Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
Király Gizi: Ne sírjatok . . .
  2018-08-31 08:15:52, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Falu Tamás: Öregszel
  2018-08-31 08:13:35, péntek
 
  Falu Tamás:

Öregszel


Vacsorád kenyér és tej.
Már a tyúkokkal fekszel.
Esti imád mély sóhaj
És azt érzed: öregszel,
S szeretnél hazamenni.
Hol gyerek voltál egyszer.

Szeretné! hazamenni,
Hol egyszer gyerek voltál,
De a vén ucca eltűnt,
A ház is leomlott már.
Derékba tört az oszlop,
S elhervadt a folyondár.

Homlokodnak bús ráncát
Egy kéz mélyebbre véste,
Azt mondod csöndben: Holnap . . .
S félve gondolsz a vészre.
Pedig meghaltál tegnap,
Csak nem vetted még észre.


Prágai Magyar Hirlap, 1931. julius 12.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Palatinus József: Hangulatok.
  2018-08-31 08:12:30, péntek
 
  Palatinus József: Hangulatok.


Egyszer . . .

Egyszer ... de minek is mondjam ?
Bár még volna talány!
Egyszer ... de mit is tagadjam ?
Maga okos kis lány.

Egyszer a télközepén is
Kinyílt a rózsa,
S mintha mosolygott volna az ég is

Egyszer ... eh ! bolond egy nóta,
Csak egy a vége :
Legény, ki szivét elpazarolta . . .
Lány ... s az egérke . . .

* * *

Tudom . . .

Egyszer, tudom: elmúlnak az álmok,
Himes réten örökké nem járok,
S virágnyitó májusba' se lesz fény,
A hitem csak ábránd, hiu remény;
- Tudom, tereád hiába is várok.

Egyszer, tudom: jő a lázas éjjel . . .
Oh, ne aggódj ! - csak a sorsom ér el:
Köny áztatja újra arcom, párnám,
Teutánad sirván, sóhajtozván . . .
- S mégis szeretlek őrült szenvedélylyel !

* * *

Másodvirágsás.

Te vagy a nap, fényes nap az égen,
Én az akác, ki elnyilott régen.

Melengető sugárid hogy érnek,
A szirmaim uj életre kélnek.

Mégis-mégis nem hiszek a nyárnak,
Nem hiszek a másodvirágzásnak . . .

Békésmegyei közlöny, 1906. január 11.
 
 
0 komment , kategória:  Palatinus József  
Létay Lajos: Elkaphat a legelső szél.
  2018-08-31 08:09:56, péntek
 
  Létay Lajos:

Elkaphat a legelső szél.


(Ne úgy magyarázd versemet,
mert nem szívbéli ősz,
amiről most énekelek.)


Az összehajló fák között,
mint varjúfészek ing a nap,
az alkony gyapjús fonalát
csomózzák a vén ágbogak,
surrog a szél, hull a levél,
úgy szállott el e délután,
alig pöszléknyi volt a fény.

Egyedül- ülök a padon.
Tócsába fagytak a csodák.
Egy öregasszony rozoga
gyerekkocsiban aprófát
tol; érthetetlen szavakat
motyog, ha olykor elakad.

Jaj, nem segít már semmi szó,
hiába minden szép beszéd,
nem fordítja el senki az
ősz síróhangú kerekét.
Hattyú lányokra gondolok,
oly erősen, hogy már sajog
a homlokom, de hasztalan:
mégis egyre hullong a lomb.

Nézem a sápadt bokrokat,
megnyúlt az arcuk, beesett,
pedig tegnap még pufokak
voltak, akár a gyerekek;
úgy fújták trombitájukat,
hogy fülét fogta a liget, -
ml lett belőlük? tüdejük
már csak alig-alig piheg.

