Egy bolyongó nemzet nyomorúsága - Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja,Budapesti Zsidó Világkongresszus,Miután József,Innen Mózes,Radnóti Miklós,Római Katolikus Egyház,Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programjának,Halász József,Siklósi András,Zsidó Világkongresszus Judapesten,Dehát Árpád,Kuruc Info,Római Katolikus Egyházzal,Talmud Krisztusról,Németh Sándor,Szent László,Könyves Kálmán,Nagy Lajos,Ezzel Jud Süss,Mind Luxemburgi Zsigmond,Hunyadi Mátyás,Fekete János,Surányi György,Ernuszt János,Csak Mohács,Schulhof Ignác Budai Krónika,Istvántól Horthy Miklósig, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Egy bolyongó nemzet nyomorúsága

2013-05-19 22:23:42, vasárnap

	Útjelzők Egy bolyongó nemzet nyomorúsága Az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja tervezetén tovább dolgozom. A tervezet mától állandó rovathelyet kapott az index-lapon. Akinek a téma iránti érdeklődése feltámad, közvetlenül léphet a programra, a tartalomjegyzékre, ill. a frissítések jegyzékére. Másírányú honlapírói munkássá gomat természetesen folytatom. A honlap "olvasmányosságát" igyekszem tehát megőrizni. Továbbra is nyitva maradnak a beíró panelek az esetleges hozzászólások részére. Mondhatják persze, makacs vagyok. Én inkább azt mondanám, következetes akarok maradni. A zsidó magyar "együtté lés" feltételeinek alakulása eddig is sorskérdés volt. A Budapesti Zsidó Világkongresszus óta még hangsúlyosabban az. Riasztó tény, hogy a magyarságnak nem volt adekvát válasza erre a minden eddiginél arcátlanabb és fenyegetőbb kihívásra. Ami teljességgel érthetetlen az, hogy honfitársaink döntő többségének fogalma sincs arról, kikkel áll szem ben. A mellékelt friss kép a palesztin nép jelene, a magyar nép jövője? Akad "magyar", aki nyugodtan szemléli? Sajnos van. Sok ilyen "ember" van. Valamit kezdeni kell velük - hamarosan. Egy népet a saját magáról alkotott történeti kép alapján lehet legjobban megismerni. Velük könnyü a dolgunk, hisz nincs még egy nép, amely annyit dicsekedett volna önmagáról, mint a zsidóság. Történelemkönyvét ráadásul "szentírásnak" nevezi, nevezteti. Izrael hőstörténete egy "halálmenettel" kezdődik. [Többször leírtam már, hogy a zsidó mesevilágban nem hiszek. Azért idézek mégis belőle, mert híven tükrözi a zsidó mentalitást, amit viszont ismernünk és értenünk kell, ahhoz hogy problémájukat kezelni tudjuk.] Miután József pereputtyának kitelt a becsülete Egyiptomban, a fáraó a legszörnyűbb bűntettre vetemedett amit egy goj a zsidók ellen elkövethet: munkára akarta őket fogni. Hallatlan! Hát persze hogy felkerekedtek. Arról nem szól a fáma, hányan pusztultak el az üldözők fegyvereitől és a menekülés viszontagságai következtében. Az üldözőket minden esetre sikerült lerázniuk; nem utolsó sorban azért, mert a fáraó makacssága miatt (amelyben, jellemző módon, épp Jahve erősítette meg - ismételten) az egyiptomi népnek kellett lakolnia, amely nem tehetett semmiről. Tiz csapást volt kénytelen elszenvedni. Az egyiptomi áldozatok számáról pláne nincs statisztika. Az egérutat nyert zsidók, menve - mendegélve "Párán pusztájába értek. Innen Mózes hírszerzőket küldött Kánaánba, hogy tájékozódjanak: milyen az ország ... A hírszerzők a 40 nap elmúltával, mely alatt kifürkészték Kánaánt, visszatértek Izr. fiaihoz..." A 40 nap, amibe belefért az oda - vissza út meg az ország kikémlelése is, azt jelenti hogy úgyszólván a célnál voltak. Igenám, de a mindig okos zsidók az egy "Káleb kivételével úgy ítélték, hogy Kánaánt lehetetlen meghó dítani. Erre az egész nép Mózesnek támadt. Jahve büntetésül megtiltotta a felnőtt nemzedéknek, hogy belépjen az Ígéret földjére, csak Kálebbel és Józsuéval tett kivételt. Izr. fiai ennek ellenére megkísérelték, hogy benyomuljanak Kánaánba, de egészen Hormáig visszaverték őket. Ezután 40 évig éltek Párán pusztájában, itt kellett meghalniuk azoknak, akik a lázongáskor 20 éven felüliek voltak..." Erre gondoltam, amikor fentebb a "halálmenetről" írtam. [Így csinálták a "nácik" is, ha nem volt vasút. Ők viszont kegyelemlövésben részesítették aki összeesett. Jahve vajon hogyan intézkedett a húsz év fölöttiekre nézvést?] Egy ilyen maratoni kódorgáshoz tényleg kellenek csodák: manna, fürjek, meg miegymás. De minek nappal a felhő éjjel meg a tűzoszop? A helyben, vagy legjobb esetben körbenjáráshoz? Fel nem foghatom. †Radnóti Miklós, a nagyon kevés zsidók egyike akit tisztelek, vajon milyen verseket írt volna kockás füzetébe, ha beosztják Mózes halálmenetébe? Ilyet talán? Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? Még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Ilyet nem, hisz a párán pusztai mozgó (?) haláltábor "családi" tábor volt. Milyen lehetett a mortalitás a terhes asszo nyok, a csecsemők és kisgyerekek között? A táborparancsnok - tudjuk - Mózes (Höss) volt. Káleb esetleg alparancs nok lehetett. Józsué nyilván Mengele tisztét töltötte be, hisz Kánaán földjére csak kellően megrostált (szelektált) népesség juthatott be. És milyenek voltak az őrök, ill. a kápók? Már csak azért kérdem, mert okkal feltételezem, hogy a húsz éven felüli halálraítéltek a 40 év fogság alatt, amely sokkal cudarabb volt az egyiptominál, esetleg lázadozhattak. Hogy fegyelmezték őket? Kutyákkal, korbáccsal, fütykösökkel, Sten géppisztolyokkal? (Ja' géppisztolyok még nem voltak... Pardon!) Józsué osztagai aztán nekiestek Jerikónak "Jerikó falainak leomlása volt a pecsét arra, hogy az Úr az egész földet népének adja. A teljes - hét napi - menetelés és az ehhez járuló hetednapi plusz hat út hozta meg a teljes győzelmet. A nép néma hallgatása óriási diadalkiáltással ért véget. Az Úr csodálatos hatalma által omlottak le a falak. Izráel fegyvere seinek csak fel kellett hágniuk, s az egész város népét kardélre 'kellett' hányják. Az egész nép és minden vagyonuk az Úrnak kellett szenteltessék. Senkit sem volt szabad megkímélni (kivéve Ráhábot). [Ráháb volt az a ribanc, aki a zsidó kémeket rejtegette.] Mindezek ismeretében esetleg fel lehet háborodni, de teljesen fölösleges csodálkozni azon ahogy a zsidók pl. a gázai koncentrációs tábort "üzemeltetik" és ahogy a palesztin zárványok lakosságával bánnak a hajdani Palesztina területén. [Nem mai téma, de a tárgyilagos történetírás egyre több arra utaló tényt tár fel, hogy az egy - vagy hatmillió zsidó holoka usztját nem annyira a wannsee-i konferencián, mint inkább valahol a Wallstreeten határozták el...] Erre kell gondolnia, aki manapság hírét veszi, hogy Józsué előörsei már itt kémkednek köztünk és a ráhábok kivételé vel a jerikóiak sorsát szánják nekünk,"Párán pusztává" változtatva azt a földet, amit Árpád hadai szereztek (vissza). A jerikóiak gyanútlanok voltak. Nem