Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/73 oldal   Bejegyzések száma: 720 
Szkítia - Wass Albert útján
  2013-06-02 12:43:50, vasárnap
 
 

Szkítia - Wass Albert útján Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2010-03-26 05:16:41
feltöltő: hunjano
nézettség: 1109
szavazatok: 2
kommentek: 0
kulcs: Szk,
kategória: felnőtt
leírás:

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szkitia-Trianon / Igazságot Magyarországnak!
  2013-06-02 12:41:17, vasárnap
 
 
E földön nincsen számomra hely,
hol fejem lehajthatnám.
Egy határ, mi elválaszt kedvesemtől,
de szívem hazajár.

Felnézek éjjel a csillagokra,
hideg a keleti szél.
De hiszem, hogy egyszer még megtalállak,
senki nem vesz el többé!



Refr.
Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért!
Trianontól szenved a magyar,
Mondd miért hagytuk, miért?!

Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért!
Trianonnal szétszaggatták,
Az ősi Magyar-vért.

Hargita felől egy dallamot sodor felénk a szél.
Ki lelkének titkát megtalálja, hidd el sohase fél!





Link





Refr.

Harangok szólnak most a hideg szélben,
ős harag dúl régen minden magyar szívben.
Családokat testvéreket választott el egykoron,
egy igazságtalan döntés melynek neve Trianon.
Vádolunk hát: 13 370 000 testvérünk erőszakos elvitelével,
232 000 négyzet km országterület eltulajdonításával,
11 500 km vasútvonal jogtalan használatával,
13 407 000 lábasjószág elbitorlásával,
10 000 000 hold erdő, és annak vadjainak elorzásával.
Ha bárhol egy harang szól, ha fületekbe szél dalol,
ha ablakotokon esőcsepp dobog, tudnotok kell hát,
hogy nálunk az igazság.
Magyarország határai mindig addig fognak nyúlni,
míg igaz magyar lelkek könnye emiatt fog hullni.
Míg igaz magyar lelkek könnye Trianon miatt fog hullni!







Trianon / Igazságot Magyarországnak! Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2010-03-26 05:33:24
feltöltő: hunjano
nézettség: 1232
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: vidi,
kategória: felnőtt
leírás: Szkítia: Trianon (Tiszta szívvel, úttalan utakon album)1920. 06. 04. emlékéértJustice for Hungary!Justice pour la Hongrie!Gerechtigkeit für Ungarn!Veritatem ...

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rendszer és közösség
  2012-12-24 09:42:44, hétfő
 
  Rendszer és közösség

A közösség alapja a család, a család alapja a párkapcsolat, a párkapcsolat alapja a kapcsolat úgy általában.
A rendszer alapja az egyén, a rendszer az egyéneket használja önmaga fenntartására. A rendszernek nem érdeke a közösség, nem érdeke a család, de ha ezt nyíltan kimondaná, akkor az ellenállást váltana ki. Látszólag tehát támogatja a családot és a közösségeket. A látszat mögött viszont mindent megtesz, hogy tényleges kapcsolatok, párkapcsolatok, családok és közösségek ne alakulhassanak ki. Elveszi az időt, elveszi az energiát, és amit nyer, az egy elszigeteltségben és félelemben élő emberekből álló, irányítható massza. Aki közösségben él, az ellensége a rendszernek, ugyanis kívül áll azon, bár látszólag nem tud kilépni belőle. Mivel egy közösség védi a tagjait, áramoltatja a szeretet és az anyag energiáit, senki nem marad védőháló nélkül, akkor sem, ha épp átmenetileg nem tud segíteni önmagán.
A rendszer számára az egyén ellenséges, akit korlátozni kell, akiről mindent tudni kell, akinek meg kell mondani, mit csináljon, akit nem szabad engedni önállóan dönteni. Az emberek érdekeit minden esetben alárendeli a rendszer érdekeinek.
A közösség számára minden ember egyedisége érték, fontos minden adottság, minden tehetség. A közösség nem kontrollálja az egyént, nem is korlátozza. Érvényesül a mindenki egyért, egy mindenkiért elve. A közösségben egyaránt fontosak az egyéni és a közösségi érdekek, mert bármelyik tartós alárendelődése a közösség létét veszélyeztetné.
A rendszer szereti a tudatlanságot és az intrikát. Az egyének uszításával folyamatos negatív rezgést tart fenn, ami segíti az elszigeteltség illúzióját fenntartani, a másságot elszigetelésre használja.
A közösség támogatja a tudást, a gondolkodást. Az egyedi elképzeléseket bele tudja építeni a s@ját világába, a másságban a bővülést a színesedést és a többé válást látja.

A rendszer számára veszélyesek a női energiák, az egymást növelő és támogató víz-minőség, az egymás mellé rendelődést nem tekinti realitásnak. Kizárólag a patriarchális hierarchiában gondolkodik.
A közösség női energiák mentén szerveződik. Bár átmenetileg egy-egy feladatra felépül(het)nek alá-fölé rendelődő kapcsolatok, ezek nem állandósulnak és csak egy-egy területre/feladatra korlátozódnak. A közösségben bárki lehet vezető, a vezető pedig nem uralkodik, hanem szolgál. A vezető leváltható, ha alkalmatlan a feladatára.
A rendszerben a hatalom koncentrálódik, nem az adott feladatra való alkalmasság a legfőbb szervező erő. A megszerzett pozícióból az alkalmatlanok sem mozdíthatóak el, csak ha azt a rendszer egyéb érdekei szükségessé teszik. A hatalom mindenkivel szemben védi önmaga köreit. A rendszer gondolkodás-központú, az érzelmekkel nem tud mit kezdeni.
A közösségben elsődleges szerepe van az érzelmeknek. Fontos az emberek kapcsolódása egymáshoz, mindenféle kommunikáció és érzelem, ami a kapcsolatok révén jelentkezik. A közösség létét és életminőségét alapvetően meghatározza az egyes emberek lelkiállapota, ezért a tagjai igyekeznek a mindenkit minél magasabb rezgésszintre, boldogságba és elégedettségbe segíteni. Az emberek figyelnek egymásra.
Amikor megszületünk, már benne vagyunk elvileg egy rendszerben és elvileg egy közösségben is. Azonban ez csak látszólag van így, mert ahol a család élő, tényleges közösség, ott a gyerekek nem lesznek részei a rendszernek, bár látszólag ugyanazon a ,,játszótéren" vannak, mint a közösségi létet nélkülöző társaik. Őket mégis körülveszi egy láthatatlanná tévő köpeny, egy fénybuborék, így védettek a rendszer félelemkeltésével és elszigetelésével szemben.
Egyre többször érzem azt, hogy nem vagyok benne a ,,mátrixban", mert már nem félek. Az életünket a szeretet szálaival szőjük, éljük az isteni gondviselést és nem hisszük el a rendszer hazugságait...

Építse hát ki-ki tudása és lehetősége szerint maga körül a közösséget, váljunk igaz és szeretetteli Emberré, hogy felülemelkedjünk a rendszer-léten.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magyar virtus felélesztése!
  2012-12-24 09:40:29, hétfő
 
  A magyar virtus felélesztése!

Miben lehetünk példák mi, magyarok? Milyen egyáltalán az igazi magyar virtus? Merjünk-e hinni önmagunkban? Milyen külső és belső csapdák és kísértések leselkednek mireánk, akik a magyarság ezoterikus múltját és jövőjét fürkészik? Vajon alkalmasak vagyunk-e jelen állapotunkban a Sors által ránk szabott feladatunkra?

Evolúciós fordulóponthoz érkeztünk és ez érződik minden életterületen. A levegő megtelt valami különös bizsergető és mégis lélekmelengető érzéssel. Bizonyos sorsbéli korlátok lazulnak és feloldódnak, s ez az esemény megnyitja az utat a tudatos sorsformálás előtt. Azonban, néhány dologgal jobb lesz vigyázni!
Mostanában sok ember nekiindul az ismeretlennek, mert hajtja a magyarokat a megismerés vágya és valahova tartozás tudatának igénye. Érdemes azonban ébernek lenni és odafigyelni arra, hogy az érzelmek olykor mennyire csalárdak lehetnek, s hogy az ember milyen alkukat köthet magával vagy másokkal az önmegvalósító útja során.

A virtus eredetileg erényt, vitézséget és egy olyan belső erőt jelent, amely a legkiválóbb tulajdonságokat hozza ki az emberből. Éppen ezért nemes és magasabb rendű érzelmek sokasága jellemzi magát a virtust. Ezzel szemben van, aki fordított értelemben használja ezt a szót, s éppen hogy hősködést, erőfitogtatást és oktalan könnyelműsködést ért alatta.

Aki hű szeretne maradni az ősi tradíciókhoz, annak le kell szállnia a magas lóról, az nem pocskondiázhat, nem félemlíthet meg másokat, nem a sértéseivel és arroganciájával hívja fel magára a figyelmet, hanem a béketűrésével, amelyben a belső értékeinek valódi erői megmutatkoznak.
Az önhittség, a gőg, az önelégültség, az ítélkezés és a hiúság korszakát éljük, s ettől nem mentes a magyarság egy része sem. Vegyük észre, hogy az előbb említett attitűdök nem a magyar virtust keltik életre, hanem gyengeségeinket öltöztetik új ruhába.

Aki lenézi a többi magyart vagy éppen az idegeneket, avagy a másként gondolkodókat, mert képtelen túllátni a felszínen, az máris önmaga csapdájába esett, s a spirituális fejlődésének és felemelkedésének önmaga válik a kerékkötőjévé.

A múlt tele van tüskékkel, aknákkal és poklokkal, amelyeket nem kellene újraélnünk és újrateremtenünk. A gyűlölet és a fájdalom sokféleképpen szeretne befurakodni az ember elméjébe és valóságába, s a múlt jó hivatkozási alapot kínál, mondhatnánk ideológiai megoldást szolgáltat ehhez. De a magyar virtus nem a bosszúról, a megtorlásról, hanem a megbecsült szabadságról szólt mindig is. Nevezetesen arról, hogy valaha a nemtelen eszközökkel szemben mi nemes eszközökkel vívtuk meg az ütközeteinket, ezért voltunk sokáig legyőzhetetlenek.

Ismerjük fel, hogy most önmagunk legyőzésén a sor, mert önmagunknak vagyunk a legnagyobb ellenségei, ha átadjuk magunknak a múlt gyötrelmeinek vagy a jövő hamis vízióinak. Egyik sem lehet alapja a magyar virtusnak.

A virtus egy lelki erő, amelyet a vérünkben hordozunk és adunk tovább generációról generációra. Olyan ez, mint a fény, melynek egyetlen dolga, hogy világítson, de ha mi torz elméletekkel, egós tulajdonságokkal, lelki kínokkal, az el nem engedett sérelmeinkkel és a hibáink istenítésével árnyékoljuk be ezt a tiszta fényt, akkor lelki erőink bénultak maradnak, így csak beszélgethetünk a magyar virtusról ahelyett, hogy aszerint élnénk.

A magyar virtus alkalmassá tehet mindenkit arra, hogy vállalt sorsfeladatát beteljesítse, de azért meg kell dolgozni. Állhatatossággal, becsülettel, szelídséggel, őszinteséggel és együttérzéssel lehet megközelíteni a lelkünket. Mert a lélekben rejlő tudás és hit mindennek az alapja, ami maradandó.

Előbb mindenkinek a saját egyéni életében kell bebizonyítania, hogy képes változni. Az nem elég, ha mítoszokat és legendákat tanulmányozva mélységesen átérezzük elődeink letűnt nagyságát és abba az álomba ringatjuk magunkat, hogy néhány honfitársunk erőfeszítései révén egyszer majd visszatér a magyarság dicsősége. Ez az attitűd csupán a hosszú út kezdete lehet.

Végül, jegyezzük meg, hogy csakis olyan lehet a világ, amilyenek mi belül vagyunk. Ha mi nemesedni fogunk, a világ helyzete is javulni fog. Ha többen tesszük ezt, akkor gyökeres változások is elérhetők lesznek. Ha azonban nem foglalkozunk a belső lelki folyamatainkkal és lelki értékeinkkel, akkor alkalmatlanok leszünk az újjászületésre és annál több teher hárul a többi honfitársunkra, akik helyettünk is teszik/próbálják tenni az Isten adta dolgukat.

Szóval, legfőbb ideje volna felébredni és erkölcsös életet élni!

Boldog napot!
Száraz György
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szellemi Örökség elsősorban kötelezettséget jelent!
  2012-10-29 16:55:13, hétfő
 
 
Szellemi Örökség elsősorban kötelezettséget jelent!

Az örök élet tudatában boldogság,míg a halálfélelem tudatában élők lelkét az örökös boldogtalanság,

félelem hatja át minden pillanatban. A félelemben élők pedig igen jól manipulálhatók..

Nem születtünk bűnösöknek, hanem sokan meggyengültünk a Lélekben.



Tartsátok meg azért és kövessétek az én tanításomat,

hogy a Lélek által mindig elérjetek engem és megmaradjatok az én Igazságomban.



Meg kell hát tisztulnod az önmagadba való nézéssel.

Ha saját lelkedbe nézel, már ketten vagytok a megújulásra:

jószándékod és az elhatározás, hogy jóváteszed azt, mit gyengeségedben rosszul végeztél.

Jóvátevésed, lelked így megtisztulása, örömöt ad.

Ilyenkor nézz a Fénybe. Én vagyok ott is Veled és új erőt kapsz.

A Lélek Világosságára gyújtott Tűz is szent.

Általa is tisztulhat Lelked, hiszen láthatod hatalmát a gonoszság elégetésére.

Ne nézzed hát csak tűznek, mert bizony égi Fény az is.

Jóra való elhatározásodat örökíti, jóvá tett vétkeidet elégeti.

Szent fogadalmak születnek a Tűzbe, Fénybe vetett tekintetekkel.

A Fény-tüze és a Tűz-fénye adja lelkednek sugarát, mely segít is,

gyógyít is - ha úgy akarod és kéred a Kegyelem erejét hozzá.

Maradj hűséges és fordulj hozzám, hiszen emberi, apró, igaz dolgaidban is megsegítlek.

- De igaz légy útjaidon akkor is, ha a gonoszok közelítenek hozzád.

Nehéz az Igazság útja - de ha a Fényt követed, szembe állsz vele, akkor a sötét árnyék mögötted van.

- De bizony, ha hátadat fordítod a Fénynek, csak a sötétség vesz körül,

melyben legnagyobb teher a saját árnyékod.

Én úgy parancsoltam: "Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket!"

- Ez legyen életvizeteknek a forrása: a SZERETET.

Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet,

hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.

A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona.

Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél,

melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában.

Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kötelességetek az Igazság tanítása

- az én földi munkám folytatása.

Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek!

Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz,

hogy veletek maradjak.

Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik. - Küldök majd vigasztalókat is.

Egyszerű Fénylátókat. Nem hatalmasokat.

De maradjatok meg mindig a FÉNYBEN, mert amint majd erősödik a gonoszság hatalma a Földön,

úgy majd az épített, gazdagsággal és pompával berendezett templomok is a sötétség házai lesznek.

De én veletek maradok a világ végezetéig!








Nem tud rajtad fogni egy átok sem,ha nincs benned hasonló!!!

Fel kell építeni magadat,amit csinálsz arra figyelj!!!!

Szeretem magam és megbocsájtok Neked és Magamnak!!!

Nézz a Tükörbe!!!!

"Aki lelkiismerete szavára hallgat, azt soha el nem némítja,

az soha az igaz útról le nem tér.

Az ember tévedhet, lehet önző, pártos, részrehajló;

az írott malaszt, a szabályok lehetnek tévesek és a változó viszonyok,

körülmények folytán elavulhatnak.

Ami néhány századdal avagy ezredévvel ezelőtt helyes és szükséges volt,

az ma lehet helytelen és káros.

Egyetlen tanítás, egyetlen törvény van, amely örökké igaz marad,

amely az adott körülményekhez alkalmazkodik :

az élő lelkiismeret,

amely sohasem avul el, mint az írás és sohasem téved, sohasem pártos, mint az ember.

A lelkiismeret, isteni szózat, és aki erre hallgat, bűnös sohasem lesz.

Aki aranytükrére vigyáz,

azt gondosan ápolja, törölgeti, tisztán tartja, azé mindig hibátlan,

tisztán tükröző, fényes marad, mint az Égen ragyogó Áldott Nap maga is és mindig helyesen mutatand, tükrözend.

A Tükröd : a Lélek ruhád-asztrál tested-aurád-érzelem tested!!!!

Félelmeid itt ülnek meg,melyek lelki eredetűek!!!!

TISZTÁN kell tartani,kiűzni azokat!!!!

Ne feledd az Átok-Rontás = a sötét oldallal!!!!A zsák mindig keresi a foltját!!!!

A LÉLEK ruhánkat rendbe kell tenni és ehhez Mentális munkára van szükséged!!!

Akinek fekete folt van a Lelkében az bevonzza a hozzá hasonló foltokat,ilyen lehet az aggódás a kilátástalanság..!!

