2012-11-01 18:11:50, csütörtök
|
|
|
Van-e értelme másnak?
2012. 10. 31. szerda. - 21:47
Gyakran kinézek az ablakomon. Egy tér terül el alattam. Látom, ahogy az emberek jönnek-mennek, várnak a buszra, ki-be áramlanak a boltokból. Ha kilépek, és megyek, sokféle arc jön velem szemben. Látom, ahogy a magyarság egyre fogy, ezen a környéken körülbelül a fele a járókelőknek a fehér ember. Az sem feltétlenül magyar; lehet turista is. De ha a fehér embereket nézem, ott sem annyira jó a helyzet. Sokan úgy viselkednek, mint a cigányok, vagy négerekkel állnak össze. Nemrégiben egy fiatal nő szállt fel a villamosra a párjával, aki ekképpen próbált szólni a barátnőjéhez: ,,Vi-vi-vi-öh-uh-vi-villa-a-a-amossal me-megyünk?" Ha erre a makogásra gondolok, majd életem párjára nézek, nem tudom elképzelni, hogy tud valaki egy jó kiállású magyar legény helyett fehér leány létére egy fekete bőrű férfi kedveséül (bár legtöbbször csupán ágyasául) szegődni. Meggyőződésem, hogy minden rassznak megvan a maga helye, és Európa a fehér ember otthona, a fehér nő pedig fehér férfi mellé való. Ahogy Richard Williamson püspök fogalmazott: ,,A fajközi házasság nem vall józanészre. Nem bűn, nem feltétlenül bűncselekmény Isten ellen, de gyakran bűncselekmény a józanész ellen, mert túl nagy különbség van a különböző fajokhoz tartozó emberek között ahhoz, hogy házasságuk tartós legyen. Mondhatod, hogy számos fajközi házasság tartós lett. Rendben. Kétségtelenül. De ez még mindig nem jó ötlet. Ez ugyan még kisebb rossz, mint mikor a katolikus nem katolikussal házasságot köt, de elég mély, komoly különbség van a fajok közt. Fekete rendszerint feketével fog házasodni, fehér rendszerint fehérrel, kínai kínaival fog házasodni. Ha a társadalomban a felső osztályhoz tartozol, te a felső osztályhoz tartozóval fogsz házasságot kötni, ha az alsó osztályhoz tartozol, te az alsó osztályhoz tartozóval fogsz házasodni. Ez a józanész szerint van így." Azt már én teszem hozzá, hogy ma, amikor 8% alatt van a fehér ember aránya a Földön, és a magyarság is fogy, egy fehér magyarnak kutya kötelessége fehérrel házasodni, lehetőleg magyarral. Ez vallási kötelességünk is a saját nemzetünk felé, a katolikus számára például a szeretetrend alapján. Nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, a családalapítás pusztán magánügy. Az is, nyilván. De vallási és nemzeti kötelesség is, ha családapának (vagy -anyának) teremtett az Isten, épp ezért a vallásnak és a nemzetérdeknek joga van szabályozni azt, vagy legalábbis sugallni, ki kivel (ne) házasodjon.
De nem csak ezt a káros keveredést és nemzetem fogyását veszem észre. Látom azt is, hogy mennyire üres sokak élete. Hiába tűnne el hirtelen minden nem magyar, a magyarsággal sorsközösséget nem vállaló ember a Kárpát-medencéből: nem oldódna meg semmi. A legtöbb magyar fiatal úgy él, mint a marha, akit levágásra tartanak, csak épp ezt nem tudja magáról. Tömik belé az ételt, azt be is zabálja, jól meghízik, míg végül le nem darálják. A mai ember is csak fogyaszt, felesleges dolgok után vágyódik, életcéljául alantas és véges dolgokat tesz meg, és így rosszabb, mint egy állat. Mert az állat úgy viselkedik, ahogy az Isten által belétáplált ösztönei súgják. A macska fenntartja az életét, életfunkciói működnek, ösztönei szerint él. Ez teljesen normális is, hiszen nem hivatott másra. Ám az embernek, minden egyes embernek halhatatlan lelke van, és az a képessége, hogy viszonozza Isten szeretetét: mindezekből fakadóan pedig az az élethivatása, hogy lelki életet is éljen és szent legyen. A ma embere ezt nem tudja, vagy nem vesz róla tudomást: inkább ember létére állati szinten vegetál, teljesen kiszolgáltatva magát ösztöneinek.
Az ember úr, király, nemes: ösztönein felülemelkedhet, többért élhet, mint amit ösztönei kiszolgálása jelent, és lelke örökké él, de még teste is feltámad az utolsó napon. Csodálatra méltó képessége pedig, amely igazán naggyá teszi, amely a többi földi teremtmény fölé emeli: hogy viszont szeretheti Istent és szabad akaratából szolgálhat neki. Az ember élhet Istenért, így élhet nagy és szent célokért, ideákért, lehet hős, lehet szent. Schmidt Mária, a Terror Házának nevezett hazug propagandamúzeum igazgatója évekkel ezelőtt azt nyilatkozta 1956-al kapcsolatban: a mai korban az embernek nem kell hősnek lennie. Hatalmas tévedés. Minden kor megköveteli a hősiességet. Minden ember arra hivatott, hogy hős legyen. Hogy hősiesen szeressen, hősiesen dolgozzon, egy szóval Jézus Krisztusba kapaszkodva és családjáért, nemzetéért élve áldozza fel önmagát. Akár látványosan, eposzokba és legendákba illően, vagy csendesen, a háttérben dolgozva, de a mennyekben türelmes munkájáért ugyanúgy megkoronáztatva.
