Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Szeicz János dr. versei
  2020-05-26 22:30:01, kedd
 
 







SZEICZ JÁNOS DR. VERSEI








AKKOR ÍRJ VERSET


Amikor a lelkedet
öli az indulat,
és elvadult ösztönöd
bosszú után kutat,
amikor már a sírás
könnyekkel nem segít,
ködös ismeretlenek
mélye felé repít
a túláradó, égető harag,
akkor írhatsz verset,
mert akkor őszinte vagy.

Amikor a szívedet
szeretet borítja,
és vágyadat a lelked
már nehezen hordja,
amikor az imádba
foglalod a nevét,
és órákig szótlanul
bámulod a szemét,
szólnál, de ajkadról szó nem fakad,
akkor írjál verset,
mert akkor őszinte vagy.







AKKOR IS SZEPTEMBER


C'est en szeptembre...
e dal jár fejembe napok óta.
Becaud dalából kel az emlék,
egy párizsi ősz varázslata.

Bár szeptember volt,
még simogatott az őszi nap,
s mi álmodozva néztük, ahogy
egy levelet a szellő fölkap.

Már szeptember volt,
a tájtól éppen elköszönt a nyár,


de a Luxembourg kert fái közt
még sétált sok szerelmes pár.

Szép szeptember volt,
fény játszott a dús kertnek ölén.
Tudtam Veled c'est beau la vie,
de sárgult már néhány levél.

Most szeptember van,
és hűvös már az őszi hajnal,
egy csodás párizsi őszre
emlékezem Becaud dalával.







ALKONY


Nézem a pihenni térő napot.
Aranyló arca bíborra változik,
sok apró felhőcsomó az égen
búcsú sugarától lángolva izzik.

A végső perc varázsát csodálom.
Az elmúlásban is sziporkázó fényt
szóró alkonyi parázs nagyságát,
s a bukásban is tökéletes lényt.

Ehhez méltó búcsúzásra vágyom!
Agyamban és szívem reaktorában
sűrített tudást és indulatot
megmutassam egy végső sugárban.

De éveimnek múló porára
visszanézve, mint csúcsot érő vándor,
látom, a megtett út meddő, rögös,
melyen nem érhetek célt alkonyatkor.





ÁLMODBAN NÉHA OTT LESZEK


Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.





ÁLOMBÓL RIADVA

(staccato)


Félelemtől borzasan riadok álmomból...
mint bányában, ha kialszik a lámpa,
oly kormos-sötét künn az éj.
Nyomaszt a jövőtlen jövő réme!

Az élet elhagy, mint régi ruhát
a gyorsan változó hűtlen divat,
s az emberek is oly gyorsan felednek.
Ki tegnap még komoly szavakkal
tanított és intett, néha verset írt,
holnap a feledés bugyrába merül,
pedig még él.

Félelmetes a múló idő,
s hogy mily gyorsan fogynak a barátok.
Nem a vénség rémít,
hanem a mindent ellepő magány.

Elvették munkámat, s hitemet,
most várják, agyamat lepje be a por,
peregjen rá az idő homokja,
mely múltamat és boldogságom lopja.
Dolgozva szakmai csúcsokra léptem,
gyermeket neveltem, ápoltam beteget,
akit eltemettem.

Sorsom kiérdemelt büszke szegénység,
mert kényszerre sem hajolt gerincem,
így lettem végleg





ÁRNYÉKSZERELEM


Tél topog az ablakom alatt,
Kékekkel játszó hóvilág.
Én ágyamon fekszem hanyatt,
S idézem árnyad vonalát.

A köd ráfeküdt a földre,
Hóillatú a szürke táj.
Elmém ráhajlik a csöndre,
Lelkem magánya már nem fáj.

Megfagyott, mint víz a télben,
Mint egy árva, dermedt madár,
Nyúl feléd a lila fényben,
Öleli az üres ruhád.

Nem vagy itt két éve már.
Hideg föld őriz örökre.
De lelkem mégis visszavár
Legalább egy álom-létre.

Melyben a semmit ölelem
Finoman, mint hó a tájat.
Jégkristály ez a szerelem,
Nincs tavasz, amire várhat.

Künn csikordul egy hólapát,
Elmém az álomból riad.
A zaj elűzi a csodát,
És elszáll véle édes árnyad.

Marad a csönd, a téli táj,
Az emlékbe fagyott magány,
Mely nélküled most újra fáj,
Vágyam elhal a tél fagyán.





ÁTÖLEL A MAGÁNY


Oly távol jársz,
az érintésed emlék már,
veled az élet múlott el,
s elszállt a fény,
minden remény,
szavamra most a csend felel.

A régi nyár
aranyló fénye nem ragyog,
szemed tüzével nem hevít.
Emlék ölel,
lágyan száll el,
s magányom mindent elborít.

Maradj velem,
hiszen a tél már oly közel,
gyújtsd meg még egyszer hajnalom,
emléked még
bennem úgy ég,
mint lappangó parázs halom.

Az éveim
fogynak és búcsút intenek,
csak álmaimat őrzöm meg
a papíron,
hogy maradjon
emlék ez a fakó szöveg...






A CSEND EMLÉKE...


Körülvesz néma új világod
amelyben végtelen a csend.
Ajkad többé nem nyílhat szóra,
örök hallgatás lett a rend.

Kettőnk helyett is én beszélek,
lesem a gondolatodat.
Jelez nekem a pillantásod,
figyelnem kell az ujjadat.

E jelzéseket már ismerem,
segít a közös képzelet.
Nem zárja be e néma fal
az együtt töltött éveket.

Kedvesem, én szeretlek így is,
neked ezt szavakkal mondom el,
s te válaszolsz egy pillantással,
szerelmes szíved így felel.

Elmentél tőlem három éve,
csendedre így emlékezem.
Nem választhat el tőlem semmi,
szeretlek néma kedvesem.





DALLÁ NŐTT HIÁNYA


Akkor éjjel bús ösvényt tapostam,
gyenge hónak friss fehér leplébe,
nem figyelve már merre megyek,
kóboroltam, róla elmerengve.

Az éj sötét falat emelt elém,
felhőlepelbe elbúvott a hold,
s kihunytak mind a csillagmécsesek,
az utcán senki, csak egy szélkobold.

El sem köszönt, csak némán elhagyott
a leány, ki több volt, mint barát,
új utak hívták, vagy csak menekült,
nem tudom feledni szeme sugarát.

Ilyen, akit egy angyal eltiport,
kiből végül elszállt a léterő,
múzsám neve elszáradt nyelvemen,
de szívem tépte még a vonzerő.

Csak mentem és az éji szél ölelt,
szeretve átkarolt borzongatón,
és lelkemen a magány vesztegelt,
hiánya dallá nőtt vigasztalón.





DIDERGŐ LÉLEKKEL


Nyomaszt a téli köd,
a fákról dér pereg
s már a hó is szállong,
a lelkem didereg
itt Magyarországon.

Ezer éve várunk
Európa küszöbén
bebocsáttatásra,
s nyeglén hivatkozunk
zavaros múltunkra.

Annyira szeretnénk
végre másként élni,
kutatjuk kik vagyunk,
mit kell másképp tenni?
Változni akarunk!

De veszteségeink
elménkbe égették
népünk dacos gőgjét,
keresztények rendjét,
és pogány Koppányét.

De jó lenne végre
tisztes méltósággal
igaz szókat szólni,
és tiszta tudattal
szebb jövőben hinni.

De nyomasztó a köd,
a fákról dér pereg
s már a hó is szállong,
a lelkem didereg
még Magyarországon.





EGY KÖNNYCSEPP SZEMEMBEN


Egy könnycseppel szememben
iszom a hajnali csöndet,
idézem álmomat.
Befed egy nő keze,
karjában végre csönd lett,
megpihent szívem,
és zaklatott agyam.
Éreztem, az asszony élet,
és nagyon kell,
mert őröl a magány,
s az idő halálra érlel.

Éveim, mondjátok, hová lettek?
Mondjátok el, mi az élet!
Én nem tudom, visszahúz az emlék,
az új érzésektől félek.

Félek a hazug,
hamis mosolytól,
mellyel ellökik szívemet,
játékból,
lányosan mórikálva,
hogy el ne vegyék kedvemet
a folytatástól,
amelyben élvezik,
ahogy a szegény eldobottat
a porból felveszem,
és a kezükbe teszem.

Nem tudom kinek, s hogyan mondjam el,
nekem ez férfi módra fáj,
így hal el a szó, törik meg a váll,
és végleg bezárul a száj.

(Nézem a szemedet,
rád bízhatom e szívemet?
Kérlek oltsd el
régen tikkasztó szomjamat,
fonódjon össze két karunk,
mert





EGYSZER ÉLTEM...


Csillag-kazalban, a fejem fölött,
a régi csillagot kerestem,
melyet bámultunk együtt, hajnalig,
régen-volt, gyönyörű szerelmem.

