Regisztráció  Belépés
mami7090.blog.xfree.hu
A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, a szeretet nem szűnik meg soha Nagyházi Miklósné
1944.02.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/94 oldal   Bejegyzések száma: 936 
72 - 27
  2016-02-27 17:45:13, szombat
 
  /2016.február 17/ 72 éves ketten. Hihetetlen belegondolni is, hogy rohan az idő. Amikor az ember még gyerek, még fiatal, kergetné az időt, hogy gyorsabban teljen, hamarabb élhessük a felnőtt életet. Aztán egyszerre csak azt vesszük észre, hogy egyre gyorsabban telnek az évek. Most volt karácsony és már húsvétra készülünk.
Az idén, az eddigiektől eltérően nem tudtunk együtt lenni, a család ezen a napon, ennek a közelében, nagy a család - hála Istennek - sok a program, a munka. Majd márciusban....
Ilyenkor négyes ünnep ez nekünk, nem csak az én születésnapom, hanem középső fiam születésnapja is, aki 18-án született, majdnem egy napon, pár órás eltéréssel, és Bernadett névnap, a lányom és nagylány unokám névnapja.
13-án lányom és kislánya, unokám jöttek el, és "ünnepeltünk":-) Tólük kaptam ajándékba egy vezetéknélküli klaviatúrát és hozzá egeret, hogy a laptopon is jól tudjak gépelni, nem tudtam megszokni a saját billentyűzetét. Nagyon örültem:-)
Még egy nagy öröm is ért, váratlan, de annál nagyobb, Miklós fiam csengetett be, hogy ha nem is tud mindenki itt lenni, de tudta, hogy a nővére itt lesz, eljött. Nagy ajándék, hiszen messziről jött, és egy gyönyörű cserép virágot is hozott.
16-án pedig Gábor fiam jött, akivel köszöntöttük egymást, és együtt ebédeltünk, hozott egy mini tortát, amiből ketten ettünk:-) Csomagot is kaptam, bontogattam, fogalmam sem volt mi lehet benne, de a csomag végül is kinyílt és egy tabletet találtam benne:-) Vágy volt, kimondva-kimondatlanul, de nem gondoltam, hogy valaha nekem lesz ilyen. Minek kell nekem, kérdezhetik sokan, hát azért, mert könnyen mozgatható, akár ágyban is lehet használni, még olvasásra is. Szóval örömöm határtalan.
Végül a születésnapomon sem voltam egyedül, reggel csöngettek, és ott állt az ajtóban Perzsi, kézimunkás barátnőm, aki úgy gondolta, hogy meglep:-) Nem restellt felkelni korán, buszra ülni, hogy meglephessen.
Szóval mozgalmas, szép születésnapom volt, és a találkozás majd márciusban ismét jó lesz.

Gondolkozva az eltelt időn játszottam a számokkal. 72 éves lettem, ha megfordítom a számokat, 27, visszaemlékeztem az akkor időkre.
1971. Ekkor már négy gyermek boldog édesanyja voltam.
19 évesen mentem férjhez drága Páromhoz, 1963-ban. 1964, 1965. 1968, 1969, így jöttek a gyerekek. Egy lány és három fiú:-)
A közös életünk kezdete nem volt könnyű, hiszen semmink sem volt. Aztán Párom munkahelye épített szolgálati lakást, egy kis faluban, Száron. A kislányunkat már az új otthonunkba vittük haza. Erdőmérnök férjem ott dolgozott az erdészetnél.
Aztán szép lassan alakult az életünk. Az erdő közvetlen szomszédságában laktunk, és bizony féltem. Sikerült munkahelyet változtatni, így 1967-ben Tolna megyébe költöztünk, ahol azóta is élem az életemet.
Boldog, szép életünk volt, szép család, ami mindig is hiányzott.
Férjem erdőfelügyelőként az erdőgazdaságnál dolgozott, és oda hívtak adminisztrátornak engem is.
Az akkor legkisebb kisfiamat bölcsödébe vittük, de nem sokáig járt oda, mert az élet másképp alakult, de ez már egy másik év története:-)

Sokszor eszembe jut, így, ennyi év távlatából, hogy ha úgy lehetne, végigcsinálnám-e ismét az életemet. Nehéz rá a válasz, de sok öröm és boldogság volt, gyerekek, család, hogy igen.

Ez volt amikor 27 éves voltam:-)
" "Ha tudni akarod, hogy mit jelent boldognak lenni, nézz egy virágra, madárra, vagy egy gyermekre; ők Isten országának a tökéletes képei. Mert pillanatról pillanatra élnek az örökkévaló jelenben, múlt és jövő nélkül."
Anthony de Mello "




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2016
  2016-01-08 16:29:04, péntek
 
