Belépés
tripike.blog.xfree.hu
Kell a föld, hogy legyen élet, Kell a Nap, hogy legyenek fények, Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, Kellesz Te, hogy boldog legyen életem Tripolszki Zoltánné
1959.11.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/18 oldal   Bejegyzések száma: 178 
Tükör
  2015-01-16 09:05:24, péntek
 
  Hirtelen jelent meg az életemben.


Törött szárnyaim még meg sem érintettem, meg sem gyógyítottam,
amikor a szemében egy csillagot láttam meg. Valahol mélyen
legbelül éreztem valamit, kiváltott valamit bennem a jelenléte,
a szavai, a mosolya. De nem akartam tisztán látni. Beszélgettünk
és elvesztem a tekintetében, ahogyan ő sem tudott elszakadni a
szemeim bűvkörétől. Valamit talált, amit keresett. Valamit találtam,
amit kerestem. Elindult felém és legbelül akartam, hogy közeledjek
felé. De féltem is tőle. Féltem a csalódástól, a könnyek égető
feloldozásától. Féltem és magamat védtem. Elhitettem magammal,
hogy jobb lenne nekem egyedül. Gondolkodtam és már nem tudtam
mit érzek. Csak a magányra vágytam. S közben elfelejtettem, hogy
a magány nem az egyedüllétet jelenti. Aztán csak a hangja ölelt
körül. És ráébredtem, hogy hiányzik az életemből, ha csak félig van
jelen. Magam sem tudtam, tudok-e még szeretni. Tudok-e még
önzetlenül adni. Azt hittem önmagamat temettem el sok-sok éve,
és fájt a hiánya a valós énemnek. Senkinek nem kellett és eldobták
mindazt, amit szívből adtam. És fájt látni újra és újra azt, hogy amit
adtam nem jelent sokat. Elfelejtettem adni és elfelejtettem, milyen
az, amikor adnak. Idegen volt egy simogatás, idegen volt a csodálat
a szemekben. Tükröt tartott elém, amiben olyannak láttam magam,
amilyennek soha nem láttam. És szeretek abba a tükörbe nézni, amit
ő tart elém, még ha nem is látja a tükröt a kezeiben.És szeretek nő
lenni mellette, még ha észre sem veszi, hogy azzá tesz. Nehéz csatát
vívtam a szívemben, de ráébredtem: ha meg sem próbálok önmagam
lenni már háborút vesztettem önmagam ellen. A félelem nem lehet
akadály és nem szabhat korlátokat az életben. Te tanítottál meg újra
erre.
Te tanítottál meg ismét álmodni.
Te tanítottál meg újra bízni és hinni.
Te mutattad meg újra, hogy mi is a fontos
az életben és mit is jelent a szó: boldogság, ...
és mit jelent otthon lenni valaki szívében.
Lehet, hogy néha messze vagy, de sohasem távol.
Lehet, hogy néha nem melletted alszom el,
de mindig veled.
Nem kell félned Drága! Nem kell féltened!
Sosem vagyok egyedül, mindig ott vagy velem.
S hogy mi is jár a fejemben a nélküled töltött estéken?
Talán te magad is meglepődnél, talán már tudod,
de szeretném elmondani neked:
Köszönöm, hogy megjelentél.
Köszönöm, hogy nem engedtél.
Köszönöm, hogy felemeltél.
Köszönöm, hogy széppé tettél.






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Borostyán
  2014-12-17 12:52:44, szerda
 
  A sorozatos balszerencse ugyanakkor egy idő után mégis feltűnő lehet, amikor a sok lent után valahogy nem akar jönni az a bizonyos fent. Ilyenkor elgondolkodik az ember, mit csinál rosszul, hogy szerelmi élete romokban hever, mit ront el, hogy munkahelyi mindennapjai stresszesek és kaotikusak, és miért van az, hogy még a hangulata sem az igazi.

