Aminek ma az életünket köszönhetjük! 1941. Június 22. - Északi Hadseregcsoport,Déli Hadseregcsoport,Valójában Hitler,Bogdan Musial,Fekete Péntek,Michail Tuchatschewski,Vörös Hadsereg,Wehrmacht Vörös Hadsereg,Nagy Éhínséget,Nagy Éhínség,Andrej Schnadow,National Journal,John Macdonald,GABO Kft, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Aminek ma az életünket köszönhetjük! 1941. Június 22.

2013-06-22 22:46:05, szombat

	Aminek ma az életünket köszönhetjük! 1941. Június 22. 1941. június 22.-én 03:15-kor megindult a világtörténelem egyik legnagyobb szabású hadjárata a bolsevizmus ellen. Az 1600 (!) km-es fronton előrenyomulû csapatokat három parancsnokság alá helyezték, ezek Wilhelm von Leeb (Északi Hadseregcsoport), Fedor von Bock (Középső Hadseregcsoport) és Gerd von Rundstedt (Déli Hadseregcsoport) tábornagyok voltak. A “hivatalos" történetírás a hadjárat okaként Hitler nagyravágyását, a németek megbízhatatlanságát (még a saját szövetségesüket is megtámadják) és mohóságát szokták felhozni. Valójában Hitler a Waffen-SS és Wehrmacht csapataival Európát akarta megmenteni attól a sorstól, amit a háború után a szovjet befolyás alá került országoknak valóban el is kellett szenvedniük. “Jutalmul" a németeket (is) a mai napig gyalázzák, amiért az orosz népnek is megpróbáltak segíteni a bolsevizmustól történő megszabadulásban. A tények azonban már nem csak történészek között, hanem polgári körökben is beszédtémák tárgyát képezik. A hazugságokhoz persze a mai napig foggal-körömmel ragaszkodnak azok, akik jól körülhatárolható érdekeket szolgálnak ki. Az alábbi összefoglaló Bogdan Musial történész cikkének összefoglalása (Die Welt, Forum, 2008. márc. 14., 7.oldal). Március 17.-én jelent meg könyve, “Harcmező Németország - Sztálin háborús tervei németország ellen" címmel. Harcmező Németország - Sztálin háborús tervei Németország ellen A legújabb kutatások újabb bizonyítékokkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy miképpen készült Sztálin lerohanni Európát. Ezek szerint a Szovjetunió már a 20-as évek végétől, különösen intenzíven a Fekete Péntek (1929. október 25. - gazdasági világválság) után, masszív előkészületekbe kezdett egy ideológiai megalapozottságú megsemmisítő háborúra, ami a Nyugat ellen indult volna. Sztálin és elvtársai abból indultak ugyanis ki, hogy a válság hamarosan egy imperialista háborúba fog torkollni. 1930 januárjában a későbbi marsall, Michail Tuchatschewski elkészítette a Nyugat ellen indítandó megsemmisítendő háború terveit. A koncepció a harceszközök tömeges bevetését irányozta elő, úgy mint páncélosok (50.000 darab), harci repülőgépek (40.000 darab) és kémiai harceszközök tömeges alkalmazását. A támadó háború célja a kommunista uralom Európában és a világban fegyveres erővel történő kiterjesztése volt. Németország az ipari potenciálja és geopolitikai helyzete miatt volt fontos A világforradalmi tervekben Németországnak kulcsfontosságú szerep jutott volna, ipari potenciálja, munkaereje, a forradalom majdani fegyelmezett katonái, valamint geopolitikai helyzete miatt. Így a bolsevikok Németországra mint Európa uralmának kulcsára tekintettek. 1930-ban Tuchatschewski (aki 1937-ben áldozatául esett éppen a nagy kommunista tisztogatásoknak, lásd lentebb) terveinek megnyerte Sztálint is. 1930 őszétől elkezdték a szovjet haderőnek ezen tervek alapján történő átszervezését és masszív kiépítését. A Vörös Hadsereg 631.000 katonáról 1934-re 1.033.570-re nőtt; a repülőgépek száma 1.149-ről 4.354-re nőtt, a páncélosoké 92-ről (1928-as adat) 7.574-re. 1934 után az erőteljes hadseregbővítés tovább folytatódott. 