vették észre a kémeket és karjaik lehullottak, amikor Jerikó falai leomlottak. De mi tudjuk, hány óra! Miért tűrjük mégis tehetetlenül, hogy a sakterek lecsapolják a vérünket? Azt is látjuk, hogy a Római Katolikus Egyház, immár egy jezsuita pápa irányítása alatt, egyre határozottabb irányt vesz arra, hogy alávesse magát az "idősebb testvér" befolyásának. Így ők ketten vállvetve folytatják az egyházi, ill. a zsidó elnyomás politikáját "jogfolytonosan" ezer éve. Miért tűrünk hát mégis? Megmondom. A "turáni átok" miatt! Aki most következetlennek tart és azt gondolja, a magyar mondavilágban hiszek, szemben a zsidó mondavilággal, téved. A magyar mondavilágban, így a turáni átokban sem hiszek. Nem hiszem, hogy a honfoglaló magyarság tudathordozó rétege (a sámánok, stb.) megátkozta volna az egész magyar népet mielőtt "Szent" István egy szálig kiírtotta volna őket. Az "átok" tulajdonképp jóslat (jövendölés)! Azt a felismerést tükrözi hogy a magyarság "átkos" sorsa: a széthúzás, belviszály, ellenségeskedés, értetlenség, stb. annak következménye, hogy az ország a római katolikus egyház hűbéresévé vált (ha nem is jószántából) és ez a végzetes kapcsolat addig rágja féregként a nemzetet, amíg le nem rázza magáról a "kegyes" igát! Ami engem illet, a "turáni átok" mibenlétét akkor kezdtem érzékelni, amikor közzétettem "végzetes" írásomat, az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programjának tervezetét egy "méltató" kommentár kíséretében. A programra érdemi észrevétel alig érkezett. Még kevésbé valósult meg az az elképzelésem, hogy olvasóimmal együtt írhatom tovább a tervezetet, felhasználva érdemi (...) észrevételeiket, javaslataikat. A kivétel Halász József és Siklósi András, akik (külön kérésre) részletes érdemi észrevételeket tettek. A kommentárhoz 38-an szóltak hozzá. Ezeket nem akarom utólag minősíteni. Észrevételeimet menetközben megtet tem. Az eredményt úgy könyveltem el magamban, hogy kisérletemhez nem kaptam buzdítást, támogatást még kevésbé. Ez nem tört le. Persze lelkesedést sem éreztem. Ideiglenesen abbahagytam. Vártam. Mi következett? Sokminden. Köztük a Zsidó Világkongresszus Judapesten. Ettől nem íjedtem meg különösebben. Az össze - vissza vagdalkozástól, amit a "nemzeti oldal" produkált, annál inkább; mert eszembe juttatott valamit vásott ifjúkoromból... Találomra benéztem egyszer a tyúkólba és, ki tudja miért, irritált az épp nyugovóra térő tollasok látványa... Nosza közé bük vágtam a kezemben tartott fudballabdát. Mecsoda kárálás, szárny-csapkodás lett abból! De mert az agresszióm nem folytatódott, a barom-fiak és lányok gyorsan elfelejtették ijedtségük, ill. felháborodásuk okát. Nálunk is így lesz, ha nem rendeznek legalább évente zsidó világkongresszust... De minek is tennék? A tyúkok se nyikkantak, mikor nagyanyám kiszedegette alóluk a tojást, meg néha kiemelt közülük egyet kettőt levesbe, vagy rántani... Ez volt a dolgok rendje. Dehát Árpád hona mégsem lehet(ne) egy baromfiól, akármennyire kezd is arra hasonlítani. Elgondolkodtam azon, voltaképp mi váltotta ki az "olvasói immunreakciót". A legkézenfekvőbb válasz az volt, hogy a "mű" száraz és hosszú, egyszóval unalmas. E teljesen kielégítő válaszba akár bele is nyugodhattam volna, ha a hiú ság nem sarkall rám nézve kedvezőbb (bizonyítvány) magyarázatok keresésére. Nagynehezen ki is izzadtam