Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 465 
Kiss Ferenc: Melancholia.
  2018-05-20 07:13:21, vasárnap
 
  Kiss Ferenc:

Melancholia.


Szeretek tar mezőkön járni,
Hol nap tüzétől kiégett a fű,
Hol nincsen színe a virágnak,
Hol minden sápadt, bús, álomszerű.
Szeretek meg megállni
Besüppedt sírhantok között,
S beszélni arról, kinek
A lelke rég elköltözött,
Órákig el tudom hallgatni
Könnyes szemmel odahaza,
Mikor megcsendül aratáskor
Valami bús melódia . . .

Békésmegyei közlöny, 1908. febr. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walter Margit: Úgy érkeztem halkan
  2018-05-20 07:08:41, vasárnap
 
  Walter Margit:

Úgy érkeztem halkan


Nem hoztam magammal forró, uj csodákat.
Mintha alkonyati, könnyű szellő támad,
kél és elül; - és levelet se tép le
fáról, bokorról, - csak vigyázva, félve
simogat embert, virágot; - és aranyló felhö-
bodrokkal együtt eltűnik, mikor az esti csillag feljö,
Úgy érkeztem halkan
sok-sok kis zizzenő, halkveretű dallal.

Hűs szellő-életem csodákat ha áhit,
nézem más életek szép, forró csodáit.
S mondom: hogy szeretem az élni merőket
s a napfényben úszó, vidám ragyogású öreg temetőket.
A kedvesnek mondom: kedvesem, szeretlek.
S pár hiába hulló harmatkönnyet ejtek,
Mig tovasuhanva kis aranyló felhő-
bodrokkal együtt eltűnök, - mikor az esti csillag feljő.

Esztergom 1927. december 25.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walthier Eliz: Új ember ! . . .
  2018-05-19 06:51:50, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
J. Draskóczy Ilma: Meddő nyár.
  2018-05-19 06:44:59, szombat
 
  J. Draskóczy Ilma:

Meddő nyár.

- Részlet egy lírai regényből. -


Vajjon-vajjon a nyár is
Úgy lobban el felettem,
Mint lebágyadt a tavasz
Nyomtalanul, vetetlen.

Mások kikelt búzája
Kalászba súlyosult már
És boldogterhü érést
Őrizget a nyugodt nyár.

A dió tejesedik
Áldott ölü burokban
És féltve rejti titkát,
Mig éretten kikoppan.

Boskadó almafákon
A teli holdak nőnek
S örül a körte ága
A sok aranycsengőnek.

Tüzerű szőlőhegynek
Bogyósodik a fürtje
S a korai mézringló
Hasadva hull a fűre.

A fészek pihés alja
Csipogva nyüzsög, mozdul,
És soha ki nem fogynak
A legédesebb gondbul
Etető apa-madár,
Csititó anya-madár.

- Csak én nem érlelek - hajh -
Az érlelő melegben !
Maghintő tavaszomban
Nem okosan vetettem.

Csak erőtelen hagytam,
Félénken, megriadtan,
Tétlenül, hogy a sorsom
Minden áldást kifosszon
Nyílt puha tenyeremből,
Kincses, meleg szivemből !

- - Aztán, azóta nyárban
Egy nagy csodára vártam.
. . . De jaj - hiába vártam . . !

Nagybánya, 1910. szept. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Környey Paula: Csütörtök este.
  2018-05-19 06:39:35, szombat
 
  Környey Paula:

Csütörtök este.


Az égre halvány, hűs csillagok ültek
S imbolygó lépéssel, némán vezette
A tizenegyet Jézus akkor este, -
Csütörtök este.

A kertben mindnyájan letelepültek ; -
A földet ólmos, szürke köd beeste . . .
S Jézus tovább ment. . . fázós volt a teste
Csütörtök este . . .

Ment meghajolva súlyos, zord teherrel :
Világnak minden bűne Őt kereste
S Ő alázatos, szűz vállára vette,
Csütörtök este . . .

És lerogyott egy éles, bús kövön -
Miként a bárány, vágóhídra vetve . . .
És felnyögött, felsírt kegyelmet esdve :
Csütörtök este.

