Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
A többműszakos munkarend és a műszakpótlék
  2012-07-01 16:02:10, vasárnap
 
 
A műszakban dolgozó munkavállalókat érintő alapvető változás, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint a többműszakos munkarendben működő munkáltató munkavállalói nem minden esetben lesznek jogosultak műszakpótlékra. A munkáltató így akár olyan esetben is élhet a többműszakos munkarend nyújtotta rugalmasabb munkaidő szabályokkal, amikor az érintett munkavállalókat egyébként műszakpótlék nem illeti meg. A másik legfontosabb változás, hogy - mint oly sok esetben az új Mt. mellett - a felek megállapodása jelentősen eltérhet a műszakpótlék törvényi szabályaitól.

Az új Mt. szerint több műszakos munkarendről van szó, ha a munkáltató tevékenységének tartama hetente eléri a 80 órát. Ez azt jelenti, hogy legalább 2, heti 40 órás teljes munkaidőre szerződött munkavállalókból álló műszakot kell foglalkoztatnia. Nem állapítható meg a több műszakos munkarend ,,ölelkező műszakok" esetén, tehát ha a két 8-8 órás műszak részben egybeesik. Például, ha a délelőtti műszak 6-14 óra között, a délutáni pedig 12-20 óra között dolgozik, úgy a munkáltató napi 14, heti 70 órát üzemel, ami még kevés a több műszakos munkarend megállapításához. A heti 80 órát elérő tevékenység mellett viszont már alkalmazhatóak a több műszakos munkarendhez kötődő rugalmasabb munkaidő szabályok. Ilyen rendelkezés például, hogy akár hathavi munkaidőkeret is bevezethető, rövidebb (8 óra) a napi pihenőidő, vagy vasárnapra is beosztható rendes munkaidő.

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Mit változtat a béreken az új Mt?
  2012-07-01 15:58:19, vasárnap
 
 


A munkaadóknak kedvez az új Mt legtöbb, munkadíjra vonatkozó szabálya. A bérezés rendszerét például a munkáltató állapítja meg, arra a munkavállalónak nincs befolyása. Egyéb egyezség hiányában csak az alapbér lesz a pótlékszámítás alapja, ráadásul a pótlékok rendszere is a munkavállaló számára károsan módosul: például vasárnapi munkavégzés után 100 helyett 50 százalékos pótlékot fizet majd a munkaadó július elsejétől.

Már az Alaptörvény viszonya is más a munkabérhez, mint az Alkotmányé volt: utóbbiban szerepelt az ,,egyenlő munkáért egyenlő bért" elve, valamint az is, hogy a dolgozónak joga van olyan jövedelmemhez, amely megfelel munkája mennyiségének és minőségének. E két kikötést sokszor nehéz volt a valóságban alkalmazni: képzeljünk el egy céget, amely valamennyi munkavállalóját kiszervezi, vagyis nincs saját alkalmazottja: esetében mit is jelenthet pontosan az ,,egyenlő munkáért egyenlő bért" elve? A munka mennyiségét és minőségét ,,megfelelő" jövedelemhez kötni talán még ennél is nehezebb a gyakorlatban értelmezni.

A január elsejétől hatályos Alaptörvényben ezzel szemben nincs a munka díjazására vonatkozó rendelkezés, vagyis nem lehet betarthatatlan követeléseket számon kérni a jogszabály alapján.

A munkabér nem piaci tényező

A díjazás az új Mt szerint is a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme; nélküle a kontraktus semmis. Választhatott volna más utat is a jogalkotó: számos európai országban nem az. Ilyen esetekben a ,,helyben szokásos díjazásért" cserébe dolgozik a munkavállaló. Ha vita támad az összegről, a bíróság meghatározza, mit is jelent pontosan földrajzilag és iparágilag a helyben szokásos díjazás. A szabályozás nyomán kimondható: a munkabér nem piaci tényező, mértéke kizárólag a munkaadó és a munkavállaló megállapodásán múlik, abba bíróság nem szólhat bele a helyben szokásos munkadíj elve alapján.

Az új Mt szerint a munkaviszony alatti minden kifizetést bérnek kell tekinteni. A szabály az átlagkereset-számításkor nyeri el jelentőségét: senkinek nem mindegy például, hogy az elbocsátott dolgozó hány havi átlagkeresetét kapja meg végkielégítésként.

Bérmegállapítás: előny a munkaadónál

A munkadíj három fajtáját különbözteti meg az új szabályozás: az időbért, a teljesítménybért, és a kettő kombinációjából származó vegyes rendszert. Az új Mt szerint a munkáltató állapítja meg a bérezés rendszerét azzal a kikötéssel, hogy az alapbért időbérben (például órabérben) kell meghatározni, amely később - egyéb egyezség hiányában - a pótlékszámítás alapját jelenti majd. Ha a munkáltató kizárólag teljesítménybért kíván megállapítani, akkor legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező számára.

További kedvezmény a munkaadónak, hogy az új törvény hatálya alatt lehetősége lesz az egyoldalú nyilatkozattal megállapított munkadíj(emelés) visszavonására, ha közben megváltoztak a körülmények, vagy aránytalanul nagy terheket róna rá korábbi kötelezettségvállalása. Az új Mt átmeneti rendelkezései szerint ráadásul erre visszamenőlegesen is jogosult lesz a munkaadó.

A munka díjazásába az EU semmilyen formában nem szólhat bele: ezért fordulhat elő, hogy számos uniós tagállam nem ismeri a minimálbér intézményét. Mindebből az is következhet, hogy ha például Németországban bevezetnék a minimálbért, már nem lenne olyan népszerű kelet-európai munkásokat foglalkoztatni.

Pótlékok: a dolgozó rosszul jár

A pótlék számításának alapja a személyi alapbér 100 százalékánál kisebb lehet, például akkor, ha rövidebb teljes munkaidőben foglalkoztatják a dolgozókat. Rövidebb teljes munkaidőben dolgoznak például a vasutasok, mert béremelésüket korábban úgy abszolválták, hogy nem a fizetésüket emelték, hanem a munkaidejüket csökkentették. Nagyon fontos új szabály még, hogy a pótlék alapja a munkaszerződésben szereplő alapbér - már ha van benne ilyen.

Az új Mt-ben - csakúgy, mint elődjében - a túlmunka minden egyes típusa külön szabályozott, és a pótlékszámítás új rendszere alapján a dolgozók döntően rosszabbul járnak. Például vasárnapi munkavégzés után 50 százalékos pótlék jár, a munkaadónak nem kell kifizetnie a heti pihenőnapot 100 százalékos pótlékkal. A munkával töltött munkaszüneti napért a korábbi 200 helyett csak 100 százalékos pótlék jár.

Régiós minimálbér: most is működik

Az új Mt valóban lehetőséget teremt regionális és ágazati bér- és minimálbér-megállapodásra. Elvileg helyi minimálbér-kijelölésre a kormánynak is lesz jogosultsága, de vélhetően a minimálbért ágazati vagy régiós egyezségek fogják eltéríteni.

Jogi szempontból az új szabályozás csak törvénybe foglalja az eddigi gyakorlatot: most is számos cég működik, amely például két telephelyen két bértábla alapján fizeti a dolgozóit, akik ugyanazt a munkát végzik. Az Alkotmánybíróság ráadásul a gyakorlatot alkotmányosnak minősítette, mondván: az belefér a piacgazdaság viszonyaiba. Ezen túl számtalan multinacionális cég tesz hasonlóan különbséget EU-tagállamok között, bár mint említettük, az unió a bérezésbe nem szólhat bele.