Ha számodra is ismerősek az ilyen költői kérdések, téged is érinthet, amit sokan talán hókuszpókusznak tartanak, az ezotéria hívei szerint azonban igenis létező dolog: a rontás. Ideje megszabadulnod tőle.
Mi a rontás?

A rontás, illetve átok eltávolításához először is tudnod kell, mivel is állsz szemben. A rontás tulajdonképpen rossz energia, mely negatív irányba befolyásolja életed, és amelyet egy ártó szándékú valaki küld rád. Lehet a rontás erősebb vagy gyengébb, attól függően, hogy mennyi időt szánt rá a rontást küldő személy.

Ha több időt és energiát fektetett bele, jobban ismer, személyes tárgyad is van nála - amit magad adtál korábban neki, vagy ő elvette -, vagy akár csak egyetlen hajszálad birtokában van, erősebb átkot tud rád küldeni, mintha ezek közül egyik sem teljesülne. A rontást bárki küldheti, de akár megbízott személy is.

Rontás van rajtad?

Ha figyelsz, észreveheted, hogy rajtad is rontás lehet. Ezek a jelek utalnak rá:

Testi-lelki tünetek: levertség, rossz hangulat, fáradékonyság, a koncentrációs képesség csökkenés, álmatlanság, megmagyarázhatatlan okból eredő fizikai fájdalom.
Sorozatos balszerencse: nemhogy nincs szerencséd, de kifejezetten a balszerencse üldöz mindenben, amit csak csinálsz vagy eltervezel. Minden éppen ellenkezőleg alakul, mint ahogy neked jó lenne.
Bármibe fogsz, az rosszul sül el, semmi nem sikerül. Elkésel, elrontasz dolgokat, tönkreteszel dolgokat. Anyagi gondjaid támadhatnak, kapcsolataid másokkal megromolhatnak.

Mi az, ami szerinted megvéd minden gonosz erőtől?

A rontás levétele

A rontást elsősorban hozzáértő, spiritualitásban jártas emberek tudják levenni, de sajnos sok a szélhámos, aki nem akar mást, csupán az ember pénzét kicsalni. Velük vigyázni kell. Ahogyan azonban laikusok is tudnak rontást tenni másokra, úgy hozzá nem értők is képesek a rontást levenni, akár magukról is, ha hisznek benne.

A rontás levételéhez szükséged lesz egy borostyánkőre, ami majd magába szívja az ártó energiákat.

Tisztítsd meg a követ vízzel és szappannal, majd hagyd magától megszáradni! Ha már száraz, jobbról balra söprögesd meg néhányszor!
Lélegezz mélyeket ki és be, köztük számolj hétig, és ismételd ezt ötször!
Tedd az asztalra a kristályt, tartsd fölé a tenyered, és mondd ezt: Parancsolom, hogy minden engem ért támadást magadba szívj, és azonnal lökd is ki magadból a gonosz energiákat!
A rontás a kristályba áramlik, a kő pedig talizmánként fog védeni téged a jövőben.

Borostyán tulajdonságai

Története:

A legrégebbi borostyán eszközök a kőkorszakból kerültek elő. Gyöngyöket, melltűket, függőket, állat és ember szobrokat találtak a kőkorszaki települések ásatásain.
Először az újkőkorban kezdtek kereskedni vele.
i. e. 3000-ból borostyán gyöngyöket találtak a Piramisokban.
A 1-3. században intenzív borostyán kereskedelem alakult ki a Római Birodalomban. Létrejött az úgynevezett "Borostyánkő út". A borostyán értéke magas volt "északi arany"-nak nevezték. A római asszonyok nem csak ékszerként használták, hanem gyógymódként is alkalmazták, torokfájás, nyirokcsomó-duzzanatok, szájbetegségek ellen.
A középkorban borostyán rózsafüzéreket készítettek.
A 17-18. században a kézművesek már műalkotásokat alkottak belőle.
Balti-tenger partvidékén találták a legnagyobb borostyánt, amely 47 cm hosszú és 9,8 kg tömegű.

