|
2017-09-02 15:05:29, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Aranyosi Ervin:
Félig-meddig mese
Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
- Nézd csak világ, élek!
Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?
Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.
Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
- Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.
A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.
Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
- Máshol lenne helyük.
S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.
Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.
Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.
És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
- Eltüntetem, hurrá!
Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.
Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
- Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?
Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.
Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.
Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.
Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.
Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.
Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.
A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!
Link
   
MIRJAM
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Mírjam barátnőmtől |
|
|
|
Címkék: pénztelenségtől, előteremtették, csereberéltek, hétmérföldest, nagyszülőktől, megdolgoztak, visszanyerte, kedvetlenek, felbolydult, költözködni, szeretettel, boldogabban, panaszával, hívságokra, megsegítve, eltüntetem, szomorúság, munkájának, emésztett, rettegett, dolgozott, felhúzott, kisgyerek, folytatta, anyukájuk, anyukákat, körülvéve, eredménye, tervezett, gyermekek, falujukba, megvették, megoldást, esténként, embereken, hamarosan, házakat járta, felnőtt egész, manó látta, rossz kedvük, munkájuk nélkül, sorsát okolta, többit sokkolta, manó izgult, összes pénz, csodás világot, jóhoz vezet, teljes családok, szeretet virult, régi írások, manó bizony, emberek arcát, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