Énekem, mint mélyről szakadt sóhaj,
lelkemnek lázait idézi,
mint álmot, melyet őrzök, mert szökik,
múlt szerelmeimet kíséri.

Tudom, ábránd ez csupán, de őrzöm,
évek redőivel így játszhatok,
s bár öncsalás, vigasztaló látszat,
mégis kagylóként őrzött titok,

hogy várok rá, nagyon, de nem jöhet,
s mint éjszaka az álom, kerül,
megfoghatatlan már sziromkeze,
múlt emléke, ködben elmerül.

Milyen az élet, mindegy már nekem,
fagyos csillag vagyok, kihűltem,
hogyan ér véget az sem érdekel,
voltam, s emlékszem: egyszer éltem.





EMLÉKED ÖRÖK...


Az égen szürke fellegek futnak,
a sápadt hold a csillagokra vár,
addig bujkál a felhőlepelben,
amíg a földet éj borítja már.

Nappal szilaj színei a tájnak
fáradtnak tűnnek az alkonyatban,
mint a kopott életem, fakulnak,
s szürkülnek az emlékek agyamban.

Ahogy távoli dal csendes estén,
vagy pihenni térő szárnysuhogás,
úgy hull rám az édes, fájó emlék,
úgy fakad fel, mint egy hegyi forrás.

Elengedtelek, és mégis itt vagy,
még bennem élsz, mint tájban a színek,
melyek az alkonyban megfakulnak,
ámde végleg soha el nem tűnnek.

Fájó hiányodat lehet, megszokom,
képedre nézve könnyem sem fakad,
a szemem elenged, de szívemben
emléked örökre velem marad.





ESTELEDIK...


Az alkonyt hívtam, s ím, leszállt,
az ég azúr és lángpiros,
mesél a néma pillanat,
mi az mi volt, és mi a most.

Szomjazlak, mint a fényeket,
melyből fénydómot építek,
angyalnak házat, csak neked,
de fönn csak egy felhő lebeg.

A felhők is fátylasodnak,
az alkony feldobja habját,
megnyúlt árnyék lett a társam,
a hold feltűnt az ég alján.





ÉN MÁR AKKOR IS SZERETTEM


Én már akkor is szerettem
mikor még meg sem született,
nem tudtam, de Őt kerestem
míg koptattam az éveket,
túl voltam férfikor delén
nem hittem jöttében már
amikor betoppant elém
és elragadott mint az ár.

Sokat merengtem e csodán
mely legyőz teret és időt,
a rokonlelkek vonzalmán
mely segít megtalálni Őt,
felismerni a sok között
az egyetlen nekem valót
kihez az örök sors kötött,
velem lélegzőt s álmodót.

Őt, ki lesz az édes társam
kivel mindent megoszthatok,
akire oly régen vártam
végre a szívemre vonhatok,
drága fülébe súghatom,
hogy nélküle rossz volt nagyon,
akitől végre megkapom
azt ami a legszebb vagyon.





FEBRUÁRI HANGULAT


Hideg a szél, a föld újra fázik,
takaróját a tavasz ellopta,
belopódzott, de már elenyészik,
reményét csalfán kínálta.

A bolyhos, vastag fellegekben
már újra gyűlik a holnapi hó,
s a világot ismét elborítja
a puha, fehér takaró.

A tavon pattogva hízik a jég,
és kopasz ágakkal a parti fák
karmolják a nehéz felleget,
a rügyek tavaszukat várták.

Tejszínű köd kúszik a tájra,
s furcsa formát vesznek fel a tárgyak,
egyre szűkülő látóhatárban
úsznak ismeretlen árnyak.

A téli világ zordan fogva tart,
nem látlak téged köd börtönéből.
Egyedül maradtam. Talán végleg
eltűntél életemből.





FEKETÉBEN


Én már akkor is szerettem
mikor még meg sem született,
nem tudtam, de Őt kerestem
míg koptattam az éveket,
túl voltam férfikor delén
nem hittem jöttében már
amikor betoppant elém
és elragadott mint az ár.

Sokat merengtem e csodán
mely legyőz teret és időt,
a rokonlelkek vonzalmán
mely segít megtalálni Őt,
felismerni a sok között
az egyetlen nekem valót
kihez az örök sors kötött,
velem lélegzőt s álmodót.

Őt, ki lesz az édes társam
kivel mindent megoszthatok,
akire oly régen vártam
végre a szívemre vonhatok,
drága fülébe súghatom,
hogy nélküle rossz volt nagyon,
akitől végre megkapom
azt ami a legszebb vagyon.





HA TÜKÖRBE NÉZEL


Este, mikor tükrödbe nézel,
hogy fésűvel megbontsd hajad,
és egyedül hajolsz tükröd fölé,
milyennek látod magad?

A selymesen dús fürtök fényesen
hullanak szép homlokodra?
Lobog szemedben mély, forró parázs,
s égett e csók ajkaidra?

Ha nem tetszik csalfa tükröd képe,
akkor mélyen nézz szemembe,
s megláthatod benne való magad.
Hűségesebb tükröd lehetne!

Mert szememben álmaimat látod,
ábrándokból alkottalak.
Elsimítom hajad homlokodról,
tükrödként jobban lássalak.

Sejtjeimbe égetem a képed,
már nem tükör, hanem varázs,
mert lelkem kelyhe nyílik meg neked,
melyben e kép, égő parázs.

Hisz a dallam te vagy verseimben,
lelkemben új dimenzió.
Szavam tudom, visszhangtalan marad,
kárpótol ez a vízió.





AZ ISTEN FIZESSE MEG


Az útkereszteződésben állva,
a szürke szmogon át,
látok egy szomorú koldusasszonyt,
- van negyvenéves már -
aki téli ködben dideregve
alamizsnára vár.

A falhoz lapulva félénken áll,
szemében könny remeg,
- leginkább eltűnne szégyenében -
szája halk szót rebeg,
amikor pénzt raknak kis kezébe:
Isten fizesse meg!

Még ruhája és az arca tiszta,
-tükre boldog múltnak -
gondolatai egy régi élet
emlékébe hullnak,
melynek édes képei a gondtól
egyre csak fakulnak.

Csak állok és komoran nézem őt,
korunk jelképe lett.
A szegénység, mint a szmog, ránk borult,
s hogy ez való lehet,
arról sok ember tehet, s nekik az
Isten fizesse meg!

A falhoz lapulva félénken áll,
szemében könny remeg,
- leginkább eltűnnék szégyenemben -
szája halk szót rebeg,
amikor pénzt rakok kis kezébe:
Isten fizesse meg!







KARÁCSONY ÉJSZAKÁJÁN


Karácsony éjszakáján
kint minden szűz tiszta hó,
még a csend is halkan jár.
Az ünnep oly megható
Karácsony éjszakáján.

Karácsony éjszakáján
szél suhan a kék havon,
s a mesék ködfátyolán
át, kísért gyermekkorom
Karácsony éjszakáján.

Karácsony éjszakáján
kertünkben mesefa áll,
rajta hóruha, puhán.
Gondolatom a múltba száll
Karácsony éjszakáján.

Karácsony éjszakáján
csillaggombot hord a tél,
ködből szőtt égi subán.
Lelkemben a gyermek él
Karácsony éjszakáján.

Karácsony éjszakáján
lomha felhők közt bujkál
a hold, s az emlék szárnyán,
anyácskám újra dajkál
Karácsony éjszakáján.

Karácsony éjszakáján
ünnepi fény világol
az illatos fenyőfán,
anyácska nekem dúdol
Karácsony éjszakáján.

Karácsony éjszakáján
szeretet fénye lobog
a karácsonyfa gyertyán.
Anya! Nem





KARÁCSONYI TÁJ


Hófödte fenyvesek között
szél jégcsapon zenél,
fagy úrfi vad dühe elől
kék ködbe bújt a tél.

Hópelyhek sűrű függönye
mögött bujkál a táj,
egy lompos farkú rókapár
hóba barlangot váj.

Halk dobogással fut a ló
lágyan siklik a szán,
dolmányos varjú őrködik
vetés nyugodt álmán.

A völgy ölében csendesen
piciny falucska áll,
melynek öreg templomából
harang zengése száll.

Régi karácsony hangja szól
a harang dallamán,
szeretet van minden szívben
ezen az éjszakán.





LELKEMIG ÉR A TÉL


Titkokat hord a téli szél
elsuttogja az éjnek,
borzong a ködbe ájult táj,
felhők felhőket űznek.

Szobámban meghitt lámpafény
dereng az esti órán,
párolgó illatos tea
félkész versemmel vár rám.

Utolsó álmát álmodom
most már az ifjúságnak.
Még izzó tüzet keresek,
s nyomát lelem hamvának.

A tél már lelkemig elért.
Érte mégis ég vágyam,
érte, kit alig ismerek
mégis szívembe zártam.

Fagy karmolja az ablakot,
mit bent a pára lep be,
arra virágot rajzolok,
s nevét írom egy szívbe.