1939-ben a Vörös Hadsereg 1.931.962 katonát számlált, 10.362 repülőgéppel és 21.110 páncélossal rendelkezett. Ezzel egyidőben a szovjet hadiipar is gyors növekedésen ment keresztül. Modern technológiát, gépeket és fegyverprototípusokat vásároltak nyugatról, amit exportált nyersanyaggal fizettek ki. A bolsevik vezetők a világforradalom gondolatát nagyon komolyan vették. Az orosz archívumokban ma hozzáférhető források, amiket részben nyilvánosságra hoztak, nem hagynak kétséget e felől, Nyugaton ezek mégis kevésbé ismertek. A német egyoldalú aggresszió hazugsága az 1941 június 22.-ei erőviszonyok összehasonlításán is összeomlik: Wehrmacht Vörös Hadsereg Katonák 3 millió 5,7 millió Páncélosok 3 300 20 000 Repülőgépek 1 945 17 000 Lövegek 42 601 59 787 “A német megsemmisítő háborút nem szabad relativizálni" Az ehhez hasonló kijelentéseknek, amik a történelmi tényeket és forrásokat makacsul tagadják, részben ideológiai és politikai elvakultság az oka. Hogy ez a történelmi tények meghamisítását igazolja-e, erősen kétséges. Tudományos alapelvekkel mindenesetre nem összeegyeztethetőek. Számos nyugati történész besétál a szovjet propaganda azon csapdájába, amely a Szovjetunió defenzív, sőt egyenesen “békeszerető" külpolitikáját emlegeti. Megdöbbentő, hogy az orosz történészek ebben a tekintetben sokkal nyitottabbak. Sokuk számára nem az az érdekes, hogy Sztálin meg akarta-e támadni Németországot, hanem az, hogy ezt mikor szándékozta megtenni. Tény mindenesetre, hogy 1930-tól kezdve a Szovjetunió egész gazdasága és társadalma egyetlen célnak, mégpedig a forradalmi hódító háború masszív előkészületeinek volt alárendelve. Hogy ezt keresztülvigyék, a szovjet kommunisták az egész országot példátlan tömegterrorral borították be azok ellen, akik az előkészületeket “szabotálják" és az eljövendő háborúban a saját hátországot veszélyeztethetnék. Sztálin a Nagy Éhínséget mesterségesen idézte elő 1930 elején Sztálin a kényszerkollektivizálást is jelentősen meggyorsíttatta és egyben megsemmisítő hadjáratot is indíttatott a parasztok ellen, hogy megtörje a széleskörû ellenállást a kollektivizálással szemben. Arra ment ki a dolog, hogy korlátlan rendelkezést lehessen biztosítani a termények felett, hogy a gigantikus fegyverkezést finanszírozni lehessen. A kommunista koncentrációs táborokba parasztok százezreit és más ellenforradalmi elemket hurcoltak, vagy végeztek ki egyből. 1930/31-ben kb. 1,5 millió embert (főleg gyermekeket és nőket) hurcoltak el a kommunisták terméketlen vidékekre, akik közül így százezrével haltak meg az éhség, a hideg, betegségek, vagy legyengülés következtében. 1932-ben és 1933-ban bekövetkezett a Nagy Éhínség, amit Sztálin és elvtársai bizonyíthatóan mesterségesen idéztek elő. Akkor kb. 10 millióan haltak meg, ebből 5-6 millió ukrán. Ez volt a középkor óta a békeidőben bekövetkezett legnagyobb demográfiai tragédia Európában. A nyugati nyilvánosság pedig messzemenően ignorálta ezt szörnyûséges emberi katasztrófát és ami még rosszabb, nyugaton éppen elég olyan “haladó" értelmiségi is volt, akik ezeket a bûnüket igazolták és bagatellizálták. A kommunisták az bürokráciájuk segítségével az 1930-as években így az egész Szovjetuniót egy hatalmas kényszermunka-táborrá változtatták annak az egy célnak az érdekében, hogy felkészítsék az országot egy sokéves forradalmi hódító háborúra. A háborús anyagok és felszerelések irtózatos iramban növekedő tömege azonban nem párosult megfelelő minőséggel. Repülőgépeket és páncélosokat gyártási hiányosságokkal szállítottak ki és elsősorban kifejezetten defektekre voltak hajlamosak. A szovjet légierő így vesztett el a harmincas években számtalan balesetben több mint 2.000 repülőgépet és kb. 1.000 pilóta halt meg ezek következtében. Az 1933-ban legyártott kb. 7.000 páncélos közül pedig aligha voltak harcképes darabok. A katonák rosszul voltak táplálva, ellátva és kiképezve, rossz volt a vezetésük és motiválatlanok voltak. A hadiipar is hasonló képet mutatott. Számtalan üzemkiesés, lerobbanás és baleset következett be, amiket alapvetően szabotázsnak véltek és állítottak be. A kommunista terrort a visszás eredményességek csak tovább fokozták. 