Fontos újdonság: összevonható a szabadság

Csak részben kapcsolódik a bérezéshez, de az új Mt egyik legfontosabb újdonsága, hogy a felek megállapodása alapján a ki nem adott szabadságot és fel nem használt szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december 31-éig kell kiadni, vagyis az eltérő minőségű szabadidőket össze lehet vonni.

Első ránézésre ez is inkább a munkaadónak hasznos, bár korántsem biztos, hogy a foglalkoztató jól jár, ha sokáig dolgozó alkalmazottját hosszú ideig nem látja.

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Elállhatunk a munkaszerződéstől
  2012-07-01 15:45:41, vasárnap
 
 


Az elállási jog az eddigi munkajogunk szerint tilos volt, az új Munka Törvénykönyve azonban három esetben maga biztosít elállási jogot. Az elállási jog azt jelenti, hogy a fél a megállapodást a megkötésére visszamenőleges hatállyal szünteti meg. Ilyenkor tehát úgy kell eljárni, mintha a megállapodást (szerződést) meg sem kötötték volna. Ez igen bonyolult elszámolási helyzeteket eredményezhet, ezért elállási jogot csak munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában lehet biztosítani. Tekintsük át, mit kell tudni erről az új jogintézményről!

Az elállás törvényben szabályozott talán legfontosabb esete, hogy a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti időszakban a munkaszerződéstől bármelyik fél elállhat. Ennek feltétele, hogy a munkaszerződés megkötését követően a körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna.

Magától a munkaszerződéstől tehát csak egy bizonyos időszakban és csak szűken meghatározott okokból lehet elállni. A munkaszerződés megkötése az a nap, amikor a szerződést a felek aláírják. A munkaviszony kezdete pedig az a nap, amikor a felek jogai és kötelezettségei már élnek, az első olyan nap, amikor a munkavállalónak dolgoznia kell. Ezt a napot a felek a munkaszerződésben maguk határozhatják meg. Lehet akár a szerződéskötés napja is, vagy a szerződéskötést követő munkanap, esetleg a következő hónap első napja. Ha a munkába lépés napját a felek külön nem határozzák meg, úgy a törvény alapján ez a szerződéskötés másnapja lesz. A munkaszerződéstől elállni tehát csak ebben a köztes időszakban lehet, amikor a felek már aláírták a szerződést, de még nem kezdődött el a munkaviszony.

A munkaszerződéstől elállni akkor lehet, ha a fél körülményeiben bekövetkező változás egyrészt lényeges, másrészt a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné, vagy aránytalan sérelemmel járna, harmadrészt, amely a munkaszerződés megkötését követően történt. A bírói gyakorlatra vár annak kimunkálása, melyek lehetnek azok a változások, amelyek ez alapján az elállás kellő súlyú indokául szolgálhatnak. Például, a munkáltató oldalán, ha a munkaszerződés megkötését követően leég a telephely, ahol a munkavállalót foglalkoztatni kívánja, alappal hivatkozhat a munkaviszony teljesítésének lehetetlenülésére. Az is elfogadható, ha a munkáltatónak a munkaszerződés megkötését követően megszületett jogerős ítélet miatt be kell szüntetnie azt a tevékenységét, amelynek keretében a munkavállalót alkalmazni kívánta. A munkavállaló szempontjából megítélésem szerint okot adhat az elállásra, ha a munkaszerződés aláírása után egy olyan állásajánlatot kap, amely sokkal kedvezőbb számára.

Magát a munkaviszonyt elállással megszüntetni egyéb esetekben még a felek megállapodása alapján sem lehet. A munkaviszony megszüntetésének eseteit ugyanis a törvény eltérést nem engedő felsorolásban rögzíti, így a megszüntetési eseteket a felek közös megegyezéssel sem bővíthetik, vagy szűkíthetik. Az egyetlen kivétel a fent említett eset, a munkaviszony kezdete előtti elállás tehát megengedett.

Fontos szabály, hogy ellállás esetén a feleknek kötelező egymással elszámolni (pl. a megszüntetett nyilatkozat alapján adott díjazás visszajár).

Versenytilalmi megállapodás, tanulmányi szerződés

A törvény alapján bizonyos esetekben a versenytilalmi megállapodástól és a tanulmányi szerződéstől is el lehet állni. Így a munkavállaló a versenytilalmi megállapodástól elállhat, ha munkaviszonyát a munkáltató súlyosan kötelezettségszegésére alapozott, azonnali hatályú felmondással megszünteti. Például, ha a munkáltató tartósan késedelembe esik a munkabérrel, és emiatt a munkavállaló azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyt megszünteti, a versenytilalmi megállapodástól is elállhat. Ilyenkor az elállásig kapott ellenértéket vissza kell fizetnie, de a szerződésből eredő egyéb kötelezettségei megszűnnek, így akár rögtön elhelyezkedhet a munkáltató konkurensénél. A tanulmányi szerződésnél a törvény a munkáltatónak biztosít elállási jogot, ha a munkavállaló a tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegi. Ilyenkor a munkavállaló köteles visszafizetni az addig kapott támogatást, de a feleket a továbbiakban a szerződésből eredően semmilyen kötelezettség nem fogja terhelni. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött tartamnak csak egy részét nem tölti le.

Kollektív szerződés, a felek megállapodása

Elállási jogot a törvényben szabályozott fenti eseteken kívül ki lehet kötni kollektív szerződésben vagy a felek megállapodása alapján is. Mindig figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy egyáltalán lehetséges-e az adott megállapodás visszamenőleges hatályú megszüntetése. Sokszor ugyanis a felet terhelő szolgáltatást nem lehet meg nem történtté tenni (pl. éppen ezért nem lehet elállni a munkaszerződéstől, ha a munkavállaló már dolgozni kezdett). Ezért az elállási jog kikötésénél mindig mérlegelni kell, hogy van-e lehetőség a felek közötti elszámolásra.

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Munkaidőn kívül is ellenőrizhetik a dolgozókat júliustól
  2012-07-01 15:41:07, vasárnap
 
 
Július 1-je után a határozott idejű munkaszerződés is felmondható, a munkáltató munkaidőn kívül is ellenőrizheti a munkavállalót. Az új Munka törvénykönyve nagyobb hangsúlyt fektet a jövőben az általános magatartási követelményekre, erényének tekinthető, hogy jobban tisztáz olyan fogalmakat, mint a munkaidő, pihenőidő, aminek szabályozása egyébként is bonyolult. Bár vasárnaptól új időszámítás kezdődik a munka világában, a HR-esek több mint a fele egyelőre kivár a módosításokat illetően.

2012. július 1-jétől hatályba lép az új Munka törvénykönyve (mt.), és lényegében nincs olyan terület, ami ne hozna változásokat a dolgozók és a munkaadók életébe. Egyedül a szabadsággal, a távolléti díj kiszámításával kapcsolatos szabályok, valamint a szerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályai nem módosulnak nyáron, ezek december 31-én vesztik hatályukat és csak januártól kell alkalmazni az irányadó szabályokat.

A HR-eseknek az eddigieknél is nehezebb lesz eligazodniuk a munkajog útvesztőiben, mivel az új mt nagyobb teret ad a polgári jog szerinti megállapodásoknak, és sok helyen akár negatív irányban is eltérést enged az általános szabályoktól. Ugyanakkor erénye az új törvénynek, hogy sokkal jobban meghatározza és tisztázza az egyes munkaügyi fogalmakat, mint azt korábban tette. - Aki ezeket megérti, könnyebben tudja kezelni például az egyébként is bonyolult szabályozású munkaidő-pihenőidő kérdéskört - fogalmazott Dr. Pál Lajos ügyvéd a BDO munkajogi szemináriumán.