TISZTELD MAGAD,mert nincs hozzád hasonló az egész világegyetemben!!!!Mert csak EGY van belőled!!!!

A "-" érzéseket semlegesítsd " + " gondolatokkal!!!

Ne feledd a SZEM a LÉLEK TÜKRE!!!!

TALÁLJ MAGADBAN VALAMI SZÉPET úgy BENSŐDBEN mint KÜLSŐDBEN!!!

TALÁLD MEG A HARMÓNIÁT,KÖZÉPEN LÉGY!!!!

REGGEL ESTE:HÉT HÉTEN ÁT TEDD!!!!

-JÓ meleg vízzel tusolj le 5 percen keresztül

és képzeld azt ,hogy víz aranyszínűvé festi a testedet!!!!!

-ezután folytasd egy percen keresztül jég hideg vízzel a zuhanyzást!!!!

Zuhanyzás után ne törülközz meg!!!!! FIGYELD A LÉLEGZÉSEDET!!!,majd bújj be a takaródba!!!

NE MENJEN EL A TE NAPOD HARAGODDAL!!!!EZÉRT MINDEN NAPOT FELÜL KELL ÍRNOD!!!

Tedd fel magadnak az első kérdést:

MIT ADOTT NEKEM EZ A MAI NAP?

-ne ítéld meg az esetleges pofonokat!!!! CSODÁT ADOTT NEKEM EZ A NAP!!!!

A második kérdés:

Megbántottam-e valakit ezen a napon?

....IGEN.Megbocsájtok magamnak ,mivel SZERETEM MAGAMAT!!!

A harmadik kérdés:

Megbántott -e engem valaki ezen a napon?

...Igen megbántott.SZERETEM őt ezért megbocsájtok neki!

Amikor már ezt végig tudod csinálni fordulj az ATYÁDhoz

VEDD KEZEDBE SAJÁT SORSOD!

LÉGY JELEN ABBAN AMIT CSINÁLSZ!

IMA

ATYA! ATYÁM!

MEG KÖSZÖNÖM ÉS TUDOM,HOGY EGY VAGYOK VELED

MEG KÖSZÖNÖM,ÉS TUDOM,HOGY FÉNY VAGYOK A FÉNYEDBŐL

ERŐ VAGYOK AZ ERŐDBŐL ÉS SZERETET VAGYOK A SZERETETEDBŐL

ATYA!ATYÁM!

MEGKÖSZÖNÖM NEKED AZT A CSODÁLATOS ÉJSZAKÁT

MELYBEN LENYŰGÖZŐ PIHENÉSBEN REGENERÁCIÓBAN LESZ RÉSZEM

BÉKÉBEN ÉS FÉLELEMBEN CSODÁLATOS ÁLMOKBAN

MELYEK INSPIRÁCIÓT ADNAK A HOLNAPOMAT ILLETŐEN

/egyértelmű kérésed megfogalmazása/

MEGKÖSZÖNÖM NEKED

ATYA!

LEGYEN ÍGY!

REGGELI IMA

GYÓGYÍTÓ ÖRÖK FÉNY CSODÁLATOS KEGYELEM

MEGKÖSZÖNÖM NEKED EZT A GYÖNYÖRŰ REGGELT

MEGKÖSZÖNÖM NEKED EZT A GYÖNYÖRŰ NAPOT

MEGKÖSZÖNÖM NEKED

A SIKERT A BŐSÉGET AZ EGÉSZSÉGET AZ ÁLDÁST A FÉNYT A SZERELMET

MEGKÖSZÖNÖK NEKED MINDEN CSUDÁT AMIT EMBER MEGKAPHAT

HOGY EZT NEKEM ADOD FOLYTONOSAN MEG MEG ÚJULÓ ERŐVEL ÉLETED MINDEN PILLANATÁVAL.

LEGYEN ÍGY!








Ajándék, mely felemel, de azonnal megjelenik mellette a kérdés is: Elfogadod?

Méltó vagy rá?

Olyan az életviteled, a gondolkozásod?

Olya­nok a tetteid?

Mert HA úgy ítéled meg, hogy IGEN, akkor TEDD!

TEDD OLYAN TISZTASÁGGAL,

ERŐVEL,

ISTENHEZ TARTOZÁSSAL,

MINT VALAMIKORI ŐSÖD TETTE AZT!

Sokszor hangzik el úgy ez a ki­fejezés, hogy

"jogos örökségünk".

Eb­ben a kifejezésben a "jogos" azt je­lenti,

hogy az ember valóban magá­ban hordja valamikori ősének vagy őseinek tulajdonságait,

tudását, vala­mikori önmagának szellemi ,,részegy­ségét".

Ilyen alapon valóban lehet ,,jogos" az igény

bizonyos tulajdonsá­gok előhívására és kibontakoztatására.

Mivel azonban a jelenlegi éle­tünk több más élet hozadékát is tar­talmazza,

ezért nem egy az egyben értendők az óhajtott kiváltságok,

ha­nem valamilyen egyesített erőként,

amely a következő lépcső meglépésére tesz alkalmassá

"életünk hegymászá­sában".

A Szellemi Örökség tehát le­het jogos, ennek ellenére nem köte­lező,

hogy az illető meg is kapja.

Ki is kell érdemelni!

Ha kiér­demelte, akkor sem kötelező,

hogy odaadják az Égiek, kérni is kell!

Kérni kell,

hiszen az igénynek a jelenre és a jövőre vonatkozó

belső lelki vállalással -vagyis az adottsághoz tartozó feladatok felvállalásával-

egy­bekötötten kell megjelennie minden

mai ember életében.

Egy (vagy ha több, akkor még inkább hangsúlyozott a mondanivaló!)

jelentősebb múltú örökségnek a magunkban hordozása azt jelenti,

hogy annak bennünk való megnyil­vánulásától kezdve csak

szeretettel,

tisztelettel,

tisztasággal,

méltósággal és a nagyságához mért kötelezettsé­gek elfogadásával,

minőségi megva­lósításával lehet

Igaz Életet élni.

Ezek az adottságok és az Isten-adta élet ajándékai iránt érzett fele­lősség!








Atyám!

Te Ki az Örök Fényben lakozol,

Kérlek Téged, hallgasd meg imádságom,

mely azon Lelkekért szól,

akik a Nemzet Igazságáért Bátorságg@l Kiállnak,

s kérésükkel Hozzád fordulnak.

Kérlek Téged Örök Atyám,

Védelmezd azon Gyermekeidet,

Kik Tiszta Szívükből

kiállnak Ősi Hitükért,

Hazájukért.

Kérlek Téged, Óvón Vigyázd Őket,

hozz számukra dicsőséget,

mert Te is úgy akarod.

Atyai Fényeddel Óvón Védelmezd Őket.

Adj számukra Erőt,Hitet, Bátorságot,

mellyel az Igazságért kiállnak.

Hallgasd meg kérlek Imádságom,

mely Hozzád szól.

Kérlek Atyám,

Óvjad, Védjed Nemzetünk,

és Őrizz meg minket

Ősi Hitünkben,

S Feléd irányuló Őszinte Szeretetünkben.

Atyai Áldásodat Kérem,

a Magyar Nemzetre,

s minden MAGyar emberre!

Így Legyen !






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kárpátia-A haza minden előtt(2012)
  2012-10-27 17:39:55, szombat
 
 
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ismerős Arcok: Te döntesz
  2012-10-27 17:37:05, szombat
 
 
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Örökség - Itt az idő
  2012-10-27 17:34:32, szombat
 
 
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Magyar Adorján :A LELKIISMERET ARANYTÜKRE
  2012-10-19 01:47:34, péntek
 
 
Magyar Adorján
A LELKIISMERET ARANYTÜKRE


Adatok a magyar ősvallás erkölcstanából




Előszó


Ismerőseim előtt többször beszéltem arról, hogy az ősmagyarok legfőbb erkölcsi törvénye a lelkiismeret volt, majd fejtegettem azt is, hogy a lelkiismeret minden másnál biztosabban és jobban vezetheti az embert az igaz úton, hacsak megszokjuk annak hangjára igazán hallgatni, illetve intő szavát soha el nem hallgattatni.


Teológusok vagy teológizálók és filozofálók részéről ez ellen nekem több megjegyzést tettek, amelyekre könnyen tudtam válaszolni; úgy ők azonban, valamint azok is, akik egyébként a lelkiismeretnek minden más erkölcsi törvénynél nemesebb, fennköltebb voltát elismerték, elfogadták is, de el nem mulasztották azon ellenvetést is megtenni, hogy mindez igen szép dolog, de honnan veszem, honnan tudom, hogy épen a magyar ősvallásnak ez lett volna erkölcsi alapja, hogy épen az ősmagyaroknál lett volna a lelkiismeretnek oly nagy kultusza ?


Hogy ezen mindenki által megtett és jogos kérdésre egyszer ne csak fölületesen, hanem tőlem telhetőleg alaposan és kimerítően megfeleljek, írom e művecském. Mielőtt azonban a bizonyításhoz fognék, előre el akarom mondani, milyen is volt őseinknek a lelkiismeretről való bölcselete, filozófiája.


.........




I.


ISMERTETÉS





Különböző megjelent írásaimban többször kifejtettem, hogy ősnépeink nemzeti istenségükként és egyúttal hitregei ősatyjukként a Napot, azaz ennek megszemélyesítését, a Napistent, tisztelték, akit a tulajdonképpeni magyar törzs Magyar (másként: Mag, Magor, Megyer, Magar, Makar) néven nevezett és a nemzet névadó ősatyjának és legelső, regebeli fejedelmének is tekintett. A többi törzsek, bár magukat mindnyájan a legrégibb és szentnek tartott magyar törzsből származtatták - amiért is saját törzsnevükön kívül a magyari nevet is mind viselték - de ugyanez istenséget, vagyis a Napot, más-más, a saját törzsnevüknek megfelelő néven is nevezték. Például a kunok Kún vagy Hunor néven, a besenyők Beszer vagy Peter, a jászok Jász, Jázon vagy Jázzú, a székelyek Szikel vagy Zakur, a kazárok Kus vagy Kazár, a kabarok Bag, Bog vagy Bakar, a palócok Pál, Bál, Balota vagy Bél, az avarok Bar, Barata, a szemerék Szem, Szam, Somota néven, valamint még más neveken is nevezték. Szerintük ugyanis minden földi életnek és így az embereknek is, édesapja a Nap, költőileg megszemélyesítve : a Napisten, Napkirály vagy Napfejedelem, vagy ahogy még nevezték : Aranyfejedelem, Aranyisten, Szép Isten, a Gyönyörű. Viszont minden földi életnek és így az embereknek is regebeli édesanyja maga a Föld, azaz megszemélyesítve, a Földanya vagyis Tündér Ilona, az Élet Anyja. Tündér Ilonának és a Napistennek, azaz tehát Magornak nászát minden tavasszal a napéjegyenlőség idejében ünnepelték. Ekkor Ilona, mint Magyar Napkirály felesége, a Magyar Ilona nevet veszi föl, ahogy őt a Csallóközi leányok bizonyos tavaszi, a házasságról szóló énekeikben napjainkig is nevezik. Ugyanis kizárólag a napéjegyenlőség szent ünnepe napján és éjszakáján tartották nászukat a fiatal párok is, azon időben tehát, amelyben a gyöngy virág, Tündér Ilona e szent virága, nyílik.

Meg kell itt említenem azt is, hogy régi nyelvünkben

a tündér szónak még leány és szűz értelme is volt,

aminthogy a finnben ma is tüttő, tüttere = leány, szűz, amihez pontosan párhuzam az,

hogy például az olaszban fata = tündér, míg az oláhban fata = leány.
De meg kell említenem még azt is, hogy a magyar névnek, más jelentései mellett, boldog jelentése is volt, ami szerint tehát úgy a Magyar Isten, mint a Magyar Ilona névnek Boldog Isten és Boldog Ilona értelme is volt, ami alatt szerelmi boldogságot, az apává, anyává tételt is értették, de fölemlítem itt azt is, hogy a tulajdonképpeni magyar őstörzsek földművelők voltak, Magyar Napisten a földművelés föltalálója és istenségeként is tiszteltetett, a békés földművelő élet pedig boldog életként volt fölfogva.



Hogy viszont Ilona mennyire azonos volt a rómaiak Venusával,

a nőiesség és szerelem ez istenségével, mutatja az is,

hogy Venust is nevezték Venus Felix-nek,

azaz Boldog Venusnak és hogy őt a rómaiak is regebeli ősanyjuknak tekintették,

ugyan úgy tehát mint a magyarok Magyar Ilonát a magyarság regebeli ősanyjának.

Valamint pedig tavaszi megnyilvánulásában Ilona a szerelem Istennője volt, ugyanúgy a szerelem istensége volt tavaszi megnyilvánulásában Magyar Napisten is, amelyben például a palócoknál Lebéd vagy Libéd név alatt különösen nagy kultusza volt, amely név régi nyelvünkben hattyú jelentésű volt. E minőségben őt őseink (miként a görögök és rómaiak is) hattyúszárnyakkal ábrázolták volt, mivel náluk a hattyú a vágyódás, különösen pedig a szerelemvágy költői jelképe volt.

Ezen régi lebéd vagy libéd = hattyú szavunk a lebeg vagy libeg szavunkból származik, amelynek szárnylebegtetés, lebegtetés, repülés és a levegőben való lebegés, libegés értelme van. Ugyanez igéből származik továbbá lepke és innen tájszólásos változatát képező lepe és lipe = lepke szavunk is. Mind amely szavaink viszont azonosak a latin libratio = libegés szóval is,

valamint megvilágítják a latin libido = vágy, szerelemvágy szó ősnyelvünkbőli eredetét is.

Mindezek magyarázata pedig az, hogy a hattyak, valamint némely más madárféle is,

szerelmi vágyukban szárnyaikat lebegtetni, libegtetni szokták.

Mondottuk, hogy a Libéd név értelme :

hattyú,

és hogy a hattyú őseink jelképezésében a vágy, főképp a szerelemvágy jelképe volt.

Így pedig megértjük a német Liebe, régibb Liebde = szerelem szó eredetét is,
illetve bebizonyítottnak látjuk mindezen latin és német szavak ősnyelvünkbőli származását.



Úgyszintén az elmondottak fejtik meg azt is,

hogy a görög-római mitológiában a Szerelemisten miért ábrázoltatott hattyúszárnyakkal.

De ugyanezek fejtik meg még azt is, hogy Lédát miért ábrázolták épen hattyúval,

valamint megérteti velünk a német Lohengrin és a finn Lemminkäjnen regéket,
amelyek lényegükben és eredetileg szintén a szerelemvágyat jelképezték.



Magyar Napisten őseink mitológiájában

az erőnyt (energiát) megszemélyesítő istenség,

míg Ilona az anyag (materia) megszemélyesítése is volt,

ami pedig mély tudáson és természetismereten alapuló jelképezés volt, mert hiszen való igaz,
hogy minden földi élet alapja a Napból a Földre áradó erőnynek a Föld anyagára való hatása.



Az anyaföld szunnyadó anyagának a napsugarak általi életre keltését,

megtermékenyítését jelképesen

valóban a nőnek a férfi általi megtermékenyítésével hasonlíthatjuk össze.

A nő ugyanúgy táplálja gyermekét mint az élőket terményeivel a Föld.

A levegő pedig,

amely a Földanya által nekünk nyújtott táplálékok legfontosabbika,

- amelynek híján már néhány perc alatt halottak vagyunk -
a Földnek csak egyik alkatrésze, ugyanúgy mint akár a víz avagy a termő televény (humusz) is.



Kifejtettem már más írásaimban,

hogy ősnyelvünkben ,,magyar" tulajdonképen ,,ember" jelentéssel bírt,
bár volt még ,,boldog" és ,,földművelő" jelentése is.



Az ősmagyar mitológiai fölfogás szerint bennünk is minden,

ami anyag, azaz tehát egész testünk :
anyai örökségünk, vagyis Magyar Ilona édesanyánk adománya,



viszont minden, ami test-nélküli, anyagtalan,

azaz erőny, vagyis tehát a lélek, a gondolat és minden szellemi működés :
atyai örökségünk, azaz tehát Magyar Napatya adománya.



Eszerint pedig a lelkiismeret is,

amely hiszen valóban test nélküli valami, vagyis a lélek egyik megnyilvánulása,

tisztán csak szellemi működés, nem más,
mint Magor vagy Magyar atyánk reánk hagyott adománya, öröksége.



A Napból a Földre származó erő a földi életjelenségek létrehozója,

s ilyen tehát a lélek is, amely minket élőkké és a legfejlettebb alakban :

emberré, (ősnyelvünk szerint: magyarrá) tesz, vagyis tehát mindnyájan a Nap fiai,

gyermekei vagyunk.

A Napistentől származik belénk azon ,,isteni szikra", amely bennünket életre kelt,

emberré fejleszt, és amely holtunk után el nem enyészik;
aminthogy a mai tudomány is tanítja az erőny megmaradását.