MÁR NEM MEHETEK


A hajnal lustán lépdel a háztetőn,
s a nap aranyló fénnyel festi az eget,
jönnek új, frissen dúdoló szelek,
érzem hívnak, de már nem mehetek.

Az ébredés szép álmot kerget el,
hát ablakomat szélesre tárom,
s beáramlik a hajnal hűvöse,
vágyam lobban, de már nem mehetek.

Azt hiszem, az élet úgy ért hozzánk,
mint a vonó, mely két húron zenél.
Sors játéka, elvesz, mást újra ad.
A hangod hív, de már nem mehetek.

Szeretni tiltja szívemet korom,
oly súlyos lett a csendem, mint a kő,
az idő mélyén még lidércfény csábít,
úgy vártalak, de már nem mehetek.





MÁR TÁVOLRÓL NÉZEM


Mi létezik, az múlik is, hiszen
haldoklanak a fényes csillagok,
mikor a reggel újjászületik.
Emlékeimmel én is így vagyok.

Szívem ábrándjai bár szöknek,
dal fakad még múltam sóhajából,
ám unó szavakból font versnek
nem jutott forró romantikából.

A múltba visszanézve kérdem:
miként veszett el annyi jó napom?
Rég kiszáradt tollam csak hever,
nem fűti többé semmi a dalom.

Kicsiny világom szegletéből
néha hiszem, a mindenséget látom,
de mikor porszemként elmúlok,
életem két szám lesz csak fejfámon.

Távolról nézem már e létet,
nem izgatnak rejtélyes holnapok,
amit még látok és tapasztalok,
magamba zárom, s bölcsen hallgatok.





MEDITÁCIÓ


Zöldellő lankák közt bolyongva
érzem a széna illatát a szélben,
elém ezernyi százszorszép terít
dús fehér szőnyeget a réten.

Iszom a nap fényét, s a tájat,
csodálom aranyát ringó kalásznak,
és méh zöngte akáciák alatt
fürtös virágok között várlak.

Óh, ha láthatnád te is velem
hímes mezőnek cifra díszruháját,
és éreznéd a fák árnya alatt
búvó zsálya fűszerillatát.

A természet csendje beborít,
forrásként csobog át rajtam az élet,
ősvizének mélyében kereslek,
talán ott megtalállak téged.





MEGGYFÁM ALATT


Sok éve egy kis meggysuhángot kaptam,
melyet az ember kert zugába tesz,
akkor ábrándos ifjúként nem tudtam,
sorsom a meggyhez mily hasonló lesz.

Most sűrű lombjai között ezernyi
érett gyümölcs fénylő rubinja csillan,
zizzen a lomb, ha lágy szellő ringatja,
s a fény a levelek között átvillan.

Piros gömböcskék édes-fanyar ízzel
csókosra húzzák mohó ajkamat,
aromájukkal életem idézik,
borzongató, de jó minden falat.

Mert néha-néha édes volt az élet,
ám több volt benne mindig a fanyar,
ha volt is részem áldott napsütésben
hamar elmosta azt a zivatar.

Alatta ülve, langyos napsugárban,
jó bámulni a felhők fodrait,
amíg a szellő ringatja a meggyfa
vércseppekkel telt buja lombjait.





MÉG NEM TUDLAK KŐBE ZÁRNI


Belepi sírodat a nyirkos ősz,
sárgán fordul le a lomb a fáról,
egykor vidám színű szirmok
már hullanak a sok virágról.

Ligetes a temetőkert körben,
harmat ül a bokrokon, a síron
ahol sok virág között
bánatom könnyeit sírom.

Szívem régen veled volt lakott,
ketten voltunk együtt a világ.
Nem tudlak kőbe zárni,
most Te vagy itt minden virág.





MINDIG JÖSSZ VELEM


Kék ködbe vész az utca már,
homályosan dereng a fény,
csak néha látni csillagot,
puhán ölel az esti lég.

Rovom az utcát csendesen,
akárhol járok, jössz velem,
a lépted hallom, hogy neszez
érzem, hogy nem hagysz el sosem.

Vágyamból formált szép alak,
én látlak csak ahogy suhansz,
másnak legfeljebb pára vagy,
nekem misztikus szép szeansz.





MISTERIOSO


Fonott szék, pipatartó,
tejes teában csöppnyi méz,
sarokban akvárium,
melyből a hal álmosan néz.

Homályos, szürke ablak,
a függönyön alszik egy légy,
vén pók hiába várja,
szobámban lágy, derengő fény.

Asztalon toll és papír
mely mai gondolatra vár,
lustán múlik az idő,
váratlanul elmúlt a nyár.

Szemben a tükörből néz
egy szomorú, bágyadt arc,
ismerős... megváltozott...
talán legyűrte már a harc.

Az óra könyörtelen
méri monoton az időm,
tik-takkal jelzi csendben,
miként enyészik el jövőm.





MOST MÁR TUDOM


Most már tudom, mit jelentett nekem,
Mikor a gond gyötört, és fájt az értelem,
Szavaid erősítettek meg engem,
Az örökös harcban, mit vívtam szüntelen,
Ha fáradtam, s elcsüggedt a szívem,
Mert hasztalannak látszott minden küzdelem.

Most már tudom, hogy benned volt erőm.
Te voltál a tudás, az akarat próbája.
Amit elfogadtál, semmit el nem nézőn,
Egy gyermeket tanít, s félt így az anyja,
Az bíztatott, hogy higgyek, amikor vergődöm,
Viseljem, mit rám mért a sors haragja.

Most már tudom, háborgó érzelmeim,
Csak hűségedtől kaphattak megnyugvást.
Amikor nehezen viseltem fájó sebeim,
Nálad találtam mindig gyógyulást,
Mert sorsokon át védtek engem szemeid,
Hisz a kozmoszban találtuk meg egymást.

Most már azt is tudom, hogy nélküled,
Miért lett olyan nehéz az életem.
Hiányodban minden fakó, szürke lett,
Tengerként árad bennem az érzelem,
Mely áldott hatásodra mindig béke lett,
Amikor átölelt a drága két kezed.

Most már tudom, miután elmentél,
Lelkünk több volt, nem egyszerűn rokon,
Hisz te meg én, az öntudatos két fél,
Tenni együtt tudott, százezer fokon.
Hiányodban egyre jobban érzem, én
Nélküled csak fél vagyok, s ezt már tudom.





MÚZSÁM VOLTÁL


A téli nap alkony sugára lágyan vetül
asztalomon az üres papírra.
Előtte ülök én kavargó gondolattal:
hogyan lettél életem zsoltára
titokzatos, de múló pillanattal?

Tudom és érzem, jobb lesz rejtenem e titkot,
elbűvölhettek néha verseim,
az édes mosolyból, amit versem kiváltott,
szövődtek szép, de csalfa álmaim,
s az ébredéssel mind a múltba hullott.

Lázongó dallam vágyik szólni a szívemben,
feltörnek lángolóan szép szavak,
de minden hiába, hiszen sosem volt remény,
maradok inkább bölcs és hallgatag,
életem nem lett romantikus regény.

Ó, ha szép ábrándjaimat még utoljára
rácsókolhatnám selymes hajadra,
súgnám, megyek, az időm elszivárog lassan,
álmodj szépet, elengedlek utadra,
ennyi jutott, nézzük ironikusan.

Lehet, hogy szerelemről ez utolsó versem.
Emlékezz rá, ne búslakodj, felejts,
ez szép szerelmes még, mert te a Múzsám voltál,
hát önmagadért néha könnyet





NŐNAPI GONDOLAT


Oly egyszerű, s természetes,
ha vagy, mint asztalon az étel,
karod nyakamra kulcsolod,
s az élet lüktetését érzem.

Hogy létezésed mit jelent,
tudom, hiszen szeretlek téged,
hiányodat ha szenvedem,
a lényegét csak akkor értem.





NYÁRESTI VERS


Halványul a késő alkonyi fény,
porszem sem csillan a fénysugárban,
és hamvad már a felhők parazsa,
de 36 fok van a szobámban.

Felkúszott az alkonyi égre
az első csillag, az éj hírnöke,
jó pásztora is ballag utána,
olvadt ezüstként fénylik üstöke.

Erkélyen állok, kezemben pohár,
enyhítő lesz tán az esti szellő
gondolom bágyadt agyammal, lesem
mozdul-e végre felettem felhő.

Az álomvendég messze elkerül,
az égen hulló csillag tűnik el,
és rám borul egy régi hangulat,
mélyről jön, a múltamból merül fel.

Emlék egy nőről, egykor enyém volt,
ám hű szerelme már csak fájdalom,
mert úgy múlt el az életemből,
miként e fény hunyt ki az alkonyon.





NYÁR VÉGI ESTE


A nyár végi langyos este csendjét
csak a szellő rezzenése bontja,
és sok virágnak édes illatát
selymesen az esti légbe fonja.

