Félhomályban... - szívünk rejtekén,múlt viharzott,álmod szeretném,múltnak tiltó,szívedből egy-egy,szívemből egy-egy,szívemből egy-,sírra ébredt,csendes félhomályban,most éjszaka,porba vitt,lant világa,boldogságért küzdtünk,semmibe zuhan,felhők felett,üvöltés csenddé, - eva_gyulai Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eva_gyulai.blog.xfree.hu
"....csak úgy, mint felhők szállanak, mint percek pergenek, mint fönt a csillagénekek némán ellengenek...." /Várnai Zseni/			. Éva 1950.05.28 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Félhomályban...

2013-03-22 23:54:45, péntek


	Ady Endre Félhomályban I Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve, s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az szívünk rejtekén. Talán a múlt viharzott át előtted S előttem halkan tűnt fel a jelen... ...Neked talán már bántó, kínos álom S nekem már kínos vágy a szerelem... Hidd el, mi csupán csaljuk a világot, Arcunkon is hazug az ifjúság, Én nem török le illatos virágot S neked sem kell már soha mirtusz-ág. Én az álmod szeretném visszahozni, Te tán szívembe vágyat oltanál - Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: Köztünk a múltnak tiltó romja áll!... II A szívedből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívembe... Egyedüli kincs tetőled: - Amit adhatsz még nekem - A szívedből egy-egy sóhaj... A szívemből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívedbe... Oly kevés maradt a múltból... Amit néked adhatok: A szívemből egy- egy sóhaj.. III. Ne vádoljunk senkit a múltért, a vád már úgyis hasztalan. Talán másképp lehetett volna, - most már... mindennek vége van! ... Úgy szeretnék zokogni, sírni a sírra ébredt vágy felett, - de ránézek fehér arcodra s elfojtom, némán, könnyemet. Várunk a csendes félhomályban valami csodád balzsamot, mely elfeledtet mindent, mindent s meggyógyít minden bánatot... Leolvasom sápadt arcodról a rád erőszakolt hitet és megdöbbenve sejtem, látom, hogy nem hiszel már senkinek!... IV. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, mi is tudtunk még hinni valaha. Ami hevünk volt, mind elfecséreltük s ami hajnal volt, az most éjszaka. Te a színpadon ki nem oltott vággyal hamvadsz el lassan, némán, egyedül, én meg, szakítva emberrel, világgal, bolyongok árván, temetetlenül. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, magasba vont és így - a porba vitt. Megnyugvás útját epedve se leltük, szívünkből végképp elszállott a hit... ... Olyan a színpad, mint a lant világa, kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad - a boldogságért küzdtünk, mindhiába: boldognak lenni nekünk nem szabad!... V. Nem jó kép itt az "őszi napsugár", mit mi érzünk, nem késő szerelem. A szerelem már szánalomra vár s te szánalomból érzel csak velem. Én reszketek egyedül elkárhozni, magammal vinném beteg lelkedet... de végzetünkkel mindhiába küzdünk: nekünk együtt még halni sem lehet!... Link You take my Breath away Ady Endre Mesélj a csendről Mesélj a csendről Bennem üvöltés van és félelem, Mesélj a csendről, Kedvesem. Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang; milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan? Milyen a békesség, az öröm; milyen, ha valaki ezt mondja: "Köszönöm?" Milyen vagy te? S milyen az életed? Valóban fény van a felhők felett? Bennem üvöltés van és félelem, Mesélj a csendről, Kedvesem. Milyen az, mikor a Harag lehajtja fejét, s a Bocsánat fényre jön, elhagyva rejtekét? Milyen az, ha én is lehajtom fejem, mert rámzuhant a világ?, megölt a küzdelem? S amikor meleg kéz simogat, nem csizmás láb tiporja valóvá álmomat - milyen az?... Bennem üvöltés van és félelem, Mesélj a csendről, Kedvesem. Milyen a mosoly, milyen a nevetés; milyen az, mikor mindez sohasem kevés? Milyen, ha elém jön a Vég, ha elfogyott az Élet, s mindenből elég? Milyen lesz ott, mire azt mondtad: Haza, túl a Tündérkapun; ez lesz a Tündérek otthona? Csend lesz ott, s hangtalan szavak? Lesz-e sok, őrült, táncos pillanat? - Veled. S meddig tart ott az életünk? - Kedvesem, oda mikor megyünk? Mesélj a csendről, Kedvesem, Mert bennem üvöltés van és félelem. Mesélj, még itt a földön! - de ne szólj!, hallom így is én; Csak maradj itt velem, s gyere felém! Védj meg, mert gyermek vagyok. Takarj be éj-hajaddal, add nekem illatod... Add nekem magad, s én odaadom életem - ... Akkor az üvöltés csenddé válik és békévé a félelem! Mesélj a csendről, Kedvesem. Mert bennem üvöltés van és félelem.

0 komment , kategória: Ady Endre

Címkék: elfecséreltük, félhomályban, temetetlenül, boldogságért, végzetünkkel, megdöbbenve, visszahozni, szánalomból, tündérkapun, átnyilallik, elkárhozni, erőszakolt, elfeledtet, meggyógyít, megnyugvás, elszállott, elmerengve, szánalomra, szívünkből, szeretném, leolvasom, hangtalan, boldognak, szívemből, bolyongok, balzsamot, rámzuhant, szeretnék, könnyemet, kifosztja, szívedből, mindhiába, hasztalan, reszketek, mindenből, elfogyott, szívünk rejtekén, múlt viharzott, álmod szeretném, múltnak tiltó, szívedből egy-egy, szívemből egy-egy, szívemből egy-, sírra ébredt, csendes félhomályban, most éjszaka, porba vitt, lant világa, boldogságért küzdtünk, semmibe zuhan, felhők felett, üvöltés csenddé,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]