Aki azt mondja, nem vágyik ilyen nagy célokra, állattá minősíti önmagát. Önző, kicsinyes lénnyé. Ez pedig bűn. Akit azzal ajándékozott meg a Teremtő, hogy embernek alkotta, az legyen ember. Annak az ember örök eszményét, a tökéletes példát, Jézus Krisztust kell követnie, vagyis szentté kell válnia. Ennél kisebb célt nem állíthat maga elé. Mindent ehhez kell mérnie, mindent ez alá kell rendelnie.
Talán azt gondolod: szentnek lenni rossz dolog. Mert élettelenség, folytonos szenvedés és bárgyúság jut eszedbe a szentekről. Hát akkor gondolj a következőkre: Szent István, Szent László, Kapisztrán Szent János, Loyolai Szent Ignác! Mind erős, harcos férfiak voltak, az első kettő családos is. A szent nem bágyadt liliom, harmatos rózsaszál, folyton szenvelgő vagy állandóan vigyorgó, balga báb. A szent igazi férfi vagy igazi nő. Igazi magyar, német, olasz, román, szlovák, stb. Igazi ember: mert a szent az igazi, ideális ember. Nem tökéletes, mert a bűnnel sebzett ember nem lehet az. De tökéletességre törekvő, és mivel Krisztussal él, és nagy célokért harcol, hasznossága tudatától és a nagy szeretettől, amit kap és ad, boldog. Olyan boldogságot birtokol, amely, habár az örömök talán ritkán látogatják, mégis mindig vele van. Talán elkeseredik, talán fájdalmak érik, meg is ölik: de mégis, egész életében, halála előtti pillanatban is boldog, mert tudja, Jézus Krisztus vele van, tudja, igaz és nagy célokért, hasznos emberként él és nem úgy kell meghalnia, hogy legszívesebben elbujdosna a Nagy Bíró elől. A szentségre törekvő ember az, aki úgy tud meghalni, hogy még ellensége is azt tudja róla mondani a bitó előtt állva, amit a Nemzetvezetőről: ,,Végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt vonású arcát. Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek, néhány másodperccel halála előtt. Egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával - utolsó szempillantásával. Úgy érzem, hogy semmire sem gondol és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne, vagy a szemében ott ülne a félelem, vagy akár nyelvével megérintse ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget, és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc..."
Minden problémára ez a megoldás: szentté lenni. Egyéni életünkre, családunk, nemzetünk gondjaira. Ahogy a mártírok idejében az amfiteátrumokban meggyilkolt keresztényekről azt mondták, az ő vérük a kereszténység magvetése, úgy meggyőződésem, azok a magyarok, akik szentek akarnak lenni, akik Krisztus katonájaként tudják csak elképzelni magukat, a magyarság feltámadásának igazi előmozdítói. A parlamenti helyezkedések, a machiavellista trükkök, a népszerűségért vállalt hitehagyások, a mocskos hazugságok lehet, hogy gyors és látványos sikereket hoznak, de nem csak művelőiket, hanem hosszú távon a nemzetet is a romlásba és az örök tűzbe vetik. Mert aki halálos bűnben él, Krisztust és követőit leköpi, gyalázza, az a sátánt engedi önmagán és életén uralkodni. Aki pedig a kísértőt fogadja be, az saját maga és környezete számára is a halált hordozza. Aki viszont Jézus Urunkat fogadja be lelkébe és egész életébe, az örök életet nyer maga és nemzete számára.
Hordozd Krisztust, és nemzeted is krisztushordozóvá válik. És aki Krisztust magába fogadja, az örök életet nyer. Mert Jézus ezt ígérte: ,,Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van." Addig pedig, amíg e Földön peregnek napjaink, nem pedig az örökkévalóságban élünk, ezt az ígéretet kell a szívünkbe vésnünk: ,,És én veletek vagyok az idők végezetéig."
Ha nemzetünk és önmagunk feltámadását kívánjuk, Krisztuson kívül másra nem alapozhatunk. Csak a szentek menthetik meg a hazát.
Semmi másnak értelme nincs.
B. Bernadett - Kitartás.hu
Illusztráció: Márton Lajos
http://kitartas.mozgalom.org/orokervenyu/van-e-ertelme-masnak |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: propagandamúzeum, amfiteátrumokban, örökkévalóságban, nemzetvezetőről, keresztényekről, felülemelkedhet, megkoronáztatva, nemzetérdeknek, népszerűségért, machiavellista, sorsközösséget, feltámadásának, családalapítás, kiszolgáltatva, legszívesebben, tökéletességre, társadalomban, kötelességünk, bűncselekmény, meggyőződésem, kereszténység, helyezkedések, kétségtelenül, következőkre, ajándékozott, élettelenség, járókelőknek, katonájaként, életfunkciói, hitehagyások, izomrándulás, másodperccel, barátnőjéhez, kapcsolatban, kiszolgálása, élethivatása, emberek jönnek-mennek, magyarság egyre, környéken körülbelül, fehér ember, fehér embereket, makogásra gondolok, fekete bőrű, maga helye, fajközi házasság, józanész ellen, különböző fajokhoz, fajok közt, felső osztályhoz, alsó osztályhoz, józanész szerint, fehér magyarnak, Ahogy Richard Williamson, Schmidt Mária, Terror Házának, Jézus Krisztusba, Jézus Krisztust, Szent István, Szent László, Kapisztrán Szent János, Loyolai Szent Ignác, Jézus Krisztus, Nagy Bíró, Szálasi Ferenc, Jézus Urunkat, Hordozd Krisztust, Mert Jézus, Márton Lajos,
|
|