Gyógyító ásvány:

A borostyán viselésének ősi hagyománya van. Már az ókorban hittek gyógyító erejében, ezért igen magas áron lehetett csak hozzájutni.
Amulettként viselték fájdalomcsillapító hatása miatt, de készítettek belőle olajat is kihasználva gyógyító erejét. Porrá törve és mézzel keverve emésztőrendszeri problémákra használták.

A kínaiak az olajat zúzott borostyánporral keverve nyugtató hatású főzetet készítettek. Segített nekik legyőzni félelmeiket. Úgy gondolták, a borostyán megvéd az infarktustól és az agyvérzéstől.

A középkortól használták szerelmi bájitalként a borostyánkivonatot vodkával keverve, mivel serkentőleg hat a férfi libidóra

Az indiánok inspiráló napkőként tekintenek rá, mely melegséggel, fénnyel, életörömmel tölti el őket.

Manapság a borostyán reneszánszát éli.
Míg a régi időkben medálként, napjainkban inkább nyakláncként, karkötőként viselve találkozhatunk vele.
Sokan természetes antibiotikumnak tekintik. Borostyánból készült olaj, tinktúra és tabletta jelenleg is kapható. Elixírként is fogyasztható, melyet természetgyógyászok, szakértők készítenek néhány borostyánkőből, melyet vízzel felöntve és letakarva 12 órán át pihentetnek.

Hazánkban gyógyító hatása, és szépsége miatt ékszerként viselik.
A borostyán megkövült fenyőgyanta, bőrrel érintkezve testhőmérsékletünk hatására illóolajok válnak ki belőle. Ezek a bőrön keresztül felszívódva bekerülnek a véráramba, ezáltal hatást gyakorolva szervezetünkre. Korra, nemre való tekintet nélkül bárki használhatja gyógyító erejét.

Természetgyógyászok már kisbabáknak is ajánlják borostyánnyaklánc viselését, mivel fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatása miatt kitűnően alkalmazható fogzási fájdalom enyhítésére. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a nyaklánc viselése nyugtatólag hat a babákra. Egyes környező országokban gyógyszertárakban is kaphatók borostyánból készült bébi nyakláncok. Azért, hogy a babák ne tudják a szájukba venni, rágni, húzogatni kimondottan nekik készült, megfelelő hosszúságú méretben. A szemek egyenként vannak csomózva, tehát ha véletlenül el is szakadna a lánc, akkor is csak egyetlen szem tud róla leesni. Viselését érdemes már a fogzás megindulása előtt elkezdeni, hogy a baba hozzászokjon a nyaklánchoz.

Nagyon fontos, hogy a borostyán nyaklánc nem gyerekjáték, biztonságosan használni csak is szülői felügyelet mellett lehet!

Felnőttek is alkalmazzák gyógyító erejét fogproblémákra és szájüregi betegségekre.

Kamaszoknak klasszikus gyógymód a nyaklánc viselése pattanások ellen.

De nem csak a tinédzserekre jellemző bőrproblémára, hanem a legkülönfélébb bőrbetegségekre (szemölcs, ekcéma, bőrgomba, sömör) hatásos lehet egy borostyánból készült nyaklánc viselése.

Tisztító hatása miatt kiválóan alkalmas légzőszervi problémák, asztma, hörghurut, szénanátha, megfázásos, köhögéses tünetek enyhítésére csakúgy, mint a tüdő erősítésére.

Szintén tisztító, gyulladáscsökkentő és emésztést elősegítő hatása miatt alkalmazzák anyagcsere problémákra, a máj, vese, lép, epe megfelelő működésének elérésére.

Mozgásszervi problémák kezelésére is alkalmas. Jótékony hatással van az ízületi, reumatikus, ínproblémákra, váll-, nyak- és gerincfájdalmakra.

Elősegíti a sebgyógyulást. Mindezek mellett támogatja az immunrendszer megfelelő működését, a sejtek regenerálódását, a szervezet öngyógyító mechanizmusát.