1937-ben és 1938-ban mélyreható tisztogatásokat hajtottak végre a Vörös Hadsereg, a párt, az állami-, gazdasági- és biztonsági apparátusban. Bár a gazdasági világválság nem torkollott “imperialista háborúba", a németországi belpolitikai folyamatok, majd 1939 szeptemberének eseményei mégis megerősítették Sztálint ebbéli hitében. A háborús előkészületek intenzitását tovább fokozták. Ezen az 1939. augusztus 24.-ei német-szovjet megállapodás sem változtatott, ami akárcsak Hitler számára, egy kényszerszövetség volt. Sztálin célja az volt, hogy Európát háborúba taszítsa és így a nyugati országokat kivéreztesse, hogy aztán a megfelelő pillanatban majd ő támadást indítson. Lengyelországnak a Szovjetunió által végrehajtott lerohanása volt az “offenzív politika" kezdete. Titokban a Szovjetunió mindig is ezt a célt követte, ahogyan azt Andrej Schnadow, Sztálin egyik legközelebbi munkatársa a Kremlben 1941. június 4.-én félreérthetetlenül meg is fogalmazta. Pacifista kizárólag a szovjet propaganda volt, magyarázta Schnadow. A határok mentén felállt minden idők legnagyobb inváziós hadserege Legkésőbb 1940 végétől kezdve Sztálin már valóban nagyon intenzíven készítette elő Németország megtámadását. Újra alaposan átszervezte és kiépítette a hadsereget. 1941 tavaszán Sztálin vitathatatlanul azon volt, hogy a német-szovjet határ mentén minden idők legnagyobb inváziós hadseregét építse fel, hogy a megfelelő pillanatban megtámadhassa német szövetségesét. Új repülőtereket építettek a német-szovjet határ mentén és régieket bővítettek ki, megkezdték új harci repülőgépek és páncélosok sorozatgyártását, hogy a csapatokat 1941 folyamán új eszközökkel láthassák el. A vasútvonalakat és utakat a német határig nagymértékben kibővítették, élelmiszer-, üzemanyag- és nyersanyagtartalékokat halmoztak fel a háborúra. Még egy lengyel ezredet is felállítottak 1941 június 4.-én, amit Németország ellen vetettek volna be, hiszen a fő csapásirány a német megszállású Lengyelországon keresztül ment volna. A végül német részről a Szovjetunió ellen megindított megelőző háború végkimenetelét ma már ismerjük. A grandiózus vállalkozás megszámlálhatatlan hősies példamutatás és önfeláldozás ellenére sem végződött sikerrel. A Szovjetunió a háború végén ellenben egészen az Elbáig ki tudta tolni fennhatóságát - mindemellett a köztudatban a mai napig a “fasiszta" terroruralom alóli felszabadító nimbuszával él. Forrás: National Journal - welt.de - John Macdonald: A II. világháború nagy csatái, 1995. GABO Kft.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: összeegyeztethet, lengyelországnak, megalapozottságú, tisztogatásoknak, megszabadulásban, körülhatárolható, sorozatgyártását, világforradalmi, lengyelországon, hadseregcsoport, bagatellizálták, eredményességek, szövetségesüket, ellenforradalmi, kulcsfontosságú, kijelentéseknek, világtörténelem, hiányosságokkal, bizonyítékokkal, vitathatatlanul, keresztülvigyék, meggyorsíttatta, világforradalom, tisztogatásokat, tömegterrorral, tuchatschewski, nagyravágyását, összefoglalása, megsemmisítend, bizonyíthatóan, szeptemberének, vasútvonalakat, külpolitikáját, bolsevizmustól, motiválatlanok, nyilvánosságra, életünket köszönhetjük, világtörténelem egyik, bolsevizmus ellen, hadjárat okaként, saját szövetségesüket, háború után, szovjet befolyás, orosz népnek, bolsevizmustól történõ, tények azonban, hazugságokhoz persze, alábbi összefoglaló, legújabb kutatások, 20-as évek, ideológiai megalapozottságú, válság hamarosan, Északi Hadseregcsoport, Déli Hadseregcsoport, Valójában Hitler, Bogdan Musial, Fekete Péntek, Michail Tuchatschewski, Vörös Hadsereg, Wehrmacht Vörös Hadsereg, Nagy Éhínséget, Nagy Éhínség, Andrej Schnadow, National Journal, John Macdonald, GABO Kft,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]