Munkaidő -- elszámolási időszak- kötetlen munkaidő

Mint kiderült, jelenleg is nagy hiányosságok vannak ezzel kapcsolatban, ezért Dr. Pál Lajos igyekezett tisztázni a fogalmakat a HR-eseknek. Mint mondta, a munkaidő a munkavégzésre előírt időt jelenti, számításánál pedig azt is figyelembe kell venni, ha valamilyen okból elmarad a munkavégzés. Az állásidő bérkategóriának tekinthető, és arról szól, ki viseli a kockázatát annak, ha elmarad a munkavégzés. Ha például a munkáltatón kívüli elháríthatatlan ok miatt nem tud dolgozni a munkavállaló, nem kell bért fizetni neki.

Sokszor nem világos, hogy mit nevezünk előkészítő és befejező munkának. Az új mt. definiálja ezeket a fogalmakat. Mindkettő a munkaidő része, és mindazok a tevékenységek tartoznak bele, amelyeket a munkavállalónak a munkaköri feladataihoz kapcsolódóan rendszeresen, munkáltatói utasítás nélkül is kötelező elvégeznie. Ez fakadhat jogszabályi előírásból, pl. egy sofőr esetében a gépkocsi állapotának ellenőrzése, menetlevél kitöltése, de szakmai szokások, munkaköri előírások is meghatározhatják. Amennyiben a munkavállalónak át kell öltöznie munkavégzés előtt, és ez a technológia részének tekinthető - vegyipar, egészségügy -, akkor már előkészítő tevékenységről beszélünk. - Ha az előkészítő vagy befejező munkát rendes munkaidőben nem tudja megtenni a dolgozó, az már rendkívüli munkaidőnek számít -- mondta Dr. Pál Lajos.

A munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, erre az időre nem kell bért fizetni a dolgozónak, kivéve, ha készenléti munkakörről van szó. Ettől bárki egyoldalúan eltérhet, kivéve, ha köztulajdonban álló munkavállalókról van szó. A törvény szerint, ha a napi elrendelt munkaidő a 6 órát meghaladja 20 perc, ha a 9 órát, további 25 perc munkaközi szünetet kell tartani. Ez az időtartam csak akkor haladhatja meg a törvényes mértéket, ha a munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben erről megállapodnak a felek. Amennyiben a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, maximum 60 perc lehet a tartama -- hívta fel a figyelmet a szakember.

A napi munkaidő az az időmennyiség, ami a munkáltató és a munkavállaló rendelkezésére áll és amit a munkaszerződésben kikötöttek. Ha nem állapítják meg szerződésben, akkor a törvényben előírt 8 óra. A részmunkaidő az elrendelt napi teljes munkaidőnél rövidebb idő, mindig a teljes munkaidőhöz kell viszonyítani, azaz egy 12 órás munkavégzésnél a 10 óra részmunkaidőnek számít.

Dr. Pál Lajos felhívta a figyelmet arra, hogy a munkarendet nem szabad összetéveszteni a működési renddel. Mert míg az előző a munkaidő-beosztás szabályait foglalja magában, vagyis azt, hogy a munkáltató hogyan osztja be a dolgozó munkaidejét, addig az utóbbi azt jelenti, hogyan valósítja meg a cég a munkavégzés működését. Ez annyiféle lehet, ahányféle tevékenysége van egy munkáltatónak (a működési rend lehet megszakítás nélküli tevékenység, több műszak, idényjelleg). A munkaidő-beosztás elrendeli, meghatározza a rendelkezésre állás kereteit. Ez lehet egyenlő, de egyenlőtlen is, amikor a pihenőnapokat egyenlőtlenül osztja be a munkáltató, vagy amikor a napi munkaidőt egyes napokon eltérő mértékben dolgozza le a munkavállaló.

Új fogalom az mt.-ben az elszámolási időszak, amit nem szabad összekeverni a munkaidő-kerettel. A munkaidő-keret kiszámolásánál mindig az általános munkarendből kell kiindulni, és azt jelenti, hosszabb időszak alatt, mennyi a teljesítendő munkaidő mértéke. Az elszámolási időszak esetén a munkáltató egyenlőtlen beosztást alkalmaz, az adott heti munkaidőt hosszabb időszak alatt dolgoztatja le, a mérték és a teljesítési időszak nem egyezik meg, fontos, hogy minden hétnek van egy elszámolási időszaka. A cégeknek vagy a munkaidő-keretet vagy az elszámolási időszakot kell választaniuk -- említette Dr. Pál Lajos

Mint mondta, bevezetik új elemként a kötetlen munkaidő fogalmát is, ha a dolgozó a munkaideje felével maga rendelkezik, akkor a munkáltatónak nem kell pontos munkaidő-nyilvántartást vezetnie és nem kell megfizetnie a túlórákat sem.

A határozott idejű szerződést is fel lehet mondani

A munkaviszonyt a jövőben is felmondással és azonnali felmondással lehet megszüntetni, az elbocsátást pedig továbbra is indokolnia kell a munkáltatónak. Ez lehet a cég működésével összefüggő ok, de a dolgozó nem megfelelő magatartása és képessége is indokul szolgálhat. Hogy mi számít megfelelőnek, és mi nem, azt a bírói gyakorlat fogja eldönteni. Dr. Pál Lajos megjegyezte: előfordulhat, hogy egy munkakör betöltéséhez német nyelvtudást kötnek ki, és a munkavállaló a munkáltató által fizetett tanfolyamok után sem tud a munkaköri követelményeknek megfelelően megtanulni az adott nyelven, ilyenkor úgy küldhetik el a munkavállalót a képességére hivatkozva, hogy a munkaadó mentesül a végkielégítés megfizetése alól.

Azonnali hatállyal három esetben lehet megszüntetni a munkaviszonyt: a munkavállaló kötelezettségszegést követ el, nem megfelelő magatartást tanúsít, próbaidő alatt, határozott idő esetén, ebben az esetben azonban a hátralévő időre meg kell fizetni a dolgozónak a bért, a távolléti díjat.

A jövőben a határozott idejű munkaviszonyt is fel lehet mondani, de csak csőd, felszámolás esetén, ha a munkavállaló képessége szolgáltatja erre az okot, illetve ha a munkáltatón kívüli elháríthatatlan ok merül fel. A munkavállaló akkor szüntetheti meg a határozott időre szóló munkaviszonyát, ha életkörülményeiben olyan változás következett be, ami lehetetlenné illetve aránytalanul terhessé teszi a munkavégzést, ilyen például ha messzire költözik, vagy ápolnia kell egy családtagot.

A felmondási védelem részben megmaradt, szűkebb körben. Az új szabályok szerint várandósság esetében a munkáltató csak akkor nem szüntetheti meg a munkaviszonyt felmondással, ha a munkavállaló a várandósság tényéről előzetesen tájékoztatja (szóban, írásban, elektronikus úton) a munkáltatót. Az emberi reprodukciós eljárás eddigi szabályozása úgy módosul, hogy a felmondási tilalom a kezelés megkezdésétől számított legfeljebb 6 hónapos időtartamra áll fenn, és csak a nő jogosult a védelemre.

