Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
Farkas Imre: Az éjszakában
  2018-08-14 07:34:14, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Farkas Imre  
Révai Károly: A homokórán hullnak a szemek . . .
  2018-08-14 07:32:03, kedd
 
  Révai Károly:

A homokórán hullnak a szemek . . .


A homokórán hullnak a szemek,
Minden porszemnél összerezzenek;
Szorongva nézem, hogy egy szem amint hull:
A másik már megindul.

Nézem a tölcsért: vajjon van-e még ?
S mennyi időre lesz a por elég ?
A tölcsér alján van egy pár kicsiny szem,
Az is hull gyors ütemben.

Ó, én tovább nem áltatom magam !
Az élet utján szekerem rohan;
Hiába tartom, fékezem, kímélem:
Vágtat a meredélyen.

Mert meredeken visz' már le az út.
Rég elhagytam a diadalkaput,
S sok emlékét a dicsőséges múltnak,
A mik már megfakultak.

Ha visszanézek, - abban sincs öröm;
Más nemzedék tombol már a tetőn,
S emlékemről a koszorút - a hány van, -
Ledobja mind utánam.

Rohan a szekér. S lent a völgy ölén
Fekete sziklák merednek elém.
Egy temetőnek kis harangja kondul,
És semmi sincs azontúl. . . .


Nagybányai Hírlap, 1911. április 30.
 
 
0 komment , kategória:  Révay Károly  
szentkereszti Szalay Margit: Fürtös szép virágim . . .
  2018-08-14 07:30:39, kedd
 
  szentkereszti Szalay Margit:

Fürtös szép virágim . . .


Fürtös szép virágim: hófehér orgonák,
Bölcsőm felett egykor ti susogtatok !
Felismernétek-e a halarány lányban
Azt a mosolygó kis gyermekalakot ?

Hűs lombotok alatt, be sokat játszódtam !
Szivem most is vágyik ti utálnátok !
Elmúlt a gyermekkor tarka, színes képe,
Lehullt a fehérlomb . . . hajadon vagyok.

Édes-kedves emlék visszahív a múltba,
S én megyek hozzátok, fehér orgonák !
Alattatok újra a csacsogó gyermek,
Homokvárat épít, tornyosat, csodást.

Tarka pillangóért befutom a rétet,
Kertünk szép virágát mind letépdesem;
Bégető báránykám, megölellek újra,
S piros pántlikádat nyakadra teszem.

Felfutok a dombra, a hol zöld a pázsit,
Ahol játsztam egykor ,,Zrínyi Ilonát" ;
Ahol társaimtól oly lelkesen védtem
Bevehetlen váram : egy tő orgonát.

S ha a ragyogó nap pirosodni kezdett,
S mélabúsan kondult a kis estharang;
Édes mosolygással, fáradtan aludtam
A fehérvirágos orgonák alatt.

Fürtös szép virágim, drága orgonáim !
Amíg gyermek voltam, - jöttetek velem;
Vájjon fogtok-e majd halkan bóhongntni,
Hová idoljára lehajtom fejem ?

Kedvesebb lesz ott is a pihenés nékem,
Ha a, hideg, szürke márvány lap helyett
Az én szép virágim, fehér orgonáim
Suttogják egymásnak halkan nevemet ! . . .


Nagybányai Hírlap, 1911. január 15.
 
 
0 komment , kategória:  sztkti Szalay Margit  
Nagy Ilona: Kőrózsa. . .
  2018-08-14 07:29:30, kedd
 
  Nagy Ilona:

Kőrózsa. . .


A tűz- flaszteron, a fák alatt,
elgőzölnek a volt nyarak,
s az izzóarcú csendeken
rám tör: Mégiscsak kell nekem!
Visszafordítom. Jaj, ne még,
adj valamit, te gyáva ég!
De fölényes arccal meg se lát,
kőrózsa, kőszirom... ennyi hát...
s tovább repednek a kőpadok,
te szikla vagy, én meg porladok...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nyilas Samu: A kucorgó csárda.
  2018-08-14 07:28:30, kedd
 
  Nyilas Samu:

A kucorgó csárda.