A hintaágyban lustán heverek,
a kezemben egy hűvös pohárral,
melyből jó vörösbort ízlelek,
míg lehull a nap végső sugara.

Gyümölcsökkel terhelt fák között
a fáradt fény törötten reszket,
az illatfelhő lágyan átölel,
emlékeddel tölti be az estet.

Arcom bőrén érzem érintésed,
megsimítasz lepkekönnyű kézzel,
ölelnélek...fáj nagyon hiányod...
képzeletem száll feléd a széllel.

Az elmúlást érzi most a lelkem,
érett gyümölcs lett az életem,
emlékekkel telten hullni készül...
nem tartja semmi..., nem vagy velem.





Ő


Én már akkor is szerettem
mikor még meg sem született,
nem tudtam, de Őt kerestem
míg koptattam az éveket,
túl voltam férfikor delén
nem hittem jöttében már
amikor betoppant elém
és elragadott mint az ár.

Sokat merengtem e csodán,
mely legyőz teret és időt,
a rokonlelkek vonzalmán,
mely segít megtalálni Őt,
felismerni a sok között
az egyetlen nekem valót
kihez az örök sors kötött,
velem lélegzőt s álmodót.

Őt, ki lesz az édes társam,
kivel mindent megoszthatok,
akire oly régen vártam
végre a szívemre vonhatok,
drága fülébe súghatom,
hogy nélküle rossz volt nagyon,
akitől végre megkapom
azt, ami a legszebb vagyon.





ŐSZI DAL


Elmúlt a tavasz, az ifjúság,
Elnyílt az illatos sok virág,
S a forró nyár dús emlékeit,
Már csak fakó fényképek őrzik.

A bölcs természet pihenni vágy.
Mustízű, édes az őszi táj.
Szíved lüktetése csendesül már,
Vén diófa alatt nyugalomra vár.

Még lágyan dajkál a napsugár,
Még vígan dalol a sok madár,
Még száz színben izzanak a lombok,
És sétára csábítanak a dombok.

Ízes gyümölcs van a kosárban,
Vörösbor csillog a pohárban,
Illatos füst száll a pipából,
Kortyonként jön a könnyű mámor.

Emlékfoszlányok kergetőznek,
Ifjú lábakkal lányokat űznek,
Libben a szoknya, suhan a szellő,
Kacag a drága, oly élő emlék Ő.

Tudod, hogy nincs már, és soká te sem
Nézed a szőlőt, ahogy terem.
Napodnak eljött már az estje,
Melyben a hold, hajad ezüstje.





ŐSZÜLŐ IDŐ
(Stentando)


Besurrant az október a kertbe,
levelek közt átsuhant fuvalma,
sárguló és hervadásnak indult
lombok közt piroslik néhány alma.

A természet érzi már a múlást,
tegnapot a ködök elsodorják,
néhány virág dacol még az ősszel,
de meghajolnak sorsuknak a fák.

Érett szőlő mézes leve csurran,
nyár tüzének gyönyöre forr benne,
mint szívemben emlékedet őrző
ifjúságom bíborpiros selyme.

Nappalok nem fényesek, mint régen,
és felhők ülnek fátyolos napon,
kis cseppbe gyűlik eső permete
a párától homályos ablakon.

Hangulatom is őszire váltott,
már rég kifakult álmot kergetek,
fényre vágyom, meleg gyertyafényre
amely mellett veled lehetek.





SZILVESZTERI KOCCINTÁS


Ma éjjel csak ketten vagyunk,
a magány és én,
két pohárból pezsgőt iszunk
éjfél idején.

Formállak magamnak téged
testetlen magány,
mert akivel együtt élek
nem lehet talány.

Kedves vagy és ragaszkodó,
téged nem zavar,
ha füstfelhőbe burkol
a parázsló szivar.

Ha dalolni támad kedvem,
csendben hallgatod,
vagy italba fojtom vágyam,
azt is rám hagyod.

Empátiád, mert ilyen nagy,
nő vagy, gondolom,
az újévben csókra vágyik
pezsgős mámorom.

Bár kacéran körbelengsz,
csókot mégsem adsz,
holnap kijózanodom és
útilaput kapsz.





TEMPORA MUTANTUR


Egy könnycseppel szememben
iszom a hajnali csöndet,
idézem álmomat.
Befed egy nő keze,
karjában végre csönd lett,
megpihent szívem,
és zaklatott agyam,
éreztem, az asszony élet,
és nagyon kell,
mert őröl a magány,
s az idő halálra érlel.

Éveim, mondjátok, hová lettek?
Mondjátok el, mi az élet!
Én nem tudom, visszahúz az emlék,
az új érzésektől félek.

Félek a hazug,
hamis mosolytól,
mellyel ellökik szívemet,
játékból,
lányosan mórikálva,
hogy el ne vegyék kedvemet
a folytatástól,
amelyben élvezik,
ahogy a szegény eldobottat
a porból felveszem,
és a kezükbe teszem.

Nem tudom kinek, s hogyan mondjam el,
nekem ez férfi módra fáj,
így hal el a szó, törik meg a váll,
és végleg bezárul a száj.

(Nézem a szemedet,
rád bízhatom e szívemet?
Kérlek oltsd el
régen tikkasztó





TÉLI ESTE


A téli koraestnek
már rám borult az árnya
mire hazaértem.
B-dúr zongoraverseny,
a rádió játssza,
visz a zene szárnya,
és emlékezem.

Az éjszaka csupa csillag,
a szmogot elfújta a szél,
a hold kövéren ballag,
az asztalon kenyér,
vacsoramaradék.
Ízetlen nélküled az étel
és az élet, érzem
szűkül a koszorúér.

Miként a nyitott tenyér
feltárja életvonalát,
melyet belevésett
a sors,
úgy írok rólad verset,
pőrén mutatva lelkem
magányos kuszaságát,
ha nem vagy velem.

Fekszem a hűvös ágyon,
az álom elkerül,
az égen úszó holdat látom,
fázom egyedül.






UTOLSÓ MENEDÉK


Ha minden lefoszlik
a vélt világról,
s csak a kopott valóság marad,
ha elmúlik az álom,
és felébredve
a lét csupasz csontjait látod,
ha a legendákból szőtt
mesevilágod
a múlt homályába merül,
s elmúlik varázsa,
akkor vigasztaló
a vers cirádás szó-virága,
mint utolsó menedék.





ÜZENET


Ne hívj,
ne ígérj többé semmit,
hogyha nem tartod szavad.
Nekem már csak látomás vagy,
kinek hinni nem szabad.

Ne hidd,
hogy újra megigézhetsz,
csak mert magányos vagyok,
és mert szemed sugarában
varázslatos tűz ragyog.

Ne várj,
mert nem megyek már többé.
Lelkem mélyére rejtelek,
és mint a fagy a csillagot,
jéggel borítom szívemet.

Ne lásd,
hogyan éget hiányod,
hogyan emészt érted a vágy,
és álmomban, bár nem szabad,
szemem mégis csak téged lát.





VALAKINEK


Látod a hópelyheket?
Milliárd magányos kristály,
mind egyedi
csodás konstrukció,
a természet páratlan alkotása,
mit tobzódva repít a szél
s dobál szeméthalomra.

Vagy tekints fel az égre!
Túl felhőkön és légkörön
alkot a kozmosz
a fény és a sötét anyag
szövetéből új galaxisokat,
sok színpompás csillagot,
majd mindent szerteszór.

A mikró és makrokozmoszban
örök játék az alkotás,
csak neked nehéz
fárasztó munka és szenvedés
fenntartani mulandó életed,
és emléket hagyni a papíron
magadról - valakinek.





VÁCI MIHÁLYHOZ


Te, a mesék legkisebb fia,
ki mindig azt kerested,
mit elmulasztani már többé
nem szabad!
Felejtés lett kereszted.

Éltél, mint a sokaság fia,
ki hűséges szívével
szolgált, betegen és fuldokolva,
amíg bírtad tüdővel.

Voltál szegények tanítója,
mondtad: élnünk úgy érdemes
szabadon, érzőn és igazul,
hogy majd a mindenség lehess!

Hiányzik hű szíved és szavad, mert
befon minket mindenütt a dudva.
Most értjük meg, amikor hallgattál,
erről üzentél nekünk csalódva.

Azóta lelkünkre fagyott a tél.
Nézz ránk és sírj velünk jó poéta,
látva, ma is milyen sok ember él
lehajtott fejjel...
zavart értelemmel...
kérdezve, miért él?
Miért küzd, meddig még?
És miért nem elég?
Hogyan éljen e hazában
hogyha nem hihet már másban
legfeljebb csak önmagában?

Mondd újra hát, valami lesz talán...
ennyi undor és csalódás után.
Vagy azt keressük,





VIDÁM DALT SZERETNÉK...


