Regisztráció  Belépés
cilamami.blog.xfree.hu
A lélek varázslatos gyógyítója a szép szó. /Szokratész/ Polyák Miklósné
1951.06.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Retro buli
  2015-10-14 22:19:04, szerda
 
  Link

2015.10.09.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kutyusom emlékére
  2013-03-04 13:23:21, hétfő
 
  Drága kiskutyim egy éve, hogy elmentél tőlünk, még mindig nagyon hiányzol.

Remélem boldog vagy az örök vadászmezőkön.

Link









Nyugodj békében.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kiskutyám..
  2012-10-05 10:46:04, péntek
 
  Kiskutyám...

Minden egyes éjjel, mikor hazaérek,
Szemed esdekel, ha csak feléd nézek.
Vártál már engem, oly hűségesen,
Érinted kezem, felelősségteljesen.
Simítom bundádat, s várod szavam,
S eljő a mondat, gyere utánam.
Elkísérsz engem, vigyázol reám,
Ott jössz velem, becsülöm ezt ám.
Az ajtóhoz érünk s nézel felém,
Megérkeztünk s te leülsz mellém.
Elidőzök veled, mielőtt elalszom,
Az időt figyeled, én az ajtót nyitom.
Búsan nézel, hogy véget ért már,
S úgy teszel, mint egy kis szamár.
Megígérem, holnap veled leszek,
Megfogadom, hosszú útra viszlek.
Egy teljes napot reád áldozok,
Szép világot néked megmutatok.
De sajnos, most mennem kell,
Oly kínos, de pihennem kell.
Hálámat adom, hogy vagy nekem,
Őrzöd álmom s szeretsz engem.
Sebestyén Attila
 
 
1 komment , kategória:  Belső kör  
Richyke emlékére
  2012-03-03 17:58:58, szombat
 
  Szomorú ez a szombat délután mert itt hagyott bennünket, elment tőlünk örökre a legkedvesebb és leghűségesebb barátunk, házi kedvencünk, családtagként szeretett kutyusunk Richyke.

Aludj örök álmot
Búcsúzom.
Szívembe Emléked beírva
Isten Veled Drága Kutyuska!





Ha létezik kutya mennyország akkor ő ott van, nyugodjék békében a "kicsi szívem."

Nagyon a szívünkhöz nőtt 17 év alatt és olyan üres most a helye a lakásban, nagyon hiányzik.













Juhász Gyula: Beteg kutya



Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.

Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.

Tebenned bízik, úrban a hívő,
És kínjait eléd teríti ő.

A mindenség poklában didereg,
Oly nyomorult, akár az emberek.

A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.

Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.

Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok,

Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.

Mégis embernek ember gyilkosa
És a kutyától nem tanul soha!



Schrenk Éva: Blöki



Már az égi mezőkön bukfencezel?
Van-e vajh kutya-Paradicsom?
Ott vársz rám hűségesen ugye, kis csahosom?

Ne félj, nem kell sokáig várnod;
gazdád nem ragaszkodik ehhez a világhoz,
bár néha örökké szeretne élni,
máskor megpihenni szeretne és téged nézni.

Ha Gazdánk úgy dönt, találkozni fogunk,
és újra együtt futunk, loholunk,
az is lehet, hogy a Földre születünk le újra,
ki tudja, lehet-e hinni a reinkarnációba`.

Én abban hiszek, hogy neked lelked volt, s van,
s hogy akárhol vagy, velem összeköttetésben vagy,
hogy láthatatlanul is őrzöl, kicsi lélek.
és én alig várom, hogy valahol Veled újra együtt éljek!