Munkaidőn kívül is ellenőrizhetik a dolgozót

Dr. Pál Lajos elmondta, az új szabályozás nagyobb hangsúlyt szentel azon szabályoknak, amelyek a munkáltató és a munkavállaló általános magatartási követelményeit fogalmazzák meg egymással szemben. Ilyen például, hogy a munkavállaló munkaviszonya fennállása alatt munkahelyén kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének, illetve a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. Ugyanígy nem gyakorolhatja a munkavállaló a vélemény-nyilvánítási jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági érdekét sértő vagy veszélyeztető módon. A fentiek kivédése érdekében a munkáltató korlátozhatja a munkavállaló magatartását.

Ugyanakkor a rendeltetésellenesség elve elejét veheti annak, hogy a munkáltató kijátssza például a próbaidőt, a határozatlan idejű munkaszerződés határozott idejűvé alakításával, mivel a próbaidőnek nem az a célja, rendeltetése, hogy könnyen el lehessen bocsátani a dolgozót. A méltányos mérlegelés elve is azt jelenti, hogy aránytalan sérelmet nem okozhat a munkaadó a dolgozó számára a munkaidő beosztással, kirendeléssel, rendkívüli időbeosztással.

Munkaszerződés, nyilvántartás változásai

A munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit illetően ugyancsak változnak a szabályok júliustól. Míg a jelenlegi szabályozás szerint a személyi alapbér, a munkavégzés helye és a munkakör alkotják a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, az új szabályok szerint már csak az alapbér és a munkakör maradnak mellőzhetetlen tartalmi elemek. Eddig a szerződések három kötelező eleme közé számított a munkavégzés helye, ez az új szabályok szerint már nem lesz kötelező, vagyis ha kimarad a szerződésből, akkor az a hely lesz a munkavégzés helye, ahol a dolgozó szokásosan a munkáját végzi. Máriás Attila, a BDO Magyarország munkaügyi szaktanácsadója elmondta, a változó munkavégzési hely, mint kategória megszűnik.

Az elállási jog, mint a munkajogban új jogintézmény, szintén megjelenik az új Munka törvénykönyvében, egyebek kellett a munkaviszony létesítésével és a versenytilalmi megállapodással kapcsolatos rendelkezések között.

A munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége van a dolgozó munkaidején kívüli egyes magatartások korlátozásáról, a személyéhez fűződő jogainak korlátozásáról, személyes adatainak kezeléséről, a technikai eszközökkel történő munkahelyi ellenőrzésről, a munkáltató személyében bekövetkezett változás kapcsán, a külföldön történő munkavégzésről, a munkaszerződéstől eltérő munkavégzésről (kirendelés, kiküldetés, átirányítás), új foglalkoztatási lehetőségekről, csoportos létszámcsökkentés végrehajtása kapcsán, bérszámfejtéssel, elszámolással kapcsolatban.

- A munkáltató köteles nyilvántartani a rendes és a rendkívüli munkaidő, a készenlét, a szabadság tartamát. A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is - fogalmazott Máriás Attila.

A fizetett juttatások szabályai július 1-jétől
A bérpótlékok számítási alapja a munkavállaló alapbére, de a kollektív szerződésben, vagy akár munkaszerződésben ettől el lehet térni akár a munkavállaló számára kedvezőtlenül is.
A munkaszerződésben műszakpótlék helyett havi átalányt is megállapíthatnak.
Csak a 18 óra után végzett munkára jár a 30 százalékos bérpótlék, a délutáni műszak megszűnik.
A személyi alapbérbe beépíthető a műszak-, vasárnapi és éjszakai pótlék, azonban a rendkívül munkavégzés pótléka nem.
Műszakpótlék csak heti 80 órás munkavégzés esetén jár.
Az éjszakai pótlék az alapbér 15 százaléka.
A vasárnap is nyitva tartó üzletek többműszakos munkáltatók lesznek és a munkavállalóknak 50 százalékos vasárnapi pótlék jár. A megszakítás nélküli tevékenységre nem jár pótlék.
A kötetlen munkaidőben foglalkoztatottak után nem kell túlórát fizetni, valamint a pontos munkaidő-nyilvántartás vezetése sem szükséges.
A túlórára 50 százalékos bérpótlék jár, de a felek dönthetnek úgy, hogy szabadidőben történik a "kifizetés".
(Forrás: Piacesprofit.hu)


 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Vavyan Fable : .. a mi ablakaink ...
  2012-04-19 08:43:13, csütörtök
 
 
"Mélységesen nem számít,

milyennek látnak bennünket mások,

ha a mi ablakaink

a képzeletre nyílnak,

s ha tükreink

olyan világba vezetnek,

ahová a köznapok embere soha nem juthat..."





 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Csitáry-Hock tamás : ÁLARC
  2012-04-19 08:27:47, csütörtök
 
  "A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell.

Látszólag könnyű mozdulat, mégis hatalmas erő kell hozzá.

A fizikai kevés ehhez.

Kezed nem mozdul addig,

míg lelked rá nem szánja magát.

És a lelked csak akkor teszi ezt meg,

ha már elég erős vagy.

Ha már nincs benne büszkeség,

nem akar más lenni,


mint akinek született."


 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
IMA az ATYÁM-hoz
  2012-04-03 00:08:54, kedd
 
 
Atyám!

Te Ki az Örök Fényben lakozol,

Kérlek Téged, hallgasd meg imádságom,

mely azon Lelkekért szól,

akik a Nemzet Igazságáért Bátorságg@l Kiállnak,

s kérésükkel Hozzád fordulnak.

Kérlek Téged Örök Atyám,

Védelmezd azon Gyermekeidet,

Kik Tiszta Szívükből

kiállnak Ősi Hitükért,

Hazájukért.

Kérlek Téged, Óvón Vigyázd Őket,

hozz számukra dicsőséget,

mert Te is úgy akarod.

Atyai Fényeddel Óvón Védelmezd Őket.

Adj számukra Erőt,Hitet, Bátorságot,

mellyel az Igazságért kiállnak.

Hallgasd meg kérlek Imádságom,

mely Hozzád szól.

Kérlek Atyám,

Óvjad, Védjed Nemzetünk,

és Őrizz meg minket

Ősi Hitünkben,

S Feléd irányuló Őszinte Szeretetünkben.

Atyai Áldásodat Kérem,

a Magyar Nemzetre,

s minden MAGyar emberre!


Így Legyen !






 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
SOLYMOSI ESZTER 1867. december 9. - 1882. április 1.
  2012-04-01 19:00:07, vasárnap
 
 
A tiszaeszlári per vagy tiszaeszlári vérvád az 1882-1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott per, és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti viták összefoglaló neve. A vérvád, amelyben a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával gyanúsították meg, rövidesen a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte nagy figyelmet kapott, és nagy hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására.

A vérvád elnevezés a a történelem során szokásos elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádnak, hogy keresztény gyermekeket meggyilkolnak és rituális célokra, különösen a húsvéti (pészah) kovásztalan kenyér (mácah vagy macesz) sütésére felhasználják.

Az 1882-ben a falubeli zsidók és számos társuk ellen megindult eljárás, majd az 1883-ban lezajlott, a koncepciós perek vonásait magán viselő per - amelyben Eötvös Károly és védőtársai vállalták magukra a zsidók védelmét - végül a vádlottak felmentésével végződött







A vád eredete

1882. április 1-jén délben Solymosi Eszter, egy fiatal keresztény szolgálólány, akit édesanyja festékért küldött a falusi boltba, hazafelé menet eltűnt. Aznap volt a pészahot megelőző szombat (Sabbat Hagadol) ünnepe, amikor a falusi és a környékbeli zsidók a kántor- és metszőválasztásra messziről érkezett vendégekkel együtt a tiszaeszlári zsinagógában gyűltek össze. Az eredménytelen keresés után elterjedt a szóbeszéd, hogy Esztert megölték a zsidók. Édesanyja, Solymosi Jánosné feljelentést is tett ellenük április 3-án Farkas Gábor községi bírónál, majd április 4-én Jármy Jenő tiszalöki főszolgabírónál, de a hatóságok csak a lány országos körözését rendelték el.

