Belépés
kicsoda57.blog.xfree.hu
"Ne menj előttem! Lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem! Lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom!!!" Sz Jné
1957.08.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/101 oldal   Bejegyzések száma: 1000 
bank
  2017-01-29 18:09:16, vasárnap
 
  A Pécsi Ítélőtábla és a Pécsi Törvényszék
közös szervezésében
2016. április 8-án megtartott devizakonferencia
Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője
köszönti a megjelenteket, kifejezve azon reményét, hogy a résztvevők a gyakorlatban is
hasznosítani tudják majd a mai napon hallottakat.
Dr. Gelencsér Zoltán: Örülök, hogy ilyen szép számmal megjelentünk. Arra kértek fel
engem, hogy a devizahiteles perekkel kapcsolatos eljárásjogi kérdésekről szóljak
néhány szót.
A devizahiteles perek indulásakor valamennyien azt hittük, típusperekkel fogunk
szembeállni, azonban aki ezekbe az ügyekbe már mélyebben beleásta magát,
szerencsétlenségére saját kárán megtapasztalhatta, hogy ez téves következtetés volt,
hiszen ezekben az ügyekben szinte minden eljárásjogi probléma előfordul, nem
beszélve az anyagi jogiakról. A devizahitelekkel kapcsolatos, és bennünket érintő perek
speciális szabályait a 2014. évi XXXVIII. (DH1) és a 2014. évi XL tv. (DH2 tv.)
tartalmazza, a XL. tv. 39. és 40. §-ában találunk az általános, a Pp.-ben is foglalt
szabályoktól eltérő rendelkezést. A 39. § azt mondja, hogy a keresetlevelet idézés
kibocsátása nélkül el kell utasítani, vagy ha ennek már nincs helye, az eljárást meg kell
szüntetni, ha a fél a keresetében vagy viszontkeresetében az eljárás folytatásáról szóló
tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a
37. § (1) bekezdésében részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az
érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége
jogkövetkezményének alkalmazását. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a
szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti
kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett. Ebben az
esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmét nem tartja
fenn.
A 40. § (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy a per 39. §-a szerinti megszüntetése esetén
a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél viseli a maga
költségeit. Szintén az ügyfél javára eltér a DH2 törvény 40. §-a a Pp-től, illetőleg az
illetéktörvénytől, amikor kimondja, hogy ha a felek az eljárás felfüggesztésének
megszűnését követő első tárgyalási napon egyezséget kötnek, vagy közösen kérik a per
megszüntetését, peres eljárás illetékét az állam viseli. Ezen túlmenően pedig mindegyik
fél a maga költségeit viseli. Ugyanez vonatkozik a felperesi elállásra is, mert ebben az
esetben a Pp. 160. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felperes
az érdemi tárgyalás megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül
elállni.
Mind a járásbíróságok, mint a törvényszékek találkoznak a devizahiteles perek
sarkalatos problémáival. A törvényszékek - van, aki nem tárgyal devizahiteles pert, aki
pedig ennél mélyebben beleásta magát, attól elnézést kérek - a Pp. 23. § (1) bekezdés k)
pontja alapján járnak el első fokon azokban az ügyekben, amikor a fél tisztességtelen
szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indítja meg a pert, vagy adott esetben a
devizahiteles ügy a Pp. 23. § (1) bekezdésének a) pontjában írt 30 millió forintos
pertárgyértéket meghaladja. Utóbbi azonban igen ritka, legalábbis a Pécsi
Törvényszéken még nem találkoztunk vele, az esetek túlnyomó része inkább k) pontos.
A járásbíróságokon pedig kifogásként érvényesítik az ügyfelek a pénzintézetek által
indított perekben azokat az érveket, amelyekkel a törvényszéki elsőfokú eljárásokban
találkozunk. Természetesen a törvényszékek másodfokú tanácsai is bírálnak el
devizahiteles pereket mind peres, mind nemperes ügyszakban. A PBT határozataival
szemben indult nemperes eljárások száma, legalábbis a Pécsi Törvényszéken most egyre
nő, éppen tegnapi napon három érkezett, két nappal ezelőtt négy ügy.
Szeretném, ha az előadások után szabadon tudnánk beszélgetni a tapasztalatainkról,
netán valamilyen közös álláspontot is ki tudnánk alakítani olyan kérdésekről, amiben
még nem egységes a gyakorlatunk. Valamennyien tapasztaljuk a törvényszéki perekben,
hogy a jogi képviselők próbálják minden lehetséges módon támadni a szerződéseket. A
keresetekben jellemzően látszólagos keresethalmazat szerepel, hiszen a tisztességtelen
feltétel vagy feltételek mellett más érvénytelenségi okokat is megjelöl a fél arra az
esetre, ha a tisztességtelenség nem állapítható meg. A Pécsi Törvényszék előtt
folyamatba tett perekben a jogi képviselők jelentős része elsődlegesen a szerződés létre
nem jöttére, alaki okból történő érvénytelenségre, ebben az esetben jellemzően a
gépjármű hitelek esetében a Ptk. 200. § (2) bekezdésre hivatkoznak, és másodlagosan
jelölik meg a tisztességtelenséget. Ugyancsak tömegével jellemző az a hivatkozás, hogy
a megfelelő tájékoztatás elmaradása miatt kérik vizsgálni az árfolyamkockázat
áthárításának tisztességtelenségét, sőt találkozunk most már azzal is, hogy az
árfolyamkockázat felső korlát nélküli áthárítása lehetetlen feltétel, és ez tisztességtelen.
Először is meg kell vizsgálnunk, hogy van-e hatáskörünk. Ezzel kevesebb probléma
merül fel valószínűleg a járásbíróságokon, mint a törvényszékeken. Ugyan a Pp. 23. §
(1) bekezdésnek k) pontja egyértelműen leszögezi, hogy a törvényszék hatáskörébe
tartoznak a tisztességtelen szerződési feltétek érvénytelensége tárgyában indított perek,
azonban felvetődik a kérdés, hogy ha a fél úgy általában hivatkozik, és főként az egész
kölcsönszerződés tisztességtelenségére, mi a teendő. A Pécsi Törvényszék gyakorlata
az, hogy akár jogi képviselővel, akár jogi képviselő nélkül jár el a fél - bár utóbbi
esetben nyilván tájékoztatni kell a kötelező jogi képviseletről, és ennek elmaradásának
jogkövetkezményeiről - hiánypótlás keretében e körben is határozott kereseti kérelem
benyújtására hívjuk fel az ügyfeleket. Természetesen az sem elvetendő, ha a jogi
képviselővel eljáró fél esetében nyomban idézés kibocsátása nélkül utasítjuk el a
keresetlevelet.
A hatáskör vizsgálata során felmerül a pertárgy értékének megállapítása. A Pécsi
Törvényszék gyakorlata igazodik az 5/2013. Polgári jogegységi határozathoz, amely
szerint a pertárgy értékét, és így a hatáskört a szerződésben meghatározott
- 3 -
ellenszolgáltatás értéke alapján kell meghatározni, ha a teljes szerződés
érvénytelenségének megállapítását kérik. Ha pedig részleges érvénytelenségről van szó,
a pertárgy értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni, kivéve, ha a támadott
szerződéses kikötéshez kapcsolódó érték a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó
ellenszolgáltatás értékétől elkülönülten meghatározható. Ha a felperes a szerződés
érvénytelenségére hivatkozással valamely érvénytelenségi jogkövetkezmény
alkalmazását is kéri, keresete szükségképpen marasztalásra irányul, nincs tehát szó
keresethalmazatról, hanem - függetlenül a felperes nyilatkozatától - egyetlen
marasztalási keresetről beszélünk, amelynek jogcíméül szolgál a szerződés
érvénytelenségének megállapítása. Ennek megfelelően a pertárgy értéke a Pp. 24. § (1)
bekezdésének megfelelően a keresetben megjelölt marasztalási összeg.
A 2015. szeptember 28-án megtartott kollégiumvezetői értekezleten az az álláspont
született, hogy a Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja alapján a tisztességtelen szerződési
feltétek érvénytelensége tárgyában indított perek értékhatártól függetlenül a törvényszék
elsőfokú hatáskörébe tartoznak, ha azonban a felperes a törvényszék előtt indult perben
az érvénytelenségi okot megváltoztatja, és a marasztalás összege a törvényszéki
hatáskört megállapító pertárgy értéket nem éri el, áttételnek van helye.
2016. március 17-én a civilisztikai kollégiumvezetők országos értekezlete is úgy foglalt
állást, hogy ha a felperes a szerződés érvénytelenségére hivatkozással valamely
érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazását is kéri, keresete szükségképpen
marasztalásra irányul, nincs tehát szó keresethalmazatról.
Az illetékességi okokat érintően a jogalkotó 2014. január 1-i hatállyal a Pp. 30/A. §-át
beemelte a Pp.-be, e szerint a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen
szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perre az a bíróság illetékes,
amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi
tartózkodási helye, vagy ha a felperes nem természetes személy, belföldi székhelye
található. Csak ezek hiányában lehet az alperes lakó- illetve székhelye szerint a pert
megindítani.
Az egyes kölcsönszerződésekben, vagy az ÁSZF-ben alávetési kikötés is szerepel
jelentős részben. Jellemzően a PKKB, illetve a Fővárosi Törvényszék, vagy adott
esetben, a Lombard-ügyekben a Szegedi Járásbíróság vagy a Szegedi Törvényszék
gondolkodás nélkül átteszi illetékességi ok hiányában a keresetlevelet a Pp. 30/A. §-a
alapján.
A 2/2011. PK vélemény 5. a) pontja szerint a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval
szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság illetékességének általános
szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló kikötése
tisztességtelen. A kikötésben megjelölt bíróság saját illetékességének vizsgálata körében
a kikötés tisztességtelenségét hivatalból köteles észlelni, de az általános illetékességgel
rendelkező bírósághoz csak akkor teheti át a keresetlevelet, ha a fogyasztó a bíróság
felhívására az illetékességi kikötés tisztességtelenségére hivatkozik. A fenti PK
vélemény 5. b) pontja tovább megy, amikor kimondja, hogy ha a felperes ilyen
illetékességi kikötés ellenére a keresetlevelet nem a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye
vagy székhelye szerint illetékes bírósághoz nyújtja be, e bíróságnak is fel kell hívnia a
fogyasztónak minősülő felet, hogy hivatkozik-e az illetékességi kikötés
tisztességtelenségére. A bíróságnak ezen nyilatkozat tartalmának megfelelően kell
rendelkezni az áttételről vagy az érdemi tárgyalás kitűzéséről. Tehát ez a PK vélemény
egyértelmű eligazítást ad erre az esetre.
Felmerült a jogalkalmazásban az a probléma, hogy a Pp. rendszerében a 30/A. § milyen
szerepet tölt be. Ennek oka, hogy a jogalkotó, mint látjuk a jogszabály szerkezetéből, az
általános illetékességi szabályok között helyezte ezt el. A szeptemberben Budapesten
megtartott kollégiumvezetői értekezleten akként foglalt állást a megjelentek többsége,
hogy ez az illetékességi ok nem vonható az általános illetékességi okok körébe, így
kizárólagos illetékességet teremt. A Pécsi Ítélőtáblának is van egy határozata, ez a
Pkf.VI.20.460/2015/2. számú másodfokú döntés, amelyben rögzítette, hogy a Pp. 30/A.
§-ának megfogalmazása az e §-t beiktató, az egyes törvényeknek az új Ptk.
hatálybalépéssel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CLII. tv. 85. § (5)
bekezdéséhez fűzött indokolása is a Pp. 30/A. §-ának speciális illetékességi okként való
értelmezése mellett szól. Ennek célja az volt, hogy a nagyszámú deviza alapú
szerződéssel összefüggő perek arányosan oszoljanak el a bíróságok között. A
rendelkezés továbbá a fogyasztók érdekeit is szolgálja akként, hogy a fogyasztó
lakóhelyéhez közeli bíróság bírálja el a keresettel érintett igényt, megkönnyítve a
fogyasztó eljárásban való részvételét, jogérvényesítését. Mindezek alapján az ítélőtábla
indokolása szerint ez a jogszabályhely olyan speciális illetékességi ok, amely a
fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségi
tárgyában indított perekben a Pp. 29. vagy 30. §-ában szereplő általános illetékességi ok
alkalmazását kizárja. Úgy tudom egyébként, hogy a Kaposvári Törvényszék
tanácselnöki értekezlete pedig úgy foglalt állást, hogy a 30/A. § kizárólagos
illetékességet nem teremt, így a Pp. 31-36. §-ai szerinti vagylagos illetékességi okot is
választhatja a fél. Ezt azért mondom, az elején már jeleztem, hogy itt azért nincs
mindenhol egység, de úgy tudom, hogy sikerült Kaposváron ebben valamilyen
egyezségre jutni.
Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: csak jelzem, hogy a többi ítélőtábla gyakorlata a
Pécsi Ítélőtábla gyakorlatával egyező, tehát országos gyakorlatként ez várható.
Dr. Gelencsér Zoltán: a 2015. szeptemberi kollégiumvezetői értekezleten merült fel
sok egyéb mellett, hogy az újonnan indult perekben van-e lehetőség az eljárás, vagy a
per tárgyalásának felfüggesztésére, és ha igen, milyen jogszabály alapján. A fenti
tanácskozásról kiadott emlékeztető szerint - amely a Pécsi Törvényszéken az erre a
- 5 -
célra létrehozott ,,R" meghajtón elérhető - az újraindult perekben a DH1 törvény 16. §
(1) bekezdését és a DH2 törvény 38. § (1) és (2) bekezdését együttesen értelmezve
lehetséges az eljárás felfüggesztése annak ellenére, hogy a DH1 törvény 16. §-a hatályos
szövegének szó szerinti értelmezése esetén a DH2 törvény hatálybalépését követően
indult perekben nincs helye új felfüggesztésnek, a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig
a felfüggesztésre irányuló jogalkotó cél azonban ebben az esetben is fennáll. Nyilván a
Pp. 152-155. §-ait ebben az esetben nem lehet alkalmazni. Nem lehet megfelelően
értelmezni úgy, hogy a pénzügyi intézmény a DH2 törvény szerinti elszámolási
kötelezettségére, mint előkérdésre hivatkozik, mert e kötelezettség közvetlenül a
törvényen alapszik, még akkor is, ha speciális eljárás útján még vitatható. Az állított
jogalkotói szándékot az is alátámasztja, hogy a peres eljárások felfüggesztését nem
kizárólag a deviza alapú kölcsönszerződésekre vonatkozó tisztességtelenségi vélelem
megdöntése iránti perek alakulása, mint más polgári per tárgyát képező előzetes kérdés
elbírálása indokolta, hanem a pénzügyi intézmény önkéntes jogkövetésen alapuló
elszámolási kötelezettsége is. Tehát a DH1 törvény 16. § (1) bekezdését és a DH2
törvény 38. § (1) és (2) bekezdését együttesen értelmezve, a jogalkotói szándékot is
figyelembe véve a 2014. december 31. napját, valamint 2015. december 31. napját
követően indult ügyekben is lehetséges a peres eljárás felfüggesztése.
A másik sarkalatos kérdés a hiánypótlással kapcsolatos. A novemberi kollégiumvezetői
értekezleten Budapesten nagy vita folyt a hiánypótlással kapcsolatosan, hogy mi
történjék, milyen mélységben követeljük meg az ügyféltől az úgymond határozott
kereseti kérelmet. Ez főként az említett DH2 törvény 37. és a 37/A. §-ára vonatkozik. A
Fővárosi Ítélőtáblának a BDT.2016. évi 3452. számú határozata alapján felvetődött a
felfüggesztett eljárások folytatása után a különös szabályok és az általános szabályok
összeegyeztethetőségének problémája; a fenti döntés szerint az eljárás felfüggesztését
követően folytatódó devizahiteles perben szükségtelen hiánypótlási felhívás kiadása az
érvénytelenség jogkövetkezménye mikénti levonására nézve, ha az eljárás tárgya
kizárólag semmisnek tekintendő olyan szerződéses kikötés érvénytelensége, amelyre
figyelemmel a felek között a felülvizsgált elszámolás megtörtént. A bíróság az adott
szerződéses kikötés tisztességtelensége törvényi vélelmének megdöntése iránt indult
perben a keresetet jogerősen elutasította, ez pedig speciális közérdekű perben született,
és így erga omnes hatályú ítéletnek minősül, ezért ugyanezen szerződéses kikötés
érvénytelensége tárgyában az eseti döntés szerint bírói határozat ítélt ügyre tekintettel
már nem hozható. Az adott ügyben a peres eljárás felfüggesztésére a másodfokú
eljárásban került sor, és az eljárás folytatása iránti kérelemben a felperes keresetét úgy
tartotta fenn, miszerint kérte az eljárás felfüggesztését, és előzetes döntéshozatali eljárás
kezdeményezését. A pert megszüntette a másodfokú bíróság, és az elsőfokú bíróság
ítéletét hatályon kívül helyezte. Azzal indokolta a határozatot, hogy a vitatott szerződési
kikötések a DH1 törvény hatálya alá tartoznak, vélelem keletkezett az egyoldalú
szerződésmódosítás jogát szabályozó szerződéses kikötés tisztességtelensége mellett. A
vélelem megdöntését a pénzügyi intézmény a DH1 törvény 6. § (1) bekezdése szerinti
perben érhette csak el. Adott esetben a pénzintézet keresetét elutasította a bíróság, ezért
végérvényesen eldőlt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jogot szabályozó
szerződéses kikötés tisztességtelenség okán semmis, az érvénytelenség okai és
terjedelme a továbbiakban nem vitatható. Mivel pedig a DH2 törvény 39. §-a nem
alkalmazható, a per megszüntetése a Pp. 157. § a) pontja alapján és a Pp. 130. § (1)
bekezdés d) pontja alapján, tehát ítélt dologra hivatkozással történt.
Másik ítélőtábla, a Debreceni Ítélőtábla álláspontja ettől eltért, és azt mondta, hogy