Ez ,,a lélek halhatatlansága" igazi magyarázata, értelme is.

Ez pedig azt is jelenti,

hogy őseink felfogása e tekintetben a mai tudományos fölfogással teljesen azonos volt,
csakhogy gyönyörű költői alakba öltöztetve.



Édesanyánk,

akitől tehát testünk származik, viseli is testünk gondját.

Ő táplál, tart tisztán, mos, öltöztet, fésül bennünket,

viszont édesatyánk tanít, oktat minket.

Ő neveli később lelkünket, ő lát el ,,apai tanácsok"-kal és oktat bennünket,

hogy az életben miképp viselkedjünk.

Ő tanít bennünket erkölcsre, becsületre.

(Habár a mai világban sok minden megváltozik is,
de régebben mindez határozottan így volt.)



Mi viszont gyermeki tisztelettel figyelünk szavaira és nézünk jóakaró szemeibe.

Tudjuk, hogy például Szent István király is,

bár már keresztény volt, fia számára írásban hagyta meg apai tanácsait.

De így értjük csak meg azt is,

hogy Hammurabi babiloni király miért mondja, hogy híres törvényeit neki Samás Napisten diktálta,

valamint hogy Lykurgosz, a spártai törvényhozó, miért állítja,

hogy ő törvényeit Apollon Napistentől kapta.

Vagyis,

ezen ősidőkben a népeknek még tudatában volt, hogy az emberek tanítója, törvényhozója a Napisten,

azaz az emberek atyja.

És valóban, mi egy törvény ? Eszme, gondolat. Testnélküli valami,
vagyis tehát a Napból származó erőny.



Az archeológusok és etnográfusok jól ismerik a szkita népek,
valamint a ma élő magyar nép és rokonnépei kerek tükrét.



Erről érdekes, hosszú tanulmányt ír dr. Mészáros Gyula

A magyar kerek tükör cím alatt a Néprajzi Értesítő folyóiratunk 1914. évfolyamában,

megállapítván azt is, hogy e tükör rendesen a Nap (néha a Hold) jelképének tekintetett.

Régen a tükrök többnyire fémből készültek

és a sárga vagy vöröses arany-, réz- vagy bronztükör a Nap jelképe is lett,

míg az ezüst- avagy más fehér fémből való, a Holdé.

Miután azonban az arany azon fém,

amelyet lágysága és szépsége miatt az ember legelőször kezdett megmunkálni (Aranykor),
így természetes, hogy az aranytükörnek volt régibb és nagyobb szerepe.



Magyar őseink szerint tehát :

ha a kerek aranytükörbe tekintünk,
ez ugyanannyi, mint hogyha édesatyánk, a Napisten arcába, szemébe tekintenénk.



A lelkiismeret létezésének fölismerése szellemileg fejletlen,

kezdetleges ősembernél még nem tételezhető föl.

Ehhez már föltétlen magasabb fokú szellemi fejlettség szükséges,

amely szellemi színvonalat az ember, szerintem, már a kőszerszámok készítése előtti korban is,

az aranyfém megmunkálása első korában ért el először,

vagyis az Aranykorban,

amely kort habár ma többé-kevésbé mesebelinek tartják,

de amelynek létezettségét én nem vonom kétségbe, sőt azt tartom,

hogy az első szellemi műveltség is már akkor fejlődött ki,
mégpedig igen magas fokra, habár ezután ismét igen mély hanyatlás is következhetett.



Szerintem a lelkiismeret fölismerésére

az embert a tükröződés jelensége vezette, akár a vízben, akár arany,
kristály vagy csiszolt kő fölületében magát meglátva.



A tükröződés pedig, mint fényjelenség, valóban nem is más mint a Napból származó erőny,

amelynek észlelhetősége ámbár ismét csak

a Földanya által nyújtott anyag segítségével válik lehetségessé (a fényt magát nem is láthatjuk,

hanem csak az általa megvilágított tárgyakat),

ugyanúgy, mint ahogy a gondolat is a Napból származó erőny,

de amelynek,

hogy megnyílvánulhasson, az agyvelőre van szüksége,
amely pedig a Föld által nyújtott anyagból áll.



A tükröződésnek tehát saját teste nem lévén, valóban a lélekkel hasonlítható össze.

Mészáros említett cikkében számos adatot találunk arra,

hogy az ősember a tükröző fölületen megjelenő képét a léleknek tartotta,

illetve azzal hasonlította össze.

Ennek oka szerintem az, hogy tükörképünk tényleg teljesen hozzánk hasonló,

de mégis:

teste nincsen, tehát anyagilag nem létezik,

vagyis bár látjuk, ott van, de mégis tulajdonképen nincsen,

azaz
hogy csak anyagilag nincsen, mivel hiszen csak fényjelenség.


Ugyanígy anyagilag nem létező valami egy tan avagy oktatás, tanítás.



Ha ezt le is írjuk avagy le is nyomtatjuk,

nem a papír és tinta vagy nyomdafesték a tan, mert ugyanezekkel bármi mást is írhattunk,

nyomtathattunk volna.

Vagyis egy tan is csak gondolat,
azaz a Naptól származó erőny és tehát anyagtalan, testetlen.



És mégis mily fontos lehet.

Emberek, egész nemzetek sorsa függhet tőle.

Ugyanígy tiszta erőnyből álló, gondolatból álló egy törvény is.

És íme, láttuk, hogy a régiek a Napistent tekintették a törvények adójának,

de hogy miért épen a Napistent,
ezt csak most, magyar őseink bölcsességét megismervén, értjük.



Ez is tehát jelképes gondolatuk volt,

amely azonban a természeti valóságot is pontosan kifejezi,
amiből még az is következik, hogy őseink e valóságot tehát ismerték.



Ha például a kínaiak azt mondják,

hogy Konfucse szelleme lebeg Kína fölött és őrzi azt,

úgy eredetileg e szavak is csak jelképesen voltak értendők,

ha a mai szellemi hanyatlás korában van is sok kínai,

aki tényleg azt hiszi,

hogy Konfucse lelke ott van valahol Kína fölött a levegőben és védelmezi.

A valóságban Konfucse lelke vagy szelleme alatt Konfucse erkölcsi tanítását kell értenünk,

ami tehát anyagtalan valami,

de ami Kínát a romlástól megvédeni alkalmas.

E kínaihoz hasonló hiedelem egyébként Európában is volt régebben elég.
Sőt olyan is, amelynek jelképes értelme sem volt.



A lelkiismeret nem más,

mint a lélek és az önmagam fogalmak egyesülése, ami egy másik én gondolatát hozza létre,

amely másik én, mivel testnélküli, tisztán szellemi valami :

tehát fennköltebb, nemesebb, istenibb, tehát jobb is mint a testi én.

Mivel pedig a lélek vagy szellem Édesatyánk, a Nap adománya

(a Napból származó ,,isteni szikra"),
ennélfogva a lelkiismeret szava is tulajdonképen a Napisten, azaz Édesatyánk szava.



Így lett tehát a tükör a lelkiisrneret,

azaz a másik, nemesebb én jelképe, és maradott az még azután is,
hogy az ember a tükröződés jelenségét már meg tudta magyarázni.



Hogy őseink egykor létezett magas szellemi műveltsége idején a Természet ismerete,

azaz a természettudomány,

semmivel sem állott a mai mögött, azt itt bővebben nem bizonyíthatom,
mert ez tárgyunktól túlságosan messze térítene el.



Hogy aztán lélektanilag az önmagunk szemlélése,

amit a tükröződés jelensége tesz lehetővé, a lelkiismerettel mennyire természetszerűen függ össze, ezt magyaráznunk fölösleges.

Mivel pedig a kerek aranytükör a Nap ábrázolata is,

úgy a benne megjelenő arcunkkal ez egyúttal a Napisten,

azaz Édesatyánk arcát is jelentette, mivelhogy az ősi természetvallási,

valamint a mai népfölfogás szerint is a gyermek és a rá többnyire hasonlító szülője,
azaz tehát a fiú és édesapja, egymással tulajdonképen azonosak.



Fiúban az édesapa (leányban az édesanya) él tovább,

viszont az édesapa élete mintegy a fiú megelőző életét képezi,
ami szerint tehát az önmagam-édesapa-fiú fogalma őseink gondolataiban azonosult.



Ha tehát az aranytükörbe tekintünk,

ez jelképesen annyi is, mintha édesatyánk arcába, szemébe,

saját lelkiismeretünkbe avagy a Napisten szemébe tekintenénk.

Viszont amit tehát lelkiismeretünk mond : az Édesatyánk, azaz a Napisten szava,

tanítása, vagyis azon ,,isteni szózat",
amelyet ha igazak és jók akarunk lenni s a rosszat, valamint ennek következményét :


a bűnhődést, el akarjuk kerülni, követnünk kell.



Ezek szerint,

ha lelkiismeretünk szavát követjük,

azaz Magyar Napatyánktól örökölt lelkünkre hallgatunk,

ez annyi,

minthogyha
a Napisten szeretetteljes atyai tanítását, az általa megadott igaz törvényeket követnők.



Mai példabeszédekben, népmesékben, szokásos mondásokban,

úgy nálunk,

mint más népeknél, a tükör, az ,,igazmondó tükör", a lelkiismeret jelképe,
habár ez ma már mindinkább feledésbe merül,



lévén hogy az ősi természetvallás eszmevilágát

a zsidó-keresztény

vallási fölfogás mindinkább elhomályosítja,

amely utóbbi pedig már nem a lelkiismeretet, hanem a Szentírást,

vagyis írott,
megváltozhatlan törvényeket, szabályokat tekint erkölcsi alapjának.



Bárki más tanítása,

vezetése pedig könnyebben lehet helytelen vagy önérdek, önzés által befolyásolt,

mint

a szerető Édesatyáé, illetve Napatyáé,

mikor hiszen az édesatya az örök Természet rendje szerint,

ha kell,

gyermeke életét a saját élete árán is biztosítani akarja,

annyival is inkább, hogy régen az egyén személye nem volt a családtól,
törzstől és nemzettől annyira különválva mint ma.



Ősvallásunk Napistene az igazi,

önzetlen és szerető édesatya eszményi mintaképe volt.

Ő örökkön örökké csüggedetlenül küzd érettünk,

ragyogó sugaraival verve vissza a világűrből mindenfelől reánk törni és bennünket,

valamint egész Földünket is elnyelni akaró halálos Sötétséget és Hidegséget

vagyis a Halált magát,

amelyet őshitregéinkben (mítoszainkban) két rettentő kígyóval, sárkánnyal

avagy
gonosz boszorkánnyal jelképeztek.



Ő, a Napatya,

küzd érettünk, harcol, miként a szerető édesatya önfeláldozóan küzd szeretteiért,

gyermekeiért, családjáért,

gyermekei és neje életéért, jövőjéért a mindenfelől reájuk törő ellenséges Idegen ellen.

És ő,

az Áldott Nap, ahogy a Napot népünk máig is nevezi még, miként az igazi édesapa,

nem tud különbséget tenni jó és igaz, rossz és hűtlen,
sőt őt meg is tagadó gyermekei között.



Mindnyájunk életéért egyaránt harcol és mindnyájunkra egyaránt árasztja éltető sugarait,

melegét, világosságát,

de tőlünk soha semmit ezért nem kér,

nem követel, nem vár, habár őseink felfogása szerint,

neki is éppúgy fáj fiai minden gonoszsága mint a földi édesatyának és épp

oly boldogító neki is gyermekei minden erénye, hűséges, tisztelő szeretete,
hálája, mint a földi édesapának.



Amiért is őseink,

miként vogul rokonaink ma is, odaadó szeretettel tisztelték őt és dicsérő,

hálaadó himnuszokat zengettek neki.

(Ezzel tökéletes párhuzamban, őseink mitológiája szerint a Földanya, azaz Ilona,

is az igazi önfeláldozó, jóságos édesanya mintaképe,

aki a levegőt, vizet, terményeit minden gyermeke számára egyaránt nyújtja,

még a hálátlan, őt megtagadó, neki soha köszönetet nem mondó gyermekeinek is.

Csak ezek,

gonoszságukban, veszik el néha egymástól az Áldott Föld tápláló terményeit.
Őseink ezért őt is odaadó szeretettel tisztelték és hálaadó himnuszokat zengettek neki is.)



Mai teológiai alapon

azt szokták a föntebb elmondottaknak ellenvetni,

hogy mivel a Nap is Isten teremtménye, így semmi értelme sincsen annak,

hogy a Napot, még ha csak annak eszmei, jelképes megszemélyesítését is,

tiszteljük, valamint helytelen dolog az erőny és a lelkiismeret forrásaként nem Istent,
hanem a Napot tisztelnünk.


Amire azonban a következőket válaszolhatjuk :



Először is természeti vagy tudományos tény,

igazság, hogy a Földön életet keltő erőny -

s így a lélek, a lelkiismeret is - a Napból származik;

a tények, igazságok előtt pedig, ha az örök Természet vallása alapjain,
vagy pedig tudományos alapon akarunk maradni, szemet húnynunk nem szabad.


A mai tudomány pedig kezd oda következtetni,



hogy a lélek és az erőny egy és ugyanaz,

vagyis,

hogy a lélek a Természet egyik ugyanolyan megnyilvánulása,
mint akár a hő, a fény, avagy a hang.



Eszerint a lélek nem természeten kívüli, nem ,,természetfölötti" csoda tehát,

mert hiszen semmi sincsen a ,,természetesen kívül"

avagy

a ,,természet fölött",
mert az örök Természet és Isten is: ugyanaz.



Viszont ősvallásunk sem tagadta azt,

hogy a Nap is Isten teremtménye, hiszen úgy őseink fölfogása,

mint vogul rokonaink mai hitregéi szerint is, a Napisten az Ég Istenének fia,
ami a költői megszemélyesítések jelképes nyelvén szólva, tökéletesen ugyanazt jelenti,


amit a mai vallások is tanítanak:



hogy a Nap Isten teremtménye,

vagy tudományosan kifejezve: a Napot a természet hozta létre.

(Mi több, ez még azt is jelentheti, hogy a ,,Fiú-Isten" gondolata is csak ősnépeink mitológiájából származott, lévén ez a sok ezredévvel régibb.)

Eszerint pedig kétségtelen tehát, hogy minden erőny,

valamint a lélek és lelkiismeret ősforrása is Isten,

mert hiszen a Napisten mindezt éppúgy édesapjától, az örök, nagy Istentől,
a Természet örök ősforrásából örökölte mint mi, emberek a Napistentől.



Viszont az,

hogy mondhatjuk, miszerint: édesapánkat is csak nagyapánk nemzette, vagy pedig azt is,

hogy:

édesapánkat is Isten teremtette,

ez még egyáltalán nem ok arra, hogy édesapánkat ne szeressük,
ne tiszteljük, iránta gyermeki hálával ne legyünk.



Amiért is tehát őseink,

bár tisztában voltak azzal,

hogy a Napisten is Isten teremtménye,

ezt nem tartották oknak arra,

hogy édesapjukat ne szeressék, ne tiszteljék, illetve
hogy a Napot is a legnagyobb szeretettel ne tiszteljék.



Ha kétségtelen is, hogy minden jó, egy jó termés,

mindennapi kenyerünk első kútforrása is a Nagy Isten, úgy ez még nem ok arra,
hogy tagadhassuk, miszerint mindezt mi közvetlenül a Naptól és Földtől kapjuk.



Ha tehát a szülők gyermekeiknek szeretettel gondját viselik,

ha fáradságosan és önfeláldozóan igyekeznek azok mindennapi kenyerét biztosítani,

ezért nem helyeselhetnők a gyermeket,

aki vállvonással azt mondaná:

,,Semmi értelme, hogy én ezért atyámnak, anyámnak legyek hálás,

mert mivel minden jó Istentől származik, hála és köszönet tehát csak őt illeti meg,
aki atyámat és anyámat is teremtette."



Sőt mindnyájan azt tartjuk,
hogy minden erkölcsi érzésnek, kötelességtudatnak egyik igen fontos alapja,



kiindulópontja a szülők iránti tisztelet érzése,

amivel a mai,

prófétai vallások sem kísérelték meg, ellenkezni,
hanem éppúgy tanítják azt mint az ősi természetvallás.



Sőt mivel az édesapa és a lelkiismeret fogalmai -amint föntebb kimutattuk -

egymással jelképesen azonosak,

eszerint tehát
a szülők iránti tisztelet és a lelkiismeret közötti összefüggés nem vonható kétségbe.



A magyarság legközelebbi élő rokonai,

a vogulok, is azt tartják, hogy a Napisten mindenben édesapja, Numitorem,

azaz az Ég Istene tanácsát kéri ki s neki szót fogad.

A szófogadást pedig a gyermeki kötelességek egyik legfőbbikének tartjuk,

eltekintve attól, hogy a szerető és jóakaró édesatya szavát

megfogadó gyermek elsősorban is maga látja hasznát.