Április végén Scharf Samu, a zsidó templomszolga Scharf József négyéves kisfia arról kezdett beszélni, hogy az eltűnt lányt egy sakter ölte meg, a fiú apja és bátyja, Scharf Móric segítségével. Május 4-én Solymosiné erre hivatkozva ismét vizsgálatot követelt a zsidók ellen; a nyíregyházi törvényszék Bary József aljegyzőt jelölte ki vizsgálóbíróul. Bary május 19-én Tiszaeszlárra utazott, letartóztatta Scharf Józsefet és feleségét, és megkezdte a falubeliek kihallgatását. Feljegyezte, hogy friss ásás nyomait látta a zsinagóga közelében, és hogy a falubeliek vallomása szerint Eszter eltűnése napján késő estig világosság és jövés-menés volt a zsinagógában, amire máskor nem volt példa. Egyes szomszédok utólag arra is emlékezni véltek, hogy női sikolyt hallottak a gyilkosság napján.

Scharf Móric vallomása

Bary 19-én este Recsky András csendbiztossal a nyíregyházi ügyészségre küldte Scharf Móricot; velük tartott Péczely Kálmán törvényszéki írnok is. Éjszakára megszálltak Recsky tiszanagyfalui lakásán. Hogy mi történt, nem derült ki egyértelműen, de másnap Móric beismerő vallomást tett. (Később a védelem azt állította, hogy Recsky és a korábban szerelemféltésből elkövetett gyilkosságért már börtönbe zárt Péczely tanította be a fenyegetéssel és veréssel kényszerített fiúnak a vallomást; felnőttkori visszaemlékezésében maga Móric is megerősítette ezt.)

Vallomása szerint apja a szombat reggeli istentisztelet után behívta az arra járó Esztert, hogy segítsen levenni a gyertyatartókat (ami a zsidóknak szombaton tilos volt). Ezután egy Hermann Wollner nevű zsidó vándorkoldus, aki a házukban kapott szállást, a zsinagógába vitte a lányt, ahol a három ott tartózkodó sakter, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Schwarz Salamon elvágta a nyakát, és a vérét egy edénybe gyűjtötték. Ezután a holttestet újra felöltöztették, és a nyakát rongyba bugyolálták Lustig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Jünger Adolf jelenlétében. Móric - vallomása szerint - mindezt a kulcslyukon keresztül látta. A későbbi helyszíni szemlék során bizonyítást nyert, hogy a zsinagóga kulcslyukán semmilyen eseményt nem lehetett volna ilyen pontossággal nyomon követni.

Recsky ezután üzent Barynak, aki még aznap éjjel Tiszanagyfalura utazott. Móric megismételte előtte a vallomását, melynek alapján tizenkét zsidót letartóztattak. Recsky átvizsgáltatta a zsinagóga és a sírok környékét, de nem találta nyomát a holttestnek. Móricot gyanúsítottból koronatanúvá minősítették, és szülei előzetes letartóztatása miatt gyámság alá helyezték.

Az antiszemitizmus felerősödése

Az antiszemita érzelműek hamar meglátták a lehetőséget az esetben. Már május 20-án, Scharf Móric vallomástétele előtt megjelent a Magyar Állam c. lapban Adamovics József tiszaeszlári plébános levele, amelyben felelevenítette a korábbi vérvádeseteket, és felfestette a Solymosi Esztert rituálisan feláldozó zsidók képét. A magyar antiszemitizmus vezéralakjai, Ónody Géza és Istóczy Győző pár nap múlva a parlamentben is megismételték a vádakat, és a Tiszaeszláron megvádoltakat az egész zsidósággal azonosították. Ónody tiszaeszlári birtokosként a nyomozásban is részt vett. A vádak gyorsan terjedtek, annak ellenére, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök július 1-jén utasította a rendőrséget az antiszemita röplapok lefoglalására. Hatásukra zavargások törtek ki számos helységben, többek között Nagyszombatban, Pozsonyszentgyörgyön, Szenicén és Pápán. A lassan vérvádspecialistává avanzsáló Ónody megkezdte egy, a vérvádakkal és a tiszaeszlári esettel foglalkozó könyv kidolgozását.

A tiszadadai holttest

Június 18-án tutajosok egy fiatal nő holttestét találták meg a Tisza partján, Tiszadada közelében. A halott Solymosi Eszter ruháit viselte, és a helyi orvos 14 évesnek becsülte; a nyaka sértetlen volt. A rögtönzött halottszemlén a tömegből kiszólított falubeliek a meztelen holttestben Solymosi Esztert ismerték fel, viszont édesanyja és annak húga, Solymosi Gáborné, akik legjobban ismerték őt, tagadták, hogy Eszter lenne a halott. A három szakértőből álló rögtönzött orvosi bizottság megállapította, hogy a halott 10-24 éves volt, és 8-10 napja hunyt el. A következő nap tartott halottszemlén már senki nem ismerte fel a testet. A tetemet ezután eltemették.

(Később számos szabálytalanságot vetettek Bary aljegyző szemére: nem idézte fő tanúját, Scharf Móricot a halottszemlére, sem a boltost, aki utoljára látta Esztert élve; nem vette pontosan jegyzőkönyvbe az első nap a holttestet Eszterrel azonosítók szavait; nem részletezte, milyen állapotban volt a holttest; nem vizsgáltatta meg azt a pontot, ahol Eszter különös ismertetőjele, egy fél évvel korábbi tehéntaposás nyoma található, sőt hozzájárult, hogy súrolókefével tisztítsák le a testet, ami eltüntethette a nyomot. Azzal is megvádolták, hogy szándékosan manipulálta a második napi szemle menetét: a zsinagóga szomszédságában tartotta, és előítéleteinek megfelelően válogatta meg, kit engedjenek a halotthoz.)

Bary azt feltételezte, hogy a zsidók egy másik nő holttestét öltöztették Eszter ruháiba, s felmentésük érdekében megszervezték a már nem egyértelműen felismerhető halottnak a hatóságok kezére juttatását. Utasítására letartóztatták a testet megtaláló tutajosokat; a védelem szerint napokon át tartó vallatással, fenyegetésekkel és veréssel kettejükből, Matej Ignácból és Herskó Dávidból beismerő vallomást csikartak ki, mely szerint pénzért vállalták a tetem beöltöztetését és leszállítását. Vallomásuk alapján letartóztattak egy újabb tutajost, Smilovics Jankelt; hatnapos ,,megdolgozás" után ő is valott, eszerint két tiszaeszlári zsidó, Grósz Márton és Klein Ignác adta nekik a holttestet. A további vallatás nem járt eredménnyel.

Vádemelés

Tizenöt személy ellen indítottak eljárást, helyezték őket előzetes letartóztatásba, majd nyújtotta be ellenük egy év múltán a Királyi Ügyészség mint vádhatóság 1883. április 14-én a vádiratot a Nyíregyházi Törvényszékre. Schwarz Salamont, Buxbaum Ábrahámot, Braun Lipótot és Wollner Hermannt gyilkossággal, Scharf Józsefet, Junger Adolfot, Braun Ábrahámot, Lusztig Sámuelt, Weiszstein Lázárt és Taub Emmánuelt gyilkosságban való bűnrészességgel, Vogel An­zelmet, Smilovits Jakabot, Herskó Dávidot, Grosz Mártont és Klein Ignácot pedig bűnpártolással és a holttest elrejtésével vádolták. Matej Ignácot, aki a gyanúsítottak közül egyedül nem volt zsidó, az eljárás folyamán tanúvá minősítették.