egyet. Eszerint a nemzeti közgondolkodás renyhesége ellen intéztem provokatív támadást (?). Mea culpa! De hogy is vetemedhettem ilyesmire? Régi mániám a logisztika terelt az ingoványba. Erről sokat olvastam sokfelé, de értelmét nagyon nehezen fogtam fel. Muszály idéznem, hogy... "A logisztika anyagok, információk, személyek, energia, rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése. Leggyakrabban a katonaságnál és az üzleti életben használják. A logisztika a görög logosz szóból származik, jelentése értelem, számítás, tervezés. Más nézetek szerint a logisztika nem csak az anyagáramlások optimalizálása, illetve az ehhez szükséges erőforrások biztosítása, koordinálása, hanem tudomány is. Eszerint a nézet szerint a logisztika olyan interdiszciplináris tudomány, amely a logisztika területét érintő valamennyi társtudomány, szakma eddigi és legaktuálisabb ismereteit szintetizálja. Ehhez bátran hozzátehetjük: a logisztika, a tudományok tudománya, politikatudomány is. Aki tehát logisztikai ismeretek nélkül "politizál" nem több unalmas, alkalmasint veszélyes, fecsegőnél. A "nemzeti oldal" pedig épp ezt teszi; minőségileg nem mást, mennyiségileg nem többet. Régen úgy mondtuk, "nyelvében él a nemzet". Ez ma is érvényes azzal, hogy az élőbeszéd a gyülekezeti helyekről, a leírt szó pedig a Gutenberg galaxisról felköltöztek az Internetre és ott mint honlaptartalmak, blogok, facebook felületek, twitter cirpelések és főleg mint elekronikus levelek járják ördögi táncukat a nagy semmi körül. Ez a pokoli társasjáték embermilliók (ha nem milliárdok) porhüvelyét láncolja a képernyők elé, azt a csalfa érzetet keltve, hogy "önkifejezik", azaz "önmegvalósítják" magukat. A "digitális bódulat" a zsidó méreg legújabb változata a hamisított pálinka, meg a kábitószerek után. A zsidó ismeri e szerek hatását, de ő maga nem él velük - eladja, nekünk. Én pedig kapom a leveleket csőstől. Sok olyan levelező van, aki pl. a Kuruc Info cikkeit röpteti egy sima link formájá ban. Mások a mindennapi botrányok miatt keseregnek, háborognak, szitkozódnak, fenyegetőznek... Sokan hajba kapnak és sértegetik egymást. Vannak olyanok is - ezeket kedvelem a legjobban - akik kikérik maguknak, hogy kéretlen levelet kapnak, de nem csak a feladónak, hanem az összes címzetteknek is elküldik a tiltakozást... Egyszóval az elektronikus érintkezés a gójok részére feltalált pótcselekvés, amin mohón cucliznak, míg álomba nem szenderülnek. Aztán új nap kezdődik, új szomjúság, új önkielégítés. És a verkli évekig eljár tengelyén míg egy kerék fogát újítni kell. A társadalom élő szövetei közötti természetes áttételek elsorvadnak. A zsidó hatalom tömeget gyúr a társadalomból, ahol az egyén elmagányosodik és már csak telefonál, vagy chatel. Személyes kapcsolatot csak a dealerével tart... Aztán van egy másik képlet, nem kevésbé veszélyes az előbbinél, a gombamód tenyésző obskurus "kisközösségek" tömege. Fajtáikat felsorolni is lehetetlen. Csak példálózni lehet, azon ismérvek megjelölésével, ami bennük közös. Ismerünk politikai, "hitvalló", tudományos, hobby, hagyományőrző, "szenvedély", stb. közösségeket. Ami bennük hasonló, vagy azonos: világszemléletük, céljaik, viselkedésmódjuk megkülönböztetése (elhatárolása) a társadalom egészétől. Beállítottságuk néha kifejezetten ellenséges, néha csak közömbös azzal a társadalmi közeggel