Miután pedig, amint láttuk:

az édesapa és a lelkiismeret szava őseink fölfogása szerint jelképesen szintén ugyanaz,

eszerint tehát minden oldalról őseink fönti filozófiája és jelképezése helyes,

igaz és mélységes bölcsességen,
átgondoláson alapuló voltát látjuk bizonyítva.



Őseink,

valamint ősvallásunkat még nem feledett vogul rokonaink fölfogása szerint is

minden létezőnek eredete, ősoka, előidézője az Ég,

azaz Isten,

vagyis a mindent létrehozó Természet örök és emberi ésszel föl nem fogható egysége,

amely egység költői megszemélyesítése:

a fenséges, öreg férfinek képzelt Nagy Isten.

De mindez nem akadályozta őseinket és nem szabad akadályozzon bennünket sem abban,

hogy szerető, gondviselő és bennünket oktató,

tanító édesatyánk iránt, azaz a Napisten iránt is,
a legmélyebb tisztelettel és szeretettel viseltessünk.



A teológusok ama ellenvetésére pedig,

hogy ezek szerint tehát őseink a Napot imádták, azt felelhetjük,

hogy őseink tulajdonképen sem a Napot, sem senki mást nem ,,imádtak" -a szó mai értelmében -,

csupán szerették és tisztelték,

mint ahogy a jó és hálás gyermek szereti és tiszteli édesatyját,
anélkül hogy ,,imádná" őt.



Viszont a teológusok és tudósok amaz ellenvetésére,

hogy miként lehessen égitestet,
azaz tehát élettelen tárgyat, édesapaként tisztelni, ezeket válaszolhatjuk :



Őseink is igen jól tudták,

hogy a Nap nem élő személy, hanem csupán égitest,
de náluk csak jelképezésről volt szó.



Erkölcsi nevelést szolgáló jelképezésről.

őseink a Napban azon eszményi és erkölcsi édesapa-mintaképet tisztelték,

amely mintaképet ők maguk alkották meg maguknak.

Fölfogásukban a Nap csak úgy volt édesatyánk, a Föld csak úgy édesanyánk,

mint ahogy a Nagy Istent is csak költőileg jelképezték fenséges,

öreg férfialakkal (nagyapa), habár tisztában voltak azzal,

hogy ő az örök Természet, az örök Mindenség maga, amely emberi ésszel föl nem érhető,

nem ábrázolható, vagyis hogy ő a Mindenség összes örök törvényeinek is
egy fenséges Egységbe való filozófiai egyesítése és költői megszemélyesítése.



Hisz a legegyszerűbb ősmagyar is tudta, látta, hogy a Napnak nincsen keze,

lába, nem ül aranyszőrű lovon mint a jelképes hitregékben (mythoszokban),

valamint teljesen tisztában voltak azzal,

hogy a Föld sem hasonlít emberi nőhöz, akinek szeme, szája, keze, lába volna

hogy a Föld gyermekeit nem emlőkkel, hanem terményeivel, a vízzel és a levegővel táplálja.

Mindez pedig azt is jelenti,

hogy őseink a mai,

csodákban és emberalakú istenségekben hívő

vallásos embereknek szellemileg magasan fölötte állottak,

azaz

hogy ők még tudtak jelképekben gondolkodni,

ami a mai gondolkodásban mindinkább már kivesz.
A hiba tehát bennünk, de nem őseink felfogásában van.



Másodszor pedig koránt sincsen még eldöntve,
hogy az égitestek vajon minden önélet és öntudat nélkül valók-e ?



Tudósok elmélkednek azon,

hogy tulajdonképen mi is az öntudat, a lélek, és hogy ez mily viszonyban van az anyaggal,

hogy hol és milyen mennyiségben van meg emberben, állatban,

növényben és az úgynevezett ,,holt anyag"-ban ?

És ha mindaz,

ami lélek és gondolat, a Napból származik a Földre,

miért kell okvetlen azt tartanunk, hogy mindez csak azután nyilvánulhat meg,

miután a Földre érkezett ?
Vajon nem működhetik-e már a Napban is ?



Őseink felfogása szerint a napfény is erőny,
ugyanúgy mint a mai tudományos felfogás szerint is.



Vagyis, végtére ezt is a minden létező örök Okától vagyis Istentől kell származtatnunk.

Mégis nevetséges volna tagadnunk,

hogy a Földet megvilágító fény forrása a Nap.

Vagyis annak megállapítása, hogy minden egy közös, egyetlen ősforrásból,

ősoktól, vagyis Istentől származik,

tehát épen őseinknek tulajdonítható, valamint az ősoknak méltóságos,

öreg férfialakkali ábrázolása, helyesebben: jelképezése is.

Az öregséggel ők a végtelen ősidők óta örökké létezettséget jelképezték.

De hogy ez a mi őseink eszméje volt,

a mai magyar nyelv is tanúsítja még,
mert csak a magyarban hangtanilag azonos az öreg és az örök szó.



Ez eszmét tehát a később keletkezett népek a mi mitológiánkból

- amely valamennyi közül a legrégibb - örökölték.

Így az egyiptomiak,
így a zsidók és ezektől a kereszténység is.



Csakhogy a mi őseinknél azon megállapítás,

hogy minden létezőnek egyetlen Oka van, mindig egyszerű bölcseleti vagy,

ha úgy akarjuk, tudományos megállapítás maradt,
sohasem öltött fanatikus alakot.



Sohasem jutott eszükbe üldözni olyasvalakit,

aki e megállapítás helyes voltában kételkedett avagy azt nem fogadta el.

Csak a fanatizmus képes arra,

hogy vad türelmetlenséggel és gyűlölettel üldözzön,

öljön és pusztítson mindent és mindenkit,
ami és aki az eszmével ellenkezésben van avagy látszik lenni.



Ugyanígy őseink,

habár e dolgot megállapították, de azért nem kezdték saját gyönyörű mitológiájukat,

sem ennek fenséges, költői, művészi kincseit irtani.

Ennek oka volt mindenesetre az is,

hogy őseinket más, később keletkezett avagy utóbb lehanyatlott,

népekénél magasabb fokú szellemi képességeik alkalmassá tették annak fölfogására is,

hogy mitológiájuk,

amely hiszen csupa jelképezés volt,

egyáltalán nincsen azon eszmével ellenkezésben,

hogy az egész létező Mindenség egyetlen nagy Egység. Ugyanígy felsőbbrendű elmebeli képességeik náluk fanatizmus

avagy
vallási téboly létrejöhetését is kizárták.



Őseink,

bár költői lelkületűek voltak, de emellett józanok, okosak is;

aminthogy ilyen volt mindig a magyar nép,

amely

az Európát vérbeborító vallásháborúk és vallási forrongások ideje alatt is
mindig közönyös és nyugodt szemlélője volt a körülötte történőknek.



E szellemi fölényünkre vezethető vissza az is,

hogy Magyarország volt Európában az első,
ahol a tordai országgyűlésen már 1545-ben törvényesen kihirdették a vallásszabadságot.



Holott Párizsban és Franciaországban,

Európa akkori műveltségi központjában, 1572-ben, tehát 27 évvel későbben,

augusztus és szeptember havában,

a borzalmas ,,Szent Bartolomeus éjszakák" alatt,
felsőbb rendelkezésre 22.000 protestánst gyilkoltak meg.


A nagy különbség tehát a faj szellemi tulajdonságaiban rejlik.



Sajnos, való azonban,

hogy a magyar kereszténység első századaiban
az új vallást terjeszteni bejött nagyszámú idegen volt az,



aki vak fanatizmussal és gyűlölettel irtott mindent,

ami a népet saját ősvallására emlékeztette

s ez az oka annak,

hogy ősvallásunk ma magyarok előtt is úgyszólván ismeretlen,

és hogy a legtöbben, bár alaptalanul, azt elveszettnek,
mások pedig kezdetleges népekéhez hasonló babonákból állott valaminek tartják.


Őseink táltosai erkölcsi tanítása egyik sarkalatos pontja, sőt legfőbb alapja tehát ez volt :



Aki lelkiismerete szavára hallgat, azt soha el nem némítja,

az soha az igaz útról le nem tér.

Az ember tévedhet, lehet önző, pártos, részrehajló;

az írott malaszt, a szabályok lehetnek tévesek és a változó viszonyok,

körülmények folytán elavulhatnak.

Ami néhány századdal avagy ezredévvel ezelőtt helyes és szükséges volt,
az ma lehet helytelen és káros.



Egyetlen tanítás, egyetlen törvény van, amely örökké igaz marad,

amely az adott körülményekhez alkalmazkodik :

az élő lelkiismeret,

amely sohasem avul el, mint az írás és sohasem téved, sohasem pártos, mint az ember.
A lelkiismeret, isteni szózat, és aki erre hallgat, bűnös sohasem lesz.



Tudom,

hogy a teológusok valamint a materialisták ellenvetése erre a következő :

A lelkiismeret,

csak emberi dolog és az ember tévedhet is, tévedhet tehát a lelkiismeret, is.

Hány nép,

hány vallási szekta van,

amelynek erkölcsi tanítása tulajdonképen gonosz, sőt sokszor visszataszító,

amely népeknél vagy szektáknál például a gyilkolást,

rablást, pusztítást gyermekkor óta kötelességként nevelik az egyénbe

és így fölnövekedvén,

e gonoszságokat lelkiismeretbeli kötelességének tartja.
A lelkiismeret, tehát teljesen relatív valami.



Ez állításnak azonban már kiindulópontja téves,

vagyis

csak fölületes és szűk látókörű gondolkodás eredménye.

Először is az ilyen felekezetek,

tanok mindig csak úgy keletkezhetnek, hogy a lelkiismeret,

elmellőztetvén, helyébe bizonyos próféták, vallásalapítók,

azaz egyes emberek által kitalált tanok,
összeirkált tanítások tétetnek.



Az illető vallásalapító pedig lehetett lelkileg beteg egyén is, akinek tanítását eleintén

csak a hozzá többé-kevésbé hasonló emberek, esetleg érdekből is,

- a lelkiismeretüket elhallgattatva -

követték,
majd az általa befolyásoltakat is félrevezették.





A lelkiismeret,

azaz maga a sugalló lélek, nem csupán ,,emberi" valami

s nem olyan földi, anyagi dolog tehát, amilyennek az ellenmondók képzelik.

Hiszen ők sem tagadhatják,
ha csak nem teljesen materialisták, hogy a lélek Istentől származik.



Ha pedig materialisták,

úgy nem tagadhatják,

hogy a szellemi működéseket létrehozó erőnyök a Napból származnak,
ami szerint a lelkiismeret, mégiscsak földöntúli eredetű.



A teológusok is el kell ismerjék,

hogy a lélek az, ami bennünket anyagtól, növénytől, állattól leginkább megkülönböztet,

valamint a materialisták sem tagadhatják, hogy a magasabb fokú szellemi,
vagy mondjuk ,,agyvelői" működés az, ami minket más élő lények fölött emberré tesz.



Miután pedig a szellemi működés,

a gondolat - azaz a lélek - tehát erőny (energia), így :

ha a mi agyvelőnk több erőnyt termel, mint az állati, eszerint több erőnyt kapott is a Napból,
minden földi erőny ősforrásából.



Ez a magyarázata tehát annak is,
hogy az emberek értelmessége, értelmi képessége nem egyenlő.



Mivel az erőny örök és sem elő nem állítható, sem meg nem semmisíthető,
ezért ha többel rendelkezünk, akkor többet kellett kapnunk is.



Némely faj,

némely ember agyveleje alkalmasabb a Napból származó erőnyt fölfogni és fölhasználni,

más fejletlenebb avagy elhanyatlott fajoké,

egyéneké erre kevésbé alkalmas, míg viszont sokan,

sőt talán a legtöbben, rossz szokások,

gondatlanság, lustaság következtében agyvelejüket rontják,

elhanyagolják és így a Napból mindnyájunk számára egy formán érkező,
mindnyájunknak egyaránt nyújtott erőnyt fölhasználni agyvelőjük alkalmatlanabbá válik.



Azt mondottuk,

hogy nagyobb mennyiségű erőnnyel,

azaz értelemmel csak úgy rendelkezhetünk, ha nagyobb mennyiséget kaptunk,

azaz fogtunk föl.

Hogy gépeket erőteljesebben működtethessünk,

nagyobb mennyiségű tüzelőanyagra is van szükségünk.

De tudjuk,

hogy az égés által fölszabaduló erőny is a Napból származott,

akár fát, kőszenet avagy olajat használunk is el.

Tény,

hogy a Napban székelő óriási erőnymennyiség is az ő atyjától,

a végtelen Égtől, származott, amelyet az emberi ésszel föl nem fogható,

meg nem magyarázható Örök Istenben személyesítünk meg,
aki mindennek meg nem fejthető kezdete.



Ezt az Ős-Istenséget magyar elődeink Ok-nak is nevezték,

amely ok megszemélyesítése Okkán vagy Okkún néven is neveztetett,

amely név értelme

ok-lény, ok-ember, ok-király volt,

mivel ősnyelvünkben a kán vagy kún szó, különösen kún őstörzseink nyelvében,
ember, lény és király értelemmel is bírt.



Épen a lelkiismeret fönt említett relatív voltában,

az adott körülményekhez,

neveléshez,

viszonyokhoz való alkalmazkodó képességében és befolyásolhatóságában van
a lelkiismeret örök értéke.



Ezért nem avulhat el soha, mint az írott szabályok avagy a megcsontosodott,
megrögzött szokások.



Ezért marad a lelkiismeret amaz ,,isteni megnyilatkozások"-kal is azonos,

amelyeket

a prófétai vallások már szó szerint értelmeznek,
de amelyeket ősvallásunkban csak jelképesen neveztek így.


A lelkiismeret tehát azon ,,isteni szózat", azon örök értékű, örökkön élő, örökkön igaz és üde, soha el nem avuló tanítás.



A prófétai vallások szerint Isten személyesen jelenik meg és diktálja rendelkezéseit,

törvényeit, amiben tilos kételkedni.

Említém,
hogy a régi görögök szerint is Apollon személyesen diktálta Likurgosznak törvényeit.



Őseink fölfogása szerint ellenben

az ,,isteni szózat" avagy ,,megnyilatkozás" azonos volt saját lelkük,
azaz lelkiismeretük szavával.



Az Isten által adott ihlet, fölvilágosodás,

megnyilatkozás őseinknél tehát még jelképesen volt fölfogandó és a saját lelkünk,
lelkiismeretünk, a saját elménk fölfedezéseit, eszméit jelentette.



Mivel azonban a lélek a Napisten adományaként volt fölfogva,

a szellemi működések pedig valóban a Napból a Földre sugározott erőnyből származnak,
ezért eszméinket valóban a Napisten által sugallottaknak mondhatjuk.



Ilyen valóságokon alapulók voltak tehát őseink táltosai jelképes beszédei,

amelyeket az őket hallgató őseink még értették,
jelképes értelmüket még tudták és tehát nem is vették szó szerint.



Ellenben későbbi és szellemileg fejletlenebb népek

ilyesmit fölfogni már nem voltak képesek és ezért mindent szó szerint vettek.

Ma azonban,
ismét jelképekben szólva :



,,Mivel a Magyarok Istene elménket ismét fölvilágosította",
mindezeket megtudtuk és újból értjük.



Az ,,isteni szózat" avagy ,,megnyilatkozás" tehát őseink észjárása szerint a Napisten,

(akit a tulajdonképpeni magyar törzsek Magyarok Istenének is neveztek),
azaz a lelkiismeret a lélek szava is.



Őseink tehát jelképesen szólva, azt mondották,
hogy erkölcsi és vallási törvényeiket nekik a Napisten adta.



Vannak,
igaz, züllött, eltévelyedett népek,



amelyek vallási törvényei gonoszak,

ami által e törvények követői az emberiségre károsakká válanak.

Nos,

itt az egyének kicsi koruk óta e téves erkölcsök szerint neveltetve,

nem tehetnek arról,

hogy félre vezetvék és bizonyos rossz cselekedeteket kötelességüknek
és jó cselekedeteknek fognak tartani.



Ez tehát a relatív lelkiismeret

Ha az illető ellenkezik nemzete, hazája törvényeivel :

bűnt követ el, még ha e törvények hibásak is.

Nagyobb fokút, ha azokat csak hanyagságból avagy hűtlenségből nem követi,

kisebb fokút, ha azon törvények hibás és káros voltára kezd ráeszmélni.

Ez utóbbi esetben is,

habár még köteles a törvényeknek engedelmeskedni

- hogy árulóvá ne legyen -

de kötelessége e téves törvények ellen becsületes, szelíd eszközökkel küzdeni,

hogy nemzetét ilyen káros törvények elmaradhatatlan,

rossz következményeitől megmentse s ezen káros törvények

kiküszüböltetését elérhesse.

Vagyis :

itt is ismét csak a lelkiismeret mutatja meg neki a követendő helyes utat.

Viszont mihelyt ilyen eltévelyedett törzsnél a lelkiismeret kultusza fejlődne ismét ki:

a téves tanok hamarosan meg is szünendenek,
mint ahogy ilyenek keletkezése oka is csak a lelkiismeret elmellőzése volt.