értelmetlen és felesleges a felperest az érvénytelenségi jogkövetkezményeknek mikénti
levonása érdekében hiánypótlásra felhívni. Az is előre megjósolható, hogy a másodfokú
eljárásban, ahol a kereset nem változtatható meg, megállapítás helyett marasztalás
kérhető, a felperes olyan keresetet pedig nem tud előterjeszteni, mely eredményre
vezetne. Álláspontjuk szerint erősen kétséges, hogy a vélelem megdöntése iránt a
pénzintézet iránt indított perben hozott ítélet, ítélt dolgot eredményezne a konkrét
ügyben. Erga omnes hatállyal ugyanis csupán az dőlt el, hogy az érintett szerződéses
kikötés tisztességtelenség okán semmis, az érvénytelenség oka és terjedelme a
továbbiakban nem vitatható. A fogyasztó által indított konkrét perben mindez ítélt
dolgot nem eredményez, mindössze azt jelenti, hogy a pénzintézet sikeresen nem
hivatkozhat arra, hogy a támadott szerződési feltételek tisztességesek volnának. A
konkrét perben ezen álláspont szerint tehát ítélet hozandó, ahogy már létezik egy EBHban
is leírt kúriai ítélet ilyen ügyben. Azt mondja, hogy az elszámolás eredményeinek
vitathatatlansága ugyanis nem eljárási, hanem anyagi jogi szabály, és emiatt ítéletet kell
hozni. Ennek kifejtését pedig a DH2 törvény 36. § (1) bekezdés tartalmazza, mely
kötelezővé teszi a bíróság számára, hogy a felek fizetési kötelezettségét a felülvizsgált
elszámolás adatainak alapulvételével, a törvényben meghatározott elszámolási
szabályok alkalmazásával állapítsa meg. A DH2 törvény azt a kötelezettséget rója a
félre, hogy kizárólag megállapítást nem kérhet, számszakilag ellenőrizhető levezetést
kell előterjesztenie. Ha ez a levezetés a későbbiekben tévesnek bizonyul, ennek
következményét az ítéletben kell a bíróságnak levonni.
Innen már el is érkeztünk ahhoz, hogy mit követeljünk meg határozott kereseti
kérelemként, amikor a DH törvény 37. §-át alkalmazzuk. Utalok arra, amit már az előbb
elmondtam, arra, hogy álláspontom szerint a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján
kell elutasítani idézés kibocsátás nélkül a keresetlevelet, mikor a felperes a
jogkövetkezményt nem a DH2 törvény 37. §-a alapján jelöli meg. Persze ez a újonnan
indult ügyekre vonatkozik, hiszen a felfüggesztés után folytatódó perekre a 39. és 40. §-
ok vonatkoznak.
Természetesen nem lehet eltekinteni attól, hogy a keresetlevél nélkülözhetetlen tartalma
a szerződéses jogviszony kezdetétől a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakra
történő elszámolás, azaz részletes, számszakilag is ellenőrizhető tételes levezetés. Mit
kell ennek tartalmaznia? A szerződéses esedékes törlesztő részleteket, a felperes által
teljesített részleteket és az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával esedékes
- 7 -
törlesztő részleteket a közöttük lévő különbözet feltüntetésével, annak végösszegként
történő megjelölését, hogy mennyi a felperesnek a pénzügyi intézmény irányában
fennálló tartozása vagy esetleg túlfizetése. A Pécsi Törvényszék gyakorlata az, hogy ha
már az ügyfél valamilyen elszámolást csatol, legyen első látásra sem feltétlenül olyan,
amelyre érdemi ítélet alapítható, akkor az már megfelel a határozott kereseti kérelem
követelményeinek és a DH2 törvény 37. §-ának. Persze, aki már belemerült a
tárgyalásokba a DH törvények alapján, az tapasztalhatja, hogy az alperesek logikusan
minden esetben azt mondják, hogy ez nem felel meg a DH2 törvény 37. §-ának, és ha
feltesszük a kérdést a felperes jogi képviselőjének, hogy ha már van egy egyoldalas
levezetés, akkor miből indult ki, és az előbb felsoroltak alapján beírt kamatot hogyan
számolta ki, hiszen először ügyleti kamatot jelöl meg, aztán jegybanki alapkamatot, a
kettő elkezd összekeveredni, és akkor általában a képviselő azt mondja, hogy ezt nem ő
számolta ki, hanem egy általa felkért szakember, de nem is jó, mert van egy másik
képlet valahonnan, és kér határidőt, hogy azt a képletet majd szolgáltassa a bíróságnak,
és szépen elkezd az ügy egy masszává összeállni, ezt próbáljuk formálni, egyhamar nem
biztos, hogy a végére fogunk járni az elszámolással kapcsolatos vitáknak.
A járásbírósági gyakorlatban fordul elő, hogy a viszontkereset, vagy éppen kifogás
formájában hivatkoznak a szerződés tisztességtelenségére és a jogkövetkezményekre.
Viszontkereset esetében természetesen ugyanazt kell alkalmazni, mint a kereset
esetében, tehát számszakilag levezetett viszontkereseti kérelmet kell benyújtani.
Nyilván a járásbíróság ebben az esetben a viszontkeresetről végzéssel határoz, hiszen itt
hatásköri problémák merülnek fel. Ha pedig kifogás keretében hivatkozik a
járásbíróságon az alperes a szerződés valamely tisztességtelennek tartott rendelkezése
jogkövetkezményére, akkor nem szükséges a számszerűsített és marasztalásra irányuló
határozott kérelem.
Felhívom a figyelmet egyébként a Pp.146/A. §-ára, tehát a kötelező jogi képviselet
esetében az általános szabályoktól eltérően a felperes a keresetét az alperesi érdemi
ellenkérelem előadását követően 30 napon belül változtathatja meg, persze figyelni kell
a (1) és (4) bekezdésben foglalt kivételekre is. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a
keresetváltoztatás esetleges elutasítására külön végzést kell hozni, amely nem
fellebbezhető. Nálunk is előfordult már, hogy kicsúszott a felperes a keresetmódosítási
határidőből, a Pécsi Törvényszéken tapasztaljuk, hogy van, aki a jelenleg folyamatban
levő 200 fölötti törvényszéki elsőfokú devizahiteles perből 110-ben jogi képviselő, tehát
nem látja már át az ügyeit nagy valószínűséggel.
Ugyancsak 2015. márciusban a kollégiumvezetői értekezleten felmerült az a
valószínűleg valamennyi törvényszéket érintő, a jogi képviselők által kitalált kereseti
kérelem, hogy a kölcsönszerződést biztosító zálogszerződésnek a Ptk. 239/A. §-a
szerinti érvénytelensége megállapítását kéri. Ez történhet úgy a tapasztalatunk szerint,
hogy egyrészt a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségére hivatkoznak, másrészt pedig
csak egyes kölcsönszerződési feltételek érvénytelenségére.
Úgy foglalt állást az értekezlet, hogy ha a zálogkötelezett keresetét, függetlenül attól,
hogy ő egyben a kölcsönszerződés adósa is vagy más személy, tartalma szerint úgy kell
tekinteni, hogy az a kölcsönszerződés érvényességének vitatására is kiterjed. Ugyanis a
járulékos zálogszerződés érvényessége nélkül nem állapítható meg, hogy a bíróság az
alapjogviszonyt jelentő kölcsönszerződés érvénytelensége kérdésében is állást ne
foglalna az ítélet rendelkező részében. Ha tehát a felperes a kölcsönszerződés
érvénytelenségét jelöli meg keresete jogalapjaként, a per szükségképpen a DH2 törvény
hatálya alá tartozik, a 37. § (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés
érvénytelenségének megállapítása csak az érvénytelenségi jogkövetkezmények
alkalmazásra is kiterjedően kérhető. E speciális törvényi szabályozásra tekintettel a
kölcsönszerződésben szerződő félként nem szereplő dologi kötelezett felperesnek is
kiterjed a perbeli legitimációja arra, hogy a kölcsönszerződés felei egymás közötti
viszonyában kérje az érvénytelenség jogkövetkezményei levonását. Így a
kölcsönszerződésben szereplő feleknek is perben kell állniuk. Ha a felperes a dologi
kötelezett, akkor őt a bíróságnak nem csak a DH2 törvény 37. §-a szerinti marasztalási
kereset előterjesztésére kell felhívnia, hanem arra is, gondoskodjon a személyes
kötelezett perben állásáról. Elvileg nem kizárt a személyes kötelezett önkéntes perbe
lépése sem, de életszerűbb, hogy őt a felperesnek kell alperesként perbe vonnia a
zálogjogosult mellett.
Saját gyakorlati tapasztalataink alapján számos esetben a választottbírósági kikötés
tisztességtelenségének megállapítását kérik. Felmerül a kérdés, hogy ha kizárólag ez a
per tárgya, és más kereseti kérelem nincs, akkor ítélettel dönt-e a bíróság az ügyben
vagy sem. Tudomásom szerint a Pécsi Ítélőtábla álláspontja az, hogy mindenképpen
ítélettel kell határozni e körben, ha viszont eljárási kifogás körében említi az ügyfél,
akkor nem érdemben dönt a bíróság, hanem az ítélet indokolásában fejti ki ezzel
kapcsolatos jogi álláspontját, és a rendelkező részt nem érinti ez a kérelem.
Természetesen, hogy ha a per során véletlenül igazolódik, hogy tisztességes volt ez a
választottbírósági kikötés, akkor logikusan a pert megszüntetjük.
Szintén felvetődik, és egyre gyakoribb, amikor a felperes azt állítja, hogy nem tartozik a