Az országút mellé
Oda van építve
Cigány ember mive . . .
Meg is látszik rajta;
Leszállt a fal, a tető is
Be van már horpadva.

Összerogyni készül -
A kucorgó névvel
Azért nevezték el. -
Jó név egy csárdának !
Nincsen neki szellős tornya:
S nem híhatják várnak.

Kerítése sincsen,
Csak egy árok védi -
Rajta a hid régi . . .
Nem is híd - csak hajló
Fűzfagalylyal, s földdel meghányt
Keskeny úti palló.

Átvetve az árkon :
Már csak alig állja
Korhadt gerendája . . .
S a ki rá lép arra:
Meg is rendül, meg is recscsen
A palló alatta.

Járnak rajta mégis . . .
Csárdánál kifognak -
Fáradt utasoknak :
Jó kissé pihenni
Egy, két órát, - szomjat oltva -
És úgy tovább menni.

Kucorgó csárdának
Van is sok vendége -
Néha ur is tér be ;
S mig kocsisa étet,
Ő maga meg belől fordul
Beszélgetés végett.

Nem zsidó a gazda,
S bár egy kissé éltes,
Nagyon emberséges -
S ha valaki kérdi,
Készen a szó nála - s múltját
Sokszor elbeszéli.

Életéből elmond
Sok szép történetet:
Mikor s hol született,
S hogy jött e vidékre;
Régen, még a jobb időkben :
Ezelőtt húsz éve !

De midőn szavában
Közel jut egy pontra :
Azt már el nem mondja -
Szótalanná válik,
Maga elé bámul csöndben
És úgy ül sokáig.

Aztán a szobából
Hirtelen kifordul -
S arcára köny csordul . . .
Majd haragra lobban
Nehány szóban átkozódva,
De csak úgy titokban.

S hogy baját felejtse :
Kiáll az ajtóba -
Ott, a szabad róna
Nézésébe mélyed . . .
Szülőföldje jut eszébe
És egy percre éled.

Szemeit jártatja
A szép , nyilt vidéken ;
S délibáb vizében
Megfüröszti lelkét . . .
S kiteríti a pusztára,
Mint valami kelmét.

S mintha a vén csárda
Tudná, hogy mit óhajt:
Kéményén át sóhajt !
Füstje fölverődik,
Forgószéltől űzve, hajtva,
Csaknem a felhőkig.

A szú meg ott perceg
A szemöldök-fában -
S az ajtó sarkában
Keresztespók kócol . . .
És hálóját kötögetve
Rosz napokat jósol.

És a vén épület,
Titkos sejtelemben
Néha egyet rezzen,
Nyögve összerendül -
Haja borzad, nádja hullong,
Vakolatja perdül.


Holgyfutar_1863. julius 11.
 
 
0 komment , kategória:  Nyilas Samu  
Tolnai Lajos: Utszéli kis. . .
  2018-08-14 07:24:40, kedd
 
  Tolnai Lajos:

Utszéli kis. . .

- Jul. 14.-


Utszéli kis poros pacsirta,
Mondd: mit nézesz te engemet ?
Azon töröd okos fejecskéd,
Hogy ugyan kova mehetek.

Enyhe árnyéku szelíd fűzfa,
Eilbém nyújtod ágaid;
Érteni csöndes, titkos beszéded . . .
- Ne menjek még, maradjak itt.

Amott fut egy vidám folyócska -
Engedj meg kis vidám folyócska,
De én titoktartó vagyok.

Folyócska, fűzfa, kis pacsirta,
Mind merengnek utam fölött;
Fent a hegyen - édes galambom,
- Hát te sejted-e, hogy jövök?


Holgyfutar_1863. augusztus 11.
 