Habár tehát létezik relatív lelkiismeret is,

ez még nem jelenti azt,

hogy abszolút lelkiismeret is ne létezne.

Épen így,

ha egyes népeknél relatív, sőt téves erkölcsi törvények is léteznek,

ez még nem jelenti azt, hogy nem léteznek abszolút erkölcsi törvények is,

amelyek az egész emberiség számára általában érvényesek.

Az eltévelyedéseket és bizonyos relatív körülményeket leszámítva,
általános és abszolút erkölcsi törvények az ilyenek :



Ne ölj,

ne lopj,

ne paráználkodjál,

ne csalj,

ne hazudjál,

ne légy kapzsi vagy fösvény ;

ne használd ki,

ne nyomd el,

ne kínozzad sem embertársad, sem az állatot.

Szeressed gyermekeid, légy érettük, ha kell, önfeláldozó is.

Szeressed és tiszteljed szüleid, őseid, nemzeted, családod, hazád, embertársaid.

Légy bátor, hű, szorgalmas,
teljesítsed kötelességeidet, váltsad be adott szavad stb.



Ezek tehát általános,

minden vallástól független,

sőt téves avagy viszonylagos (relatív) tanok ellenére is fönnálló természeti,

azaz isteni törvények, amelyeket nagyjában a kereszténység is így tanít,

de amelyek sok ezredévvel e vallás keletkezése előtt a legkülönbözőbb népeknél

a természetvallás is már így tanított.

Így tanítja

ezt Konfucse, Buddha, Mohamed, valamint például a japáni sinto vallás is,

amely utóbbi Japánnak ma is élő, ősi természetvallása,

amelyre a XIX. században az uralkodó család és a legfőbb úri osztály egy része is visszatérvén,

ezt ismét az állam nemzeti vallásává tette.
A nép nagy része ma is buddhista még.



Ami azonban a legfontosabb :
az, hogy - amint a föntebbiekből kitűnt - téves, káros avagy bűnös erkölcsi felfogás csak ott keletkezhet, ahol az erkölcsi alapokat már nem a lelkiismeret, hanem csakis bizonyos írott törvények, megcsontosodott vagy elavult hagyományok, tanok képezik, amelyek még hozzá gyakran önző érdekek által hozathattak létre. Ahol tehát az élő, tiszta lelkiismeret kultusza lehanyatlott avagy meg is szünt, illetve ahol az abszolut lelkiismeretet az érdekek elhallgattatták, elnyomták.



Miután tehát vannak abszolút és minden vallástól független,

általános természeti, vagyis isteni, erkölcsi alapok, úgy természetes,
hogy a tiszta lelkiismeret amely tehát :



a lélek szava, azaz ősmagyar fölfogás szerint a Napisten szava is,

ezért még a relatív és téves tanok között is,

a reánk téves irányban ható környezet közepette is lassan, lassan
ez mindig vissza vezetendő az abszolút helyes felé.



Ha megszokjuk mindig lelkiismeretünket kérdezni,

úgy csakhamar a legnagyobb zűrzavar közepette is lassan,
lassan javulandunk, a helyes utat megtalálandjuk.



Annál könnyebben és hamarább történend ez meg,

ha a lelkiismeret szava követésére lelki közösségben élő embercsoportok

vagy egész nemzetek térnének vissza,

amikor is az egyének eszméiket, gondolataikat egymással közölhetik is
és így a helyes útra való visszatalálást egymásnak megkönnyítik.



Ha megszokjuk mindig lelkiismeretünk szavára hallgatni,

úgy nem csak javulandunk,

de életünk is nyugodtabb, megelégedettebb lesz.
Ez a tiszta lelkiismeret boldogsága.


Tiszta lelkiismeret nélkül nincsen lelki egyensúly; lelki egyensúly nélkül nincsen boldogság.



Őseink az abszolút lelkiismeretnek a viszonylagos fölötti győzelmét,

valamint a tévedésekből, bűnökből való kiemelkedést is gyönyörű,
jelképes mesemotívumokkal fejezték ki :



Bármily szép és fényes is az aranytükör,

de gondatlan, hanyag ember birtokában csakhamar megborul, piszkos lesz,

össze-vissza karcolódik
s ekkor már nem mutat tisztán avagy nem is tükröz többé.



Aki azonban aranytükrére vigyáz,

azt gondosan ápolja, törölgeti, tisztán tartja, azé mindig hibátlan,

tisztán tükröző, fényes marad, mint az Égen ragyogó Áldott Nap maga is
és mindig helyesen mutatand, tükrözend.



Sőt a már elhanyagolt, elhomályosodott aranytükröt is gondos csiszolással,
fényesítéssel helyrehozhatni.



A föntiek rövid összefoglalása tehát ez :

A kerek aranytükör a Napra hasonlít, amiért őseink a Nap jelképének is tekintették,

de mivel a tükör nekünk arcunkat megmutatja s ezért a tükröt arcunk,

hajunk, külsőnk, azaz testünk gondozásához használjuk,

ugyanúgy a nem anyagi, hanem lelki tükröt, azaz a lelkiismeretet,
lelkünk gondozásához kell használnunk.



A Nap, azaz a Napisten, és a lelki tükör,

egymással a legszorosabb eszmei összefüggésben vannak,
mivel a lelkiismeret szava nem más, mint a Napisten szava.



Vagyis :

amit a Lelkiismeret Aranytükre mond :

az Édesatyánk, a Napisten tanítása.

Ha szavát követjük :

a helyes útról le sohasem térendünk, nem ,,tévedünk el" s az életben boldogok,
nyugodtak és megelégedettek leszünk.


Ez volt magyar őseink erkölcsi és vallási fölfogásának legfőbb alapja.



Amely ,oly nemes és fennkölt fölfogás,

hogy megismerése őseink iránt nem csupán a legmélyebb tiszteletet kell ébreszszen,
de amit ma is követendő példának kell tekintenünk.



Az alább elmondandó bizonyító anyag könnyebbeni
megértése kedvéért röviden előre kell bocsátanom, hogy :



Az igazi magyarság sohasem volt nomád,

hanem földművelő és hogy sohasem járt Ázsiában, hanem

hogy őshazája Magyarország, valamint

hogy az ősmagyarság Európa legrégibb és műveltségalapító ősnépe,

hogy Európa közepén ősrégi időkben igen magas,

de inkább csak szellemi (nem műszaki) műveltsége volt,

hogy az árja népek műveltsége is ebből ered és végül,

hogy összes közelebbi rokonnépeink is ezen ősmagyarságból származtak.

Árpád honfoglalói pedig szintén egy innen ősidőkben kivándorlott

és ide visszatért törzsünk voltak.

A magyarság ázsiai és nomád eredetéről szóló tanítások

csakis

külső és belső ellenségeink által kitaláltak és kárunkra elterjesztettek,

amelyek célja önérzetünk aláásása, tekintélyünk rontása és létjogosultságunk elvitatása.

Kiemelem azt is,

hogy amidőn ősvallásunkról beszélek,

nem ennek 800-1000 év előtti, már elhanyatlott alakját értem,

hanem azt, amely a föntemlített magas szellemi műveltségünk idején,
20-30.000 évnél is régibb időkben élt.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Dr. Benevolus: A Dohány utcai bombamerénylet tettesei
  2012-09-28 00:35:41, péntek
 
 
Azokat, akik Izrael ellen mernek támadni megrágalmazzuk, megbecstelenítjük, kiéheztetjük, meggyilkoljuk. -- Jobban mondva megrágalmaztatjuk, orozva meggyilkoltatjuk stb.

(Blümchen Izsák 1914.)

A sajnálatos Dohány utcai bombamerénylet óta a zsidó és destruktív sajtó még ma, hetek múltán is állandóan az Ébredő Magyarok Egyesületét, a keresztény irányzatot és a mai kormányt gyanúsítja a bombamerénylettel. Kötelességemnek tartom tehát a kérdést bonckés alá venni és megvilágítani.

A pokolgéppel való emberirtás nem keresztény erkölcsén alapuló dolog, ezért kizártnak tartom, hogy a Dohány utcai merénylet terve keresztény ember agyában született volna meg. A rendőri nyomozás sem szolgáltatott semminemű bizonyítékot erre vonatkozólag, mégsem csodálkoznám azon, ha egy-két szenvedélyesebb keresztény társunknak ne lehelne, legalább is a jövőben, része zsidó ellenes merényletekben, nem pedig azért, mert a zsidó és álkeresztény sajtó annyira szembetűnően izgat a keresztény irányzat ellen és minden ellen, ami nekünk, nemzeti alapon álló keresztény magyaroknak szent, hogy nem lenne csoda, ha fiatal gyermekemberek, megfeledkezve a keresztény erkölcsről, beugorva a ravasz és rosszindulatú ugratóknak, céltalan, ostoba és embertelen merényletek végrehajtásához segédkezet nyújtanának. Különösen intem tehát a hazafias keresztény fiatalságot, hogy kettőzött éberséggel álljon ellent minden ugratásnak, mert a zsidóság radikális részének, főleg a jövőben, még fokozottabb érdeke lesz, hogy az eddigi összes gaztetteket egy ügyes mesterfogással az ébredőkre, a keresztényekre és a keresztény irányzat képviselőjére, a hazafias kormányra háríthassa. E tekintetben igen jó szolgálatot lehelnek neki az ellenzéki pártok egyes pártszenvedélytől elvakult, megfizethető vagy kalandor gondolkozású tagjai, sőt az esetleg közöttünk is rejtőzködhető álkeresztények.

Hogy az ifjúság tisztán lásson s azok kedvéért akik csak zsidó álkeresztény vagy olyan pártszenvedélytől elvakult keresztény újságokat olvasnak, melyek elfogultságukban az igazi veszedelmet nem látják s így nem is írnak róla, vagy ha látják is, pártérdekből elhallgatják, idézem a Szózat húsvéti számában megjelent következő cikket:

A cioni bölcsek titkai.

1897 őszén cionista kongresszus volt Bázelben. E kongresszuson titkos tárgyalásokat is tartottak, amelyek jegyzőkönyvei francia nyelven voltak írva. E jegyzőkönyvek egyikét sikerült megszerezni az orosz kormánynak amely azt lemásoltatta. Egy másolat Nílus S. orosz tudós kezébe került, aki oroszra lefordította és 1902-ben kiadta. Három év múlva két újabb kiadás jelent meg, melyet aztán még számos orosznyelvű kiadás követett. Az orosz zsidóság értett hozzá, hogy a legrövidebb idő alatt minden kiadást eltűntessen a könyvpiacról. Egyes példányok mégis eljutottak külföldre, ahol lefordították és sok százezer példányban terjesztették.

E jegyzőkönyvek mindenütt óriási feltűnést keltettek, a zsidó kézben levő külföldi sajtó legnagyobb része azonban tudomást sem vett a megjelenésükről, hogy az agyonhallgatás jól bevált politikájával védekezzék.

Ha azonban mégis szóba kerültek a jegyzőkönyvek, melyek a könyvpiacon ,,Cion Bölcseinek Titkai" címmel jelentek meg, azt hangoztatta a zsidóság, hogy hamisítványok. Ezzel szemben misem bizonyítja kézzelfoghatóbban igazságukat és hitelességüket, mint az, hogy valóságos prófétai lélekkel jósolják meg 20 évvel a világháború előtt annak összes utólagos tapasztalatait és bámulatosan mély betekintést engednek a zsidóság világuralmi törekvéseibe.

A 24 ülés jegyzőkönyvének tartalma röviden a következő: Az élet alaptörvénye kizárólag ez: A jog és hatalom az erőn alapszik. Az államjogi szabadság csak fogalom, de nem valóság. Ez a fogalom azonban módosul, mihelyt arról van szó, hogy az uralomra törekvő párt le akarja törni az ellenkező irányzatokat. (Itt a zsidóság uralomra törekvését érti mint a következőkből érthető.) Ez a feladat lényegesen könnyebb, ha az ellenfél meg van fertőzve a ,,szabadság" hamis fogalmától és ezen idétlen gondolat miatt lemond a saját hatalmáról. Ezen alapszik a mi rendszerünk diadala: Mihelyt a kantárszár a földön csúszik és hiányzik a vezetés, hamarosan véget fog érni a beköszöntött féktelenség, mert jön egy másik kéz, mely megragadja a kantárszárat és meg is tartja. A néptömeg minden cselekedete egy véletlenül összeverődött vagy mesterségesen összecsődített többségföl függ mely nem ismerve az államkormányzat rejtekútjait, a legostobább elhatározásokra kapható, amikkel elültetik a törvénytelenség csíráját az államban.

Az államkormányzatnak a légcsekélyebb köze sincs az erkölcsi törvényhez. Az uralkodó, aki az erkölcsi törvény alapján akar kormányozni, semmit sem ért a politikához, tehát nem is biztos a trónján egy percig se. Aki uralkodni akar, értenie kell a ravaszsághoz. Fennkölt erkölcsi tulajdonságok, mint nyíltság, becsületesség és tisztesség, a politika kátyúi, mert a Iegkivállóbbakat is lebuktatják a trónról, ha az ellenség más és hatékonyabb eszközökkel tud élni. Ezek a tulajdonságok különben a gójok államának alapelvei szoktak lenni. A mi jogunk az erőn alapul. Azokból az átmeneti zavarokból, amiket mi most kénytelenek vagyunk előidézni, egy megingathatatlan kormányzat áldása fog kisarjadzani, mely ismét helyreállítja a népéletnek a liberalizmus által megzavart menetét.

A siker szentesíti az eszközöket. Azért mi is terveink kivitelében nem a jóra és erkölcsősre, hanem a célszerű és hasznosra fordítjuk figyelmünket. Hogy elérjük közös törekvésünk célját, meg kell értenünk a tömeg hitványságát, álhatatlanságát és ingatagságát.

A mi jelszavunk a hatalom és cselszövés. Csak a hatalom vívhatja ki a győzelmet az államjogi kérdésekben. A hatalom tehát az alap, a ravaszság és cselszövés pedig az eszközök az olyan kormányzat számára, amely nem szándékozik átadni az uralmat egy újabb hatalom képviselőjének. Azért nem szabad visszarettennünk a megvesztegetéstől, csalástól és árulástól, mihelyt hasznunkra lehetnek céljaink elérésében. A rémuralmat, a terrort kell berendeznünk, hogy elérjük a vak és feltétlen engedelmességet. Szigorú és kérlelhetetlen cselekvés az államhatalom legjobb támasza. Elég csak tudni, hogy mi kérlelhetetlenek vagyunk és hogy mi érteni fogjuk, miként kell kikényszeríteni az engedelmességet.

Már csak néhány lépésre vagyunk a céltól, melyet kitűztünk. Utunk hasonlít a kígyó gyűrűzéséhez, mely összecsavarodik, azon kígyóhoz, melyet népünk szimbólumául választottunk. Mihelyt zárva lesz a gyűrű, összezúzzuk az összes európai államokat mint egy hatalmas szorító gép. Korunk alkotmányos hatalmait lejáratjuk, mert nem hagyunk nekik nyugtot, gondunk lesz rá, hogy sohase szűnjenek meg inogni, míg össze nem omlanak. E végből igyekeztünk elnémítani minden előítéletet, fölfegyverezni minden pártot és az uralkodó hatalmat az összes szenvedélyek céltáblájává tettük. Az államokat harctérré változtatjuk, melyen lázadások követik egymást. Csak egy kis türelem, általános lesz a lázadás és összeomlás. A népképviseletek és egyéb törvényhozó testületek üléseit fáradhatatlan szónokok vég nélküli beszédek színtéréve tették. A hatalommal való visszaélés végül meglazítja az állam tartóoszlopait és előkészíti annak összeomlását. Végül minden összeroskad egy hóbortos tömeg csapásai alatt.

A népeket nehéz munkára kárhoztatja a szegénység, de a nyomorból nincs menekülés. Az alkotmányokba olyan alapelveket illesztünk, melyeknek képzelt fontosságuk van a tömeg szemében, de semminemű valódi jogot nem jelentenek.