DH1 törvény hatálya alá a szerződés, mert az adott szerződési feltételeket egyedileg
megtárgyalták. Az egyedi ügyekben kell állást foglalni, hogy a DH2 törvények hatálya
alá tartozik-e a szerződés vagy sem. Nem elvetendő álláspont azonban, legalábbis itt
Pécsett ahhoz igazodunk, hogy ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval elszámolt, és a
fogyasztó nem vitatta az elszámolás kapcsán, hogy a DH törvények hatálya alá tartozik,
akkor nincs min vitatkozni, akkor a DH törvények hatálya alá tartoznak.
Köszönöm a figyelmet!
- 9 -
Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: tisztázni szeretném a Fővárosi Ítélőtábla, illetve a
Debreceni Ítélőtábla álláspontja közötti különbséget, nehogy az maradjon meg a
fejekben, hogy ítéletet kell hozni. Nem ez volt többségi álláspont. Ha valakinek aggálya
van az ítélt dolog tekintetében, hivatkozhat a Pp.130. §-ának - általa megfelelőbbnek
gondolt - másik pontjára is. Kizárólag - a perek nagy számára is tekintettel - arról van
szó, hogy ne kényszerítsük a feleket sem olyan perbe, amely eleve kilátástalan a
számukra,, és a bíróságra se háruljon megoldhatatlan feladat. E szempontokra is
tekintettel a Kúria is elfogadta ezt a megoldást.
Dr. Kovács Ildikó: az lenne a kérdésem, hogy az előadás során említett EBH mit
tartalmaz. Észrevételezném, hogy olyan iránymutatást nem lehet adni az elsőfokú
bíróságoknak, hogy mindenki válasszon, mivel ért egyet. Vagy jogilag megoldható az
ügy, vagy pedig jogszabály-módosítást kell kezdeményezni.
Dr. Gelencsér Zoltán: az említett EBH-ban a Kúria az erga omnes hatálynak a per
megszüntetésre okot adó következményt nem tulajdonított, ezzel szemben a felperes
keresetének érdemi elutasítása mellett foglalt állást. Nem devizás ügyben hozott döntés
volt, 2012-es (P.14.), más jellegű ügy volt, a Debreceni Ítélőtábla hivatkozott erre a
döntésre.
A jogszabályok, amelyekre itt támaszkodhatunk, nem adnak mindenben teljes körűen
eligazítást. Attól félek, hogy 2019 márciusában vagy áprilisában is ugyanitt fogunk ülni,
ezekkel az ügyekkel fogunk vesződni, az újonnan indult perek, és a felfüggesztésből
úgymond kijövő ügyek meg fognak fullasztani első fokon.
Dr. Baranyabán Judit: tapasztalnunk kell, hogy a jogértelmezési vitákban mögöttes
szempontként felmerül a praktikum, hogy valamilyen módon a mennyiségi problémát
is kezelni tudjuk. Az állásfoglalások a nehezen alkalmazható jogszabályok tengerén át
valamiféle gyakorlati megoldást próbálnak nyújtani, ezek azonban sokszor vitathatóak.
Dr. Gelencsér Zoltán: További kérdés, novemberben felmerült a kollégiumvezetői
tanácskozáson a DH2 törvény 37/A. § problémája, amely azt mondja, hogy az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét a
bíróság a 38. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével,
az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával állapítja meg.
Felmerült a novemberi értekezleten, hogy ki alkalmazza, vagy ki határozza meg az
elszámolási szabályokat, a bíróság vagy a felperes. Ahol nagy tömegű per van, a
törvényben meghatározott elszámolással próbálják rákényszeríteni a felpereseket arra,
hogy ilyen elszámolást nyújtsanak be, a felperesek meg azt mondják, hogy teljesen
mindegy, milyen elszámolást nyújtunk be, ha ez a jogszabályhely azt mondja, hogy a
bíróság állapítja meg az elszámolási szabályok alkalmazásával az elszámolás adatai
alapján a végösszeget, nekik nem kötelességük ezt megtenni. Az egyik álláspont szerint
követeljük meg az elszámolás levezetését ugyanolyan tételesen, ahogy a bank elszámolt
a felperessel, mert ha nem, akkor Pp. 130.§ vagy éppen a DH2 törvény 39.§. Csak ugye
ez a bírósághoz fordulás jogával is valamilyen módon szembe megy. Nagyon nehéz az
úgymond típus perekre alkotott szabályokat alkalmazni, mely perekről kiderült, hogy
tulajdonképpen nem is típusperek. Többet nem is szeretnék mondani, átadnám a szót a
következő előadónak.
Dr. Baranyabán Judit: az én témám és a soron következő előadás tárgya az
érvénytelenség jogkövetkezményei az elszámolás után.
A helyzetünk valóban nehéz, de sok kérdésben segítségünkre lehetnek az évek során
szerzett tapasztalatok, PK vélemények, jogegységi állásfoglalások, a kollégiumvezetők
értekezletéről kiadott összefoglalók. Ami a deviza alapú kölcsönszerződések
érvénytelenségét illeti, sok érvénytelenségi jogcímet, amivel a nehéz helyzetbe jutott
adósok próbálkoztak, a jelenlegi tudásunk alapján már ki tudunk ,,lőni". Tudjuk, hogy
önmagában amiatt, hogy ezek a kölcsönszerződések deviza alapúak, nem ütköznek
jogszabályba, nem ütköznek jó erkölcsbe, általában nem színleltek, nem uzsorásak. Azt
is tudjuk már, hogy a Hpt. 47. § (2) bekezdésére történő hivatkozással sem tudnak az
adósok célt érni, mert előfordulhat, hogy ugyan nem volt meg az együttesen eljáró
szervezeti képviselők együttes ügyleti képviseletre adott meghatalmazása, azonban
utólagosan jóvá lehetett hagyni az álképviselő által kötött megállapodást, mely ebben az
esetben éppen úgy érvényes, mint ha eredetileg is az arra jogosult kötötte volna meg.
Most ezekről nem beszélnék. Egy kicsit beszélnék általában a jogkövetkezményekről, és
aztán meg arról, hogy mik azok az esetek, amelyek a gyakorlatban nekünk még sok
munkát fognak adni.
Az érvénytelenségi jogkövetkezményeket illetően bizonyosan észrevettétek, hogy az
évek során az eredeti állapot helyreállítása szép csendesen kiment a divatból. Ez a fajta
jogkövetkezmény mostanában háttérbe szorul. Miért van ez? Ennek a dogmatikai alapja
a jelenleg követendő álláspont szerint az, hogy a jogviszonyok, amelyekkel mi a
mkdevizaperekben dolgozunk, olyan típusú kötelmek, amelyekben fogalmilag nem
lehet eredeti állapotot helyreállítani, mert ezekben a használati jelleg a domináns. Az
adós megkapta a pénzt, az a tulajdonába ment át, ez azonban csak egy technikai dolog, a
kölcsönt vissza kell adnia; tehát ő használja a hitelező pénzét, a hitelező pedig cserébe
kamatot, hiteldíjat kér és kockázatot vállal, hogy visszakapja-e a kölcsön összegét, vagy
sem. Tudom, hogy ezen sokat lehet vitatkozni, de jelenleg ez a többségi álláspont, és
ezért van az, hogy maga a DH2 törvény sem fogalmazza meg lehetséges
jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítását olyanként, amit az adósok
kérhetnek.
De akkor milyen jogkövetkezmények alkalmazhatóak? Mivel kiesik az eredeti állapot
- 11 -
helyreállítása, az elsődleges érvénytelenségi jogkövetkezmény, amit most a zászlónkra
kell tűznünk - az 1/2010. PK vélemény is ezt mondja - az, hogy ha lehet, érvényessé
kell nyilvánítani a megállapodásokat. Szemben a Ptk. 237. § (2) bekezdésének
közvetlen értelmezésével, a hatályossá nyilvánítás csak másodlagos lehetőség, akkor
kerülhet szóba a hatályossá nyilvánítás, ha az érvényessé nyilvánítás lehetetlen.
Amennyiben lehetséges, érvényessé nyilvánítjuk az érvénytelen szerződést,
kiküszöböljük az érvénytelenségi okokat, ,,meggyógyítjuk" ezeket a szerződéseket, és
ebben az esetben a szerződést úgy kell tekintenünk, mint ha már kezdetektől a bíróság
által orvosolt tartalommal jött volna létre.
Persze az érvénytelenség kiküszöbölése alapesetben nem találkozik az adósok
érdekeivel. Miért nem? Mert ha a szerződés érvényessé válik, a járulékos biztosítéki
megállapodások, amelyek érvényességének megdöntése ma az adósok elsődleges
érdeke, nem fognak megdőlni, érvényes szerződésünk lesz, és ezeknek az érvényes
szerződéseknek természetesen érvényesek maradnak a biztosítékai is, bennmarad az
ingatlan-nyilvántartásban a zálogjog, a kezesek érvényesen kötelemben maradnak, a
törzskönyv marad a hitelezőnél és így tovább.
Az érvényessé nyilvánítással szemben hatályossá nyilvánítás esetén nem lesz semmi
orvosolva, az érvénytelenségi okot nem lehet kiküszöbölni, itt már csak a
kegyelemdöfést adjuk meg, vége a történetnek, ,,csak" az elszámolást kell elvégezni. A
kérdés, hogy hogyan számolunk el.
Ha hatályossá nyilvánítunk, az elszámoláshoz akkor is meg kell néznünk a szolgáltatást,
az ellenszolgáltatást, és azt, hogy a szolgáltatást, amit az egyik fél teljesített a mi
hatályossá nyilvánításunkat megelőzően, megfelelő, egyenértékű ellenszolgáltatás
kísérte-e. Ezekben a perekben, amelyekkel most az időnket töltjük, általában nem így
van, mert a hitelező jellemzően előreteljesítésben van. Meg kell tehát állapítanunk, hogy