Nem csak a régi időkben, hanem napjainkban is sokan viselik nyugtató hatása miatt. Jó hatással van idegrendszerünkre. Segít szorongásaink, félelmeink leküzdésében, depressziós időszakaink átvészelésében és optimista gondolkodásunk erősítésében.






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Egy hajléktalan
  2014-12-12 15:34:24, péntek
 
  Egy hajléktalan előtt tiszteleg Budapest

Körülbelül 2 évvel ezelőtt egy késő őszi napon sétáltam épp hazafelé, mikor egy enyhén lecsúszott pasas, nagy pakkal a hátán megszólított, egy utcát keresett. Volt valami furcsa keserűség a hangjában, mint kiderült néhány hónapja elvesztette a munkáját, utcára került és feljött Pestre szerencsét próbálni, hátha csurran-cseppen neki valami. Beszélgettünk még néhány sort, útba igazítottam, majd elköszöntünk.
Egy hét múlva a megszokott útvonalamon észrevettem őt egy padon ülve, magába roskadva, kiderült nem kapott munkát, és kezdi feladni. Megsajnáltam, adtam neki 500 forintot és tovább álltam. Innentől kezdve az a pad lett az otthona, ha esett, ha fújt, ha tél volt, ha nyár, ott volt a padnál és csak nagyon ritkán ment el onnét. A nagy hidegeket úgy húzta ki, hogy pár méterre a helyétől volt egy irodaház, melynek oldalában egy nagy teljesítményű ventilátor kellemes meleget fújt ki 0-24-be az utcára. Azért nem ment hajléktalan szállóba, mert egyszer aludt ilyen helyen, és mire felébredt ellopták mindenét, ezért inkább maradt az utca. Kemény dolog az utcán élni, néha láttam nagy fekete foltokat az arcán, és mikor kérdeztem, hogy mit történt vele, csak annyit válaszolt, hogy szóra sem érdemes.
Jól rendezett, rendszerető ember volt, reggel mindig beágyazott, lefedte a padját egy bordó takaróval és sosem hagyott kuplerájt maga után. Az esetek 90%-ban olvasni láttam, akár nappal volt akár éjjel, az utcalámpa gyenge fényénél bújta a talált könyveket, jó hatással volt rá, érződött a fogalmazásán és a szókincsén, szeméből pedig értelem sugárzott.
Az idők során az utcakép meghatározó részévé vált, az emberek megszokták és elfogadták őt, gyakran láttam, hogy letesznek mellé friss pékárut, kisebb csomagokat, egy-egy üveg bort, ételhordóban különféle kajákat, vagy némi aprót. De, hogy továbbmenjek, tavaly karácsonykor kapott valakitől egy télikabátot, és még ugyanazon a télen mástól pedig egy egész jó kis bakancsot, és egy téli sapkát. Gyakran láttam, hogy az emberek megállnak és beszélgetnek vele, néha egész csinos 20-as - 30-as nőkkel diskurált önfeledten. Volt egy seprűje, és ha épp nem olvasott, ráérősen sepregette a környék járdáit, el tudom képzelni, hogy ezért kapott némi aprót az irodaházból vagy a környékbeli boltok tulajdonosaitól.
Néhány hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többet fekszik a padján, nem nagyon megy sehova, ült és feküdt, már olvasni sem olvasott, levert volt és rosszkedvű. Láttam már párszor betegen a 2 év során, de mindig felépült, gondoltam is, hogy majd dobok neki valami C-vitamint ha arra járok. Előző héten eltűnt. Már vagy 5 napja nem láttam, el sem tudtam képzelni mi lehet vele. Pont mikor már kezdtem aggódni, egy cetlire lettem figyelmes, melyet a padjának a háttámlájára ragasztott fel valaki: ,,Ábrahám Sándor elhunyt 2014 November 21.-én a Szent János Kórház Belgyógyászati Osztályán. Isten nyugosztalja!"
Ami ez után történt hihetetlen számomra. Elkezdtek szaporodni a mécsesek a padon ahol élt, nappal és éjszaka, mindig égett néhány. 6 nap telt el, és több mint 40 mécsest, és néhány szál virágot helyeztek már el. A padhoz érve a járókelők megállnak, elhallgatnak majd egy kis idő elteltével némán tovább állnak. Tegnap láttam egy nénit, aki ott állt, és a könnyeivel küszködött.
Fura és szokatlan ez az egész nekem. Ebben a rohanó világban elmegyünk egymás mellett, átlépünk a másikon, nem segítünk, inkább eltakarjuk a szemünket, mint ha mi sem történt volna, önzőek vagyunk és közönyösségbe burkolózunk. Erre itt van ez az Ábrahám Sándor nevű fickó, és a története, ami megérintette az embereket, és segítették őt mindenki a maga módján, és még halála után sem felejtik el, hanem csenddel és tisztelettel adóznak az emlékére. Pedig ,,csak" egy koldusról beszélünk a Rózsadomb aljában. Meg vagyok hatva, és jó látni ezt az egészet.
Ezt a történetet ennek a jó embernek a tiszteletére írom, és hogy maradjon Róla valami kis emlék az utókor számára.