A népállamban a jog csak keserű gúny a szegények számára. Bizonyos mértékben mi úgy szerepelünk, mint a munkásság megmentői ebből a szolgaságból, mert tanácsoljuk nekik, hogy lépjenek be a mi szocialista, kommunista és anarchista hadseregünk soraiba. Ezeket az irányzatokat mi alaposan támogatjuk, mert felebaráti szellemben általános emberiségszolgálatot színlelünk a munkásságnak. A nemesség, mely a jog alapján használta ki a munkás erőit, legalább annyira érdekelve volt a munkásjólétben, hogy az jólakott, erős és egészséges legyen. Mi ellenben éppen abban vagyunk érdekelve, hogy a nemzsidók elfajuljanak. A mi hatalmunk éppen a munkás tartós éhségén és gyengeségén alapszik, mert csak ilyen állapotban kénytelen minded vonatkozásban hódolni akaratunknak. mivel saját köreiben saját hatalmából nem talál segítséget, hogy nekünk ellenszegüljön. Az éhség sokkal inkább biztosítja a tökének a jogait a munkásság felett, mint ahogy azokat a király törvényes hatalma biztosíthatta a nemességnek. A nyomor által és az abból fakadó irigység és gyűlölet által mozgatjuk mi a tömegeket és ez által teszünk félre mindenkit aki utunkat állja. Az arany segítségével, ami egészen a mi kezünkben van és az összes rendelkezésre álló rejtekutakon általános gazdasági feszültséget fogunk aláidézni és akkor egy időben az összes európai országokban a munkásak tömegeit dobjuk az utcára. A tömegek teljes gyönyörűséggel fogják azoknak vérét ontani, akiket fiatalságuk óta butaságukban gyűlöltek és akiknek vagyonát és javait zavartalanul elrabolhatják. A mi fajvéreinkhez persze nem fognak hozzáférni mert elöltünk ismeretes lesz a támadás időpontja és ezért idejében gondoskodunk a mieink számára elővigyázati rendszabályokról.

Különben is mesterei vagyunk azon művészetnek, miként kell tetszésünk szerint vezetni tömegeket és egyeseket szóbeli és írásbeli megdolgozással, vegyes társalgási formákkal és egyéb cselekkel amikről sejtelmük sincs a nem zsidóknak. Titkos szervezeteink hatalma és zárkózottsága tekintetében senki sem mérkőzhetik velünk. Titkos szervezeteink főfeladata abban áll, hogy a közvéleményt megbénítsák ellenálló képességében az összes jelenségek pusztító bírálata által; hogy leszoktassák az embereket az őrtálló gondolkozásról, amely ellenünk szegülhetne. Ez a mi első titkunk. A másik az hogy lehetőleg minél inkább sokasítanunk kell a nép hibáit és bűneit. Minden rossz szokás, szenvedélyi és társalgási érintkezési szabályt annyira túl kell hajtani, hogy az őrült zűrzavarban senki se tudjon többé kiigazodni és az emberek megszűnjenek egymást megérteni. Ilyen módon gyerekjáték lesz visszavonást kelteni minden pártban és megakadályozni mindazon erők összefogását, melyek még meg nem hódoltak előttünk és előre elkedvetleníteni minden személyes tetterőt, amely bármi módon zavarhatná ügyünket. Mindezen fogásokkal annyira kifárasztjuk a nemzsidókat, hogy kénytelenek lesznek nekünk felajánlani a világuralmat.

Jól tudjuk, hogy hosszú és fáradhatatlan munkára van szükségünk, míg az összes népékek rákényszerítjük erre a felkínálásra. Szünet nélkül minden országban mérgeznünk kell a népek és államok egymáshoz való viszonyát. Irigységgel, gyűlölettel, viszálykodással és háborúval, sőt nélkülözéssel, éhséggel és járványos betegségek terjesztésével annyira meg kell kínoznunk az összes népekei, hogy a nemzsidók már ne találjanak egyéb menedéken, mint a tökéletes meghódolást a mi világuralmunk előtt. Kieszeltünk egy hazug államtudományt (a liberalizmust érti) és azt fáradhatatlanul szuggeráljuk a nemzsidóknak, hogy ne legyen érkezésük a gondolkozásra. Ez azért történt, mert csak kerülőutakon érhetik el céljainkat, minthogy az egyenes út meghaladja a mi szétszórt törzsünk erőit. E célra alapítottuk a titkos zsidó szabadkőműves páholyokat. Ezeket senki sem ismeri, a céljaikat sem, legkevésbé persze azok a nemzsidó ökrök, akiket rábírtunk, hogy belépjenek a nyilvános szabadkőműves páholyokba, hogy az ő fajvéreik szemébe port hintsünk ezáltal.

Mi a hivatása manapság a sajtónak? Hogy föltüzelje a népszertvedélyeket az általunk óhajtott értelemben és önző pártcélokat erőszakoljunk. A legtöbb embernek sejtelme sincs arról, hogy kit szolgál a sajtó tulajdonképpen. Mi zsidók, állítottuk saját céljaink szolgálatába; de ha megvalósítottuk az uralmunkat, béklyóba fogjuk verni teljesen és kegyetlenül megtorlunk minden ellenünk irányított támadást. (Láttuk a kommunizmus idején.)

Mikor aztán megvalósítjuk a világuralmat, nem tűrünk tovább más vallást, csak a mi egyedül való Istenünkbe vetett hitet, aki bennünket kiválasztott a népek közé, hogy kormányozzuk a világ sorsát. Tehát minden más vallást szét kell rombolnunk. A mi gondolkodóink föl fogják deríteni minden nemzsidó-vallás hibáit és fogyatkozását. De a gójok sohasem lesznek arra képesek, hogy a mi vallásunk titkaiba behatoljanak, mert az hétpecsétes könyv minden avatatlan számára.

Sok idő, talán egy egész évszázad fog eltelni addig, míg az általunk minden államban ugyazon napra kitűzött felfordulás megvalósítja céljainkat.

De ha már egyszer megszereztük a teljes uralmat, ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyverrel kezében föllázad ellenünk. A most meglevő titkos szervezeteket is, melyek nekünk jó szolgálatokat teljesítettek s teljesítenek most, sőt még azután is, szintén fel fogjuk oszlatni. Azonban, míg a világuralmat meg nem szereztük, egyelőre szaporítanunk kell a szabadkőműves páholyokat. Az összes páholyokat közös vezetésnek rendeljük alá, mely egyedül előttünk ismeretes, mások előtt ellenben titok, nevezetesen a mi bölcseink vezetése alá.

Ezekben a páholyokban fognak összefutni az összes liberális és fölforgató törekvések szálai. Ezek által az államkormányzat legtitkosabb tervei megfogamzásuk napján jutnak tudomásunkra és azonnal irányításunk alá kerülnek.

Magától értetődik, hogy egyedül mi, zsidók, vezethetjük a szabadkőműves páholyok tevékenységét, senki más. Csak mi tudjuk, mely cél felé kell azokat kormányozni, csupán mi ismerjük minden törekvés végcélját. A gójoknak ellenben sejtelmük sincsen, hogy a cselekvéshez vezető gondolat rendszerint nem tőlük ered hanem a mi sugallásainkra vezethető vissza. Hogy nekünk sikerült a nemzsidókat ilyképpen elámítani, már az is meglepő világossággal mutatja hogy azok értelme semmiképpen sem mérhető össze a mienkkel.

A nagy célt csak úgy lehet elérni, ha nem válogat az ember az eszközökben és nem számolgatja az áldozatokat, amik a célhoz vezetnek. Mi nem is számlálgattuk sohasem, mennyit kellett feláldoznunk a gójok baromi fajtájából, noha persze a mieink közül is fel kellett áldoznunk sokakat. Azért érünk el mi, zsidók, mostanáig olyan helyzetet a világban, amire legmerészebb álmainkba a sem gondolhattunk volna.

Ezeket előrebocsátva, a Dohány-utcai bombamerénylettel kapcsolatban különösen utalok a Szózat fenti cikkének utolsó bekezdésében a következő sorokra: ,,Noha persze a mieink közül is fel kellett áldoznunk sokakat" és megtoldom a Szózatban fel nem említett következő részlettel: ,,Kénytelen lesz ezeket a társadalmakat még a saját vére árán is kiirtani" (t. i. a zsidóság a keresztény kormányokat és társadalmat).

Ezek után térjünk át a bombamerénylet tárgyalására.

Kérdem. Melyik hazafias érzésű keresztény magyarnak vagy pártnak volt érdeke éppen a genovai konferencia előtt újabb tápot adni a sajnos, már amúgy is általános Magyarország elleni ellenszenvnek? Ez legfeljebb csak a zsidóság azon részének lehet érdeke, amely a zsidó világhatalomra törekedvén, az országra a forradalmakat, a gyalázatos békét a mai drágaságot és nyomort hozta. Azé a zsidóságé, amely a Kun Bélák, Szamuellik és Korvin Kleinek vörös vérengzését a világsajtóban agyonhallgatta, ellenben az ellenforradalom óta ótestamentumi gyűlölettel uszít a keresztény Magyarország ellen és szemenszedett hazugságaival az egész világ előtt a Horthy-terror hazug színeivel feketít be minket. Ez volt szibériai hadifoglyaink tudják a legjobban, kik hazatérve, bámulva látták, hogy abból a sok hazugságból, mint pl. abból is, hogy az ellenforradalomkor Sinyey Merse István volt főispán és felső-magyarországi kormánybiztos gyújtó szavainak hatása alatt kezdődött meg a Dunántúlon az első zsidóellenes pogrom, mely a Dunántúlon 40.000, Budapesten 60.000, de az ország egyéb városaiban is, mint Szegeden, Szolnokon stb. számtalan áldozatot követelt olyannyira, hogy Egerben pláne még a zsidó csecsemőket is kidobálták az emeleti ablakokból a kövezetre -- semmi sem igaz.

Az arcátlanság netovábbja az is, hogy a galamblelkű Sinyey Merse Istvánt, ki az egész forradalom és ellenforradalom alatt soha másutt, mint Sáros vármegyében, nem tartózkodott, ily galád módon meghurcolni képesek. A zsidóság ezen része akkorát hazudott a világnak, hogy kezdenek nem hinni neki, hogy pedig végképp el ne veszítse hitelét a világ elölt, az az érdeke, hogy Magyarországon atrocitások legyenek, amikre rámutathasson, mint bizonyítékokra.

Persze fáj neki, hogy Héjjasék és Prónayék nem ugranak be többé a Heltai-féle zsidók ugratásainak és a zsidóság teljesen biztonságban élhet közöttük. Miért ne rendezhetne a zsidóság ezen része is egy kis zsidóellenes bombamerényletet?

Már nem egy atrocitásnál vagy templomgyalázásnál vezettek a szálak a zsidóság eme része felé, mely kétszínű szerepet játszik, mert míg egyrészt jogrendet követel, másrész! titokban atrocitásokat szervez és forradalmakra lázit hogy két tűz közé véve a keresztény társadalmat, összemorzsolja. A mostani bombamerényletet is az ébredőkre kenni hogy ezáltal az Ébredő Magyarok Egyesületét, általa pedig a jelenlegi hazafias kormányt és az egész keresztény hazafias irányzatot is megrágalmazhassa és tönkretegye. Teszi pedig ezt elsősorban nálunk főleg azért, mert világhatalmi törekvéseinek éppen a magyarországi ébredés az egyedüli akadálya. Ha minket, magyarokat, meg tud törni, semmi akadálya nincs többé a kisantant forradalomba, kommunizmusba való züllesztésének. Ha ez sikerül neki, ellenállás nélkül jöhet az oroszországi Troczky-féle terrorcsapat a népszabadság nevében letarolni a kereszténységet egész Európában. Célja elérése érdekében miért ne áldozna fel egynéhány zsidóéletet is, hisz nemzeti hőssé, dísztemetéses, díszsírhelyes zsidómártírrá avathatja a saját gaztettei áldozatait.

De vizsgáljuk a bombamerényletet: A bombamerénylet megtörtént tény.

Tény az is, hogy a zsidó sajtó első pillanattól kezdve, még mielőtt a rendőrég bármit is megállapíthatott volna, máris egybehangzóan politikai gyilkosságot emlegetett s evvel kezdettől fogva az ébredőket, a kormányt és a mai keresztény irányzatot vádolta s így a bombamerénylet kitűnő agitációs eszközzé vált külföldön Magyarország ellen, belföldön pedig a közelgő választási harcokra a kereszténység, de főleg a kormeny ellen.

A zsidó sajtónak ezen idő előtt, különösen vakmerő viselkedése arra enged következtetni, hogy már előre tudta, hogy vannak oly adatok, amelyek alapján sikerülni fog a gyanút az ébredőkre terelni, ha pedig tudta honnan, kitől tudta? A gyanúnál tovább azonban nem juthatott, mert bár teljes apparátussal indult meg az ébredők ellen a nyomozás, a rendőrség semmit sem tudott az ébredőkre rábizonyítani, mert a fettesek másutt keresendők. Szinte szerencse, hogy a rendőrség tagjai között sok a zsidó és a szabadkőműves mert így ezt az intézményünket legalább nem rágalmazhatják meg a mi javunkra való részrehajlással.

A zsidó sajtó azonban elhiteti nekünk, hogy mi magunk szeretnők a legjobban, ha a tettes megkerülne és kisülne, ki az ugrató és hová vezetnek a szálak. Csakhogy kevés a reményünk rá, hogy ez beteljesülhet, mert ez meg a zsidóság ama részének nem kívánatos.

Nagyon különös tény az is, hogy a demokrata-kör főbb tagjainak székei, akiknek háta mögött a bombának robbanni kellett, üresen maradtak, tulajdonosaik a félnyolcra előírt és pontosan megkezdett vacsorára különösképpen épp egy órával később jöttek, sőt közülök egyesek a már javában folyó vacsorázgatás dacára is lent a földszinten beszélgettek egész a robbanásig.

Nem akarunk senkit sem meggyanúsítani, de az ellenünk hangoztatott gyanú ellen kötelességünk a gyanús körülmények felsorsolásával védekezni. Egy konzulátuson állítólag már órákkal előbb tudtak e készülő merényletről föltehető tehát, hogy valakinek a vacsorára meg nem hívott zsidók közül is tudomására juthatott, sőt esetleg e réven a meghívottak közül is tudomással bírhatott valaki a készülő merényletről, az illető tehát miért nem értesítette vacsorázó társait a közelgő veszélyről? S ha ezt nem tette miért nem tette? Azért-e, mert maga is az összzsidóság érdekében valónak tartotta-e a bombamerényletet? Vagy pedig miért? Nem furdalja-e a lelkiismerete, hogy annyi zsidót engedet; elpusztulni. nyomorékká, özveggyé, árvává lenni? Vagy talán arra számított, sőt talán tudta is, hogy a bomba hatása oly kicsiny lesz, hogy az túl nagy kárt úgysem fog okozni hitsorsosai kőzött? S hogy mégis okozott az annak az előre nem látott körülménynek volt csak a következménye hogy a robbanás hatását, mert ellentállásra talált, erősen meghatványozta a fal ellenálló ereje, az ellenkező irányban?

Ez mind csupa megfontolandó fontos kérdés!

De sokan kérdezték tőlem már azt is, vajon a tettes nem-e éppen azok között keresendő, akik lent a földszinten tartózkodtak, mialatt székeik üresen maradtak a vacsoránál, vagy nem-e azok között, akik a bombától legtávolabb ültek a vacsoránál s csak azért nem tartózkodtak távolabb mert tudták, hogy a bomba hatása odáig nem terjedhet? Ki tudna e kérdésekre megfelelni!? Hisz ezek mind olyan titkok, amiket aligha fogunk valaha megtudni.

Tény továbbá az is, hogy a bombamerénylet után a rendőrség nyomozása százféle gyanúval százfelé lett terelve, ami miatt nem tudott az igazi nyomon elindulni, hanem összezavarodott a nagy adat-halmazban. Ezt a zavart szemmel láthatóan erősen elősegítette a demokrataköri zsidóknak azonnal összeadott és a nyomravezető jutalmazására felajánlott nagy jutalom díja is, mely az ellentétes adatok oly nagy halmazát szolgáltatta a rendőrség kezébe, hogy azoknak csak az átvizsgálása is nagy munkát igényelt. Minden jóérzésű keresztény embernek kötelessége az ily gaztettek felderítésénél minden jutalomdíj nélkül is segédkezet nyújtani, tehát ily nagy jutalomdíj kitűzése teljesen felesleges, sőt káros is volt. Térjünk át az ébredő magyarok egyesületére:

Nincs a világon olyan egyesület, ahova egy pár jól megfizetett és kitanított alakoskodó ravasz kalandor be ne tudna férkőzni különben egy ily tetemes tagból álló testületbe, mint az Ébredő Magyarok Egyesülete.

A cioni bölcsek jegyzőkönyvei erre vonatkozólag ezt mondják: ,,Internacionális ügynökségünk, melynek millió keze van, határtalan vagyon felett rendelkezik" (2. jegyzőkönyv). Nem szabad meghátrálnunk a vesztegetés, csalás és árulás előtt" (1. jegyzőkönyv). ,,Ügynökeink felhasználásával elkövetett gyakori merényletekkel letörjük a gójim-királyok nimbuszát" (18. jegyzőkönyv).

1918-ban kiadott titkos kommunista utasítás 1. pontja így szól:

,,Soviniszta (hazafias) mozgalmak stb. támogatása"

1/b. ,,Belső zavarok előidézése" stb.

2/a. ,,Minden eszközzel kompromittálnunk kell az ország befolyásos embereit merényleteket kell elkövetni stb. ,,Bizalmatlanságot kell szítanunk a kormányokkal szemben."