mi az az egyenértékű ellenszolgáltatás, ami megfelel a hitelező szolgáltatásának, és
amelynek nem teljesített részével az adós tartozni fog, illetve egy esetleges túlteljesítés
esetén a hitelező fog tartozni, a mi ítéletünk alapján. Itt következik az a nagy kérdés,
hogy az érvénytelen szerződés tartalma mennyiben fog minket orientálni, amikor a
szolgáltatás és az egyenértékű ellenszolgáltatás mibenlétére keressük a választ.
Az irányadó joggyakorlati állásfoglalások megpróbálják ezt a kérdést sínre tenni, de
biztosan sokan fogjátok úgy érezni, hogy dogmatikai tisztaság szempontjából
megkérdőjelezhető a válasz. Mert ugyanis ha érvényessé tudtuk nyilvánítani a
szerződést, kiküszöböltük az érvénytelenségi okot, akkor senki nem fog azon
meglepődni, hogy az a tartalma a szerződésnek, amely eredetileg sem volt az
érvénytelenségi okkal érintett, változatlanul fennmarad. És itt a nagy kérdés, hogy
hatályossá nyilvánítás esetén mennyiben köt bennünket az a tartalom, amely egy soha
érvényessé nem váló szerződés tartalma? Hogy jobban megértsétek, hogy miről
beszélek: a deviza-forint kérdésről beszélek, mert kérdés, hogy mi volt a szolgáltatás,
amit az érvénytelen szerződés alapján kapott az adós. Devizában kifejezett értéket
kapott, vagy forintot kapott? Ha érvényessé nyilvánítjuk a szerződést, akkor ő
devizában marad adós, kivéve, ha az árfolyamkockázat kizárólagos adósra hárításával
volt összefüggésben az érvénytelenségi ok. Viszont az iránymutatások szerint, ha
hatályossá nyilvánítunk, akkor is. Miért? Mert ebben a gondolatmenetben hatályossá
nyilvánítás esetén azt, hogy mi volt a szolgáltatás, és mi volt annak az egyenértékű
ellenszolgáltatása, szubjektív szempontból vizsgáljuk, és azt mondjuk, hogy az volt,
amit a szerződő felek a maguk számára az amúgy érvénytelen szerződés megkötésekor
annak tekintettek. Ergo, amennyiben lehetséges, mégis visszanyúlunk a szerződéses
tartalom egy részéhez, kivéve persze, ha az érvénytelenséget éppen az ezzel a
tartalommal kapcsolatos akarathiba okozta. Érezhetjük, hogy a hatályossá nyilvánítás
ebben a megközelítésben már-már az érvényessé nyilvánításhoz fog hasonulni, a
legfontosabb különbség, hogy mivel nincs szerződéses alap, a hatályossá nyilvánításkor
nem lehetnek abból eredő, a jövőre szóló joghatások sem.
A jelenlegi ismereteink szerint azonban hatályossá nyilvánítással jellemzően nem, vagy
csak egyedi esetekben fogunk találkozni. Miért van az, hogy azokban a perekben, ahol
alaposnak fogjuk találni az érvénytelenségi hivatkozásokat, alapvetően érvényessé
nyilvánítással kell dolgoznunk? Jelenlegi ismereteink szerint, és ezt hangsúlyozni kell,
mert a gyakorlat képlékenysége miatt azok az anyagok, állásfoglalások, amik
megszülettek, esetleg rövid időtávon is felülíródhatnak, tehát a jelenlegi tudásunk és a
jelenlegi ismereteink szerint azok az adósok nyerhetnek, akiknek annak idején
elfelejtették eléjük tenni a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ebben az esetben a 2/2014.
Polgári jogegységi határozat alapján a helyzet az, hogy az a szerződési feltétel, amely
szerint az árfolyamkockázatot kizárólag az adós viseli, nem volt világos és nem volt
érthető. Ennél a pontnál felvetődhet bennetek, hogy itt alapvetően tévedésről,
megtévesztésről lehet szó, akarathibás történet ez valójában; de a mai aktuális
jogértelmezésben ezt is tisztességtelenségként kell megfognunk és megfogalmaznunk.
Tehát, ha az a kikötés, hogy az adós maga viseli korlátozás nélkül az
árfolyamkockázatot, nem világos, nem érthető, például mert ellentétes tartalmú
tájékoztatást kapott a pénzintézettől, függetlenül attól, hogy aláírta a kockázatfeltáró
nyilatkozatot, és ezt még bizonyítani is tudja, vagy egyáltalán nem volt kockázatfeltárás,
akkor van az, hogy ez a kikötés érvénytelen.
Nagyon sokszor egyébként nem is konkrétan megfogalmazott kikötésről van szó, és
ezért vannak nehéz helyzetben azok az adósok, akiket felhív a törvényszék, hogy
jelöljék meg, melyik kikötés folytán tartozik a per hatáskör szempontjából a Pp. 23.§ (1)
bekezdésének k) pontja alá és ezáltal a törvényszék hatáskörébe, mert a szerződésben ez
csak úgy van benne, hogy az adós a devizában kifejezett és abból forintra aktuálisan
átszámolt törlesztőrészleteket köteles majd teljesíteni.
Ha az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat viseléséről és ez a
szerződési feltétel kiesik, akkor ma ezt úgy kell tekintenünk, hogy olyan lényeges, a
főszolgáltatást érintő szerződési feltételről van szó, ami miatt az egész szerződés
- 13 -
megdől. Hogy nem világos és nem érthető, ez egyébként nem csak a tisztességtelenség
okát, hanem alapvetően a tisztességtelenség vizsgálatának a lehetőségét is jelenti, mert
ha világos és érthető lenne, akkor tisztességtelenség szempontjából eleve vizsgálni sem
tudnánk, minthogy a főszolgáltatásra és ellenszolgáltatásra vonatkozó feltétel esetében a
tisztességtelenség vizsgálata fő szabály szerint kizárt.
Tehát ott tartottunk, hogy az adósnak szerencséje volt, és őt nem világosították fel,
idézőjelben mondom persze, akkor hivatkozhat arra, hogy ő nem is tudott erről a
kockázatról. Ebben az esetben érvényessé nyilvánítjuk a szerződést, mert az
érvénytelenségi ok kiküszöbölhető az által, hogy az adóst egy soha nem emelkedő
deviza árfolyamon tekintjük adósnak, tehát a törlesztési kötelezettségeinek a
szerződéskötéskori árfolyamon kell eleget tennie.
Dr. Kovács Ildikó: ugyanaz az eredménye, mintha forintot vennénk.
Dr. Baranyabán Judit: nem teljesen, rögtön kitérek rá, hogy miért. Ezt azonban
okosan tovább gondolták, és most jön a következő lépcső, hogy valóban, ha ez így van,
hogy az adós tulajdonképpen soha nem emelkedő árfolyamú devizát vett fel, akkor ő
forintot vett fel. Ebben az esetben tehát a gyakorlat forintosítja az adósságot,
ténylegesen a folyósított forintban fog eladósodni az adósunk. Megkérdezhetnénk, hogy
mi a helyzet azzal az átmenetinek bizonyult időszakkal, amikor az árfolyam az adós
számára kedvezően változott (és aminek az elméleti lehetősége természetesen benne
volt a konstrukcióban), mivel egy soha nem emelkedő deviza csökkenhet, a forintösszeg
pedig marad, de a szerződés egyensúlyát nyilvánvalóan felborítaná, ha az adós az
előnyöket élvezhetné és csak a hátrányok alól mentesülne. Így marad a folyósított
forintösszeg.
Dr. Szabó Dénes: ebben az esetben feltételezzük azt is, hogy az adós soha nem is volt
informált, nem hallott még arról, hogy árfolyamok léteznek és azok változhatnak is.
Dr. Baranyabán Judit: mérlegelés kérdése lesz, hogy mennyire volt az adós, mint
átlagos fogyasztó számára a szerződés ezen tartalma érthető és világos, ezt
természetesen te fogod magad elbírálni. Első körben a pénzintézet bizonyít, tehát elő
kell vennie a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ha ilyen nem volt, más eszközökkel is
bizonyíthatja, hogy ettől függetlenül is a kockázatot feltárta, és az adós tudhatta, hogy
mit vállal. A kockázatfeltáró nyilatkozat ellenében az adós bizonyíthatja, hogy az abban
foglaltakat lerontó vagy átértelmező tájékoztatást kapott.
Ha a mérlegelés eredményeként megállapítható, hogy nem volt világos és nem volt
érthető az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétel, akkor ez az adós forintban
lesz adós.
Arra a kérdésre, hogy miért lehet nagy különbség abban, hogy valaki soha nem
emelkedő árfolyamú devizában adós, vagy pedig forintban adós, a válasz a forintosítási
törvényben keresendő. Ez a DH3 törvény, a 2014. évi LXXVII. törvény, amely szerint a
DH törvények hatály alá tartozó, deviza alapon még fennálló tartozásokat forintosítani
kell 2015. február 1-jei fordulónappal, a forintosítási törvény által meghatározott
árfolyamon, ami 309,- forint eurónál, és 256,50 forint a svájci franknál. Ezzel az az
adós, akinek devizában még áll fenn tartozása, nem jut messzire. Az ilyen adós csak
akkor tud a kívánt jogérvényesítéshez hozzájutni, ha olyan jogkövetkezményeket tud
kicsikarni, olyan jogkövetkezmények alapjául szolgáló körülményeket tud igazolni,
melyek mellett mód van arra, hogy az érvénytelenségi ok kiküszöböléseként a
forintosítás megtörténhessen. Ha ő forintban adós, akkor gyakorlatilag számára marad
az az árfolyam, amelyen ő a kölcsönt annak idején felvette. Ha devizában maradt adós,
akkor az esedékességek, illetve a részteljesítések idején érvényes devizaárfolyamon
számolunk el a forintosításig. A végén, ha még maradt adósság, az mindenképpen a