A holttest exhumálása

1882. szeptember közepén a védők indítványára a holttestet exhumálták és felboncolták a budapesti egyetem kirendelt tanárai: Scheuthauer, Belley és Mihalkovics professzor. Az előbbi, vidéki orvosokból álló bizottság véleményét tudománytalannak és valótlannak minősítették, ezt a véleményüket később a törvényszéki tárgyaláson is megerősítették. A szakértő tanárok a holttestet már felbomlott állapotban találták, így számos tényt nem tudtak tisztázni, azt viszont megállapították, hogy a holttest nyaka ép, így a nyakelvágás mint a halál oka kizárható. A bíróság ítéletének indoklása szerint a megtalált holttest azonossága Solymosi Eszterrel kétséges volt, ezért nem fogadta el azt bizonyítéknak a vádlottak felmentéséhez.

A per

A megvádoltak védelmét Eötvös Károly képviselő és ügyvéd vállalta el, szembeszállva saját pártja, a Függetlenségi Párt ellenzésével. Védőtársaival, Funták Sándorral, Friedmann Bernáttal és Székely Miksával együtt minden mozzanatában feltárta az ügyet, így a koholt vádak szövevényével szembe tudták szegezni a valóság részleteit. A ,,tiszaeszlári" per Nyíregyházán 1883. június 20-tól augusztus 3-ig lefolytatott végtárgyalásán az ügyészi feladatokat Szeyffert Ede királyi főügyészhelyettes látta el, aki július 27-i vádbeszédében maga is a vádlottak felmentését indítványozta. Eötvös híres, hétórás védőbeszéde július 30-án reggel háromnegyed 9-től délután 4 óráig tartott. Az augusztus 3-án kihirdetett ítélet kimondta a megvádolt zsidók felmentését. A fellebbezés után a jogerős felmentő ítéletet 1884. május 10-én hozták meg

A per utóhatásai

A felmentő ítélet hatására kezdett szervezőmunkába Istóczy Győző, aminek eredményeként 1883. október 6-án (németországi mintára) megalakult az Országos Antiszemita Párt, ami 1884-ben és 1887-ben is bejutott az Országgyűlésbe.

Tiszaeszláron sokan ma is azt hiszik, hogy a zsidók ölték meg Solymosi Esztert. A történet részévé vált a környék mondavilágának, egyes változataiban a nyaka elvágása helyett az éppen épülő zsinagógába falazzák be a lányt.

A szélsőjobboldali legendáriumba a tiszaeszlári per mint a tengerentúli zsidó nagytőke nyomására elhallgatott zsidó bűnügy került be. Solymosi Eszter síremléke, melyet egy, a megvádolt zsidók bűnösségében ma is hívő spanyolországi magyar házaspár állíttatott, egyfajta antiszemita kegyhellyé vált, halálának évfordulóján a MIÉP-től a Magyar Gárdán át a Magyar Nemzeti Arcvonalig számos szervezet rendszeresen megemlékezik a ,,bűntényről".

A per nemzetközi visszhangjai

A tiszaeszlári vérvádper Európa-szerte példátlan felháborodást keltett, nem csupán a zsidóság körében. A magyarokon kívül a külföld legkiválóbb keresztény teológusai is elítélték a pert, amelyet középkori, sőt ókori babonák maradványának neveztek. Közéjük tartozott Hermann L. Strack, a berlini egyetem protestáns hebraistája. Maga Kossuth Lajos is szót emelt Torinóból, s tiltakozásában középkori előítéletnek, Magyarország gyalázatának és a civilizációhoz méltatlannak nevezte a vérvád-ügyet.





VÉGÜLIS MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER?

A legújabb, de még a régebbi nemzedék sem sokat tud arról, hogy mit jelentett a tiszaeszlári per, amely annak idején mind az öt földrész elsőrangú szenzációja volt. Sokan csak azokat hallgatták meg, akik utólagos önigazolásként Magyarországot akarják úgy feltüntetni, mint az "antiszemita barbárság" hazáját, ahol még a hatóságok is hitelt adtak a vérvád középkori babonájának.

Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron? Ezt tulajdonképpen csak 1882.május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság előtt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos:

Az eset

"Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van." A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet. Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza elött, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat. Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.

Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.

Zsidó összefogás

Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem. A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd késöbb a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószín?bben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.

Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és "tiszaeszlári ügyet" csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.

Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. Először hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte. "Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a késöbb megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne."

Eötvös Károly

Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Késöbb megvásárolta híres birtokát, amelyet "eszlári pusztának" nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítöbb könyvét: "A nagy per"-t.

Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal kés?bb a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.

A hamis tetem

Késöbb kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készül? tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ? eresztette el a tutaja mögé kötött hullát. De hát hogyan került a 24 éves, tüdűvészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni. A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az "antiszemiták" találmánya az egész gyilkossági ügy. A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár cím? könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.

Rituális gyilkosság

A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi: "Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a kés?bb hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk."

Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja "a testtől elkülönített vér élvezetét". A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának. Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.

Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:

"Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kettő között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblű és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.

Tudatlanság és fanatizmus

Ámde, ha megengednék is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka."

Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40. "Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát."

A minden "antiszemitizmustól" mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is. A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhet? fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehet?, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok. Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.

Haszidizmus

A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva. A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.

Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság b?ne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen. Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.

A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.

"Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törődnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekből kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is."

Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.

Szávay Gyula

Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:



"Miért az általános síkraszállás,

Mikor nincs általános támadás?

Ha egy ember feljajdul népetektől,

őt megbosszulni mért jön annyi más?



Vigyázzatok, mert egyszer összehozza

A más tábort is szenvedélye majd,

Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet,

S ti győzelmet nem bírtok venni rajt!



Min függtök össze ti a sakterekkel?

Sorsuk oly módon miért érdekel?

Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl

Miattatok már büntetni se kell?



Azért van a vallási türelem,

hogy Gazoknak rajta kibúvó legyen,

Hogy saját arcát azzal eltakarva

Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?"

"Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélegzetét annak a zsidóságnak szörnyű szolidaritása, amelyet alig másfél évtized elött emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor megpróbálta lezárni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembe találja magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. Tiszaeszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára" írja a magyar újságírás nagy mártírja. Csaknem egy évi vizsgálat, izgalom, országos felháborodás és terrorisztikus sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében, Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök vezetése alatt.

A bíró

Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.

Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt. 1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre levő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg: - Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte: - Meggyőződésem szerint: - bűnösök! - És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök. - Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: b?nösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza. És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek: - Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók ?felségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítél? lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felel?sséget vállalni Elnök úr?

Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae" Az állam üdve" Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották.

És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.

A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.



"Megöltek egy kis libapásztort,

Égre kiált a régi vád,

Úgy ölték meg Solymosi Esztert,

Mint egy tokos, pihés libát!"

- írta ötven évvel később Erdélyi József, akit ezért két heti fogházra ítélt a budapesti törvényszék, felekezeti izgatás miatt. Rónai Mihály András a jelenlegi bolseviki rendszer élírója pedig örök időre kiutasította az irodalomból!

Ezt a tokos, pihés magyar szüzet magára hagyta a liberális, alkuvó Magyarország. Mint talán Jeanne d'Arc, a francia felszabadulás hősnője, úgy Solymosi Eszter, aki épp úgy 14 éves volt, mint Jeanne d'Arc, - a magyar szabadság legszebb, legnemesebb szimbóluma.