Ha mindezen gondolkozunk, nem szabad kizártnak tartanunk azt az eshetőséget sem hogy a mi soviniszta egyesületünkbe is betolakodott ily nem közénk való egyén az internacionális zsidó ügynökség megbízásából, akinek az a feladata, hogy akár bombamerénylet merénylet által is de kompromittálja az ébredőket, nyugtalanságot idézzen elő és bizalmatlanságot szítson. Azonban azzal is kell számolnunk, hogy a zsidóság eme része esetleg megfizetett hamistanukkal ártatlan emberekre is terelheti a gyanút, sőt esetleg magát a tettest is jelentkezésre bírhatja azon bíztatással, hogy a halálítélettől megmenti, a fogságból hadifogoly túszok fejében, vagy más módon kiszabadítja, sót azonfelül nagy jutalomban is részesíti, ha bajba tudja sodorni az ébredő magyarok egyesületét, akát hamis, előre betanult szembesítési jelenetekkel is.

Ezért kérlelhetetlen szigort és körültekintést kérünk a nyomozó hatóságok és az esetleg ítélkező bíróság részéről, bárki legyen is a tettes és felbujtó. Feltéve, de nem megengedve, hegy a tettes vagy felbujtó tényleg az egyesület tagjai közül kerülne ki, kérdem, megengedhető lenne-e akkor is az a hangnem és általánosítás, amit a zsidó és félzsidó sajtó minden bizonyíték híján már eleve az egész Ébredő Magyarok Egyesülete, a keresztény irányzat és a mai kormány ellen használ? Nézetem szerint egyesek miatt akkor sem volna szabad általánosítania és meggyanúsítania egy egész testületet.

Mivel a zsidó és destruktív sajtó ezt még bizonyítékok híján is megtette nyilvánvalóan célja volt vele.

Ezen célok közül elsősorban említendő az Ébredő Magyarok Egyesületének a feloszlatása! Ez az egyesület erős szálka a zsidóság eme részének szemében, mert a több szem többet lát elvén alapulva igen nagy segítségére van a nyomozó hivatalos hatóságoknak kifürkészett adatai révén.

A zsidóság eme részét igen feszélyezi az, hogy mi már kezdünk felülemelkedni a baromi gojok színvonalán és szemmel kísérjük az ő titkos üzelmeiket, tudjuk, hol, mikor tartanak titkos összejöveteleket, tájékozva vagyunk a Mizrach ifjúsági egyesületnek -- az Achavasz Rein Ban Brisz zsidó szabadkőműves páholyoknak és elágazó részeinek -- a Zsont, látszólag jótékony zsidóegylet nyomozó kémkedő, bűnügyekben kijáró, bűnözés miatt menekülni kénytelen zsidóknak útlevelet szerző szerveinek működéséről. Tudjuk, hová szerződtetnek és visznek ki nyomorgó katonatiszteket, mérnököket és más fajmagyar keresztényeke, hogy sorvasszanak -- figyeljük, hol, miképpen és kik szivárogtatják ki az országból az aranyat, hogy károsítsanak -- és hol és hogyan szivárogtatják be az országba a galíciai hitsorsosokat, hogy erősödjenek.

De nem jó szemmel néz minket a zsidóság eme része azért sem, mert a keresztények tömörülését hirdetjük és minden nemzeti alapon álló keresztény kormány támaszai vagyunk. Haragszik, mert szegény, megboldogult királyunk időelőtti bejövetelét mi is segítettünk megakadályozni, mégpedig azért, mert tudtuk, hogy ha a király bejövetele esetleg semminemű külpolitikai bonyodalmakkal nem is járt volna, ugyanaz a zsidóság, amely annakidején a tróntól fosztotta meg ma pedig egyhangúlag a bejövetele mellett agitált, akkor, amikor elérkezettnek látta volna az időt, ismét lejáratta volna őt is és vele együtt a magyar szent korona tekintélyét is.

Mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy a mai nagy drágaság világjelenség, azon a király jelenléte vagy távolléte sem változtathat, márpedig a mai drágaságot úgy magyarázta be a zsidóság a népnek, hogy azt a király távolléte okozza, vagyis, hogy a jelenlegi Horthy-rezsim a drágaság és minden oka. Ha már most a király bejövetele után is megmaradt volna a drágaság ami kétségtelen -- mert hisz azt a cioni bölcsek vezetése alatt álló zsidóság szervezi -- ugyanaz a zsidóság fordított volna a köpönyegen újra és azzal kezdett volna izgatni a nép között, hogy a Horthy-rezsim sem volt jó, a király rezsimje sem jobb, tehát egyes-egyedül csak a köztársaság hozhat jólétet az országra. Minthogy pedig az urak királypártiak -- ezt az igazi népboldogságot, a köztársaságot, csak újabb forradalommal lehet elérni, tehát le az urakkal, éljen a forradalom!

Ez lenne a sorsa a ma még zsidótámogatásnak örvendő Andrássy-féle úgynevezett ultra legitimista pártnak is, ha kormányra jutna s nem egyesülne a többi konstruktív keresztény pártokkal.

Arról nem is beszélek hogy a királypuccs sikerülte esetén pár napon belül mi történhetett volna Magyarországgal. Páris nem 32 km-re volt a német fronttól, mint Budapest a cseh határtól, a német messzehordó ágyúk mégis összelőtték. Nekünk nincs, a cseheknek azonban bőven van hadirepülőgépjük, amelyekről órák alatt is rommá bombázhatták volna fővárosunkat. Azonkívül itt az aknamunkával és mesterséges nyomorral szervezett titkos belső ellenség, melynek csak 5-6 vasúti hidat kellett volna felrobbantania a főváros környékén, hogy 3 nap alatt szénhiány, éhínség és forradalom törjön ki. A már jóelőre összpontosított és mozgósított csehek, szerbek, románok, sőt ráadásul még a kedves osztrák sógor is kihasználták volna a zavaros helyzetet és ,,rendcsinálás" ürügye alatt vagy azon követelésük be nem tartása címén, hogy nem tettünk eleget azon követelésüknek hogy a király maradjon távol az országtól, bejöttek volna kirabolni az országot és letörni a zsidóknak kellemetlen keresztény nemzeti irányzatot Magyarországon.

Akinek bizonyíték kell arra, hogy van titkos belső ellenség is, az emlékezzen vissza a második királypuccs utáni budapesti karácsonyi kommunista mozgolódásokra. A radikális zsidók afeletti dühükben, hogy tervük a királypuccsal együtt meghiúsult, fejvesztettségükben utólag, karácsonykor akarták megcsinálni a felfordulást. Ezt azonban éberségünkkel és készenlétünkkel megakadályozzuk.

Az Ébredő Magyarok Egyesülete tehát azért volt a királynak puccsal való behozatala ellen, mert tudta, hogy a nemzetet menti meg és a zsidóság terveit hiúsítja meg általa nem pedig azért, mintha pártpolitikával vagy királykérdéssel foglalkozna. A zsidóság radikális részének ezen puccs alatti viselkedésünk is annyira fáj, hogy azóta már le is vetik az álarcot és még a villamoson is, tehát nyíltan hangoztatják, hogy a mai tűrhetetlen állapotokon csak a kisantant megszállás segíthet.

De fáj nekik az is hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete minden ellentétszítások dacára is képes a keresztény felekezetek közötti békés, megértő együttműködést elérni és e tekintetben is ellent áll minden bármely oldalról jövő szélsőséges irányzatnak.

Sőt fáj nekik az is, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete amellett, hogy felvilágosítja tagjait az igazi ellenfél kiléte felöl, egyszersmind buzdítja is őket, hogy a nemzet jól felfogott érdekében iparkodjanak többi keresztény társaikra is felvilágosítólag és csillapítótag hatni, lebeszélvén őket irredentizmusra hajló türelmetlen hajlamaik katasztrófához vezető idő előtti kielégítéséről is, mégpedig azért, mert mindez csak a zsidóság világgyőzelmét segítené elő.

Hogy ennek az egyesületnek egyesítő csillapító, népnevelő és kormánytámogató hatását megbéníthassa és világcéljait elérje, a zsidóság eme része képes a többé-kevésbé jóhiszemű keresztény ellenzéki pártszenvedélyét és hatalomszomját is fegyvertársul felhasználni persze csak addig az időpontig, amíg céljait szolgálják, mert aztán, ha már ,,A Mór megtette kötelességét" a ,,Mór mehet" jelszó következik és szépen őket is lesepri a polcról. Így történt ez az őszirózsás forradalmárokkal is 1918-19-ben mint láttuk. Mekkora számítás és előrelátás világlik ki pl. abból, hogy a bombamerénylet éppen a király temetése napján tartott vacsorán robbant fel nem pedig máskor. Ez már előkészület lehetett a ,,Mór mehet"-re, mert nem kézenfekvő-e, hogy a demokrata köri uraknak kimondott és fennen hangoztatott mély gyászuk és királyhűségük miatt el kellelt volna halasztaniok a vacsorát is épp úgy, mint ahogyan elhalasztották kormány rendeletre az aznapra hirdetett népgyűlést is? Hogyan lehetséges az hogy ők a nagy eszem-iszom vacsorát összeegyeztethetőnek látták a király iránt fennen hangoztatott nagy gyászukkal és kegyeletükkel és nem is máskor, hanem magán a temetés napján tartották meg.

Biztosra veszem, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének és a mai kormánynak sikeres szétzüllesztése és megbuktatása után ugyanez a destruktív elem, mely a bombamerényletet ma a mai kormány ellen használja ki agitációs eszközül, holnap módját találná annak is, hogy ugyanazzal a bombamerénylettel kikezdené a mostani kormány után netán következő úgynevezett Karlistakormányt is azáltal, hogy valami módon utólag kisütne és elhitetne a jóhiszemű közvéleménnyel, hogy a bombamerényletet tulajdonképpen nem is a volt ébredők és a volt kormány csinálta, hanem a karlisták, mégpedig azért, hogy a régi kormányt megbuktassák! Ezt a beállítást azzal a ténnyel is alátámaszthatnánk, hogy a bomba, a király temetése napján robbant, tehát a gaztett elkövetésére a karlistákat a kegyeletsértő vacsora megzavarása is serkentette.

Pár zsidó élete árán mint látjuk így lehet három, sőt több bőrt is lehúzni a gójimbarmokról. Egyedül rajtunk áll, hogy ez ne sikerüljön.

A bombamerénylettel kapcsolatban különös gondolatok tolulnak az ember agyába! 1. Miért nem halasztották el, későbbi, kevésbé kegyeletsértő napokra a vacsorát a demokrata zsidók? 2. Megállapítható-e vajon, kik voltak azok, akik a vacsora megtartása mellett emeltek szót? 3. Tudhatták-e az ébredők, hogy a vacsora meg lesz tartva a gyász dacára is? 4. Ha igen, mikor lett a vacsora végleges megtartása elhatározva és mikor tudhatták meg ezt az ébredők? 5. Lehetett-e az ébredőknek módjuk és idejük minderről idejében értesülni? 6. Ha igen, lehetett-e az ébredőknek elég idejük arra, hogy a bombamerénylethez minden szükséges előkészületet megtehessenek? 7. Ha igen, mi lehetett volna a célja az Ébredő Magyarok Egyesületének a bombamerénylettel bármikor máskor, de főleg a genovai konferencia előtt? Ezek mind oly kérdések, amik szintén megfontolást igényelnek és feleletre várnak.

Hagy azonban mi célja lehetett a zsidóság radikális részének a bombamerénylettel, azt már láttuk, azonban a már eddig felsorolt célokon kívül van még egy igen fontos más cél is, ami a gyanút a zsidóság eme része felé tereli és ez a következő:

A zsidó természet alapjában véve gyáva, s csak akkor mer cselekedni, ha sok lúd disznót győz módjára biztosnak látja a sikert, a ludakat tehát destruktív sajtógágogással és azon hit felidézésével kell tüzelni, tömöríteni és cselekedetre bírni, hogy a keresztények a zsidóság jogai, vagyona és élete ellen törnének.

Ha a zsidóság kárát vagy pláne vesztét érzi, összefog és mindenre képes. A zsidósás világhatalmi törtetői tehát, hogy ezt az összefogást és mindenre képességet elérjék, sőt ehhez a zsidóság józan és emberileg gondolkozó részét is megnyerjék és véd- és dacszövetségbe tömörítsék, nem válogatnak az eszközékben. Destruktív sajtójukkal állandó zsidósérelmekről iratnak, hogy összes fajbelijeiket ellenünk hangolják és ilyen eszköz a bombamerénylet is, ha el tudják hitetni a zsidósággal, hogy azt a keresztények rendezték a zsidóság ellen. Az atrocitások is nagyban elősegítik a zsidó radikálisok ezen célját, ezért duplán őrizkednünk kell minden atrocitástól, nem csak azért, mert keresztényi lelkületünk ellene szól, hanem azért is, mert nincs kizárva hogy a zsidóság eme része, fajvérei félelmének és összefogásának fokozása céljából, olyan álkeresztényeket is járat közöttünk, akiknek egyenesen az a feladatuk, hogy a zsidóság elleni ellenszenvünket és türelmetlenségünket fokozzák, pogromokra és hasonló felesleges ostobaságokra izgassanak, egyrészt azért, hogy a zsidóság jóindulatú, józan részével is ellentétbe kerüljünk és nemzetünk újjáépítésén vele karöltve dolgozni ne tudjunk, másrészt azért, hogy kormányaink türelmes, higgadt politikájával se legyünk megelégedve és egymással is ellentétbe kerüljünk.

A pogromra vonatkozólag megjegyzem, hogy Törökországban a világháború alatt kiirtották ugyan a több százezerre menő örmény férfi lakosságot, de Törökország sorsán az mit sem segített. Érdekes tünet az, hogy a jogrendért szájaskodó zsidó világsajtó agyonhallgatta ezt a legnagyobb jogrendtiprást. Mindenesetre figyelmet érdemel azonban az az elterjedt beállítás, hagy ezt a keresztény örmények elleni pogromot a mohamedán ifjútörökké vált zsidók sugalmazták, hogy megszabaduljanak élelmes keresztény vetélytársaiktól.

Minden tekintetben józanoknak és óvatosaknak kell tehát lennünk. Ha ezt elérjük, akkor bátran mondhatjuk, hogy ennek a bombamerényletnek levontuk tanulságait. De nemcsak nekünk, hanem a zsidóság józan részének is le kell vonni belőle a tanulságokat. Gondolkozzon az is, mert ha tisztán fog látni és aszerint is cselekszik, úgy ebben az országban mindenki, tehát a zsidóság józan része is, minden bajtól mentve lesz. A zsidóság ezen része tehát ne essen kétségbe ha mi, az összes eshetőségekkel számolva, mindenre elő is készütetünk s ne akarja ennek útját állni, mert be kell látnia, hogy mentől jobban megszervezkedünk mi, annál biztosabb az ő életük is.

A zsidóság radikális része ellen tehát a zsidóság józan részének érdekében is meg kell szervezkednünk, mégpedig úgy, hogy a vidék a főváros, a falvak pedig a vidéki városok ellen is indulhassanak, ha kell.

Anyagi tekintetben az országban mondhatni egyedül a zsidóság ált jól. A vagyonos zsidóság között sok jóérzésű zsidó akadhat, bizonyítsák be tehát ezek hogy elsősorban tényleg és igazán jóérzésű magyar hazafiak és tényleg nem éreznek együtt a cioni bölcsek vezetése alatt álló radikális zsidósággal. Bizonyítsák be azáltal, hogy tényleg küzdelembe lépnek a cionistákkal, hogy nem támogatják galíciai hitsorsosaikat, és nem érzenek egyet a hazaáruló ,,Emigránsokkal". Bizonyítsák be és igazolják, hagy nekik a galíciai hitsorsos épp oly ellenségük, mint nekünk magyar keresztényeknek a cseh, szerb vagy román keresztény, hogy ők a bécsi zsidóemigránsokat épp oly ellenségnek tekintik, mint mi Károlyit, Lindert stb.

Bizonyítsák be hazafiságukat azáltal, hogy vagyoni helyzetüknek megfelelően támogatják a ránk erőszakolt béke és nemzetközi tőke spekulációinak súlyát legjobban érző éhező menekültjeinket munkásságunkat és tisztviselőinket, de nem nagy dobbal, mint ahogy alamizsna-morzsa-számba menő eddigi jótékonyságaikat reklám gyanánt a zsidóság számára tőkésítették, hanem szerénységgel és tetemes összegekkel a kormány útján.

Bizonyítsák be, hogy a destruktív zsidó és félzsidó sajtó nekik is ellenségük és segítsenek azt férfias nyíltsággal és bátorsággal lehetetlenné tenni. Segítsenek lehetetlenné lenni továbbá a titkos zsidószervezkedést is, annyival is inkább, mert ez adott pillanatokban, főleg reájuk igen kellemetlen meglepetéseket okozhat, mert mi nem hagyhatjuk figyelmen kívül Blümchen Izsák 1914-ben írt és napvilágra jutott könyvének következő pár sorát:

,,Tízezrenként honosítjuk orosz, török, oláh, német és lengyel hitsorsosainkat, szaporaképes embereket, akikre szükségünk van azért, hagy Párist elfoglaljuk".