forintosítási törvény hatály alá esik. Ebben az esetben meg kell nézni, hogy a DH3
törvény 12.§-ban írtak szerint az adós esetlegesen beletartozott-e a négy kivételes
esetkör egyikébe és e lehetőségével élve kérte-e a forintosítás mellőzését.
Nem tudom, hogy ez mennyire lesz gyakorlati, de sok anyag foglalkozik vele,
előfordulhat olyan eset is, hogy az adós tudhatta, hogy van árfolyamkockázat, azt ő
viseli is, de arról győzték meg, hogy ez a kockázat korlátos. Ha az volna megállapítható,
hogy igen, az adósnak mondta az ügyintéző, hogy nyugodtan tessék csak felvenni
devizaalapon a kölcsönt, mert mondjuk 10 % az a sáv, amelyben az árfolyam mozoghat,
akkor áll elő, hogy a szerződése érvénytelen, mert nem világos és nem érthető, ekként
tisztességtelen a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázat korlátlan viselésére
vonatkozó szerződési feltétele, ennek folytán megdől a teljes kölcsönszerződés, amit
azonban érvényessé nyilvánítunk. Az érvényessé nyilvánítás során csak annyit
változtatunk, amennyivel az érvénytelenség kiküszöbölhető, devizában marad a
tartozás, mert az adósnak volt ismerete, ha csak részleges is az árfolyamkockázatról. Az
árfolyamkockázat ebben az esetében úgy fog alakulni, hogy az adós (a forintosításig) a
mindenkori árfolyamon volt és lesz köteles teljesíteni, azonban maximum azon a
plafonon, amilyen tartalommal őt a kockázatviselése körében tájékoztatták.
Dr. Gelencsér Zoltán: első fokon a gyakorlatban találkozunk ilyen esetekkel. Több
ízben jöttek el a kereskedőktől azok az alkalmazottak, akik vagy emlékeztek vagy nem
5-6-8 év távlatából, de általában 2 és 10 % közötti számokat mondanak, hogy erről
tájékoztatták az adóst, vagy azt vallják, az adósra épp nem emlékeznek, de mindenkinek
ezt mondták. A felperes erre rendszerint bólogat, hogy igen, neki is ezt mondták.
Dr. Baranyabán Judit: mérlegelnünk kell, mint általában, hogy a tanúvallomásokat
mennyire fogadjuk el. Ha a bíró a mérlegelése eredményeként megállapítja, hogy az
adóst ilyen tartalommal tájékoztatták a kockázatviselési kötelezettségéről, akkor bizony
- 15 -
előtérbe kerül, hogy az említett logikai láncon keresztül, hogy az árfolyamkockázat
viselésére vonatkozó feltétel érvénytelen, így a teljes szerződés is érvénytelen,
érvényessé kell nyilvánítanunk azzal, hogy az ő tartozása devizában nyilvántartott
összeg, amit az MNB által közzétett, de legfeljebb a kapott tájékoztatás szerinti mérték
felső határának megfelelő középárfolyamon átszámított forint összegben kell teljesíteni.
Fontos még, hogy a kockázatot nem a konkrét fogyasztónak kell megértenie, hanem az
általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak, és
bizony felmerül, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen körültekintő és figyelmes
fogyasztónak rá kellett volna kérdeznie, hogy mi alapján tetszik ezt mondani, amikor
más van leírva.
Arra szeretném viszont felhívni a figyelmeteket, hogy ezeket az adósokat, amennyiben a
szerződésük 2015. február 1-ig nem szűnt meg, vagy a szerződést felmondták a
forintosítási törvény hatályba lépését, 2014. december 7. napját megelőzően, és ezen a
napon még volt fennálló tartozás, a forintosítási törvény a 15/A.§ értelmében utoléri,
tehát a forintosítási törvény által meghatározott árfolyamnak és - még fennálló
szerződés esetén - a forintosítási törvény által meghatározott szerződési tartalomnak
érvényesülnie kell.
A forintosítási törvény nem visszamenőleges hatályú. A forintosításig irányadó lesz az
érvényessé nyilvánítás szerinti szerződéses tartalom, ha azonban a forintosítási törvény
hatályba lépésekor 2014. december 7. napján van fennálló tartozása, az fog főszabály
szerint 2015. február 1. napjával 256,5 HUF/CHF, illetve 309 HUF/€ árfolyamon
fordulni, de az időközben eltelt teljesítési időszakra az érvényessé nyilvánítás szerinti,
korlátozott kockázatú árfolyammal kell majd elszámolni.
Említettem már, hogy az érvényessé nyilvánításkor annyiban nyúlunk bele a szerződés
tartalmába, amennyiben az az érvénytelenségi ok kiküszöböléséhez szükséges. Ez a fő
szabály, de rögtön következik a kivétel is, mert amennyiben ennél fogva az
értékegyensúly, az értékarányosság megborulna ezekben a szerződésekben, akkor még
egy kicsit hozzá kell szabnunk a szerződés új, érvényessé nyilvánított tartalmát az
eredeti értékarányossághoz.
Mit értek ezen? Ez azt jelenti, hogy ha forintban lesz adós az adós, tehát ő semmit nem
tudhatott az árfolyamkockázat viseléséről, és ezért a tartozása eredendően forintosodik,
a forinttartozása után nem fizethet devizához szabott, a devizára irányadó kamatot.
Ebben az esetben a kamatot hozzá kell igazítani az új kirovó pénznemhez, tehát
forintkamatot kell majd fizetnie, amit a következőképpen állítunk elő: akkor van
szerencsénk, ha a szerződésben volt referencia kamatláb, és ahhoz volt hozzárendelve
egy kamatfelár. Ha ez így volt, csak azt kell megtudnunk, hogy a szerződéskötéskor a 3
havi BUBOR, a budapesti bankközi kamatláb, milyen értéken állt. Ha ezt megtudtuk, a
3 havi BUBOR-hoz már csak hozzá kell adnunk a kamatfelárat. Ellenben, ha nem volt
kimutatva a szerződésben kamatfelár, akkor nekünk kell csinálnunk. Ehhez nemcsak azt
kell megnéznünk, mennyi volt a 3 havi BUBOR, hanem azt is, hogy a 3 havi LIBOR, a
3 hónapos londoni bankközi kamatláb milyen értéken állt a szerződéskötéskor, ezt
vonjuk ki a szerződés szerinti induló ügyleti kamatból, eredményként meg lesz a
kamatfelárunk, és ezt a kamatfelárat ezután már csak hozzá kell adnunk a BUBOR-hoz.
Na ugye, milyen egyszerű. Innentől az új érvényes tartalom már ott áll szépen előttünk,
az ítélet rendelkező részébe kell foglalnunk természetesen. Nem csak ahhoz kell
meghatároznunk a szerződés új tartalmát, hogy aztán ezzel a tartalommal
nyilváníthassuk érvényessé, hanem az elszámoláshoz is.
A hatályossá nyilvánításnál nem fogunk semmiféle új szerződési tartalmat előállítani.
Az elszámolás miatt azonban el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen tartalommal
számolunk el, és hasonló eljárás elé nézünk, ha esetleg forintban fejeződne ki a
ténylegesen nyújtott szolgáltatás, amihez keressük az egyenértékű ellenszolgáltatást.
Hogyan kell elszámolni? Nem nagyon biztató a kép. Bíró ezt nem képes végigcsinálni,
majd a szoftverek az alperesi pénzintézetnél, vagy az a szakértő, akit a felperes
kirendelni indítványoz. Nem várható el, hogy egy bíró hosszú éjszakákat a
kamatperiódusok számolgatásával töltsön. Az elszámolás szabályai szerint, ha az adós
többet teljesített, mert ugye ő még az eredeti érvénytelen tartalom szerint igyekezett és
teljesített, csekély kivételtől eltekintve, akkor ő feltételezhetően legalábbis egy ideig
túlfizetésben volt. A túlfizetés összegét mindenkor előtörlesztésnek kell tekinteni a DH2
törvény szabályai szerint, és a DH2 törvény elszámolási szabályai szerint a mindenkori
aktuális előtörlesztés a tőketartozást csökkenti. Nem tudom, hogy az első fokon ítélkező
kollégák hogyan birkóznak ezzel a problémáival. Magam az alperest próbálnám rávenni
az új paraméterekkel történő elszámolásra, ha ezt megcsinálta és a felperes nem fogadja
el, akkor a felperes nyilatkozzon, hogy konkrétan hol látja abban a problémát. Végső
esetben szakértőt lehet kirendelni ebben a kérdésben.
Az elszámolás általános és különös módszertanáról az MNB alkotott rendeleteket, ezek
a 42/2014. (XI.7.) és az 54/2014. (XII.10.) MNB rendelet, ide tartozik még az 55/2014.
(XII.10.) MNB rendelet. Ezekről annyit kell tudnunk, hogy léteznek, úgy hívjuk fel a
(pénzintézet) felet, úgy rendeljük ki a szakértőt, hogy erre figyelemmel számoljon el.
Csak kifejezett matematikai érdeklődéssel rendelkezőknek érdemes ezekben a
rendeletekben elmélyedni.
Figyelembe kell venni, hogy az újabb elszámolás küszöbére jutott felek már egyszer
elszámoltak, volt már egy nullás körük az árfolyamrés és az egyoldalú
szerződésmódosítások érvénytelensége miatt. Az elszámolási iratok kellenek, anélkül
nem pereskedünk. Ez az elszámolás szentírás annyiban, hogy az ott figyelembe vett
adatokból kell kiindulni, csak a perbeli érvénytelenség kiküszöböléséből eredő
változtatások lehetségesek. Így például amilyen részteljesítéseket ott figyelembe vettek,
azok voltak a részteljesítések, innentől az adós már nem jelentkezhet, hogy közben volt
- 17 -
itt-ott még egy kis teljesítése, és azt is kéri elszámolni.
