Istentiszteleten voltunk - óvári evangélikus,piaristákhoz néhány,óvári plébánoshoz,evangélikus lelkészt,évben egyszer, - sandrapolke Blogja

Továbbiak »

Belépés

			sandrapolke.blog.xfree.hu
A gondolkodás szabadsága			Böröndi Lajos 1954.06.19 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Istentiszteleten voltunk

2007-12-26 08:54:17, szerda


	Tegnap írtam a blogba (naplóba), de elmentés után nem jött elő. Délelőtt elmentünk az óvári evangélikus templomba istentiszteletre. Tanár kollégám mondta a prédikációt (Jár a piaristákhoz néhány evangélista, s nekik van protestáns hittan), szépen beszélt. Megemberesedett. A rendszerváltás (gengszterváltás) után néhány évvel lányom elment az óvári plébánoshoz barátnőjével, hogy az keresztelje meg. Sírva jött haza, kirúgta a plébános, mert mi nem házasodtunk meg a templomban. Ezután kerestem föl Kis Miklóst, az evangélikus lelkészt, aki mindkét gyermekünket megkeresztelte. Volt néhány fontos kérdése, ezt megbeszéltük. Úgy gondolom, ezután katolikus létünkre is egy évben egyszer elmegyünk ebbe a templomba. Egy az Isten. Unokámat is itt kereszteltük meg, nagyon szép szertartás volt, istentisztelet közben fogadta be a gyülekezet. Nekünk ilyen a karácsony. Így teljes.

2 komment , kategória: Általános

Címkék: istentiszteletre, gengszterváltás, megemberesedett, rendszerváltás, istentisztelet, megkeresztelte, piaristákhoz, kereszteltük, barátnőjével, gyermekünket, megbeszéltük, prédikációt, evangélista, evangélikus, plébánoshoz, házasodtunk, keresztelje, protestáns, szertartás, templomban, gyülekezet, templomba, elmentünk, karácsony, katolikus, elmegyünk, délelőtt, kerestem, létünkre, plébános, elmentés, kollégám, lelkészt, gondolom, unokámat, naplóba, óvári evangélikus, piaristákhoz néhány, óvári plébánoshoz, evangélikus lelkészt, évben egyszer,

Ilona

(#1) 2007-12-26 21:23:15

Katolikus anyósom halálakor határoztam el, hogy megkresztetetem gyermekeimet az én református hitemben.
Mélységes gyásszal a lelkemben léptem be a kistelepülés műemlék templomába. Anyós-anyám halálának visszavonhatatlan ténye rendített meg igazán és még valami:
annak visszavonhatatlansága, hogy már soha többé nem léphetek be abba a katolikus templomba ifjú menyasszonyként - és ami még ennél is jobban fájt, hogy - kisgyermekét megkereszteltető ifjú édesanyaként sem!

Szégyellem, de gyászoltam magamat is és gyászoltam titkolt(!) Isten-hitben elmúlt ifjúságomat.

Három gyermeke és mi, a házastársak, valamint nyolc unokája állta körül a ravatalt. Unokái, akik már ifjú hölgyek és fiatalemberek voltak ekkor, úgy sírtak, mint a kisgyerekek.

Tudtuk mindannyian, hogy nem lesznek soha többé olyan meghittek az együttlétek, az ünnepek, mint amikor még élt! Tudtuk, hogy soha többé, semmi nem lesz olyan, mert ő "igazi" Nagymama volt. Olyan, aki ha kellett mesét mondott, verset szavalt, vagy énekelt, miközben a létért való küzdelemben naponta meg kellett halnia; majd másnap, Isten segítségét kérve, újraéledve, a hit által megerősödve látott munkához, hogy fiatalon megözvegyülve is tisztességgel felnevelje gyermekeit.

Az én szememben ő "nemzeti hős"-ként mentette át a Családot az Élet nevezetű oldalra.
Akkor, ott - csendes zokogás közben - megfogadtam, hogy továbbadom a "Lángot".
Kértem a jó Istent, hogy segítsen nekem ebben.

Visszautazva Pestre, azonnal hozzáláttam saját életem hitbéli dokumentumainak felkutatásához. Halvány gyermekkori emlékkép élt bennem egy közeli református templomban tartott istentiszteletekről.
Amikor felkerestem a templom lelkipásztorát, remegő hangon, összeszorult torokkal mondtam el, hogy mi járatban vagyok.
Ő, megértő lélekkel kikereste az anyakönyvből megkeresztelésem időpontját. Úgy vettem át az erről kiállított "dokumentumot", mint az elveszett bárány, aki a hosszú kóborlás után hazatalál.

Ezt követően, gyermekeim egyre gyakrabban elkísértek az istentiszteletekre. Egy alkalommal, amikor mindhárman velem voltak, töredelmesen megvallottuk, hogy még nincsenek megkeresztelve. Két év múlva már, mint konfirmandusok tehettek tanúbizonyságot hitükről és ünneplő lélekkel, ünneplőbe öltözve kiállhattak a gyülekezet elé - arra várva, hogy lelkipásztorunk majd kiszolgáltatja számukra a keresztség sakramentumát.

Amikor a három szép ifjú ember meghajtott fején végigcsorgott a keresztvíz, "könnyűim" homályán át is láttam, amint kigyúlnak körülöttük az öröm fényei. Bp.2002. június 8.

Ilona

(#2) 2007-12-26 21:24:15

Nekem is elszállt, amit az imént elküldtem neked kommentként.

Új komment

Név:
E-mail cím:	( csak a blog tulajdonosa látja )
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]