 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A hatodik nap
  2011-03-26 23:19:04, szombat
 
 



Marie Noel: A hatodik nap

Miután az Úr megteremtette a Kutyát, megsimogatta buksi fejét. A Kutya pedig hálásan-kedvesen nyalogatta Teremtője kezét.
- Na, mi az óhajod, Kutya?
- Uram, én bizony Nálad szeretnék lakni az égben és legszívesebben itt maradnék a lábtörlődön heverészve.
- Ez bizony lehetetlen. De minek is? Hiszen a tolvajokat még nem teremtettem meg.
- Mikor fogod megteremteni őket Uram?
- Azt hiszem sohasem. Fáradt vagyok. Ötödik napja dolgozom, itt az ideje, hogy lepihenjek. Te lettél Kutya, az én mesterművem. Legjobb lesz, ha most megnyugszom. Nem jó, ha egy művész többet akar, mint amennyire a tehetségéből telik. Ha most tovább kellene teremtenem, egész biztosan félresikerülne minden. Eridj, Kutya! Eridj és rendezkedjél be a Földön! Menj és élj boldogul!
A Kutya mélyet sóhajtott.
- És mihez kezdjek ott lent, Uram?
- Egyél, igyál, növekedj és szaporodj.
Ám a Kutya még nagyobbakat sóhajtott.
- Tulajdonképpen mit is akarsz még, Te Kutya?
- Uram, és Teremtőm, mondd, nem jönnél Te le a Földre?
- Dehogyis megyek. Én nem költözhetek oda, csak azért, hogy neked társaságod legyen. Nekem még sok tennivalóm van, idefent. Ez az ég, ezek az angyalok, ezek a csillagok bizony sok gondot okoznak nekem.
A Kutya lehajtotta a fejét, elment, de később visszajött.
- Óh, Uram! Hacsak lenne odalenn valami Hozzád hasonló úr, akkor még volna kedvem lemenni.
- Nincs - mondta az Úr - olyasvalaki nincsen ott.
A Kutya alázatosan összehúzta magát egészen kicsire, közelebb kúszott az Úrhoz és kérlelte.
- Ha Te akarnád Uram, édes jó Istenem, ha Te megpróbálnád.
- Lehetetlen - válaszolt az Úr. - Én már megalkottam azt, amit akartam. Művemet befejeztem. Nézd, náladnál jobbat már nem tudok teremteni. Ha még valamit kellene teremtenem, érzem a kisujjamban, hogy az félresikerülne.
- Óh, Uram - élénkült fel a Kutya - nem számít egy cseppet sem, ha félresikerül. Én csak követni akarom őt, amikor megy, és melléje telepednék, amikor lepihen. Az Úr csodálattal nézett a Kutyára és így szólt hozzá:
- Jól van hát, legyen úgy, ahogy szeretnéd!
Ezzel visszatért műhelyébe és megalkotta az Embert.

Az Ember, lám félresikeredett, ahogyan előre megmondta az Úr. De mit bánja ezt a Kutya!? Boldogan és hűségesen szolgál még tökéletlen Emberének is ...
 
 
1 komment , kategória:  Belső kör  
Kutyavilág, avagy...
  2011-03-26 23:08:11, szombat
 
 



Hajdu Mária: Kutyavilág, avagy a ,,Kivert kutya"