szemben, amelyben, ill. amiből élnek. Létezésük többnyire káros, de szinte sohasem hasznos a társadalom egésze szempont jából. E közösségek, ill. tagjaik "mássága" az - az érték amit a zsidó háttérhatalom támogat, de legalábbis eltűr, még abban az esetben is, ha az adott "kisközösség" antiszemita eszméket hirdet, ill. jelszavakat szajkóz. Példaképp: egy "hunga rista", vagy éppen "nyilas" mezben fellépő csoport minden másnál hasznosabb lehet, feltéve hogy ideológiája kellőképp zavaros, de szilárdan a római katolikus eszme és intézményrendszer szolgálatában csattogtatja Martens bakan csait. A nagy katolikus vallási akol olyan "bárányokat" nevel amelyek a túlvilági boldogság dőre reményében átenge dik a földi "árnyékvilágot" azoknak, akik lenyírják a gyapjukat és adott esetben vérüket veszik. Ezek a bárányok (barmok) nem hajlandók észrevenni, hogy a legfőbb "keresztény erényt", a Krisztus-imádatot milyen otromba módon csavarja testük lelkük köré a zsidó hatalom, immár a Római Katolikus Egyházzal karöltve. Kit érdekel, mit tanít a Talmud Krisztusról és Máriáról. Kit érdekel, hogy a legzsidóbb zsidók mégis Krisztus prédikátoraiként ágálnak, mint nálunk Németh Sándor. Ezeknek a jámboroknak a fűre szegezett bamba tekintete nem fogja be a környező világot, de minek is fogná? Hogy is szól a 23 zsoltár? "Az Úr énnékem őríző pásztorom Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl' engem igaz ösvényében Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy én velem, Vessződ és botod megvígasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.." Az ilyen marhát persze nem zavarja, ha a gyereke, vagy pláne a más gyereke éhezik. Gajdolás közben ugyan miért gondolkodna azon, mit jelent a "vigasztaló" bot, ill. vessző? Majd ha a hátán érzi... Itt tartunk most. A nemzethalál völgyében járunk és elboruló elménk a terülj terülj asztalkám délibábját vetíti elénk. Tudom persze, ez református zsoltár. Azért idéztem, mert a marhaság költői benne... Nem semmi az echte katolikus zsoltárkincs sem. Nézzék csak "Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram, te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna. Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!" Tessenek mondani, hát az ilyen hívőt mit izgatja, hogy a gyermeke másnap éhesen megy az iskolába és ott kiszédül a padból? Nem, kedves olvasóim, itt végetér a keresztényi türelem a "pogány" düh következzék! A lomha magyar közgondolkodás lassan - lassan kezd különbséget tenni Árpád honfoglalása és "Szent" Isván "államalapítása" között. Az árpádkori állapotok eddiginél pontosabb értékelése azért lényeges, mert ez a kor még steril volt a zsidó elemtől [a kazár legendát nem számítva]. A magyar királyságot viszont szinte a kezdetektől fertőzte ez a népelem. Esztergomban már 1050 körül létezett fejlett zsidó közösség zsinagógával, elöljárósággal. I. István 1038-ban halt meg. Valószínű, a zsidókat is neki köszönhetjük. Az idill nem tartott sokáig. "A keresztény Európa mintáit követve (!) Szent László (1077-1095), Könyves Kálmán (1095-1116) majd II. András (1205-1235) is korlátozó intézkedéseket vezetett be ellenük." A tatárjárás viszont jól jött nekik, amennyiben "IV. Béla igyekezett a zsidókat felhasználni a tatárjárást (1241-1242) követő újjáépítésben és a széthúzó nemesek ellen folytatott, központosító harcában. Ezért 1251-ben