Mert hiszen, midőn őt és az ő igazságát magára hagyta a Tisza Kálmáni liberális és úri Magyarország, akkor kezdődött meg a magyar tragédia, az egekig csapó országhódítás. Az út Tiszaeszlártól egyenesen vitt Szamuely Tibor kalocsai, bajai kivégzőoszlopához. A bolsevista hóhérok most már a leninizmus és az átvett hatalom gőgjével mondták, hogy a gyilkolás, a terror: salus rei publicae! Az ország akkor halt meg, amikor megölték benne a jogot, a keresztényi igazságszolgáltatást, amikor Solymosi Eszter emberi jogát eladták Rotschildnak, Sztálinnak, Szamuelynek, vagy Rákosi Mátyásnak.

A rendszer

1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban. [68] Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:



Erdélyi József :
SOLYMOSI ESZTER VÉRE


Megöltek egy kis libapásztort. Égre kiált a régi vád,

úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint egy tokos, pihés libát,

mint egy síró galambfiókot,

szűz juhocskát Húsvét előtt...

Valami vérengző bolondok

úgy fogták el és ölték meg őt,



a nótás ajkú kis magyar lányt, valami vérengző vadak,

vademberek...Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.



Ítélt a bíró, félkegyelmű képzelődő a szemtanú,

alaptalan a vád, a vérvád...a hátborzongató gyanú...



Ítélt a bíró; elmehetnek a reszkető kaftánosok;

nem ölték meg Solymosi Esztert, nem bűnösök, nem gyilkosok.

Nem sütöttek húsvéti ostyát embervérrel.

Ország-világ tudja meg, hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád.





Ítélt a bíró s fellélegzett a zsidóság, az "üldözött",

de terjed a "mese", a "vakhit" a szegény magyar nép között.

Zengett a dal s a vérpatakból vérfolyó gyúlt és hömpölyög,

tenger, vértenger gyűlt belőle mérhetetlen mély és örök,



mint Jézus vére, a világot megváltó Istenemberé.

Az Õ vére a legyalázott szegény Solymosi Eszteré!



Minden kiontott ártatlan vér, minden magyar vér, ami folyt,

párolgott és virult belőle idegen trón, élősdi bolt,



minden kiontott ártatlan vér, harctéren ontott hősi vér,

és munkában csorgott verejték, és megrabolt bér és babér,

az én vérem is, az Anyámé, a régi libapásztoré,

az Õ vére s a legyalázott szegény Solymosi Eszteré.





Égre kiáltom akkor is ha, élettel és vérrel tilos,

leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szűz papíros.



Beh piros vagy Solymosi Eszter kiontott vére s beh meleg...

Hajnalt festek a magyar égre és felkelő Napot veled,



hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked árva hajadon.

Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon.



1937.


 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
SOLYMOSI ESZTER 1867. december 9. - 1882. április 1.
  2012-04-01 18:46:03, vasárnap
 
  SOLYMOSI ESZTER 1867. december 9. - 1882. április 1.

Erdélyi József :
SOLYMOSI ESZTER VÉRE

Megöltek egy kis libapásztort. Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát Húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt, valami vérengző vadak,
vademberek...Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.

Ítélt a bíró, félkegyelmű képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; elmehetnek a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert, nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát embervérrel.
Ország-világ tudja meg, hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád.

Ítélt a bíró s fellélegzett a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit" a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér, minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle idegen trón, élősdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér, harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték, és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé, a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is ha, élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szűz papíros.

Beh piros vagy Solymosi Eszter kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre és felkelő Napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon.








Link


 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Közönséges galaj
  2012-03-31 22:24:04, szombat
 
 
Több fajtája van; az úgynevezett ragadós galaj (Galium aparine),
eredetileg ligeterdőkben, szántóföldeken, de mezsgyéken, kerítések mentén is terem,
és emiatt a parasztok gyomirtó szerrel védekeznek ellene. 60-160 cm-re nő meg,
nyeletlen levelei örvszerűen helyezkednek el a száron, nyeles zöldesfehér,
bugavirágzata van. A szára horgas tüskéivel ruhára és állatok szőrébe kapaszkodik,
mint a bogáncs. A tejoltó galaj (Galium verum), vagy a tejoltófű szárazabb kaszálókon, magasabban fekvő hegyi lejtőkön fordul elő, egyenes szárú, 30-60 cm magas;
aranysárga virágai erősen mézre emlékeztető illatúak.
A virágzó növényt kell gyűjteni júliusban.

A közönséges vagy fehér galaj (Galium mollugo) apró virágai sárgásfehérek,
mint a fátyolvirágé, illatuk enyhén mézre emlékeztető. Cserjésekben és utak mentén,
hegyi réteken lelhető fel nagyon gyakran. Virágzáskor inkább fekszik, mint áll.
A felsorolt galaj- féleségek gyógyereje megközelítően azonos, mindig a termőhelytől függ.

Ez a tömegesen növő gyógynövény sajnos egyre inkább feledésbe merül.
Pedig éppen napjainkban kellene nagyobb figyelmet szentelni neki, amikor a rákos megbetegedések mind sűrűbben fordulnak elő. Itt is hangsúlyoznom kell,
hogy a frissen szedett gyógynövény hatóereje lényegesen nagyobb,
és súlyosabb betegségek esetén feltétlenül frissen kell alkalmazni.
Télen is lehet friss fehér galaj hajtásokat találni hómentes helyeken a száraz fű alatt.

A galaj teája tisztítja a vesét, a májat, a hasnyálmirigyet és a lépet.
Akinek a nyirokmirigyrendszere beteg, naponta igyák ilyen teát.
Használ sápkór,
vízkór és oldalszúrás ellen is. Ez a tea, külsőleg alkalmazva rendkívül gyorsan gyógyít bőrbetegségeket, sebeket, furunkulusokat és mitesszereket.
A meleg lemosások megszüntetik az arcbőr petyhüdtségét.
Eredményesen használható a frissen préselt leve,
ha naponta bekenjük vele a beteg bőrfelületet és hagyjuk rászáradni.
A népi orvoslás javallja továbbá epilepszia, hisztéria, vitustánc, idegbántalmak, vizeletpangás, vesehomok és kőbántalmak ellen is. A golyván is segít a tea, ha napközben nagyon alaposan gargalizálunk vele. Egy asszony arról számolt be nekem, hogy nemcsak a golyvája, hanem a pajzsmirigybetegsége is elmúlt tőle.

Egy Bécs-Mödling-i baráti házaspárral minden évben szoktam találkozni
az egyik Kneipp-szanatóriumban. Amikor 1979-ben ismét összefutottunk, megállapítottam,
hogy az asszonynak meglehetősen jól látható golyvája van.
Az operációtól félt. Galajkúrát ajánlottam neki.
A galajt le kell forrázni és naponta többször melegen jó alaposan kell vele gargalizálni.
1980 februárjában ismét találkoztunk ugyanott és rögtön láttam ám, hogy már nincs golyvája. Végtelenül boldogan mesélte el, hogy a férje gyakran szedett neki friss galajt. Kezdettől fogva érezte, hogy a golyva fokozatosan kisebbedett, majd teljesen eltűnt.