Az Öreg kutya mellé hozott egy kis fekete gombócot a gyerekek apja. Legalábbis úgy nézett ki az a kicsi, ijedt szemű kutya, mint egy kis gombóc. Azonnal rá is ragadt ez a név.
Nagyon kicsi volt még, nem régen választották el az anyjától. Úgy félt, hogy remegett, és amikor az Öreg megszaglászta, azonnal a kőre pisilt.
- Na, ne, te kis Gombóc! Hát nem tudod mi a rend? Csak a kertben lehet vizelni, nem a lakásban! Na, gyere, ki kell mennünk, nem szoktak beengedni. A kutyának kint a helye!
Gombóc követte az öreget, és kíváncsian kérdezgette mindenféléről:
- Te, hogy kerültél ide? Vagy itt laktál mindig? ,,Ezek", jó emberek? Kapunk vacsorát, mert már majd éhen halok!-
Egyszerre annyi kérdést tett fel, hogy meg sem lehetett jegyezni. Az Öreg megnyugtatta, nem soká lesz vacsora, de ne legyen falánk, mert azt a gazda nem szereti. Ne is ugráljon fel, várja meg szépen, amíg kiszedik az ételt a táljába. Hamarosan valóban megjelent a gazda, egy vadonatúj kutyatállal a kezében.
- Ez a tiéd Gombóc! -
Miután megtöltötte étellel a tálat, az Öregnek is kiporciózta a részét. Megvakargatta a feje búbját.
- Egyél Öreg, jó étvágyat! Vizet is hozok azonnal. -
A két kutya jól belakott és a gazda a vizet is kihozta. Így szólt:
- Na, Öreg, mit szólsz ehhez a kis Gombóchoz? Ugye, milyen aranyos? Kérlek vigyázz rá és tanítgasd te is. Okos kis kutya legyen belőle. -
Míg beszélt, megpaskolta az Öreg fejét. A kutya farkcsóválva a bejáratig kísérte a gazdáját. Este behúzódott a kutyaházba és hívta Gombócot is, hogy aludjanak egy kicsit, mert hosszú az éjszakai szolgálat.
- Mi az a szolgálat? - Kérdezte Gombóc.
- Vigyázni kell a házra, a kertre, a gazdára. Megugatjuk az utcán közlekedőket, kizavarjuk a macskákat, ha bejönnek a kerítésen belülre. Elriasztunk mindent és mindenkit, aki a gazdát zavarhatja. De most álmos vagyok!
Szundikálni kezdett, de a kicsi tovább kérdezgette.
- Téged is kis korodban hoztak ide? - Morgott egyet az Öreg, de azért elkezdett mesélni:
- Nem! Volt egy kisfiú, aki a gazdám volt kölyök koromban. Neki vettek ajándékba.
- Mi az, az ajándék? - Szólt közbe Gombóc.
- Ha mindig közbeszólsz, akkor nem mondom el!
- Jó, nem kérdezlek, csak mesélj, kérlek!
- A kisgazdám eleinte nagyon sokat játszott velem. Állandóan együtt voltunk. Azután kicsit megnőttem, ő iskolába kezdett járni és tanult sokat. A játék már nem volt neki olyan érdekes. Sokat voltam egyedül, és az is előfordult, hogy elfelejtett enni és inni adni. Nem is vitt magával sehová. Az udvarra is alig jött ki, az anyukája adott enni mindennap. Ő már arra sem ért rá. Így teltek, múltak a napok, az évek. A fiúból felnőtt lett, én sem lettem fiatalabb. Egy napon az édesanyja, aki gondoskodott rólam, meghalt. A fiú így szólt hozzám:
- Na, gyere Öreg! - Betessékelt az autójába és elindultunk. Én nagyon boldog voltam, hogy újra vele lehetek. Sokáig mentünk, azután egy erdőn át vezető úton megálltunk. Újra azt mondta nekem:
- Na, gyere Öreg! - Én mentem, kiszálltam az autóból, ő levette a nyakörvemet. Csodálkoztam nagyon, de nem bántam, úgyis örökké viszketett a nyakam tőle. Azután beült az autójába és elhajtott. Én meg csak álltam, mint a sóbálvány! Kitett kutya lettem! Hontalan és gazdátlan! Jó nagy pofára esés volt! Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok! Először elkezdtem futni abba az irányba, amerre elhajtott, hátha tévedés. Hátha visszajön, vagy utolérem. Azután jött egy nagy kamion, majdnem elütött! A szele úgy megcsapott, hogy beestem az árokba! Sántikálva tápászkodtam fel, de minden fénytől féltem ezután. Ahogy sötétedett, még a fák is ijesztőek voltak az út mentén. Éjszaka meg egy rókával akaszkodtam össze. Vacsora nélkül tettek ki, és már majd éhen haltam. Találtam egy döglött verebet, elcsapta egy autó. Már majdnem bekaptam, amikor jött a ravaszdi. Úgy rám támadt, valami idegen nyelven üvöltözött, én meg elszaladtam. Később megértettem a rókát, napokon át nem találtam semmi ennivalót. Pocsolyavizet ittam és reménykedtem, hátha visszajön a fiú. De nem jött. Csak az arra járó autók dudálta rám. Aztán nem emlékszem. Közeledett egy fény, de nem ért oda. Legalábbis már nem érzékeltem. A mostani gazda volt. Szerencsére hazahozott. Hálás vagyok neki. Meggyógyított és befogadott. Nehogy azt hidd, hogy mindenki ilyen szerencsés! Láttam én éhen halt kóbor kutyát, olyat, akit elütött a kamion. Nem is lehetett látni rajta, hogy valaha kutya volt. Brrr.... de szörnyű volt!
- Ne félj ez jó ember. Nem fog megunni és kitenni az út szélére! Örülj, hogy ide kerültél! De most már aludj! Hosszú az éjszakai szolgálat!