kiváltságokat adott a zsidóknak, akik ettől kezdve a 'kamara szolgái' lettek. Az Árpádok után az "Anjou-családhoz tartozó Nagy Lajos király (1340-1380) keresztény vallási buzgalmában néhány évre kiűzte a zsidókat Magyarországról ... Majd néhány év múlva visszahívta őket. Ezzel Jud Süss tartósan megtelepedett a királyi udvarokban. "A magyar uralkodók anyagilag erősen támaszkodtak a zsidókra. Mind Luxemburgi Zsigmond (1387-1437), mint Hunyadi Mátyás (1458-1490) keményen megsarcolta őket, cserében viszont többnyire gondoskodtak biztonságukról. Persze, ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánták, a királyok a zsidókra különféle jeleket parancsoló (sárga folt, süveg, stb.) és a tőlük felvett hitelek visszafizetését megtagadó városoknak (Pozsony, Buda, Nagyszombat) adtak igazat. Mátyás létrehozta az Európában egyedülálló zsidó prefektus intézményét is. A ,,zsidóhercegnek" is nevezett tisztviselő a zsidók közül került ki. A király képviselőjeként ő vetette ki, és szedette be az adókat. Lám a történelem ismétli önmagát. Gondoljunk csak Ehnaton fáraó és József "gyümölcsöző" együttműködésére az egyiptomi nép anyagi tönkretételében és adósrabszolgaságra vetésében. Aztán megjelenik a színen a kártékony zsidó, Fekete János és Surányi György elődje Szerencsés (Fortunátus) Imre, aki Spanyolországból ingben gatyában menekülve természetesen "pénzügyi pályára lépett és II. Lajos király (1516-1526) alkincstárnoka lett. Hamarosan áttért a keresztény hitre. Karrierje szempontjából ez logikus lépésnek tűnt, hiszen pár évtizeddel korábban Mátyás király kincstartója, Ernuszt János is vallásváltó zsidó volt. Evidens, nemde? "Befolyására jellemző, hogy egy alkalommal megmentette a budai zsidókat a vérvádtól azzal, hogy bebizonyította: koholt vádakkal próbálják befeketíteni őket. Máskor politikai összeköttetéseit vetette latba azért, hogy kegyelmet szerezzen halálra ítélt zsidók számára. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a rabbik kihirdették: senki se merje Szerencsést hitehagyottnak nevezni. Fortunatus ellentmondásos működése mégis veszedelmet hozott a budai zsidó közösségre." A(z akkor még nem ennyire hülye) ugyanis rájöttek, hogy e féreg pénzügyi manipulációi akadályozzák az ország törökellenes küzdelmét. Letartóztatták, majd kiengedték. Diadalmámorában fényűző mulatságot rendezett budai palotájában. A nemesek, azaz a "csőcselék" megostromolta a palotát. Az ostrom általános pogromba torkollott. A budai zsidónegyed elpusztult. De sebaj! Csak Mohács kellett hozzá, hogy főnixmadárként feltámadjon a török uralma alatt. Erről írtam Schulhof Ignác Budai Krónika c. cikkemet. Az író így kezdi... "Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török biroda lom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhat tuk: 'ki ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban." Hát ártás az nem volt, csak országpusztítás és leánykereskedelem, amiben a zsidók jeleskedtek. Ez a "tanyázás" sem végződött happy enddel. Idézzük csak Jókait (a nagy filoszemitát) "Buda vára 145 esztendei török uralom után ismét Magyarország fővá rosává lesz. Büszkén hangzik fel a 'te deum laudamus' és a Dunába fojtott zsidók halálorditása. Együttlétünk legújabbkori története túl jól ismert ahhoz, hogy abból is idézgessek. Egy összefoglaló megállapítás azonban mellőzhetetlen. A