|
2013-04-08 01:57:30, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Szabó Magda
Látod-e már?
A voltak voltak, és a múlt halott.
Az építettek mind rommá omoltak,
virággá bomlanak a vaksi holtak,
ámulva nézik selymes csillagok.
Lomha korom közt gördül a kiholt nap,
a hidak árba fúltak a folyókon,
az emlékeken béklyó, béna ólom,
véresre botlik tegnapon a holnap.
Tudod-e még az utat, merre jöttünk?
Az életet, mely szertehullt mögöttünk?
A völgy szelídjét, túl a vad hegyen?
S látod-e már, mint köti néma szájjal,
síró mosollyal, köddel és halállal
sarkantyúját az ifjú szerelem?
Link Nem adlak másnak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Magda |
|
|
|
Címkék: sarkantyúját, szertehullt, mögöttünk, mosollyal, szelídjét, csillagok, emlékeken, építettek, folyókon, tegnapon, bomlanak, szerelem, halállal, szájjal, véresre, selymes, virággá, omoltak, jöttünk, fúltak, életet, kiholt, másnak, béklyó, gördül, botlik, voltak, hegyen, holnap, köddel, halott, holtak, ámulva, szabó, tudod, völgy, voltak voltak, múlt halott, építettek mind, vaksi holtak, hidak árba, emlékeken béklyó, völgy szelídjét, ifjú szerelem, Szabó Magda,
|
|
Offline