Jó utat Sándor!






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Fületlen bögre
  2014-12-08 15:54:28, hétfő
 
  Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Túrmezei Erzsébet:






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
A szeretetről
  2014-11-29 17:23:36, szombat
 
 





- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg.
S megfogan a tenyér simogatásban,
a szempillantásban és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is.
Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut,
mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Lennél-e
  2014-11-21 17:50:39, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Egyéniség
  2014-11-18 17:36:40, kedd
 
  Tudod, az emberek nem bírják elviselni az egyéniségeket.

Ha elég erős vagy, fényed képes megvilágítani másokat,
esélyt adva, hogy ők is megtalálják önnön egyéniségüket.
De nem bírják sokáig elviselni, ha kilógsz a sorból: ha
kibontod szárnyaid, erőnek erejével tartanak a földön.
A legtöbb feléd forduló embert nem Te érdekled.
Őket csak az érdekli, hogy ne légy több náluk, ne vállald
önmagad, ne élj önnön lényed szerint, mert akkor nekik
is szembe kell nézniük önmagukkal.

De Te csak légy önmagad!






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Naponta ismételd
  2014-10-29 08:10:54, szerda
 
  Te melyik szülőtípus vagy? Aki megszidja, vagy aki
jó szándékkal motiválja gyermekét?



Ha fogyni szeretnél, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Kövér vagy. Addig nem veszek neked új ruhát, amíg le nem fogysz.

Vagy:

Menjünk el egyet sétálni vacsora után.

Készítek neked egy salátát.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.


Ha meg kellene tanulnod úszni, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Nem akarom hallgatni, ahogy itt sírsz. Nyomás be a vízbe és ússzál!
Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!

Vagy:

Itt leszek melletted.

Meg tudod csinálni. Ha nem ma, akkor majd holnap újra megpróbáljuk.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.


Hogy ha jobban oda kellene figyelned a tisztálkodásra,
melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Mi ez a bűz? Csodálom, hogy vannak még barátaid.

Vagy:

Menjünk el a boltba, és vegyünk neked egy dezodort.

Olyan finom illata van a hajadnak, amikor frissen van mosva.
Szerintem minden nap meg kéne mosnod.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha az asztali viselkedés szabályait kellene megtanulnod,
melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Úgy eszel, mint egy malac.
Látni se bírom, ahogy zabálsz.
Undorító vagy.

Vagy:

Minden falat után megpróbálom lerakni a villámat, látod?
Szeretném, ha megpróbálnál utánozni engem.

Köszönöm, hogy csukott szájjal rágod meg az ételt.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha egy kicsit ügyetlen és rendetlen vagy,
mi tudna jobban motiválni,
hogy felelősségteljesebbé válj?

Semmit nem bírsz normálisan megcsinálni?
Vagy elhagysz valamit vagy rendetlenséget
csinálsz magad körül!