zsidókérdést magyarországon azért nem sikerült ezer év óta megoldani, mert azt mindíg a "keresztény értékrend" oldaláról közelítették. Ebbe két dolog fért bele: az álhumanizmus és a megvesztegethetőség [a Jud Süss szindróma] "Szent" Istvántól Horthy Miklósig. A zsidókérdést ezért történelmi visszapillantással kell újraértékelni és a humanisztikus szempontokat a többség és a kisebbség viszonyrendszerében kell mérlegelni. Ezt a célt kívánta - kívánja szolgálni a program tervezet. Ez azért nem alkotmányjogi eszmefuttatás formájában készült, mert nyilvánvaló, hogy a bajok puszta felismerése semmit sem old meg. A bajok orvoslása sebészi megoldásokat tételez fel. Erre - elméletileg is - csupán a tudatossá szervezett tömegerő képes. Így merült fel egy pártformáció gondo lata. A tervezet azért utal a NSDAP-ra, mert ez a párt produkálta a vitathatatlan történeti (történelmi) példát arra, hogy a nemzetközi kapitalizmus és annak "bűvészinasa" a zsidó népelem egyáltalán nem nélkülözhetetlen kellékei egy állam, ill. gazdaság harmonikus fejlődésének. [Ezt a felismerést látszanak követni a kapitalista világrendszerből kiszakadó államok (BRIC csoport) országai is, különös tekintettel Oroszországra.] Az elméleti pártprogram nem antiszemita, hanem aszemita program. Pontosabban humánus, higgadt, kövezkezetes aszemita program, amely a magyar nép továbbélését zsidó szupremácia azaz zsidó fennhatóság, ill. felsőbbrendüség nélkül kivánja biztosítani; épp akkor, amikor az erre irányuló zsidó törekvések nyilvánvalóvá váltak. Megkezdett munkámat e gondolat által vezéreltetve folytatom. 2013.05.12 Sz. Gy. http://www.szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Utjelzo/Utjelzo.htm

0 komment , kategória: Általános

Címkék: viselkedésmódjuk, olvasmányosságát, összeköttetéseit, együttműködésére, prédikátoraiként, világkongresszus, spanyolországból, politikatudomány, világrendszerből, kegyelemlövésben, géppisztolyokkal, következetlennek, világszemléletük, nélkülözhetetlen, diadalkiáltással, képviselőjeként, visszafizetését, felsőbbrendüség, beállítottságuk, magyarországról, honlaptartalmak, legkézenfekvőbb, táborparancsnok, észrevételeimet, diadalmámorában, észrevételeiket, tönkretételében, ellenségeskedés, hangsúlyosabban, országpusztítás, önmegvalósítják, elmagányosodik, legaktuálisabb, vagdalkozástól, halálraítéltek, körbenjáráshoz, bolyongó nemzet, téma iránti, frissítések jegyzékére, beíró panelek, esetleges hozzászólások, zsidó magyar, minden eddiginél, mellékelt friss, saját magáról, zsidó mesevilágban, zsidó mentalitást, becsülete Egyiptomban, legszörnyűbb bűntettre, zsidók ellen, üldözők fegyvereitől, menekülés viszontagságai, Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja, Budapesti Zsidó Világkongresszus, Miután József, Innen Mózes, Radnóti Miklós, Római Katolikus Egyház, Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programjának, Halász József, Siklósi András, Zsidó Világkongresszus Judapesten, Dehát Árpád, Kuruc Info, Római Katolikus Egyházzal, Talmud Krisztusról, Németh Sándor, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Ezzel Jud Süss, Mind Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás, Fekete János, Surányi György, Ernuszt János, Csak Mohács, Schulhof Ignác Budai Krónika, Istvántól Horthy Miklósig,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]