Be hamar is elromlik az
élet, istenem, be hamar,
csak az imént serdült ki a
lomb s máris fonnyadt, odavan !
Hegyes karmokká váltak az
új hajtások az ág hegyén, -
ki felderitnél egy kicsit,
hol görnyedsz papagáj-remény ?

Keresgélek a levelek
között, de egyse-egyse zöld,
aranyversengős szép időm
rohasztja a ligeti föld,
cigánypurdék bujkálnak a
lábam alatt s követelik,
mint valami adót, nyaram
behorpadt rézfilléreit.

Hátrálni kell: dohos szagot
leheli a nyirkos lomb-halom,
s hiába- hívom, messze van
a bárányfényű oltalom;
elkaphat a legelső szél,
olyan pucér, semmi vagyok;
szavam még arra sem elég,
hogy kigyújtson egy csillagot.


Erdélyi Helikon, 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Létay Lajos  
Vaskovicsné Serédy Bella: Mikor sirassatok.
  2018-08-31 08:08:38, péntek
 
  Vaskovicsné Serédy Bella:

Mikor sirassatok.


Ne sírjatok, ha kitép a szél gyökestől
Kis serdülő fát a földből,
Ne sírjatok !

Ha egy rózsabimbó hervad
S nem támasztja fel a harmat,
Ne sírjatok !

Ha meghal a bús gerlice
Mert nincs párja, ki szeresse,
Ne sírjatok !

Ha majd hattyúdalt éneklek
S a világtól búcsút veszek,
Ne sírjatok !

Ha majd a hideg föld ölel
S fáradt lelkem nyugalmat lel,
Ne sírjatok !

De ha lelkem hő reményi
Romjain kellene élni,
Sirassatok !


Esztergom és Vidéke, 1917. dec. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Vaskovitsné Serédy Izabella  
Képes Géza: Halottaim
  2018-08-31 08:07:35, péntek
 
  Képes Géza:

Halottaim


Minden halottal
én leszek kevesebb
ezt mondta Donne -
Minden halottal
én több leszek
ezt- mondha-
tom.

Ha valakim
meghal:
belém-
költözik:
bőrömbe
húsomba
belé-
öltözik

velem jön vígan
mindenüvé
tudja: amim van
minden övé.

Mind igy élnek
bennem a
holtak -
Mindig élnek
bár sose voltak.


Vigilia 1982/2
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza  
Medgyasszay Vince: Kinn vagyok egész nap . . .
  2018-08-31 08:06:39, péntek
 
  Medgyasszay Vince:

Kinn vagyok egész nap . . .


Kinn vagyok egész nap,
Hajnaltól napestig,
A gyönyörű ősztől
Lelkem fölmelegszik.
Éget a napsugár,
Mintha csak nyár volna,
Mintha a falevél
Még nem is sárgulna.

Nagy ideje van a
Tengeritörésnek.
Körül a munkások
Vigan fütyörésznek.
Mintha övék volna:
Örömmel mutatják
A lefosztott csövek
Legszebbjét, legnagyját.

Amott meg a lányok
Gyújtanak nótára.
Szomorú a nóta, -
Sok köztük az árva. -
Megszakad a nóta
Vidám kacagástól:
Nem is szivből mondják,
Hanem csak szokásból.

Ilyen a magyar faj
A dolgos vidéken !
Ügy meg tud vigadni
Minden kicsiségen;
Úgy tudja szeretni
Másén is a szépet !
Álldd meg Uram Isten
Ezt a gyermek-népet !


Pápai Hírlap 1924. okt. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Medgyaszay Vince  
Károlyi Tóth Lajos: Feltámad-e ?
  2018-08-31 08:05:46, péntek
 
  Károlyi Tóth Lajos:

Feltámad-e ?


Az újhodás kibontja leplét,
Sugárzó fény melengetőn
Incselkedik duzzadt rügyekkel
A völgyben és a hegytetőn.
Mitől a létünk szebb lehet:
Feltámad-e a szeretet ?