  Ismét eltelt egy év.
Bár sokat gondolok erre a blogomra, hiszen nagyon sok időt töltöttem régebben itt, de egyre kevesebb az idő, elmélyedésre, gondolkodásra, emlékek leírására.
Most mégis itt vagyok.....
Egyedül.
Múlnak az évek, mint homokórán pereg a homok, ki tudja, meddig. Meddig még. Jelez a test, lassíts, el kell fogadni, hogy már azt tedd, ami kedvedre van, ami boldoggá, nyugodttá tesz, felejtet.
Peregnek a homokszemek, gondolatok ezrei támadnak fel.
Úgy szeretném, ha nem kellene senki terhére válni, úgy alakuljon, szép csendben lehessen átmenni azon az ezüst hídon. Tudom, nem választhatjuk meg sem az órát, sem a napot, de kívánni azért még lehet.
Ahogy múlnak az évek, bizony egyre többször eszembe jut a halál. Két drága lélek halt meg a karjaimban, a gyermekem és a párom. Tudom, nem kell félni, mert mi is a halál, hiszen ha elalszunk esténkét, megszűnik a világ, nem tudunk semmiről, annyiban teljesen más, hogy abból felébredünk - ha Isten is úgy akarja.
Jobban félek a betegségtől, a kiszolgáltatottságtól, hogy, ha már nem tudom ellátni magam, mi lesz velem? Félek, pedig tudom, hogy olyan gyermekeim vannak, hogy nem hagynak magamra, de van olyan élethelyzet, amikor ez nem elég.
Minden nap imádkozom azért, hogy ép elmével, tudattal élhessek, ahogy drága párom is élt, akkor a rám való emlékezés is könnyebb lesz. Mert hiszem, hogy fognak emlékezni. Próbálok hagyni mindenkinek, gyerekeimnek, unokáknak olyan emlékeket, amiket megtartva, vagy éppen Karácsonykor a fát diszítve, eszükbe jutok, hogy ezt tőlem kapták.
Azzal kezdtem, hogy egyedül vagyok. Igen, egyedül, de nem vagyok magányos. El tudom foglalni magam, gyógyszer számomra a kézimunka, az alkotás öröme, ami maradandó lesz. Hosszú idő után ismét tudok olvasni. Tudok figyelni az olvasottakra. Ez nagyon jó.
Nem vagyok ám annyira egyedül, meg kell ezt is említeni, hiszen van egy cicám. A Marci. Ő egy sziámi, öntörvényű, nem az a játékos fajta, de nagyon tud ragaszkodni, még beszélgetni is lehet vele.
Unokák, 8-an vannak. Szépek, okosak, aranyosak. Mind más, más természettel, más egyéniséggel. Sokszor eszembe jutnak, azt is, jó lenne látni, hogy mi lesz belőlük, és nagyon-nagy vágyam, hogy egy kis dédunokával ajándékozzanak meg, szeretném még ölembe tartani, megölelni, puszilgatni.
Igen, új év, új gondolatok, új félelmek, amiket jó lenne megosztani valakivel, azért ültem most ide, hogy legalább a blogommal megosztom ezeket a gondolatokat.
Vágyom arra, hogy megértsenek a fiatalok, hogy elfogadják, a mami már talán türelmetlenebb, mint régen volt, de annyira más az élet, mint régen volt.
Induljon hát az új év, várakozással, tervekkel.





A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!

/Várnai Zseni
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2015. október
  2015-10-02 18:17:48, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Eliza Beth: Angyali szárnyakon
  2014-12-24 09:00:39, szerda
 
 





Eliza Beth: Angyali szárnyakon

...... ..............

Lelkedet öltöztesd színarany köntösbe,
Nyílj ki a világra, ki árva, fogadd be!
Szívemből kívánom: Az egész világon
Legyen békés és boldog a karácsony!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2014. augusztus
  2014-08-11 19:28:21, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2014. március
  2014-03-03 22:13:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Advent
  2013-12-01 16:36:05, vasárnap
 
  A négy gyertya története
Adventi gyertyafény

Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény...
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.

Szoby Zsolt (Poet.hu)



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.

Azt mondta az első:
Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második:
- Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ!!!
Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!!!

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával ÉLETRE keltette vele a többit.
(ismeretlen szerző)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2013. december
  2013-12-01 13:47:06, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Drága Gyermekem
  2013-11-16 10:54:55, szombat
 
  Drága Gyermekem ! .....ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes,kérlek,és mindenekelőtt próbálj megérteni engem.Ha majd ugyanazt ismételgetem,ne torkollj le azzal,hogy "ezt már ezerszer elmondtad",csak hallgass meg kérlek.Emlékezz majd,hogy kislány korodba hányszor meséltem Neked estéről-estére ugyan azt a története,amíg elaludtál.Ha majd nem akarok megfürdeni,ne szégyeníts meg,ne veszekedj velem,hanem jusson eszedbe,hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt.Ha azt látod majd,hogy tanulatlanul állok az új dolgok előtt,hagyj időt tanulnom és ne mutasd,hogy reménytelen eset vagyok.Emlékezz rá Kedvesem ,hogy mennyi mindenre megtanítottalak kiskorodban:szépen enni,egyedül felöltözni megfésülködni,felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben.Ha nehezemre esik,majd a járás,hagyd,hogy beléd kapaszkodjam,ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél.Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát,ne követeld,hogy lehajoljak érte,csak hallgass meg.Amikor pedig eljönnek az utolsó napok,ne hagyj magamra azért,mert tehetetlennek érzed magad.Segíts az út végére érni.Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked,hogy együtt töltöttük ezt az időt:az ÉLET ajándékát!



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2013. november
  2013-11-10 20:23:36, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/94 oldal   Bejegyzések száma: 936 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3234 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 124
  • e Hét: 2956
  • e Hónap: 13533
  • e Év: 168906
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.