Az utóbbi időben megszaporodott a hangszalagbénulásos esetek száma. Valószínűleg vírusos megbetegedésről van szó. A gargalizálás és öblögetés gyorsan segít a bajon. A svájci Künzle tisztelendő szerint a legsúlyosabb vesebántalom és vesegennyesedés esetén is megbízható szerként alkalmazhatjuk, ha már semmi más nem segít. Különösen hatásos a galaj, ha erdei vagy közönséges aranyvesszővel és sárga árvacsalánnal keverjük össze egyenlő arányban. Ebben az esetben a hatás nagyon hamar jelentkezik. 14 napról van szó. A teát csak forrázni szabad és legelőször éhgyomorra fél órával a reggeli előtt fél csészével igyunk meg belőle, a többit pedig napközben kortyonként fogyasszuk el. Súlyosabb esetben napi négy csésze tea fogyasztandó.

Régebben a galajt nagy becsben tartották azok az asszonyok, akiknek a méhükkel voltak problémáik. Nehéz óráikban a galaj ott volt mellettük az ágyon, hogy megkönnyítse a szülést. Ezt a szokást később Szűz Máriával hozták kapcsolatba. Az Istennek Anyja szent fekhelyén ezt használta ágyszalma helyett. Egy másik forrás szerint Miasszonyunk galajjal párnázta ki puhán a kis Jézus bölcsőjét. Egy sziléziai legenda pedig tudni véli: a szentséges szűz azért használt galajt szalma helyett, mert azt a szamár nem eszi meg. Ez így igaz. Mert amíg a tehenek szeretik a galajt, a disznók és a szamarak egyáltalán nem eszik.
Künzle tisztelendő egyik írásában beszámol egy 45 éves férfiről, akinek súlyos vesebántalma volt, és állapota egyre rosszabbodott. Végül egyik veséjét ki kellett venni. Csakhogy a másik is elgennyesedett, és a férfi már nem tudott rendesen dolgozni. És akkor elkezdett egy galajkúrát. Naponta megivott négy csészével abból a teakeverékből, amit fentebb leírtam. Kortyonként fogyasztotta el a teát és a betegsége teljesen elmúlt. Ugyanilyen teakeveréket alkalmazunk vesezsugor és más komoly vesebaj esetén is.

Míg az ismert osztrák növényfiziológus, Richárd Willfort ,,Egészség gyógynövények révén" című könyvében arra mutat rá, hogy a galajteás öblögetés illetve ilyen tea fogyasztása kitűnő ellenszere a nyelvráknak. Frissen préselt leve vajjal elkeverve mindenféle rákos fekélyen és rákszerű bőrártalmon segít, addig dr. Heinrich Neuthaler ,,Gyógynövények könyve"című munkájában a következőket írja a galajról: ,,A fehér galajt bizonyos vidékeken még ma is ajánlják rák ellen, ez tévedés, ami ellen nagyon határozottan fel kell lépni."

Szeretném ehhez hozzáfűzni a saját tapasztalataimat, hogy kedves Olvasóim ítélni tudjanak. Körülbelül tíz évvel ezelőtt arról értesültem, hogy az egyik linzi fogorvosnak nyelvrákja van. A műtét után rettentően lesoványodott. Bécsbe járt besugárzásra. Azt tanácsoltam neki, hogy galajteával gargalizáljon. Már egy Két múlva azt hallottam, hogy nincs szükség több besugárzásra, és hogy a beteg kezd erőre kapni. Röviddel ezután meggyógyult.

Valamivel később tudomásomra jutott, hogy egy 28 éves nőnek szintén nyelvrákja van. Azt a tanácsot kapta, hogy konzultáljon egy karintiai orvossal. Az orvos azzal kecsegtette, hogy öt éven belül tökéletesen meggyógyítja és egy gyógyteát adott neki, amit az asszony alkalomadtán megmutatott nekem. Felismertem, hogy ez galajtea. Hogy megspórolja az utazási költségeket és az egyéb kiadásokat, megmutattam neki a természetben található galajféleségeket, úgyhogy saját maga is gyűjthette most már. Végzetes betegségéből kigyógyult. Még egy példa: március vége volt, amikor egy bécsi fiatalasszony elmesélte, hogy 63 éves édesanyja súlyos beteg és egy második műtét előtt áll, amelyre április 19-én kerül sor. Ugyanis a betegnek a gégéjében fél évvel azelőtt hirtelen rákszerű tumor keletkezett. Az orvos annak idején elhallgatta előle az igazságot és a betegségét golyvának minősítette, amit aztán meg is operáltak. Fél évig minden rendben volt. Utána azonban őrjítő fájdalom jelentkezett a bal felkarban, ami nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. A beteg karja megduzzadt, a keze és a karja érzéketlenné vált, úgyhogy egy ív papirost nem tudott megfogni. Hogy a fájdalmai csillapuljanak, az első műtétet végző főorvos javasolta a második operációt, amely, mint mondtam, április 19-re volt előjegyezve, amelynek során átvágták volna a nyak és a kulcscsont közötti egyik ideget, hogy legalább a kibírhatatlan fájdalomtól megszabadítsák. Más megoldás, amint mondta, orvosi szempontból nincs. Én azonban mindennek ellenére azt tanácsoltam ennek az asszonynak, hogy igyon galajteát és gargalizáljon is vele. Ezenkívül rákosodást gátló teakeveréket ajánlottam neki, ami 300 gramm körömvirágból, 100 gramm cickafarkból és 100 gramm csalánból áll: ebből másfél liter fogyasztandó naponta, 20 percenként egy korty, továbbá galajkenőcsöt bedörzsölésre. Elképzelhetik örömteli meglepődésemet, amikor megtudtam, hogy a fájdalmak már négy nap után megszűntek. Április 19-ig az asszony ismét érezni kezdte a karját és a kezét és mindegyiket tudta mozgatni. A főorvos érezhetően elcsodálkozott, amikor a beteg lánya azt kérte, hogy a második operációra ne kerüljön sor. Az orvosban láthatóan mély benyomást keltettek az elmondottak, amiket a gyógyfüves kezelésről a valóságnak megfelelően hallott. Azt mondta: ,,Az édesanyjának folytatnia kell a kezelést." Nem sokkal később én magam is tapasztaltam, hogy az asszony keze, szó szerint így mondták, ,,káprázatos" és hogy már el tudja látni a hattagú család számára a háztartási teendőket.

Rákszerű fekélyek kezelése esetén szintén lehetséges gyógyulás. Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a rosszindulatú bőrbetegségek, amelyek sötét, élesen elhatárolt, érdes foltokban mutatkoznak meg. Feltételezhetően fertőzéses megbetegedésről van szó ebben az esetben. Ilyenkor eredménnyel jár a galaj friss levével és a körömvirág-kenőccsel történő kezelés. A körömvirágból, csalánból és cickafarkból készített vértisztító tea egyidejű használata feltétlenül javallt.

Egy felső-ausztriai asszonynak a szájpadlásán keletkezett csomó és szörnyű fájdalmat érzett a szája minden részében. Galajteával öblögetett, és négy nap alatt eltűnt a csomó és vele együtt a fájás is.

Az az állítás tehát, hogy ilyen betegségek esetén a galaj használata melléfogás, nem állja meg a helyét. Bizonyos, hogy nem egyedül a gyógynövények segítenek; Isten mindenhatósága is hozzájárul. Végeredményben minden Istentől függ!

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK

Teakészítés: 1 púpozott teáskanál galajt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Friss lé: a frissen szedett galajt alaposan megmossuk, és azon vizesen kifacsarjuk gyümölcs-centrifugával.

Kenőcskészítés: a friss levet szobahőmérsékleten tartott vajjal elkeverjük és az így nyert kenőcsöt hűtőszekrényben, tároljuk.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 35
  • e Hét: 2983
  • e Hónap: 9704
  • e Év: 375194
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.