Vidám dalt szeretnék énekelni veled,
Együtt kószálni jókedvű városokban,
Látni életmámorától csillogó szemed
S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Messze szállni, kedvesem, szép lenne veled,
A hajnal friss örömével szállni át
Derűs századok, hegyek, tengerek felett,
S együtt feledni kába
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél a TVN részére! - 5.
  2020-05-20 22:45:15, szerda
 
 
NYÍLT LEVÉL A TVN RÉSZÉRE! - 5.

T. TVN!


Néhány perce e-mailban az alábbi Üzenetet küldtem a TVN részére:


"Elszomorító, hogy a TVN minden indok nélkül beletöröl blogbejegyzéseinkbe. Legutolsó Gebhardt Nóra versei blogbejegyzésemben a már mind gyakrabban alkalmazott beletörléseik ugen zavaróak. Olyan képeket törölnek, ami a Képtárainkban is szerepelnek, de gyakoriak a szövegbeli törlések is, ebben pl. az egyik vers címét törölték, igaz a vers azért most szerencsére maradt. Nem tudom, kinek a szemét bántják ezek, de a törlések teljesen indokolatlanok. Szeretném, ha egyszer a törlő személy "ideállva elénk" ezt meg tudná magyarázni, miért teszi? A Levelezés rendszerén miért nem tudja jelezni felénk közvetlen a problémáit és akkor talán megelőzhetőek lennének a durva beavatkozások!!! A vége az lesz. hogy előbb-utóbb azok is elmennek, akik még itt maradtak és be lehet zárni a boltot!

Az a szinte mindennapos jelzésük ugyanis, hogy un "Adathalász blokkolása történt a részükről, már kezd komikussá válni. Az adathalász rendszeresen ugyan úgy kisérletezik az oldalam feltörésével és az adataim megszerzésével, blokkolják, de hónapok óta szinte nem történik semmi!!! Létezik egyáltalán a probléma, vagy csak egy elterelő művelet?

Másik problémámat is jeleztem már korábban. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a régebbi bejegyzéseimből az utóbbi időben szinte fűnyirószerűen rengeteg bejegyzés törlésre került az Archívumomból. Köztük olyan bejegyzések, melyeknek törlése teljesen érthetetlen. Köztük olyanok, mint karácsonyi bejegyzések és más hasonló bejegyzések is törlésre kerültek, Ráadásul olyan nagyobb terjedelmű bejegyzések is, amelyekbe érthetően jóval több befektetett időm is van.És ezek egy Törlőgomb megnyomásával pillanatok alatt törlődhetnek! Biztos nem az adathalász törölte ezeket sem.

Jeleztem, hogy ezek listáját elküldöm a TVN részére. A töröltek összeállítása folyamatban van, sajnos az eredmény rosszabb, mint amire számítottam. Sőt nagyon elszomorító! Sajnos így csak néhány kategóriában fogom ezt teljes egészében elvégezni és azt mihelyt időm engedi, megküldöm a TVN részére is, kérve visszaállításukat. Ha törölni tud a TVN, akkor vissza is lehet állítani. Korábban már törölt bejegyzésem a TVN visszaállította.

Jelen e-mailt azonos tartalommal a TVN-re a blogbejegyzéseimbe is felteszem, mivel e-mailjaim rendszeresen válaszolatlanul maradnak!"


Üdvözlettel.

Menus Gábor

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Proli - hogy összeálljon a kép
  2020-05-03 21:00:10, vasárnap
 
 




PROLI - HOGY ÖSSZEÁLLJON A KÉP










Szentesi Zöldi László: PROLI


Így nevezzük őt, és még véletlenül sem proletárnak vagy melósnak, esetleg munkásembernek. A proli mindezek selejtje, tudatlan és rosszindulatú lény.

Óvatos becsléssel azt mondjuk, inkább milliószámra, mint százezrével fordul elő hazánkban, és korántsem a nagyvárosokban, a kommunizmus évtizedei alatt mindenhol elterjedt. Igazi közege mindenesetre Budapest, itt szó szerint percenként botlunk prolikba, ha akarunk, ha nem.

Ha a proli lényegét óhajtjuk meghatározni, ezek a szavak jutnak eszünkbe: hőbörgés, irigység, hazudozás, igénytelenség, sunyiság, rosszindulat. Ebből a pompás koktélból keverték ki őt, és bármi történjék is vele, ezek a tulajdonságai beleivódtak lényébe, ahogyan az anyaföld is beszívja a radioaktív esőt.

Állandóan panaszkodik. Valahogy úgy kanyarítja a szót, hogy belásd, mindannyian áldozatok vagyunk. Megállás nélkül fröcsög belőle a gyűlölet, és rögtön ki is mondja, amire közben gondol. Útfelújítás a Rákóczi úton? ,,Rohadjon meg, aki kitalálta!" Határon túli magyarok? ,,Felőlem megdögölhet az összes!" Eleve úgy tekint a világra, hogy csak a rosszat vegye észre belőle. Semmilyen szép és nemes körülmény nem érdekli, észre sem veszi, mert lelki beállítottsága negatív, intrikus.

A proli mindig hazudik. Pontosabban szólva, nem tudod, mikor hazudik öncélúan és mikor hazudik valamilyen kifejezett céllal. Párbeszédre képtelen

Az emberek többségében a szellemi és testi erőfeszítések tiszteletet ébresztenek, benne viszont irigységen kívül semmit sem kelt a Nobel-díjas tudós vagy az olimpiai bajnok jelenléte.

Kulturális ízlése alantas és felszínes.Aki jól néz ki, nyugalmat és erőt sugall, a proli természetes ellensége. Egyszerűen nem bírja elviselni a szellemi jelenlétet, sunyi gyűlöletet táplál minden olyan politikus iránt, aki nem hízeleg neki, a prolinak. Időlegesen azt a pártot támogatja, amelyik a leginkább felébreszti benne rossz tulajdonságait, de főként a baloldali pártokra szavaz.Közösségi oldalakon ha van egyáltalán neki,gyakran kimutatja ellenkezését, szid, kritizál, hőbörög ,utálkozik szidja a rendszert, a kormányt ,az embereket.

A prolinak nincsen apja, se anyja, se Istene, se hazája. Embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Itt él köztünk, vegetál. Társadalmi, közösségi ügyekben tökéletesen használhatatlan. Ami a közösségé, azt semmire sem tartja, nem épít, csak rombol. Általában adót sem fizet, én tartom el. A prolihoz voltaképpen semmi köze a embernek. Nem honfitársunk, csak ugyanúgy néz ki a személyi igazolványunk. És annak ellenére, hogy mintha valami udvariatlanság volna, társadalmi tilalom övezi a megnevezését, jellemzését, igazából nagyon is létezik. Szerintem viszont az az udvariatlanság, hogy a fajtájából még mindig annyi járkál köztünk a XXI. században.


Link









A PROLI


"A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan.

Meg van győződve arról, hogy be akarod csapni. Pláne, ha tudja, hogy tanultál és szellemi munkából élsz. Tanulni csak azt lehet, hogy őt hogy kell becsapni. A gondolkodás funkcióját tulajdonképpen ebben látja. Ezért ab ovo védekező állásba helyezkedik, s inkább ő üt először, mielőtt te ütnél, és hiába magyarázod utána, hogy te nem is akartál ütni. Ezért nem lehet prolival barátkozni! Vagy ha barátkozol, eljön a pillanat, amikor fellázad tehetetlen butaságában, meg van győződve arról, hogy meg akartad alázni, fitogtatni akartad a tudásodat és ezzel valami őt kihasználni akaró célt elérni, tehát valamilyen módon a kultúrával "kivenni a fegyvert a kezéből", amivel neki örökké védekezni kell az "okos" világ ellen, és mindezekért végül elárul.

Elárul mindent: téged, a világot, a saját életét. A proli örökké érzékeny. Bosszút kell állnia. A proli a legszörnyűbb állat a világon. Bár nem akarom az állatokat bántani. A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja épp úgy ellensége. Lesi, figyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli (ez a rosszabb).

Tehát maguk között sem tudnak békességben élni. Nem véletlen, hogy régen nem hagyták őket szabadjára. Ma azt mondják, hogy azért nem, mert féltek, hogy az urakat fölfalják. Nem! Az urak féltek, hogy ők egymást fölfalják!"


Mensáros László, az egykori neves színművész 1982-ben írta ezt a naplójába. Még a Kádár-rendszerben. A proli ugyanaz, mint a proletár, csak távolságtartóan és bizony lekezelően. A téma tabu volt a proletárdiktatúrában. Legalábbis így nyíltan kimondva. Inkább körül kellett írni, vagy még inkább kerülni kellett a témát.


Ma is! Aki előmerészkedne vele, azt nyomban gőgösnek bélyegeznék. Politikusok pedig végképp kerülik, mert abban a pillanatban sok hívet és szavazatot veszítenének vele.

Illetve mégsem. Választások után a vesztes fél emlegetni szokta ezt a kategóriát. Panelprolik. És elmondják mindennek, kicsinyesnek, földhözragadtnak, butának.