Az újabb elszámolás alapjául szolgáló érvénytelenségi ok természetesen túllép az
eredeti elszámolás indokát adó érvénytelenségi okon. Itt az adós számára többletpénz
van kilátásban, viszont azt fontos tudnunk, hogy a pénzintézet már elszámolt az
árfolyamréssel, az adós már visszakapta, amit az árfolyamrés folytán fizetett, így
innentől az árfolyamréstől mentesen kell számolni.
Az elszámolás lépcsői tehát, hogy meghatározzuk, az érvényessé nyilvánított
szerződésben, mi a tőketartozás, ha az forint, hozzászabjuk a kamatot, ha deviza, akkor
az marad a forintosításig. Ha az árfolyamkockázat viselése korlátos, meghatározzuk a
legmagasabb alkalmazható árfolyamot. Ezen az alapon hívjuk fel a már megtörtént
elszámolás anyagából kiindulva további elszámolásra a pénzintézetet, hogy úgy végezze
el az elszámolást, hogy az megfeleljen a DH2 törvény 5-6. §-ainak, a felhívott MNB
rendeleteknek, az árfolyamrés címén megtörtént teljesítéseket hagyja figyelmen kívül.
Ez az út a DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztási szerződések esetében
követendő.
Ahhoz, hogy az ügy érdemébe bocsátkozzunk a felperesnek kérnie kell valamilyen
jogkövetkezményt, de ehhez a bíró nincs kötve, a kért jogkövetkezmény nem jelent
kereseti kérelemhez kötöttséget. Ha a kért érvényessé nyilvánítás helyett hatályossá
nyilvánít a bíróság vagy fordítva, akkor is a kereseti kérelem keretei között marad.
Amit még el szeretnék mondani, sok anyagban olvashattok arról, hogy a teljes
érvénytelenségre nem vezető részleges érvénytelenség valamiféle sui generis
jogintézmény volna, aminek csak és egyetlen jogkövetkezménye lehet, még pedig az,
hogy az érvénytelen feltétel nem vált ki joghatást, és kiesik a szerződésből. Akik ezen a
véleményen vannak, úgy gondolják, hogy a részleges érvénytelenség soha nem
küszöbölhető ki érvényessé nyilvánítás útján. Ennek azonban nincs polgári jogi alapja.
Egyetlen egy alapja van, ha a feltétel tisztességtelen, akkor a 93/13. EGK irányelv 6. §
(1) bekezdése folytán nem lehet fogyasztó esetében érvénytelenségi
jogkövetkezményeket alkalmazni. Uniós elvárás, hogy úgy szankcionáljuk a
tisztességtelen feltételeket alkalmazó szolgáltatókat, hogy nem próbáljuk helyreállítani a
tisztességtelen feltételeiket, hanem hagyjuk kiesni azokat a szerződésből. De ha nem
fogyasztó a felperes, vagy más érvénytelenségi okról van szó, nincs elméleti akadálya,
hogy a feltételt - az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével - érvényessé nyilváníthassa a
bíró.
Még egy dolog van, amiről még nem szóltam, hogy amennyiben a Hpt. 213. §-ában írt
tartalmi kellékek hiányoznának a szerződésből, akkor arra legyetek figyelemmel, hogy
ezeket is pótolhatjuk érvényessé nyilvánítás útján, ha a hiányzó elemre a szerződés
egyéb paramétereiből, a feleknek a szerződéskötést megelőző nyilatkozataiból, a
futamidő alatt tanúsított tényleges teljesítéseiből tudunk következtetni. Ez az elmélet
odáig elmegy, hogy a szerződés tárgyát is elő tudjuk állítani az érvényessé
nyilvánításhoz, mert az a hitelkérelemből és a folyósítás adataiból ismert. Nyilván nem
lehet érvényessé nyilvánítani, ha az előírt tartalom nemcsak alakilag hiányzik a
szerződésből, hanem az állapítható meg, hogy arra nem terjedt ki a felek kölcsönös
szerződési akarata, vagy az a szerződés egyéb adataiból, körülményeiből nem tárható
fel. Ilyen esetben kerül előtérbe a hatályossá nyilvánítás és a hatályossá nyilvánítás
körében válhat igazán éles kérdéssé, hogy marad-e deviza.
Dr. Gelencsér Zoltán: nagyon sok ügyben meg lehet állapítani, hogy valójában nem
fogyasztói a szerződés, vagy legalábbis felmerül ennek a gyanúja. Emiatt érdemes azzal
kezdeni a felperes személyes meghallgatását, hogy milyen célból vette fel a kölcsönt,
főleg az autóhitelekre vonatkozik ez, hogy milyen célból vásárolta az autót. Gyakran
kiderül, hogy a felperes azt a munkájához vette és használja a mai napig. Ehhez tartozó
kérdés, hogy ha nem fogyasztói a szerződés, az az illetékességet érinti-e, mivel ilyen
esetben a Pp. 30/A.§-a nem alkalmazható.
Gáspárné dr. Baranyabán Judit: Felmerült, hogy miként kell eljárnunk akkor, ha a
felperes, mint zálogszerződés kötelezettje, azért kéri a zálogszerződés semmisségének
megállapítását, mert az alapul szolgáló kölcsönszerződés érvénytelen. Mondhatjuk-e,
hogy a DH2 törvény hatálya alá tartozik a szerződés és fölhívjuk a felperest, hogy
állítsa perbe az adósokat, a kölcsönszerződésben részes összes személyt, és terjessze ki
a keresetét a kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeire.
Én azt gondolom, maradjon az, hogy a zálogkötelezett felperes vagy perbe állítja az
adósokat a törvény által előírt kereseti kérelem mellett és elszámol helyettük, vagy
pedig el lesz utasítva a keresetlevele DH2 törvény 37.§ (2) bekezdése alapján.
A végrehajtás megszüntetése iránti perrel kapcsolatos a következő kérdés, ez a pertípus
gyakorlatilag egy univerzális perkategória lett, meg kell vizsgálni a kölcsönszerződést
és a zálogszerződést is, az összes érvénytelenségi jogcímeken, amit felhoz az adós, a
nyilvánvaló semmiséget enélkül is észlelni kell.
Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: a végrehajtás megszüntetése/korlátozása iránti
perben az szerződés érvényessége vagy érvénytelensége az indokolásra tartozó kérdés.
Mivel a perben nem ez az érvényesített jog, nem kell valamennyi szerződő félnek
perben állnia, így a végrehajtási per nyilvánvalóan nem teremt olyan alapot, ami aztán
ítélt dolognak minősülne.
Gáspárné dr. Baranyabán Judit: A következő kérdés azzal kapcsolatos, hogy
hozhatunk-e közbenső ítéletet az érvénytelenség kérdésében. Szerintem ez elképzelhető,
a jogalap és az összegszerűség kérdése különválasztható.
- 19 -
Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: Szerintem is lehet közbenső ítéletet hozni.
Dr. Gelencsér Zoltán: Tárgyalási szakban ott tartunk gyakorlatilag első fokon, hogy a
következő tárgyaláson ezekben legalább a jogalapban meghozható a döntés. Mivel az
elszámolás nem egyszerű, pergazdaságossági szempontból is érdemes lehet közbenső
ítéletet hozni, melynek jogerőre emelkedése esetén már meg van a kellő alapunk arra,
hogy felhívjuk az elszámolás kidolgozására az alperest. Enélkül egy ilyen felhívás
prejudikálás.
Ismert olyan konstrukció is, hogy befektetésre kapták a hitelt és jelzálogjogot raktak a
házukra, plusz kellett fizetni egy életbiztosítást, az életbiztosításba befizetett összeget
számolták el a tőkére. Az adós kétfelé fizetett, amit a banknak kellett fizetni, az a kamat
volt és a kezelési költség. Nem biztos, hogy ez fogyasztói hitel, mert az életbiztosítás
befektetés jellegű is.
Gáspárné dr. Baranyabán Judit: De ez a befektetés jelleg csak a kölcsönszerződés
teljesítésének a megkönnyítését szolgálta, tehát szerintem a kölcsöncélt kell vizsgálni,
amire az adós a kölcsönt felvette és nem azt, hogy a kölcsönszerződést megtámogatták
egy ilyen konstrukcióval.
Dr. Gelencsér Zoltán: Hogyan kezeljük, ha az adós arra hivatkozik, hogy a
kölcsönösszeg egy részéből befektetéseket hajtott végre, portfóliót vásárolt, aztán a
tőzsdén azt elbukta. Ez vajon fogyasztói hitel-e?
Gáspárné dr. Baranyabán Judit: . Ha több kölcsön cél is van, akkor meg kell nézni,
hogy melyik a domináns és akkor az fogja meghatározni a kölcsönszerződés jellegét.
Érvényesül az az elv is, hogyha elszámoltak, és a fogyasztói jelleget egyik fél sem
vitatta, az utóbb már nem vitatható.
Dr. Gelencsér Zoltán: Előfordulhat az is, hogy az adós alávetette magát az
elszámolásnak, mert magánszemélyként vette fel a hitelt, de azt igazolhatóan a
Széchenyi hitele kiegyenlítésére fordította teljes egészében, egyéni vállalkozói számlán
lévő tartozást egyenlített ki. Ezért csínján kell bánni azzal az elképzeléssel, hogy az
elszámolt kölcsönszerződés minden esetben fogyasztói a szerződés.
Gáspárné dr. Baranyabán Judit: Valószínűleg azért ezt nem árt tisztázni. Ha a
gazdasági tevékenységből származó adósságai törlesztésére vesz fel kölcsönt az adós,
akkor ő nem fogyasztó.
Sok problémánk merülhet fel változatlanul menet közben, amelyek megoldásához
összefogás útján juthatunk el; így ha van kérdésetek, nyugodtan keressetek meg, hátha
együtt találunk választ. Nagyon szépen köszönjük a figyelmet
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
játékbolt, babakocsit keresek
  2015-11-28 04:21:43, szombat
 