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A kutya imája
  2011-03-26 23:06:01, szombat
 
 



dr.Kerpel-Froniusz Ödön: A kutya imája

Emberek istene, add, hogy gazdám olyan hűséges legyen embertársaival szemben, mint én vagyok iránta.
Úgy ragaszkodjon barátaihoz és családjához, mint én őhozzá.
Legyen nyílt tekintetű és őszinte, mint én.
Ne csalódjon benne senki, mint ahogy ő sem csalódik énbennem.
Olyan derűs arccal ajándékozd meg, mint az én farkcsóválásom, és olyan hálás lélekkel, mint meleg nyelvem érintése.
Önts belé annyi türelmet, mint amennyi bennem van, amikor órákon átlesek léptei neszére zokszó nélkül.
Önts belé az én éberségemet, bátorságomat, és készségemet, kényelmet és életet áldozni.
Hozzám hasonlóan tartsd meg szívében fiatalnak, és örökös játékos lelkünknek.
Formáld emberben olyan jóvá, mint én vagyok kutyában, és add, hogy megérdemeljen engem
a KUTYÁJÁT!


 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A szomszéd állat
  2010-10-12 22:59:31, kedd
 
 



Amikor reggel felkelt, nyitva találta az ajtót. A gazda a szomszéddal beszélgetett éppen. Óvatosan kidugta a fejét a folyosóra. Érdekes, idegen szagott hozott a szél. Elment a szomszéd ajtajáig. Bekukkantott és amit látott attól kicsit meglepdött. Egy szőrös valami volt odabent. Nem olyan volt mint ő, hanem tömzsibb, kicsivel nagyobb és folyton járt a farka. Ez nagyon ideges lehet - gondolta magában és feszülten figyelt. Nem tapasztalta, hogy támadni akarna az a másik állat. Beljebb óvakodott kicsit és újra figyelt. A másiknak úgy elkezdett járni a farka, hogy majdnem felborult tőle. Hát ez meg mi? Idegesnek tűnik a farka miatt, de mégsem látszik annak. Minden tisztességes macska ezt csinálja, ha ideges. Na de ez nem is úgy néz ki, mint egy macska. Kicsit tömzsibb, nincsenek karmai, vagyis hát vannak, de olyan furák. És a füle, hát az meg egyenesen nevetséges. Nevetett volna, ha tudja hogy kell. És ahogy topogott meg vinnyogott ... Tiszta röhej nna. Közelebb ment. A szőrős valami erre szabályosan felrobbant. Elkezdett rohangálni és közben fura hangokat adott. Komolyan kezdi elhitetni velem, hogy nem normális. A valami meg csak pörgött és rohangált, meg topogott és azok a hülye hangok ... Leült és várta, hogy a valami befejezze a vitustáncot. De az nem volt hajlandó megállni. Egyszer csak hangot hallott a háta mögül.
- Ó, hát itt vagy Vitéz? Látom megismerkedtél a kutyussal.
- Még kölyök és szertelen - ezt már a szomszéd mondta.
Nem értette, hogy mit mondanak, de a hangjuk megnyugtató volt. Újra ránézett a valamire és amikor az végre leült, odament hozzá. Összedugták az orrukat és alaposan körbeszaglászták egymást. Legtalább a macskaillemet ismeri - konstatálta a macsek. Csak ez a hülye farokrángatózása ne lenne. Mindig azt hiszem, hogy ideges. Mindegy, talán majd elmúlik neki.
- Úgy látom nem akarják bántani egymást - mondta a szomszéd.
- Vitéz elég nyugodt macska, a kutya meg még kölyök. Megszokják egymást és nem lesz baj.
A kis kandúr megpróbálta megfejteni, hogy miről beszélgetnek. A nevét azt értette, de a többit nem. Nézte a gazdát és figyelte hanghordozást a gesztusokat és úgy döntött, hogy hízeleg kicsit. Odaszaladt és hozzádörgölőzött a gazdához.