Igazuk van?

Egyáltalán: létezik-e még ez a réteg, ez a kategória, amit Mensáros már 1982-ben így jellemzett?

De még mennyire!

Rendszerfüggetlen.

Szeretik a Kádár-kor termékének és maradványának beállítani. Ennek erősen ellentmond a tapasztalat, hogy azóta mintha szaporodnának. Mások a külsőségei, de a lényeg ugyanaz benne.

Ami még rosszabb: még jobban megnőtt az egója!

Egyrészt azért, mert valamilyen szinten elhitte - bevette azt a cumit -, miszerint az úgynevezett ,,demokráciában" a Népé a hatalom, vagyis az övé, és hogy számít valamit a véleménye vagy a szavazata. A Kádár-féle proletárdiktatúrában ugyanez volt a mese, vagyis hogy a Népé, a közemberé a hatalom. De azt sokkal kevésbé hittük el. A mai demokráciás duma hatékonyabb ebből a szempontból, és így a csekély értelmű medvebocsok elhiszik, és magabiztosabbak tőle, amiatt pedig kellemetlenebbek a környezetükre.

Másrészt a korábbi kialakult struktúrák szétrohadásával és lerombolódásával felkeveredett a társadalom. Bármilyen minőségű is volt a régi rend, de legalább rend volt, de mostanra ez szétment, és az alja került felülre. Nekiszabadultak a bunkók.

Fokozza a problémát, hogy ha radikális változásokat akarunk elérni az ország gatyába rázására és a jelenlegi hazug és aljas berendezkedés túllépésére, ahhoz tényleg társadalmi összefogásra van-lesz-volna szükség. A proli mint réteg ebben nélkülözhetetlen. Megkerülhetetlen. Részben a létszáma miatt. Részben amiatt, hogy a prolinak kevés oka van ragaszkodni a mostani berendezkedéshez, és mozgósíthatóbb a változtatásokra.

Ehhez meg kell tanulni kezelni őket. Valahogy. Vezetésre, döntéshozásra nem alkalmasak. Viszont folyamatosan a ,,véleményüket" harsogják, és az ebből kialakuló általános töketlenkedés miatt nem lehet ötről hatra jutni. Tehát vezetni kell őket - de úgy, hogy ne vegyék észre. Ahhoz pedig be kell csapni vagy legalább terelgetni kell őket.

A Nép - amelynek a proli megkerülhetetlen része - saját maga vonja magára, hogy becsapják.

Egyebek közt ezért tartunk még mindig ott, ahol.


Link





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Idézetek Churchill
  2020-04-20 17:00:07, hétfő
 
 




Idézetek Churchill

Mosolyogj Winston Churchill


Winston Churchill szellemes mondásainak se vége, se hossza.
Parlamenti ellenfeleit is gyakran a gúny eszközével késztette meghátrálásra. A londoni parlamentben ezt mondta egyszer:
,,A tiszteletre méltó lord beszéde jó és új volt. De ahol jó volt, ott nem volt új, és ahol új volt, ott nem volt jó."
*
,,Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint mikor rálőnek az emberre, de nem találják el."
*
,,Értelmetlen azt mondani: minden tőlem telhetőt megteszek. Azt kell tenned ugyanis, amit a helyzet megkövetel."
*
,,Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat"
*
,,Rengeteg hazugság van a világon és a legrosszabb benne az, hogy a fele igaz."
*
"A hazugság már félig megkerülte a világot, amikor az igazság még csak a nadrágját húzza."
*
,,Az élet egyik legkegyetlenebb leckéje, hogy alkalmanként rá kell jönnöd,hogy a bolondoknak is lehet igazuk."
*
,,Amikor a sasok hallgatnak, a papagájok kezdenek fecsegni."
*
,,Csak azt a statisztikát hiszem el, amit én magam hamisítottam."
*
"A nagyság és a jóság csak ritkán találkozik egy emberben."
*
,,A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek, és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény."
*
"Mindig bölcs dolog előre nézni; de nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátunk.,,
*
"A kimondatlan szavaknak a mesterei vagyunk, míg a véletlenül kiejtetteknek a szolgái."
*
"A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni."
*
"A történelmet a győztesek írják."
*
"Ez nem a könnyed kényelem ideje. Ez a merészség és kitartás ideje."
*
"Az USA mindig helyes módon cselekszik, miután minden más alternatívát kimerített már."
*
"Nem neheztelek a bírálatért még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól."
*
Miért vesztette el Hitler a háborút? - Mert az olló üti a papírt !
*
"Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.,,
*
"Kész vagyok a teremtővel való találkozásra. Hogy a Teremtő felkészült-e erre a megpróbáltatásra, az más kérdés."
*
"Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége."
*
"A golfozás az a sport, ahol egy igen kicsi labdát egy még kisebb lyukba továbbítanak a célra tökéletesen alkalmatlan eszközzel."
*
"Egy politikusnak meg kell tudnia mondani,hogy mi fog történni holnap, a következő héten, hónapban vagy évben. És később meg kell tudnia magyarázni hogy ezek miért nem történtek meg."
*
"Nincs olyan, hogy közvélemény. Csak közzétett vélemény van." * "Sosem féltem a tettektől, csak a tehetetlenségtől."
*
"Tízezer szabállyal a jog tekintélyét rombolod le."
*
"Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.,,
*
"Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben."
*
"Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget."


Szép virusmentes napokat, Vidám hetet!


Mosolyogj Winston Churchill

Link

















































 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Adathalász veszély!!!
  2020-02-01 13:39:01, szombat
 
 








ADATHALÁSZ VESZÉLY!!!


Néhány perce jelezte a Net felém, hogy az oldalamon egy Adathalász blokkolása történt a részükről. Ahogy megnéztem a részletezést, az adathalász már napok óta kisérletezett az oldalaim, így feltehetően az adataim megszerzésével, de néhány perce a Net blokkolni tudta. A kisérlet szinte folyamatos volt, független attól, hogy gépközelben voltam vagy attól távol. A zöme persze akkor történt, mikor idehaza sem voltam.

Mindenki nagyon vigyázzon az adataira! Nem lehet tudni, ki mikor kerülhet sorra.

Az internetes csalók általában személyes adatokat, például azonosítót, jelszót, bankkártyaszámot stb. próbálnak illetéktelenül megszerezni.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél a TVN részére! - 4.
  2020-01-12 17:45:39, vasárnap
 
 


NYÍLT LEVÉL A TVN RÉSZÉRE! - 4.


T. TVN!


A mai napon a Firefox a TVN-re való belépésem során ismét jelezte a korábban már ismert biztonsági kockázatot. Mint azt már korábban két izben is jeleztem, f.h 8-i és 10-i keltű e-mailban, a Firefox egy lehetséges biztonsági kockázatot észlelt, és nem lépett tovább a(z) tvn.hu oldalra. Ha felkeresem az oldalt, akkor támadók megpróbálhatják ellopni a jelszavamat, e-mailjeimet vagy bankkártya adataimat. A Firefox képernyőmön megjelent kiírását megküldtem a TVN részére, de szokásához híven mind a mai napig a TVN még válaszra sem méltatott. A Firefox javasolta a weboldal rendszergazdáját megkeresni a problémával kapcsolatban. A TVN közvetlen kapcsolatát lehetővé tevő hálózata - mint azt már korábban szintén több izben jeleztem - ugyancsak nem működik. Mindezen belépési problémák ellenére tegnap még - saját kockázatomra - sikerült a TVN oldalára belépnem, jelenleg MA MÁR EZ SEM SIKERÜLT - feltehetően a Firefox tiltására - vagy hogy a TVN semmit sem lépett az ügy megoldása érdekében!


Belépésem csak 17 óra körül sikerült!!!


Firefox mai értesítése képernyőmön keresztül:

"Figyelmeztetés: Lehetséges biztonsági kockázat következik

A Firefox egy lehetséges biztonsági kockázatot észlelt, és nem lépett tovább a(z) tvn.hu oldalra. Ha felkeresi ezt az oldalt, akkor támadók megpróbálhatják ellopni a jelszavait, e-mailjeit vagy bankkártyaadatait.

Mit tehet?

A probléma valószínűleg a weboldallal van, és semmit sem tehet a megoldása érdekében. Értesítheti a weboldal rendszergazdáját a problémáról.

További tudnivalók... Visszalépés ajánlott"


*

Másik problémám:

Az elmúlt napokban nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy általában régebbi bejegyzéseimből szinte fűnyirószerűen rengeteg bejegyzés törölve lett. Olyan bejegyzések, melyeknek a törlése teljesen érthetetelen. Köztük olyanok, mint karácsonyi blogbejegyzések és hasonlóak is törlésre kerültek. Ráadásul olyan nagyobb terjedelmű blogbejegyzések is, amelyekbe érthetően jóval több befektetett időm is van.