Parányi lények milliója
A föld rögén nyüzsögve kél;
Szelidebb dallamot dudolgat
A tar gályák között a szél
S faggasztja a természetet:
Feltámad-e a szeretet?

Hajnalpiros reménykedéssel
Várjuk az ibolyás tavaszt.
Ember ! Gyűlölködő szivedben
Megérezed már egyszer azt,
Hogy életed szebbé lehet,
Ha benned úr a szeretet ?


Nagykároly és Vidéke, 1913. március 26.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Tóth Lajos  
Berde Mária: Ananké
  2018-08-31 08:04:07, péntek
 
  Berde Mária:

Ananké


Bátyám emlékének


Hatévesen már prédikált,
- Anyánk köténye a palást -
Tízévesen sárból kigyúrta
Az ezredéves kiállítást.
Tizenkét éviben regényt írt,
(Cikornyás, hős robinzonád)
Majd szökőkutat épített,
Beszélőgépet komponált.
Volt szobrász, muzsikus, vegyész.
Tudós, ki új nyelvet csinált,
Tizenötéves kapitányt,
De Cascabelt játszott kivált. -
Tanított, iskolát nyitott,
Drámát írt s játszta jómaga
S maga nótáit fuvolázta.
Hogy jött a vágyak korszaka.
Petőfit adta serdülőn,
S fejébe szállt mártír Kossuth,
Zöld diáktüntetéseken
Bősz sarkától nyögött az út.
És énekelt és szónokolt,
És izzadott és fabrikált -
Hittük: a bíbor lobogóval,
Várja az életbarrikád.

- Én, csak bubáztam, néha sírtam -

S a sors, a vak kockavető
Félszeg vakot-hatot vetett:
Ölemből a bubát kiverte
S szememből a lánykönnyeket,
Riadót rikkantott reám,
A barrikádra taszigált,
Befogta harci szekerembe.
A piros szárnyú paripát,
S a lobogót, a lobogót
Babusgató kezembe nyomta. -
- "Előre, legelőre, hé!"
Kajánul és kacagva mondta,
"Neked vihart, csengő csatát,
Mely glóriáz és összevérez...
Neki csak egy fehér cseresznyefát
Fejfául elcsuklott fejéhez."
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Lévai Sándor: Völgy ölén.
  2018-08-31 08:03:01, péntek
 
  Lévai Sándor:

Völgy ölén.


Tavasz ha eljö, ébred völgy, berek,
S a tél halotti álmot szendereg,
Hosszú álmából ébred fű, virág,
Szellők fuvalmán szórva illatát.
Rügyet bocsájt az ősi vén akácz,
Lombján ezernyi dalos nép tanyáz,
Erdők szivéből gyöngyöző patak
Partján mosolygó rózsák hajlanak,
Kaczér pillangó ül a szirmokon,
Daltól visszhangzik erdő, völgyorom.
Szép kedvesem oh hagyd el ágyadat
Ha jő a hajnal, jő a virradat,
S hol édes álmot szellő szó fölém,
Tanulj szeretni csendes völgy ölén.

Nyílás után ha jő a hervadás.
Virágnak, lombnak síri ágyat ás
Sikongó felszél, fű az avaron,
Szirmát veszíti rózsa, liliom,
A vén akácznak lombja, bús, üres,
Kisded lakója uj hazát keres,
A csermely suttog, ah, de partjain
Nincs többé narczisz, szegfű, kankalin,
Nyomasztó bánat leng a tájon át,
Szövi a köd halotti fátyolát
Ne ejts könyet a tarlott táj felett,
Ez sorsa annak, a ki él s szeret,
Hallgasd mint suttog, fű, fa, lomb, levél,
S tanulj feledni hervadt völgy ölén.


Vasárnapi Ujság - 1886. junius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Lévai Sándor  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 542
  • e Hét: 6919
  • e Hónap: 26164
  • e Év: 1981581
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.