 
0 komment , kategória:  Tolnai Lajos  
Toldalaghy Pál: Egy régi tél.
  2018-08-14 07:23:18, kedd
 
  Toldalaghy Pál:

Egy régi tél.


Hajnalban keltünk. Kint az ég
még szürke volt és felleges.
A hegyvidék, mint téli nyúl,
ki nyugtalan fület hegyez,
úgy nézett szét a ködben és
harangok szóltak mindenütt.
A fák hatalmas karjain
kis, pőre hóleány feküdt.

Oszolt a köd. Hét óra volt.
Még láttuk, hogy a csillagok
kihunynak lassan és a csősz
hegyes süvegben és gyalog
ballag haza. Állán havas,
fagyos szakállka ütközött -
Hugom, ki most szobádban ülsz
s felvonva kis szemöldököd

húsz éved táncain tűnődsz
s az alkonyat körül ölel;
te szőke lány, e reggelen
sirások nagy felhőivel
küzködtél s álmos szemeden
már indította sós vizét
a záporszerü könnyeket
egy bőséges keserűség.

Hideg volt. Lándzsát tört a fagy
a gyönge nappal s győztesen
vonult nyilas hadával át
a védtelen, kis kerteken.
Tél volt s hideglelős homály
emelte sikos szárnyait
gyermekszobánkban s sajdulón
fölfáztak táncos lábaid.

Könnyes szemekkel, álmosan
álltál az ernyős ágy előtt
és reszkettél, bár pattogott
a cirmos gallyu, zöld fenyők
holt tönkje - füstölt és dudált
a béka lábú kandalló.
Sirtál s nevetve jött Mari
meleg kávéval, s olvadó

hópelyhekkel hajában, ő
a vidám, téli istenek
leánya volt s már földerült
nedves, nefelejcskék szemed.
Nyakára fontad karjaid,
és tagjaid a meleget
úgy szívták szomjasan, miként
tavaszelőn a gyökerek !


Erdélyi Helikon, 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Toldalaghy Pál  
Vozári Dezső: Ködök takarnak el.
  2018-08-14 07:09:18, kedd
 
  Vozári Dezső:

Ködök takarnak el.


Bizony, nem látlak, mert nehéz ködök
takarnak el, mint gyászolót a fátyol.
A bőröd jó szagával fut egy szél,
mely fürgébb, mint minden elektromosság.
Ha ismerném a titkos utakat,
mik alabástrom tornyodhoz vezetnek,
utaznék hozzád lankadatlanul
vézna biciklin és görbe tevéken,
s vándorolnék csöndes téli mezőkön,
követve finom talpaid nyomát.

Kutatlak, mert az ólban, mely bezár,
megfoghatatlan vagy s elérhetetlen.
Szeretlek, hát kereslek. Jól tudom,
voltak, kik mint elúnt szivart letettek,
s most gégéjük égeti a csömör,
hiába hűtik borhegyek levével.
Csak az kutat, ki még meg nem talált,
s ki megtalált, így szól majd: ,,Mégsem ő az!"
Bár lehetnék vak, ki az utakat,
mik hozzád visznek, nem leli halálig.


Varázslat nélkül / Ígér az éj
 
 
0 komment , kategória:  Vozári Dezső  
Kiss Jenő: Kertben
  2018-08-14 07:07:15, kedd
 
  Kiss Jenő:

Kertben


Jó e séta. Már rég nem bódorogtam
májusi kertben, így kora reggel.
A fák léggömbje ling-leng felfuvottan
a lendítő tavaszi szelekben.
Mint sok lekötött léghajó, olyan mind,
a törzsük kötélként feszül, szakadtig -
ha valaki eloldaná a földtől
tán szélre kapna mind s fölszállna, föl, föl.

Tavasz van s most minden felfelé tör,
még a gyom is, a züllött és lenézett,
ittasultan fény arany szeszétől
egy kőre hág és onnan tart beszédet:
jogot nekünk is, nemcsak a virágnak !
A füvek karjukat nyújtják s kiáltnak:
úgy van ! jogot mindenki elnyomottnak !
s hangjuk szelében frissen meglobognak.