,,Kedves Felhasználónk!
Mint tudja cégünk 2002 óta (16 éve) nyújtja a szolgáltatásait teljesen díjmentesen.
Sajnos cégünk a jelenlegi formában nem tudja tovább üzemeltetni a szolgáltatásokat.
Október 1-jétől zárt rendszerré alakítjuk át rendszerünket.
Fontos tudni, hogy a zárt rendszerbe áthelyezett felhasználók MINDEN ADATA MEG FOG MARADNI ÉS UGYANÚGY TUDJÁK HASZNÁLNI A SZOLGÁLTATÁSAINKAT A TOVÁBBIAKBAN"
/TVN.HU csapata 2018.09.02./

Sokan több éve itt vagyunk a TVN-en. Sokan szerettük, szeretjük ezt az oldalt, de ha ez így folytatódik tovább, lehúzhatjuk a rolót véglegesen. Megszerettük. A TVN tárolási lehetőséget igért, cserébe a a blogbejegyzéseink reklámfelületet biztosítottak a TVN-nek? A rendelkezésre álló tárolókapacitás, amit blogbejegyzéseink eredményeztek, a töredékét sem érik el ennek. Pláne ha a bejegyzéseink nagy része önhatalmúlag törlésre kerül és újabban ez még nagyobb erővel történik. Megjártam már néhány WEB oldalt, de sehol hasonló nem fordult elő! Az meg pláne nem, ami az utóbbi időben mind sűrűbben előfordul, hogy a bejegyzésekbe az oldalon belejavitások, résztörlések történnek. Amit persze mégsem értek, hogy ez miért csak a TVN-re jellemző, más WEB oldalakon ilyennel nem lehet találkozni! Pedig tudom, itt szinte mindenki szerette ezt az oldalt. Igaz, időközben nagyon sokan itt hagytak bennünket. Mi mégis azt kérnénk, akik itt maradtunk, tegyük újra ezt az oldalt olyanná, amilyen volt éveken keresztül. A TVN a 2010-es évek elején az év legjobb WEB oldala volt, tegyünk meg érte mindent, hogy ez újra így legyen. És minden változásról a tagságot is időben tájékoztassuk.


Nem tudom, mi indokolta a törléseket, azonban nem ez az első, ami törlésre került, kerülhetett, mint azt már korábban is több izben is jeleztem. Ráadásul olyan nagyobb terjedelmű blogbejegyzések is, amelyekbe jóval több befektetett időm van. Sok korábban törölt blogbejegyzést kénytelen voltam /leszek/ újból elkészíteni - nem kis időbefektetéssel. Nem valami jó üzleti kapcsolat, mi dolgozunk, a TVN pedig töröl - olyan bejegyzéseket, amelyeknél semmi sem indokolta azok törlését - pláne évekkel később!

Hát ez lenne az eredmény!!!

A zárt rendszerre való áttérés során egyébként is igéretet kaptunk a TVN-től, hogy törlésre semmi sem kerül, és a zárt rendszerbe áthelyezett felhasználók MINDEN ADATA MEG FOG MARADNI ÉS UGYANÚGY TUDJÁK HASZNÁLNI A SZOLGÁLTATÁSAINKAT A TOVÁBBIAKBAN"

Hát ez az igéret csak részben valósult meg. Mert a zárt rendszerre való átalakulás során az az igéret, hogy minden adatunk meg fog maradni, bizony nem valósult meg - legalábbis nálam. Hogy ugyan úgy tudjuk használni a szolgálatatásaikat a továbbiakban is, szintén nem. Egyedül a fizetés, ami igaz lett.

Sajnos ez nem így lett, így kérem a törölt bejegyzések visszaállítását! Tisztelettel kérem a T. Szolgáltatót, hogy a törölt bejegyzést állítsa vissza, mert amit egyszer ki lehetett törölni, azt vissza is lehet állítani!

A problémát privát e-mailban korábban szintén jeleztem, de mindeddig még csak választ azokra sem kaptam!

Többször kértem a jelzett problémáim kivizsgálását is. Egyszer, kétszer, háromszor, sokszor. Mivel levelezési cimem általában minden korábbi reklamációm ellenére sem működik, így válaszukat privát e-mail cimemre kértem, eddig válasz egyikre sem érkezett. Igy kénytelen vagyok sérelmemet ebben a formában itt közzétenni.

Végezetül most már befejezve, nagyon rövid leszek. Úgy érzem, a TVN egyenlő jogú tagjaként megilletne annyi tisztelet engemet is, hogy legalább válaszoljanak a leveleimre. Valószínűleg a zsúfolt napirendjük ezt mindeddig nem tette lehetővé Önöknek. Ettől azonban mégsem vesztettem el a reményt, hogy esetleg a következő napokban mégis soronkívül foglalkozni fognak az ügyemmel. Szeretném megismételni újólag, a bevezetésben már említett, a zárt rendszerre való átalakulás során az az igéret, hogy minden adatunk meg fog maradni, bizony így nem valósul meg, nem valósult meg - legalábbis nálam! Hogy ugyan úgy tudjuk használni a szolgálatatásaikat a továbbiakban is, mint korábban - szintén nem!!!

Azonban nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni egy ilyen ügyet. Mert hallgatásuk ezt támasztja alá!


Köszönettel:

menusgabor

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél a TVN részére! - 3.
  2019-02-05 14:00:50, kedd
 
 




NYÍLT LEVÉL A TVN RÉSZÉRE! - 3.


T. TVN!


Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy mind több blogbejegyzésem törlésre kerül. Ráadásul olyan nagyobb terjedelmű blogbejegyzések is, amelyekbe jóval több befektetett időm van. Korábban már jeleztem Juhász Gyula 2015.07.31-i, Gárdonyi Géza - Idézetek 2015.02.09-i és Stollmayer Beatrix 2018.04.25-i keltű nagyobb terjedelmű bejegyzésem törlését. Kértem a bejegyzés visszaállítását, de természetesen ez nem történt meg, de még csak válaszra sem méltattak!!!

A blogbejegyzést így kénytelen voltam /leszek/ újból elkészíteni, nem kis időbefektetéssel. Ez egy kiváló üzleti kapcsolat - a Szolgáltatónak! Úgy látom, mi dolgozunk, a TVN pedig TÖRÖL - ráadásul olyan bejegyzéseket, amelyeknél semmi sem indokolja a törlést - pláne évekkel később!

Sajnos időközben újabb másik blogbejegyzésem törléséről kell beszámolnom. amely ma már szintén nem látható:


2018 08.19: Hajdu Sára versei


Persze biztosan ennél jóval több is szerepel a töröltek listáján, ha lenne rá időm, megnézném. Most a kisebb törléseket nem is említem, mert ott a mi időbeli ráforditásunk is elenyészőek voltak, a nagyobb terjedelmű blogbejegyzések törlése azonban mindenképpen nagyon bosszantó! Amit persze mégsem értek, hogy ez miért csak a TVN-re jellemző, más WEB oldalakon ilyennel nem lehet találkozni! Talán a Facebookot kivéve, de ott olyan mérvű a mocskolódás, hogy biztos bárki törölné azokat.

Tisztelettel kérem a T. Szolgáltatót, hogy a törölt bejegyzést állítsa vissza, mert amit egyszer ki lehetett törölni, azt vissza is lehet állítani! Volt már erre példa, amikor a TVN nekem is állított vissza a múltban törölt bejegyzést. Mert az nem lehet megoldás, hogy a TVN mély hallgatásba burkolózik, és még csak válaszra sem méltatja a panaszost. Ráadásul a törlés ezuttal is önhatalmulag történt, mivel Hajdú Sára személyes jóváhagyásával birok, így a törlés itt is csak a TVN belső rendszerében történhetett.

További kérdésem, hogy mit szándékozik tenni a jövőben a TVN, hogy ezek rendszeressé ne váljanak? Meddig kell továbbá várnunk arra, hogy problémejelző észrevételeink a jövőben ne maradjanak válaszolatlanul? Jelenleg ugyanis félig-meddig üzleti kapcsolat is áll fenn köztünk, és ezért a Szolgáltatónak is van kötelessége velünk szemben. Ennek elmulasztása esetén felmerülhet a jövőben így az az igényünk, hogy az indokolatlanul törölt bejegyzések miatti esetleges kártérítési igényünket érvényesítsük.

A zárt rendszerre való áttérés során egyébként is ígéretet kaptunk a TVN-től, hogy törlésre semmi sem kerül, és a "zárt rendszerbe áthelyezett felhasználók MINDEN ADATA MEG FOG MARADNI ÉS UGYANÚGY TUDJÁK HASZNÁLNI A SZOLGÁLTATÁSAINKAT A TOVÁBBIAKBAN"


Sajnos ez nem így lett, nem így van, így kérem a törölt bejegyzés visszaállítását!


Köszönettel:

menusgabor



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...mindegyiküket meggyilkolták?
  2019-01-31 19:30:18, csütörtök
 
 




...MINDEGYIKÜKET MEGGYILKOLTÁK?