  el kell mennem erre a címre


A hirdetett tárgyakat a Csak Egyet Adománybolt (1066 Bp. Lovag u. 18.) kínálja eladásra.

Megtekintési és átvételi helyszín:

- Bp. 6. kerület Lovag u. 18., Csak Egyet Adománybolt, h- p 14-18 óra között

- Korábbi, későbbi időpont esetén: telefonos egyeztetés szükséges!

- Elérhetőség: +36 70 424 2095

Kérjük, tekintse meg további hirdetéseinket, és válasszon többet is, ne Csak Egyet!

Vásárlásának teljes összegével a "Csak Egyet" Szociális Segítő Központ (1068 Bp. Király u. 98/A) rászoruló emberek között végzett munkáját támogatja!

Köszönjük!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
szerda
  2015-02-10 17:23:29, kedd
 
  ujabb haláleset Boldván.

elhunyt Kovács Sándor, fiatalon, tanárnő a felesége, idős Kovács Tamás testvére.



és még egy fiatalember, Fodor István
Fészki Imi szomszédja
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma hétfő
  2014-05-26 22:29:03, hétfő
 
  Idegileg totálkáros vagyok, már az öngyilkosság határán vagyok.
pénzem nincs,
elviszi a rezsi.és a bank.
érdemes igy még élni?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Húsvét 2013
  2013-04-01 00:10:12, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Komár László énekes elhunyt
  2012-10-18 01:36:11, csütörtök
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  Általános  
videó
  2012-08-20 12:59:23, hétfő
 
  http://youtu.be/ygkRLmbmXTE  
 
0 komment , kategória:  Általános  
vicc
  2012-08-11 14:36:01, szombat
 
  Egy nap az öreg székely bácsi viszi be a szénát a csűrjébe. Azonban látja, hogy valamilyen nagy urak közelednek, akik megkérdezik tőle:
- Beleegyezne-e abba, hogy a csűrjén át síneket építsünk?
Mire a székely bácsi:
- Jöjjenek vissza holnap, addigra meggondolom.
Másnap jönnek ismét, és megkérdik:
- Nos, hogy döntött?
- Nem.
- De miért?
- Mert nem fogom nyitogatni a csűrkaput mindig, amikor jön a vonat!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
kedd
  2012-07-31 23:32:42, kedd
 
  kedd jó idő van  
 
0 komment , kategória:  Általános  
videó?
  2012-07-20 16:09:04, péntek
 
 
Orosz rajzfilm Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2012-05-21 23:23:54
feltöltő: kicsoda57
nézettség: 822
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Rajzfilm,
kategória: anime/rajzfilm
leírás: Rajzfilm

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/101 oldal   Bejegyzések száma: 1000 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 3058 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 21
  • e Hét: 398
  • e Hónap: 3036
  • e Év: 160896
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.