|
2013-04-29 15:54:04, hétfő
|
| |
| |
Hiába vágyod amit nem lehet,
Tavaszi napfényt őszi szél helyett,
Mikor a szívben az él egyedül,
S kerül az álom, szinte elfeled.
A napnyugtát nézed és találgatod
El tud-e merülni úgy a bánatod,
Ahogy a vízben süllyed el a nap?
Sóhajts fel, lélek, van rá száz okod.
Ha bár csak egyszer tavasz lenne még,
S a tűzre lehelne, amely bennem ég,
Fellobbanna talán még az a kis láng,
De nem lesz tavasz? s az őszből, jaj! Elég.
Hiába vágyod, amit nem lehet,
Ragyogó arcot szarkaláb helyett,
Ha ifjúságod régen elhagyott.
Épp csak emléke maradt itt veled?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: fellobbanna, napnyugtát, találgatod, elhagyott, ifjúságod, szarkaláb, napfényt, egyedül, elfeled, süllyed, helyett, bánatod, merülni, szívben, sóhajts, tavaszi, egyszer, ragyogó, lehelne, tavasz, vágyod, őszből, bennem, vízben, maradt, emléke, szinte, hiába, veled, nézed, lenne, amely, lehet, tűzre, talán, mikor, napnyugtát nézed, vízben süllyed, tűzre lehelne, Gligorics Teréz,
|
|
Offline
