|
2012-12-14 10:45:31, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Árpád
A hídon
Ennek az őszi napnak aranya
Még a miénk; a budai hegyek,
A hídon túl, nézd, mennybe szállanak,
S a híd is úgy lebeg,
Kitártan, a két égő part fölött,
Mint végtelenbe készülő madár.
Mely a búcsúzó lendület előtt
A fényben még megáll,
Acélfőnikszként, mozdulatlanul,
S mi, szárnyai közt, boldog utasok,
Valószínűtlen tájról álmodunk,
Hová röpítni fog.
Ó, irreális, édes pillanat
Ez itt a zúgó, vén folyam felett,
Minthogyha most először állanék
A híd ívén veled,
És most keresném első hangjait
A tóduló, de ki nem mondható
Vad, ifjú szónak, melyből az dadog,
Hogy élni, élni jó,
S melyet mikorra elsóhajtana
A reszkető és forró földi száj,
Egy egész elmúlt élet hirdeti,
Hogy élni, élni fáj.
Jaj, máris - látod? - húny a nap, nehéz
Traverz-vasakká lomposúl a híd
S döglötten veti a két partra szét
Bús főniksz-szárnyait.
Az őszi napnak édes aranya
Elsáppad a hideg hegyek felett,
S elejtjük ezt a drága percet is,
Mint ág a levelet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
Címkék: acélfőnikszként, valószínűtlen, mozdulatlanul, elsóhajtana, végtelenbe, minthogyha, döglötten, szállanak, szárnyait, elsáppad, lendület, pillanat, kitártan, mondható, szárnyai, álmodunk, hangjait, elejtjük, irreális, keresném, lomposúl, reszkető, készülő, traverz, búcsúzó, vasakká, állanék, először, mikorra, röpítni, főniksz, levelet, mennybe, melyből, hirdeti, fényben, őszi napnak, budai hegyek, búcsúzó lendület, egész elmúlt, hideg hegyek, drága percet, Tóth Árpád,
|
|
Offline
