|
2013-01-02 01:55:39, szerda
|
| |
| |
Reményik Sándor
Mi mindig búcsúzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
a színektől, ha szürke por belepte,
a csöndtől, mikor hang zavarta fel,
a hangtól, mikor csendbe halkul el.
Minden szótól, amit kimond a szánk,
minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
minden sebtől, mely fájt és égetett,
minden képtől, mely belénk mélyedett.
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
a lángjainktól, mik lassan kihűltek,
a tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
a kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
elfut a perc, az örök Idő várja,
lelkünk, mint fehér kendő, leng utána.
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
hidegen hagy az elhagyott táj,
hogy eltemettük: róla nem tudunk.
és mégis mondom néktek:
valamitől mi mindíg búcsuzunk.
Link My Lonely Road
Reményik Sándor
A keserű pohár
Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.
S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment.
De rögtön csorbítatlan megjelent.
S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindig hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.
Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" -
S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend -
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.
De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár -
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan,
S felmérve csillag szabta sorsomat,
Fogtam s lassan fenékig ürítettem
A poharat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
Címkék: titokzatosan, csorbítatlan, lángjainktól, szenvedéshez, megragadtam, teljesültek, fölvetettem, szenvednek, eltemettük, harmadszor, öntudatlan, álmainktól, mosolytól, másodszor, búcsúzunk, mélyedett, elhagyott, valamitől, búcsuzunk, megjelent, sugárzott, ürítettem, akaratlan, nappaltól, színektől, hasztalan, eljöttem, napkelte, türelmes, szenvedő, libegett, puhított, csöndtől, sorsomat, reccsent, könnyünk, éjtől reggel, nappaltól este, tűnő tájtól, kemény rögtől, keserű pohár, sötét pohár, makacs pohár, ajkam kinyílt, karom kinyílt, Reményik Sándor, Lonely Road,
|
|
Offline