Vagy:

Mindenki hibázik néha. Így tanulunk.

Nem olyan nagy dolog ez, csak fogj egy rongyot
és takarítsd fel magad után.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy


Egész életemben kövér voltam, féltem az úszástól, néha büdös voltam,
nem tudtam helyesen viselkedni és rendetlen voltam. Azokban az időkben
nagyon jól jött volna egy kis bátorítás. Így aztán, amikor azt láttam, hogy
egy kisfiút kiparancsolnak a medencéből, mert félt úszni, a napszemüvegem
mögött potyogtak érte a könnyeim. Láttam az apa szemében a csalódottságot,
ahogy a didergő, térdeit szorosan átkaroló fiára nézett.
Az a férfi nagyon szerette volna, ha a fia megtanul úszni. De talán azt gondolta,
hogy ha leszidja őt és nem vesz tudomást a könnyeiről, akkor azt éri el, hogy
legközelebb jobban próbálkozzon majd a fia?!

Bizony volt olyan idő az életemben, amikor én is így gondoltam

egy kislányról és a furulyájáról,

egy kislányról és az állandó rendetlenségéről,

egy kislányról és az állandó lassúságáról,

egy kislányról és arról, hogy képtelen volt megtanulni biciklizni.

Játszd el még egyszer azt a dallamot,
de hát nem is próbálsz meg odafigyelni rá!
Már megint kilöttyintetted?
Ugye nem mondod komolyan?
Hányszor kell még elmondanom, hogy siess már?
Minden más gyerek megtanult már biciklizni,
most már épp itt lenne az ideje, hogy te is megtanulj.

Minden egyes kemény szóval, minden egyes rosszalló pillantással és
csalódott fejrázással az a kislány egyre kisebb lett. Az önbizalma
csökkent. A magába vetett hite csökkent. A ragyogása csökkent.
Aztán egy nap egy legyőzött ember szavai szóltak belőle:

Anya, én csak jó akarok lenni, sírt a kislány, aki valaha imádott a
kedvenc furulyáján játszani. Most pedig lerakja a kedvenc
hangszerét a földre és azon gondolkodik, egyáltalán kezébe
vegye-e még valaha.

Idővel az állandó kritikám és a rosszalló arckifejezéseim
elhitették vele, hogy nem elég jó.

Idővel összetörtem a gyönyörű lelkét
azt, ami kivételessé és ragyogóvá tette őt.

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

Van egy nagyon finom határ a segítőkész felnőtt iránymutatás és a
tekintélyelvű megszégyenítés és lekicsinylés közt (ez utóbbit persze
sokszor a jó szándék álarcába bújtatjuk). Ahogy újra és újra átléptem
ezt a határvonalat, a gyerekem szembesült a rideg valósággal:
Bármit is csinál, nem elég jó nekem, soha nem tud a kedvemre tenni.

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

Amikor rádöbbentem arra, hogy a gyerekem úgy nő föl mellettem, hogy
a szeretetemet attól teszem függővé, mit tesz és nem azért szeretem,
amilyen ő maga, szóval amikor ez a gondolat formát öntött bennem,
valami örökre megváltozott. Többé már nem a szigorú munkafelügyelő
voltam számára. Egy szerető és bátorító szülővé váltam...

Ahelyett, hogy minden egyes apró hibára megjegyzést tettem volna,
a fontosabb dolgokra próbáltam meg koncentrálni, olyan dolgokra,
amelyek valóban veszélyt jelenthetnek számára, vagy amelyeknek
hosszú távú következményei lehetnek.

Ahelyett, hogy elvártam volna tőle, hogy mindenben ugyanolyan
szinten teljesítsen, mint a vele egykorú gyerekek, elfogadtam,
hogy ő is megtanulja majd, csakhogy a saját tempójában.

Felhagytam vele, hogy nagy ügyet csináljak minden egyes kis balesetből,
sőt rájöttem, hogy sokkal ügyesebben fel tud takarítani maga után, ha
nem járok rosszalló arckifejezéssel a sarkában.