S lám itt is, ott is új gyom feje bukkan,
tömörülnek s indulnak a kertben.
A virágok mit tehetnek magukban ?
De szövetkezik velük az Ember.
S hiába önt el mindent kiabálva
a paréj, bürök, fű, loboda, mályva,
kapával jön ellenük a segítség
s csak virág marad az úr ottan ismét !

Elgondolom: mi ez voltaképpen ?
mit látok ? kelő s bukó forradalmat.
Minthacsak a vad történelemben
járnék s nem itt, hol levelek fakadnak.
Minthacsak őket látnám: a gyomokként
irtottakat: a népet, mely jogot kért
bús évszázadok bujtó tavaszán, a
vérét se kiméivé - de hiába !

Forradalom ! mi vagy te ? gyomok harca,
merészen-szép küzdelem, de nem bölcs,
az úr mit tehet magára maradva ?
ám szövetkezik vele az Erkölcs.
Száz barrikádon is hiába vérez,
a nyomorult, az elnyomott, az éhes,
törvénnyel jön ellenük a segítség,
s csak úr marad az úr ottan ismét !

Ó , szegények ! ti gyomok itt a kertben !
e Kertben, hol virágé a kiváltság
s ezer másé - csak a tietek nem,
száratokat vas törvények kapálják
és félrefent, kétélű hagyományok,
feledve azt, hogy hány pazar, bevallott
nemes növénynek volt már gyom az őse
- s ha tudják is, nem ösmerik be mégse.

Míg sétálok itt, a kertben alá s fel
szemem nem rózsán jár, keres egyre
s amikor minden kis burjánra rálel
csak megállok némán és remegve.
S míg felém fordul a sok gyomlevélke,
tudom te nézel rám nép: szivem népe !
te pillogsz rám összehúzott szemeddel,
mely maholnap már felnézni sem mer.

Szegény nép ! Hiába próbálsz mindent,
szód leintik s letörik forradalmad,
ám kiirtani nem tudnak, nem vet
senkisem, téged maga a Talaj hajt.
Élni fogsz, bár gyötrelmekre élsz csak,
világ szemében csupán gyom, paréj vagy -
ha én nem fájnám sorsodat, ki fájná ?
Hisz én is gyomból szépültem virággá !


Erdélyi Helikon, 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő  
Oláh Gábor: Feledni vágyom.
  2018-08-14 07:04:16, kedd
 
  Oláh Gábor:

Feledni vágyom.


Lelkem mély zengésű fehér harangja
Magát sirató jajjal kongja :
Világomat vesztettem a világon,
Nem kell az emlék, én feledni vágyom.

Feledni vágyom a port, melyből lettem.
Az életet, mely zúg fölöttem,
Az álmot, mely karjával most is átfon.
Én magam magamat feledni vágyom.

Elmúlt szerelmek visszarémlő árnya
Ne kopogtasson éjszakámba.
Én magam magamnak nagy terheképen
Gunyasztok bánatom ős erdejében.

Jót kértem : roszat adtak a hatalmak.
Engem az angyalok is csaltak.
Isten tán örök gúnynak vert vizére.
Hogy csak szégyentől égjen arczom vére.

Feledni vágyom. Omolj rám kaczagva.
Örök felejtés hűs patakja.
Oltogasd lámpásaim gyújthatatlan.
Ne járjon vissza minden múlhatatlan.

Dobjatok, idő-szelek, nagy előre,
A múltat, elhagyott jövőbe.
Tán más csillag alatt nem ver az átok,
Ha hozzám hasonlókat nem találok.


Vasárnapi Ujság 1909. január 3.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 2265 db bejegyzés
Összes: 32162 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3073
  • e Hét: 11184
  • e Hónap: 63417
  • e Év: 1434493
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.