Orvosok rákhoz kapcsolódó enzimeket fedeztek fel az oltásokban: mindegyiküket meggyilkolták?


Megdöbbentő összeesküvés rajzolódik ki a tudomány berkeiben elhunyt kutatók körül. A gyógyszeripar halálos titka.

Alig egy év leforgása alatt közel 60 orvos halt meg rejtélyes körülmények között. Egyesekkel gyilkosok végeztek, és ez bizonyítható, míg mások furcsa balesetekben vesztették életüket.

Mindegyikükben volt azonban valami közös: olyan dolgokat akartak feltárni, olyan összefüggésekre jöttek rá, melyet a gyógyszeripar nem hagyhatott kitudódni.

Legalábbis nagyon sokan ezt állítják, köztük egyes elhunyt kutatók hozzátartozói is.

A hollisztikus gyógyászat képviselői közül csak Floridában majdnem 4 tucat orvos vesztette életét.

Őket sok összeesküvés elmélet hívő szerint gyakorlatilag a gyógyszeripar tette el láb alól.

Ezek a szakemberek, és más, nem a hollisztikus orvoslásban dolgozó orvosok is rávilágítottak már többször, hogy az oltások nem feltétlen egészségesek.

Nem állították ők sem, sem soha senki, hogy minden védőoltás, és egyéb oltás egytől-egyig káros.

Azt viszont igen, hogy ezek jó része tartalmazhat veszélyes anyagokat, és néhányukról tudnak az oltóanyag gyárak, csak egyszerűen nem érdekli őket. Sőt, ők alapvetően abban érdekeltek, hogy még több gyógyszer és oltóanyag fogyjon.

Éppen ezért állítólag semmitől sem riadnak vissza.

A 60 mára már elhunyt orvos közül mindegyik rájött arra, hogy egy a rákhoz erősen köthető enzim megtalálható egyes vakcinákban.

Olyan vakcinákban, melyek ma is használatosak nem csak Amerika-szerte, hanem az Európai Unióban is.







Ez nem más, mint a nagalese molekula, mely a rákipar sikerességének, és hatalmas profitjainak a kulcsa. Arról van szó, hogy ez a molekula képes nagyon erős rákos megbetegedéseket kiváltani, és az összeesküvés elmélet hívői szerint az oltóanyagokkal juttatják az emberek szervezetébe.

A nagalase egy olyan enzim, protein, amit a rákos sejtek és vírusok gyártanak, és valójában ez az ami immunhiányos szindrómákat, autizmust, valamint számos más durva problémát idézhet elő.







Orvosok, akik a gépezet útjába álltak: mind halottak...

Az a néhány orvos, aki meghalt vagy eltűnt úgy gondolta, hogy a nagalase enzim szándékosan kerül bele a szervezetbe akár vírus, vagy közvetlenül az oltóanyagok által.

Ezt nem hagyhatták, hogy kikerüljön információként, ezért eleinte ellehetetlenítéssel, elhiteltelenítéssel próbálkoztak. Azonban ez nem mindenkinél vált be, sem az hogy az FDA és az orvosi kamara büntetést szabott ki rájuk, vagy teljes eltiltást.







Egyes esetekben ugyanis csak az jelenthette az egyetlen megoldást, ha az illetőket eltették láb alól.

Hihetetlenül nagy mértékű összeesküvésnek hangzik, de ez maga a valóság - állítják sokan.







A nagalase-t szuper magas koncentrációkban találták meg autista gyerekek körében, erre vonatkozó bizonyítékokat is nyilvánosságra akartak hozni az orvosok haláluk előtt. Az elmúlt egy évben összesen 60 orvos vesztette életét, legtöbben különféle rejtélyes balesetekben, tömegszerencsétlenségekben, de volt, aki természetes halált halt viszonylag fiatalon, teljesen érthetetlen módon.







Emellett olyan is volt, akit nyíltan meggyilkoltak, hogy ne tudódhassanak ki a gyógyszeripar mocskos titkai.

A gyógyszergyárak és oltóanyag cégek tehát semmitől sem riadnak vissza. Ha pedig teljes mértékben igaz, amit sokan állítanak az orvosokkal és eltitkolt kutatásokkal kapcsolatban, az egészen más képet fest az egészségügyről.


Link



Globális népirtás a kötelező védőoltások segítségével? - Interjú dr. Novák Hunorral

Link






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél a TVN részére! - 3.
  2018-12-29 23:00:16, szombat
 
 




NYÍLT LEVÉL A TVN RÉSZÉRE 3.


T. TVN!


Meglepődve tapasztaltam az ünnepek alatt, hogy Juhász Gyula verseivel kapcsolatos régebbi nagyobb terjedelmű blogbejegyzésem nem szerepel a blogbejegyzéseim között. A bejegyzés feltehetően 2015.07.31-én készült.

Nem tudom, mi indokolta a törlését, azonban nem ez az első, ami törlésre került, kerülhetett, de itt szerintem semmi sem indokolta ennek a törlését.

A zárt rendszerre való áttérés során egyébként is igéretet kaptunk a TVN-től, hogy törlésre semmi sem kerül, és a “zárt rendszerbe áthelyezett felhasználók MINDEN ADATA MEG FOG MARADNI ÉS UGYANÚGY TUDJÁK HASZNÁLNI A SZOLGÁLTATÁSAINKAT A TOVÁBBIAKBAN"


Sajnos ez nem így lett, így kérem a törölt bejegyzés visszaállítását!


A problémát privát e-mailban korábban már jeleztem, de mindeddig még csak választ sem kaptam!


Köszönettel:


menusgabor




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél a TVN részére! - 2.
  2018-11-07 18:00:35, szerda
 
 




NYÍLT LEVÉL A TVN RÉSZÉRE! - 2.


T. TVN!

Nem terveztem, hogy ma ismét zavarni kell apró problémáinkkal Önöket.

A tegnapi kissé viccesre sikeredett kutakodásaim eredményei után nem terveztem, hogy ma ismét zavarni kell apró problémáinkkal Önöket. Dehát meg kell tennem, hátha ez is segít a probléma mielőbbi megoldásában. Nem tudom, van-e értelme? Lehet talán nincs! Mégis!

Magyar Állami Operaház - 2010-11-29 20:17:30, hétfő
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=46183&n=menusgabor&blog_cim= Magyar%20%C3%81llami%20Operah%C3%A1z

A bejegyzésem régi, archivált. 3 db kép van benne, ebből az első látszik, a másik kettő már nem. Viszonylag nagyon jó a láthatósági arány, ha a többiekhez hasonlítom - sőt. Mégis próbáltam ezt az arányt tegnap este egy kissé növelni.

Magyarul ellopiztam egyik tagunk blogjából /aki az alaptémát korábban szintén tőlem lopizta, ezt még a blogbejegyzésében is megemlíti/ az egyik tagunk képét. A kép nagyon szép volt, betettem hát az egyik nem látszódó kép helyére. A bejegyzés is szinte újjáéledt tőle. Aztán a kíváncsiságom tönkre tette a korai örömömet.

A kép ma már nem látszódik, azt nem tudom, hogy ahonnan hoztam, ott mi történt vele. Csak azt látom, hogy az e havi blogbejegyzéseim képeinek a zöme is erre a sorsra jutott, csaknem a fele törlődött. Hiába próbálom azokat is szinte naponta új képekkel pótolni!!! Esetleg jobb klikkel néha láthatóvá tudom tenni, de ez sem működik mindig. Így viszont nincs értelme blobejegyzéseket készíteni a TVN-en.

Hát ide jutottunk. Sose gondoltam volna. Megjártam már néhány WEB oldalt, de sehol hasonló nem fordult elő! Pedig tudom, itt szinte mindenki szerette ezt az oldalt. Igaz úgy látom, a fele most itt hagyott bennünket. Mi mégis azt kérnénk, akik itt maradtunk, tegyük újra ezt az oldalt olyanná, amilyen volt éveken keresztül.

Csak így tudjuk visszaszerezni régi híveinket, más út nem nagyon van. Nem akarok vészmadár lenni, és a vészharangokat sem meghúzni, de vissza kell térni a régi kitaposott útra. Mi nem tudjuk, mi az igazság, de azt látjuk, hogy valami nagy baj van. Lehet, hogy a rendszerben valami olyan módosítás történt, ami nem várt eredményekkel járt. Sokan szerettük ezt az oldalt, de ha ez így folytatódik tovább, lehuzhatjuk a rolót véglegesen.

A TVN valamikor az év legjobb WEB oldala volt, tegyünk meg érte mindent, hogy ez újra így legyen. És minden változásról a tagságot is időben tájékoztassuk.

Ez mindkettőnk érdeke, a TVN-é és az itt maradottaké egyaránt!


Fáj, hogy ide jutottunk!

Fáj, hogy a TVN mégis néma marad!




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 121 db bejegyzés
Összes: 3942 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 738
  • e Hét: 4785
  • e Hónap: 47792
  • e Év: 262970
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.