- Éhes talán a kicsi? - kérdezte a szomszéd.
- Nem. Csak szeretget kicsit. Amikor éhes, akkor azt megmondja. Olyankor olyan érdekes rövid nyávogást hallat.
Most azonban nem volt éhes. Csak kedveskedett kicsit a szeretett gazdinak. A valami is odaszaladtt és megszaglászta a gazdit. Aztán felágaskodott és simogatást követelt. Na szép kis alak! Még dörgölőzni sem tud. Azonnal rástartol a simire. Stréber!
Megéhezett, de csak egy kis nasira. Visszament a saját helyére és nekilátott falatozni. Persze a szőrös kis valami utána. A kis dög, hát nem beledugta a pofáját a kajájába! Le is csavart egyet neki, persze karmok nélkül, mert bántani nem akarta, csak figyelmeztette. Az meg nyüszítve rohant vissza a gazdájához és a lába közé préselte magát. Ott aztán éktelen lármába kezdett.
- No? Csak nem megkarmolt a macska?
- Dehogy! Csak figyelmeztette, hogy az a kaja az övé. Tabu. Ha megkarmolta volna, akkor nem így nézne ki! - és jót nevettek a pórul járt kutyuson.
A kandúr befejezte a nassolást és kiment a többiekhez. Ránézett a valamire és megpróbálta beleszugerálni, hogy még egyszer ne próbálkozzon a kajájával. Úgy látszik megértette, mert a gazdája mögé húzódott és onnan pislogott a cicára.
- Na gyere Vitéz menjünk haza, mert dolgunk van még. Viszlát szomszéd.
A kis kandúr felemelt farokkal, peckesen követte a gazdáját. Az ajtóból még visszanézett a valamire:
- Én vagyok a főnök! Világos? - és halkan prüszkölt egyet.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szabó Lőrinc: CILA
  2010-02-13 14:53:19, szombat
 
  Szabó Lőrinc: CILA

Cila, Cilu, Cinciri-minciri.
Behálóznak a mozdulatai.
Itt sétál az íróasztalomon:
nők vonulnak át tükrös agyamon.
Ha valami jó az eszébe jut,
mint két szikrázó, vörös alagút
gyúl s mélyül rögtön kék-sárga szeme.
Légy zümmög tova - szinte száll vele
s aztán tíz percig nézi a plafont:
mi az a gyanus kis fekete pont?
Az imént papírral futballozott,
függönybe, szőnyegbe csavarodott,
most felugrik, a fűtőtestre ül,
könyvekre, az a helye. És örül,
- nem, nem örül: ásít, nyújtózkodik,
végül göngyöleggé kunkorodik,
Cilu, Cinciri, hófehér Cila!
Úgy sajnálom, hogy nem beszél soha...







 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A macskák
  2010-02-13 14:51:36, szombat
 
  CHARLES BAUDELAIRE: A MACSKÁK

A lázas szeretők és a szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.
A tudományok s a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet;
gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,
ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.
Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,
melyeket az örök álom varázsa fog.
Ölükből bűvösen pattog a villamosság
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.
(Szabó Lőrinc fordítása)






 
 
2 komment , kategória:  Belső kör  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 558 db bejegyzés
Összes: 10841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1268
  • e Hét: 4764
  • e Hónap: 15994
  • e Év: 424182
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.