|
2007-11-29 21:23:38, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Radnóti: Istenhegyi kert
(A feleségem kérte, hogy elemezzem röviden ezt a verset. Öröm volt, ízei szétfolytam az ínyemen. Valami baj lehet velem, élő embernek érzem a vers olvasásakor Radnótit. A verset pedig mainak. Ma is surrannak felén golyók. Csak úgy halunk meg, hogy nem halunk meg.. Ez a legrohadtabb!)
Radnóti az Istenhegyi kert című versében a közeledő halál képeit rögzíti ("Ó, ez a kert is aludni s halni készül"), s a természeti benyomásokat keserűen általánosítja, és a maga halálát érzi előre ("S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?") - talán így lehetne összefoglalni röviden a vers lényegét, ha nem szeretnénk kibontani a melankolikus lágy képeket, s ha hagynánk a vers bágyadt zenéjétől megcsalni bennünket.
De félre kell húzni a függönyt, a dekoráció mögé kell látni, s megérezni a halál közeledtének borzongató édességét. S azt, hogy Radnóti tud ,,gyönyörködni" a pusztulásban is, még ha tudja is, a természet hervadó képei az emberi élet hervadását jelzik. S azt is tudja, hogy a természet törvényszerű, csodálatosnak is nevezhető haldoklása bizonyos fokig szemben áll a ,,bogárnyi zajjal" feléje szálló golyó okozta halállal.
Pontos kép 1936. július 20-án: ,,A nyár zümmögve alszik". Az apró zajokból összerakott csönd harmóniát sugall, s ezt nem töri szét a fölmorduló kutya sem. Elmúlás előtti csönd van, hiszen a következő versszakban öreg virág vetkőzik, de meztelensége félhalott pucérság. Ebben a félhalottságban is a természet rendje lüktet.
Az élet álom, súgja Radnóti is a harmadik versszak első sorában, de tudjuk, hogy az idill látszat, a harmónia felrobbanni készül. A vers a Járkálj csak, halálraítélt! című, ugyancsak 1936-ban napvilágot látott kötetben lelhető, s tudjuk ez az a Radnóti kötet, ahonnét a pálya egyenesen felfelé ívelő, s egyre szebb képekbe vakolódik a halál. Csak látszólagos az ellentmondás. Radnóti felélte, megélte már a halált, abban a biztos tudatban írja verseit, hogy meghal, megöli a kor. Szembenéz hát a nem természetes halállal, s a pontos természeti képek rögzítése feladat, amit az utolsó lélegzetvételig tenni kell. ,,Halálos kört röpül / köröttem egy elkésett, szőke méh" - válik lassan-lassan a természet az emberi létezés kifejezőjévé. Milyen gyakran alkalmazott módszer ez, minden mögött, a kert őszbe csúszó látványa mögött is ott az ember, a költő.
Önmegszólító vers az Istenhegyi kert, ezt az utolsó előtti versszak nyitó mondata is egyértelművé teszi: ,,S fiatal férfi te! Rád milyen halál vár?". A költői kérdésre adott válasz a háborúból sorjázik: golyó, bomba, s megtépett hús.
Az utolsó versszakban ,,elalszik" a kert, a költő hiába kérdez. A gyümölcsökben déli nap kering, s hűvösen ott az esti öntözés is.
A vers végének az ilyenféle ellebegtetése a bizonytalanságot erősíti föl, az idill kérdőjeleződik meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: bizonytalanságot, lélegzetvételig, félhalottságban, kérdőjeleződik, összefoglalni, ellebegtetése, gyümölcsökben, általánosítja, csodálatosnak, ellentmondás, legrohadtabb, meztelensége, benyomásokat, közeledtének, pusztulásban, törvényszerű, gyönyörködni, önmegszólító, halálraítélt, egyértelművé, kifejezőjévé, melankolikus, természetes, összerakott, versszakban, látszólagos, szétfolytam, alkalmazott, felrobbanni, olvasásakor, borzongató, természeti, istenhegyi, napvilágot, fölmorduló, szeretnénk, feleségem kérte, vers olvasásakor, verset pedig, közeledő halál, természeti benyomásokat, maga halálát, vers lényegét, melankolikus lágy, vers bágyadt, dekoráció mögé, halál közeledtének, természet hervadó, emberi élet, természet törvényszerű, nyár zümmögve, apró zajokból,
|
|
Offline
