, nagyobbakat, elszunnyadó, ismertelek, szárnyával, nekidőlök, aranyalma, felhőkkel, ruhámhoz, gondolok, elmegyek, sugárnyi, fölöttem, délutáni, virágai, csendes, moretti, különös, akácnak, arcához, egyedül, viszik, bujkál, vagyok, felhők, néhány, napból, idegen, falánk, nyurga, mégsem, alkony, könnyű, hajtom, harap, egyre, délutáni csendes, nyurga akácnak, nagy falánk, aranyalma napból, felhőkkel majd, Moretti Gemma,
|
|
Offline