,,A mi zsidó szabadkőműves páholyainkból fognak kiindulni a nagy húsvét alkalmával a parancsok, melyek kihajtják az utcára bevándoroltjainkat brovninggal a kezükben". De a cioni bölcsek jegyzőkönyveinek következő sorát sem:

Európa fővárosait a levegőbe lehetne röpíteni, ha aknákat raknánk le a vasutak mentén", sőt azt sem, hogy a cioni bölcsek ezt míg 1897-ben tárgyalták és foglalták jegyzőkönyvbe, akkor, mikor még a technika újabb vívmányai ismeretlenek voltak. Ezeket, mint látható, mi is tudjuk már s éppen ezért azon a komoly eltökélt szándékon vagyunk, hogy ha már valamelyikünknek pusztulnia kell, mert örökös veszélyben és készenlétben nem élhetünk, inkább pusztuljon el a zsidóság, mint mi. Ez természetes!

A zsidóságnak is tudnia kell, hogy eddig csak azért sikerült oly könnyen a térhódításuk, mert ők titokban dolgoztak, mi pedig nem ösmertük sem céljaikat sem eszközeiket, sőt keresztényi jóhiszeműségünk folytán el se mertük volna képzelni, hogy a felvilágosodás, kultúra és tudomány leple alatt ily galád módon is lehessen embertársaik emberi léte ellen törni. A múlt szomorú tapasztalatai, a világháború és forradalmak tanulságai, a napvilágra került titkos zsidó írások és a szemeink előtt ma is nyíltan folyó destrukció azonban már felnyitották a szemünket, megvilágították az esélyeket ma már nem fogunk beleesni az 1918. évi őszirózsás forradalom málészájúságába, hanem e! vagyunk készülve mindenre.

Ösmerjük erőnket, tudjuk, mi várna ránk egyénileg is, egy újabb zsidóuralom esetén és tudjuk, mi várna Európára, a kereszténységre és az egész emberiségre, ha mi magyarok beadnánk a derekunkat. Ez a tudat megacélosítja és megszázszorozza akaratunkat és izmainkat. Ma már nem vagyunk annyira szervezetlenek sem, mint 1918-ban voltunk s ezt a zsidóság radikális része is sejti. Ezért iparkodik annyira ezt a szervezetet, az Ébredő Magyarok Egyesületét feloszlatni, hogy a benne rejlő nemzeti erőt megsemmisíthesse. Pedig vesztére teszi, mert már mi is tudjuk, hogy ami a zsidóságnak rossz, az nekünk jó és fordítva, de azt is tudjuk hogy ami a zsidóság legnagyobb ereje, az, hogy sokan vannak Magyarországon, ez egyszersmind a leggyengébb oldaluk is, mert ugyanennyi túsz is van kezeink között s ha az országra megszállást vagy pusztulást mernének hozni, kérdés, jól járnának-e?

Vegyék tudomásul tehát, hogy el vagyunk szánva mindenre, még arra is, hogy ha kell, belepusztulunk, mégpedig azért, mert tudjuk, ha belepusztulnánk, a mi pusztulásunk itt Magyarországon, de a külföldön is újabb ás újabb néprétegeknek nyitná fel a szemét, akik okulva a mi sorsunkon, hovatovább mind radikálisabb és radikálisabb eszközökhöz nyúlnának a zsidóság ellen.

Nem tanácsos tehát a húrt a végletekig feszíteni, éppen ezért jó lenne, ha a zsidóság ezen egy kissé gondolkozna és még mielőtt nem késő, elfordulna a cioni bölcseknek nevezett tömeggyilkos társaság végeredményben öngyilkos politikájától. A józan zsidók tehát fogjanak össze velünk, segítsenek újra talpra állítani azt a Magyarországot, amelyet az ő istentelen, gaz hitsorsosaik juttattak idáig, ahol most vagyunk. Segítsenek nyíltan, bátran és hathatósan hatalmassá tenni a keresztény nemzetirányzatot Magyarországon s meglátják hogy a keresztény Magyar nemzet meg fog bocsátani a megtért bűnösnek, mihelyt megérdemli.

Az Ébredő Magyarok Egyesületének fennmaradása, mint láttuk, a józan zsidók érdeke is. Az egyesületet nem hogy feloszlatni, sőt ellenkezőleg erkölcsileg támogatniok is kéne; annyival is inkább, mert sok szenvedő magyar és menekült ma vezetésünk alatt áll, elveszti ezt a vezetésünkben rejlő jótékony befolyást, beállhat a zsidóellenes egyéni akciók és anarchisztikus cselekedetek egész sorozata, amit, remélem, a zsidóság józan része sem akarhat.

De foglalkozzunk kissé a cioni bölcsek világhatalmával is. Régi, igaz közmondás, hogy ,,Ki mint vet, úgy arat". A cioni bölcsek zsidósága, hogy világhatalmát lerakhassa, az emberiség termőföldjét mindenféle aljassággal és az emberi szenvedélyek mindennemű elfajulásával vetette be. Ilyen magból nem teremhet megelégedés és áldásos béke, hanem pont az ellenkezője.

Már maga a történetem azon tanulsága, hogy a zsidóság sohasem tudott építeni csak rombolni, sohasem tudott államot alkotni, sőt még fenntartani sem, hanem szétszórtan él a földön -- továbbá az a tény, hogy minden nép, melyben a zsidóság hatalomra jutott, elpusztult a föld színéről, -- elég bizonyíték arra, hogy az általuk maszlag gyanánt hirdetett internacionális világbéke éppen az ő uralmuk esetén valósulna meg legkevésbé.

Mi volna a világ sora egy zsidó világuralom esetén? -- A keresztény társadalmak kiirtása után ölükbe hullna az a közös préda ami őket ma még összetartja. -- Amint ezt a közös prédát elérnék, az egymás közt ma is agyarkodó, nyerészkedő önző. kapzsi, hataloméhes zsidóság egymás hatalmát és vagyonát kezdené irigyelni, s mivel vérében rejlő hajlamait a többé nem létező keresztény társadalmak többé nem ellensúlyoznák, a szabadjára engedett zsidó természet folytonos vérengzések és emberirtó háborúk színterévé változtatná át a világot, aminek a rabszolgaságba süllyesztett, terrorral és éheztetéssel fegyelmezett baromi gójok innák meg a levét, mert csordaszámra kergetnék őket a halálba, hogy egymást irtva, a zsidó nagyságok hatalmi vágyát győzelemre segítsék.

Ebből a borzalomból mindaddig nem volna menekülés, míg a lakosság és a mai fejlett kultúra annyira ki nem pusztulna, hogy lehetővé válna a veszélytelen bujkálás ami által a lakosság maradványa, hogy életét a legveszedelmesebb fenevadtól, a hatalmaskodó, önző, vérengző embertől megmenthesse, erdőkbe, lakatlan területeire vadállatok és őskori állapotok közzé széledne.

Ide juttatnák a világot a cioni bölcsek, ha nem vigyáznánk! S ha majdan, valamikor évezredek multán, Európában megint kialakulna egy új kultúrnépélet az a mai Budapest és többi világvarosok helyén ásatásaival és kutatásaival épp úgy rábukkanna a mai kultúrnépélet maradványaira, mint, ahogy mi ráakadunk Egyiptomban és más vidékeken vagy teszem fel Budapest budai oldalán is Akvinkumra és más rég letűnt népélet egyéb nyomaira.

Mondják, hogy a történelem megismétli önmagát és nincs semmi úja nap alatt. Sőt egyes történészek azt is állítják, hogy a kereszténység döntötte sírba a régi római kultúrát és nagy hátralépést jelenfett a tudományok terén is. Ezt a nézetet ilyen formában nem osztom. Igaz ugyan, hogy Jézus Krisztus megjelenése után nagy rázkódtatásokon ment át a világ, sőt ezek maguk után vonhatták a csillagászat, földrajzi ismeret és más tudomány terén is a visszafejlődést, de ezeket a Krisztusi tanok bűnéül fölróni ferdítés lenne, mert ezeknek a rázkódtatásoknak oka nem a Krisztusi tanokban keresendő, hanem abban, hogy ezeket a nemes tanokat az akkori zsidóság a neki kellemetlen államok romba döntésére jelszó gyanánt használta fel, hogy a pusztulásból ő kerüljön ki győztesen.

Csakhogy minden megbosszulja magát. Így a zsidóság ezen romboló előtörése is visszahatott, s megkezdődött a zsidóüldözés. A zsidókérdést megoldani mint látjuk, ez a zsidóüldözés sem oldotta meg, sőt ellenkezőleg, mert a zsidót még gyűlölködőbbé és ravaszabbá tette, azonban igenis visszahatott a keresztény vallásra, amennyiben a Krisztusi tanok túl enyhe, emberszerető magyarázatára vezetett.

A keresztény tanok, sajnos, azóta nem neveltek elég szívósakká arra hogy a zsidóság elszaporodását hatalomra jutását és lélekrontó hatását ellensúlyozni tudják, ennek tudható be az hogy a zsidóság alattomos munkájával szemben a másik szélsőségbe, a túlságos keresztényi jóhiszeműségbe estünk.

Nézetem igazolására felhozom Primó Lévi-nek 1905 augusztusában mondott s a Nuova Antológiában olvasható következő szavait: ,,A világot évezredek óta két -- számbelileg igen csekély nép kormányozza; a görög -- és Krisztus előtt, Krisztus alatt és Krisztus óta a zsidóság."

Keresztényi jóhiszeműségünk juttatott ebbe a mai világégésbe is, melyből csak két kivezető út lehet. Vagy okulunk és idejében tömörülünk a veszély ellen, hogy megmentsük magunkat, vagy pedig a fokozatosan belénk nevelt vakságunk és rossz hajlamainknak engedve belerohanunk a pusztulásba, hogy az utókor okulhasson a mi példánkon.

Aki lusta gondolkozni és sült galamb módjára mindent úgy vesz be, ahogyan azt neki az előre gondolkodó, számító zsidóság a saját szája ízének megfelelően alakítva bead, az megérdemli a pusztulást; gondolkozzunk tehát mindenen.

Itt van pl. a Kain és Ábel esete: azt tudjuk, hogy Kain azért ölte meg Ábelt, mert az ő áldozati füstje nem szállt az égbe de ki gondolkozott azon, miért kellett a jó, nemes, Istenfélő Ábel a gonosz testvér keze által elpusztuljon? Hisz, ha igazságos, nem akarhatta, ha pedig mindenható megakadályozhatta volna. Erre a felelet egyedül csak az lehet: azért, hogy az utókor okuljon az Ábel sorsán! Az okulás pedig ez:

Ábel önhibáján kívül pusztult el, mert nem voltak még intő példái, utódai azonban, ha hasonló sors érte őket, már saját hibájukból pusztultak el, mert nem okultak az Ábel intő példáján. Ha Ábel tudta volna, hogy Kain mire képes, felkészült volna a védelemre, sőt ha Kainnak testvérgyilkos hajlamai el nem múltak volna, ő neki kellett volna leülni Kaint, hogy ő a jó és nemes nyugalomban élhessen tovább mert az igazságos Isten nem akarhatja, hogy a nemes, a jó felett, mindég a gonosz diadalmaskodjon.

Ha így tanítanák a bibliát és a világtörténelmet, a gonoszok meggondolnák, hogy gonoszok legyenek-e?! A Krisztusi tanok diadalra jutnának, a háborúk és világkatasztrófák pedig elmaradnának.

Az Úristen jól tudta, mit miért teremtett. Ha csak jó embereket teremtett volna nem kéne gondolkoznunk védekeznünk és az igazságot keresnünk, az emberiség ellustulna és elbutulna. A zsidóságot is azért teremtette olyanra amilyen, hogy a benne rejlő veszély miatt örökös készenlétben legyünk, agyunkat foglalkoztassuk és fejlesszük, el ne renyhüljünk, mert e nélkül ma is abban a kezdetleges állati butaságban élnénk talán, amiben első őseink leledzettek.

A zsidóág tehát egy szükséges rossz s ha miatta sok népnek el is kellelt pusztulnia, ez nemcsak a zsidóság bűne hanem az elpusztultaké is, mert nem okultak Ábel és utódai intő példáján, s nem vették figyelembe azt, hogy a szellemileg fölényben lévő zsidóság ellenük mind újabb és újabb eszközökkel, ravasz ámítással és képmutatással is dolgozhat s így az ő becsületes, nyílt előkészületeikkel szemben titokban mindig jobban fölkészül. Sajnos, mi is emiatt jutottunk idáig.

Olyan vezetőkre kell tehát bízni sorsunkat, akik a zsidókérdéssel teljesen tisztában vannak, semmi más célt nem tűztek ki maguk elé, egyedül csak fajunk, nemzetünk s az isteni igazság győzelmét és ki is akarnak vezetni a bajból egy szebb, boldogabb ezer esztendő felé.

A vezetők tisztánlátása sohasem volt annyira fontos, mint ma amikor a cioni bölcsek zsidósága, hogy uralmát elérje; semmi eszköztől nem retten vissza, mivel tudja, hogy vagy most győz, vagy soha többé.

Ha a mai világfeszültségben úgy tudják megindítani a háborús lavinát; ahogy tervezik a lavina nem ál meg a végpusztulásig, -- mert a cioni bölcsek nagyon bölcsen tervezték ki tervüket. Tudták hogy Anglia, Japán annyira szigetországok, hogy egy tengeri blokádot sem bírnak ki -- a többi államokat pedig annyira meglazították és oly szomszédi gyűlölettel vették körül, hogy azok az ellentállásra képtelenek. Egyedül csak mi, hazafias érzésű magyarok lehettünk volna azok, kiknek Kárpátokadta védbástyáin belül minden szükségletünk megterem s akár évtizedekig tartó elszigeteltséget is kibírtunk volna. Ezért csonkítottak darabokra. Azonban még így is erősek vagyunk nekik, tehát megfizethetetlen jóvátételeket követeltetnek, hogy a drágasággal agyonnyomjanak. Ezért akartak és akarnak lefegyverezéssel, irredenta ligák feloszlatásával, királypuccsokkal, politikai izgatásokkal, bombamerényletekkel kommunista zavarcsinálással ürügyet keresni arra, hogy megszállhassanak, vagy legalább is hogy összefogásunkat, megerősödésünket megakadályozzák. -- Ugyanezért fegyverezik fel és izgatják ellenünk szomszédainkat is. -- Pedig, ha szomszédaink tudnák, mit művelnek, -- a saját érdekükben is engednek, hogy a Kárpátok övezte terület újra a miénk legyen, mert akkor mentve volnánk mi is, ők is, sőt az egész emberiség is a pusztulástól. A cioni bölcsek francia hadseregét ellensúlyozná Franciaország szomszédsága, -- oroszországi hadseregét ellensúlyoznánk mi, a románokkal és lengyelekkel mindaddig, míg a cioni bölcsek be nem látnák, hogy tervük megvalósíthatatlan. Azonban mit látunk, azt, hogy a kisantant rövidlátó, szabadkőműves vezetősége csak saját hatalmát nézi sőt Csehország, amellett, hogy állandóan növeli hadseregét, Génuában már érdekközösségre is lépett az orosz szovjet zsidóival, amiből nem nehéz arra következtetni, hogy ebből egy új nagyszláv tömörülés jeligéje alatt Európa ellen támadás fog kialakulni, amit a cioni bölcsek francia hadserege valamilyen ürügy alatt hátulról fog támogatni. -- A cioni bölcseknek ugyanis mindegy, milyen ürügy alatt ragadják kezűkbe a világhatalmat.

Csak csinálják! Minden rossznak megvan a maga jó oldala is. Időt mindenesetre nyerünk általa. Ezt az időt azonban ne pazaroljuk hiába.

Oly hadsereg, mely egymás közt marakszik, nem győzhet. Le kell tehát tennünk az önző egyéni-, osztály- és pártérdeket s össze kell fognunk a közös veszély ellen.

Forduljunk el azoktól, akik széthúzást szítanak és tekintélyeket rombolnak. Támogassuk azokat, akik fáradtságot nem ismerve, ernyedetlenül munkálkodnak a nemzet tömörítésén és a végre oly felette nagy áron megváltott -- 400 év óta annyi hiábavaló kiontott vérbe és küzdelembe kerülő nemzeti függetlenségünk magatartásán.

Tanuljunk gondolkozni, okulni, akarni és cselekedni, hogy méltó és rendíthetetlen támaszai lehessünk vezéreinknek.

Ha elérjük, hogy ebben az országban egy vezető után indul az egész nemzet, akkor ugyanazt mondhatjuk, amit Szent István királyunk mondott, amikor az orgyilkos ráemelte a tőrt:

,,Ha Isten velünk, ki ellenünk!"

és újra ki fog esni a tőr az orgyilkos kezéből.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/73 oldal   Bejegyzések száma: 720 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 451
  • e Hét: 1321
  • e Hónap: 12472
  • e Év: 277687
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.