|
2017-07-15 09:09:24, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Dömötör Pál:
Apai szózat.
Száll az idő az évek szárnyain -
S ti már ifjakká lesztek, fiaim,
Fa gyenge sarja lesz derék sudár,
Mely évről-évre izmosabban áll,
Ki intésimre mindig bűn figyeltek,
Halljátok ajkam leghőbb szózatát:
Mint őrszemű, sasröptü honfilelkek,
Szeressétek ti fennen a hazát!
Hol hősi vértől ázott hantokon
Csodásan épült állammá a hon,
Melynek minden parányi porszeme
Sírokról száll fel és sírokra le, -
S melyet mint otthont soha el nem hagynak,
Kiket egével egyszer betakart :
Oh, lássa mindig a leghűbb fiaknak
Saját fiait, népét - a magyart !
Hűségteket hirdesse majd a tett,
Önzetlen tisztán mindenek felett!
A pálya nyílt, - s fenséges méretét
Nem korlátozza a mérhetlen ég;
A pálmalombot annyi czél kínálja,
Oh annyi, mely föl, a magasba visz :
Nagy útjelzők: a kor egy-egy csodája,
Minőt teremtett már a magyar is.
S lesz kardotok, ha rá szükség leszen,
A napi fegyver bármi más legyen ;
Megadta Isten, nemzet és király :
Polgár a hőssel egy, ha síkra száll ;
A féltve őrzött haza oltalmánál
Ölelkezik az ó-és új-világ:
Pásztortüzeknél, munka s tudománynál
Örködnek im a hősök, daliák!
A századok küzdelme elpihent,
Nyugodt lehet apáink álma lent;
Mienk a honnak vérszentelt röge -
S az elmaradt cselekvés öröke:
Ragadnak már az új-kor nagy eszméi,
Melyekre oly sovárgva várt a hon ;
Itt halni tudtak, - tudjatok ti élni:
Jogegyenlőn, művelten, szabadon.
És tudjatok, miként a hős apák,
Kik éltüket a honnak áldozák, -
Utánatok bár szivem vérzik el, -
Meghalni is, ha érte halni kell !
A harczi kardok mindinkább pihennek
Az új koreszmék fényes útain,
De hősi sarjak gyávák nem lehetnek,
Oh, nem közöttük az én fiaim !
Ha zúg, háborg a kül- vagy belviszály
S fegyverre hí a koronás király :
Előre bátran ! - én nem rettegek,
Az ősök lelke s Isten veletek !
Elestek tán . .. dicső így érni véget!
Vagy ég kegyelme újra visszaad, -
S nyújt hős babérhoz polgár-dicsőséget:
A honnak élni, mely nagy és szabad !
S oh, a hazának békés napjain
Munkára fel, én édes fiaim !
És érezzétek, mit az ág bogán
Elzengedez a boldog csalogány ;
Mert honleányi kézből üdvözölnek
Az érdem legszebb babérszálai . . .
S babért, babért tinektek, a jövőnek
Hős katonái, hű polgárai!
Vasárnapi Ujság 1894.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dömötör Pál |
|
|
|
Címkék: pásztortüzeknél, pálmalombot, szeressétek, honfilelkek, babérszálai, jogegyenlőn, vérszentelt, tudománynál, belviszály, hűségteket, oltalmánál, izmosabban, elzengedez, dicsőséget, mindinkább, üdvözölnek, korlátozza, fegyverre, halljátok, figyeltek, mérhetlen, honleányi, koreszmék, intésimre, vasárnapi, cselekvés, érezzétek, szárnyain, csalogány, ölelkezik, teremtett, sírokról, betakart, porszeme, visszaad, lehetnek, évek szárnyain, leghűbb fiaknak, pálya nyílt, pálmalombot annyi, magasba visz, napi fegyver, féltve őrzött, ó-és új-világ, századok küzdelme, honnak vérszentelt, elmaradt cselekvés, új-kor nagy, honnak áldozák, harczi kardok, kül- vagy, koronás király, Dömötör Pál, Megadta Isten, Vasárnapi Ujság,
|
|
xMagazin
Offline
