|
2018-03-23 23:17:43, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Jókai Mór: A sárga Rózsa
(Részlet)
Még akkoriban nem szelte keresztül a Hortobágyot a vasút; még nem is volt az Alföldön semmiféle vasút. A Hortobágy vize sem volt lecsapolva: a kétkerekű malom vígan kelepelt a kis folyamon, a nádasban jó dolga volt a vidrának.
A legelső hajnalhasadásnál egy lovas legény poroszkál a sík Zámi pusztán, mely "túl" esik a Hortobágy vizén. (Debrecent véve a világ közepének.) Honnan jön, hová tart, azt nem lehet kitalálni, a pusztán nincs ösvény, kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig nincs más, csak fű; egy élőfa, egy kútágas, egy kunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát. A ló megy az ösztöne után. A lovasa alszik, bóbiskol a nyeregben, hajladozik hol erre, hol arra, de azért a lába ki nem esik a kengyelből.
Gulyásbojtárnak kell neki lenni, mert az ingujja elöl össze van kötve: a lobogós ingujj a szarvas állatok közt akadékos volna. Kék a mellénye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete a szűre is, selyemvirágokkal kivarrva, csatos szíjon lóg le a félválláról. Bal kezében a lazán eresztett kantárt fogja, jobb keze csuklójára akasztva a karikás ostor, nyeregkápájába dugva a hosszú ólmos fütykös.
Széles, feltűrt karimájú süvege mellé tűzve egy sárga rózsa.
Mikor egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap: megtapintja a rózsát, nem veszett-e el? Aztán leveszi a fejéről a kalapot, megszagolja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja látni a kalapján azt a rózsát.
Aztán dúdolni kezdi a kedvenc nótáját (tán az ébren tartja):
Ez a csárda olyan közel ne lenne!
Olyan jó bort csak ne mérnének benne:
Arany icce, réz e messző;
Azér' járok olyan késő,
Angyalom, kicsikém, tehozzád. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: MESÉK ,TÖRTÉNETEK NÖVÉNYEKRŐL |
|
|
|
Címkék: selyemvirágokkal, hajnalhasadásnál, gulyásbojtárnak, gyönyörűséggel, nyeregkápájába, megszagolja, rózsaillata, patkónyomot, kocsinyomot, félválláról, hortobágyot, megtapintja, rajthuzlija, csuklójára, lecsapolva, kalapjához, láthatárig, pillanatra, féloldalra, hajladozik, kengyelből, poroszkál, bóbiskoló, felneszel, kétkerekű, mozdulata, semmiféle, debrecent, nyeregben, akkoriban, eresztett, közepének, kitalálni, keresztül, hortobágy, sallangos, sárga Rózsa, kétkerekű malom, legelső hajnalhasadásnál, lovas legény, világ közepének, pusztán nincs, végtelen láthatárig, fenséges zöld, ösztöne után, lovasa alszik, ingujja elöl, lobogós ingujj, szarvas állatok, gombos rajthuzlija, lazán eresztett, karikás ostor, Jókai Mór,
|
|
Offline