Ha olyan rossz szokása volt, amit szerettem volna, ha megváltoztat, jó
példával jártam elöl. Ha azt akartam, hogy egészségesebben éljen, én
magam kezdtem el egészségesen élni, majd megkérdeztem, lenne-e
kedve velem tartani. Segítő eszközöket adtam neki (órát, kipipálható
teendők listáját), hogy rávezessem, hogyan tud hatékonyabb és
felelősségteljesebb lenni az én közreműködésem nélkül is.

Az erőfeszítéseit értékeltem, nem pedig az eredményt, arra pedig
nagyon figyeltem, hogy mindig legalább háromszor annyi pozitív
dolgot mondjak, mint negatívat.

A szerető és bátorító szülőség szárnyai alatt az elmúlt években
megtapasztalhattam, hogyan virágzik a gyerekem. Az önbizalma
és az önbecsülése szárnyakat kapott. Most már mer kockázatot
vállalni, és ha hibázik, tudja, hogy az nem a világ vége, hiszen
újra és újra lehet próbálkozni. Tudja, hogy mindig is szeretni
fogom attól függetlenül, hogy mit tesz, vagy nem tesz meg.
Tudja, hogy bízhat bennem, akkor is, ha valamit nem jól csinál.
Szereti önmagát, úgy ahogy van, még akkor is, ha bizonyos
dolgokat másként csinál, mint a többiek.

Bárcsak korábban felhagytam volna a szigorú munkafelügyelő
szerepével! De nem fogok rágódni a múlton. Csak a ma számít.

Remélem, hogy a saját fájdalmas tapasztalataimmal és az szülői
hozzáállásomat megváltoztató felfedezésemmel segíteni tudok
másoknak is, hogy úgy lássák a dolgokat, mint én:

A szégyen eltávolít, a bátorítás összeköt.

Az ítélkezés megbénít, a szenvedély felszabadít.

Az elkeseredettség leblokkol, a türelem győzedelmeskedik.

A kiabálás elnémít, a megbeszélés ajtókat tár ki.

A hibáztatás fájdalmat okoz, a megbocsátás gyógyít.

A lekicsinylés pusztít, a dicséret épít.

Az elutasítás elveszít, a feltétel nélküli szeretet győzedelmeskedik.

Ha gyerek lennél, aki megpróbál az életben a lehető legjobban
boldogulni, mi lenne a legmotiválóbb hozzáállás a számodra?

Sosem fogod tudni rendesen megcsinálni.

Vagy:

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy?






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Mosoly hinta
  2014-10-28 15:18:37, kedd
 
  Ha megváltoztatod a rutindolgok végzésének a módját,
meglátod, új ember növekszik benned.

Paulo Coelho








 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
Hagyni hogy arcomon
  2014-10-27 12:35:48, hétfő
 
  Hagyni, hogy arcom alatt elinduljon az érzés,
Nehéz szívemben tőrdöfés, színtiszta vérzés.
Hagyni, hogy elmúljon létezni a külvilág,
Nehéz mellkassal tüdőbe préselt kis virág.

Lassuló mozdulatok, félre csúszott pillanatok
Kísérik alattomos, gyilkos gondolatok,
Sürgetik feltörni készülő sós tengerem,
Szegezik sarokba fénytelen tekintetem.

Ha most szólna hozzám egy önzetlen ember,
Felemelné földre ejtett sajgó fejem,
Megkérdezné halkan, szelíden: mi bajom,
Miért hagyom heverni fájdalmam parlagon?

Elszakadna a szóban edzett uralom,
Testem köré fonódna tehetetlen két karom,
Elfojtott könnycseppem nem feszülne kínpadon,
Sírásba borulna elemésztő bánatom.






 
 
0 komment , kategória:  Léleksimogató  
     2/18 oldal   Bejegyzések száma: 178 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2 db bejegyzés
Összes: 19268 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 68
  • e Hét: 2395
  • e Hónap: 7913
  • e Év: 545327
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.