Napkelet - 1927. április
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Walter Margit: Évszakok rohanása
  2018-05-19 06:37:29, szombat
 
  Walter Margit:

Évszakok rohanása


Bár hömpölygő tavaszvizek sodrától duzzad meg minden árok
- még várok.
Bár új termés ígéretétől szöknek kalászba a vetések
- még kések.
Bár ősznek dússáéreti gyümölcsein dőzsölnek kósza méhek
- még félek.
Míg riadt remegéssel és összeziláltan elébe lépek
a télnek.
Jaj ! Hová iramodnak el tőlem az évszakok és az évek ?
Még kérek
egy tavaszt ! amelynek áradó vizei a lelkem tehozzád
sodorják.
Egy nyarat ! melyen vágyaim éried szöknek - ért maggá alázva -
kalászba.
Egy őszt ! Hogy karjaim dús ízekkel terhelten elédbe öntsék
gyümölcsét.
Aztán eljöhet értem a tél, - a már csak jót tehető,
temető, -
hogy szemem tovatűnt színek szépségét lassan fehér havasra
sirassa.

1928. március.

Esztergom 1928. április 8.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kiss Lajos: Vágyódás . . .
  2018-05-18 07:47:30, péntek
 
  Kiss Lajos:

Vágyódás . . .


Szeretném, hogyha könnyel, vágyódással
Visszasírhatnám a ködbeveszett multat:
Hogyha most is várnám biztatón, remegve
Hajszál írásodat, kicsi leveledet
A sárgára fakultat.

Szeretném, hogyha csendes nyári esten
Nem ragyogna más, csak fekete szemed ;
Hogyha hallgatnánk együtt az est zenéjét . . .
Hogyha itten járna sápadt, bús arcomon
Simogató kezed . . .

Szeretném, hogyha elhagyott lelkemben
Hófehér arcod most is bennragyogna:
Hogyha nem lenne ez a véres, borús világ
Hogyha ez a hervadt, színehagyott virág
Kebleden virulna . . .

Dnyeszter partján, jun. 23.

Balatonvidék, 1916. jan. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Halmy Gyula: Villámszikrák.
  2018-05-18 07:35:45, péntek
 
  Halmy Gyula:

Villámszikrák.

I.

Régen, midőn a villámgéppel
Tettünk egyszer kísérletet,
Emlékezem, a villámszikra
Mily hirtelen keletkezett. . .

Szerelmünk szikra akkor támadt,
Midőn szivünk hőn összeforrt,
S a csók ajkadon, mely elpattant
E szikra csattanása volt.

II.

Az egyenlőjelt ismerem én
Legjobban a számok között,
Mely két egyenlő mennyiséget
Egymással mindig összeköt.

A két egyenlő mennyiség itt :
Szivem, szived, szép kedvesem,
S a jel, mely e két mennyiséget
Összeköti : a szerelem.

III.

Az ésszerű összefüggés az,
Mit a logika előad,
Mely minden írás és beszédben
Keresi, hol a gondolat ? !

A logikát te nem tanultad,
Mégis beszélsz értelmesen,
Mert e kérdésre : hogy ,szeretsz-e?
Igennel felelsz - kedvesem !

IV.

Ábrándos ifjú, vidám leányka
Találkoztak egy szép napon,
Felgyúlt szivüknek édes lángja
- Hisz meg volt rá az alkalom !

De jött a gólya s a dolognak
Nagyon banális vége lőn,
Az ifjú más karjába fekszik,
S a hervadt leány a szemfedőn.

Békésmegyei közlöny, 1908. márc. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Zsolt Béla: Megvénülünk bizony . . .
  2018-05-17 07:09:18, csütörtök
 
  Zsolt Béla:

Megvénülünk bizony . . .


Megvénülünk bizony, a jóktól elszokunk,
Fogunk kihull és nagyra nő a homlokunk . . .
. . . Az égre, hegyre nézni egyre nehezebb
És egyre közelebb a sáros kövezet . . .
. . . Apánk, anyánk a föld alatt s a gyermekünk
A forgatag sodrában régen messze tűnt.
És egyre mélább emlékek derengenek,
Megvénülünk és meghalunk majd, emberek,
Mindenki meghal, bármit alkot, tervei is
és meghal egyszer az utolsó ember is.
És akkor itt a földön semmi sem marad,
A Himalája elfér sirhalmunk alatt.
Napok, holdak és csillagok lehullanak,
Az égbolt elfér lecsukott pillánk alatt.
És akkor Isten sírva áll a sir előtt,
Mert nem lesz többé, aki tudván higyje őt

Literatura 4. 1929. június
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Zsolt Béla: Orgovány
  2018-05-16 07:39:02, szerda
 
  Zsolt Béla:

Orgovány


Már tudnék élni néhanap,
Sok sulyos árnyék széjjeloszlott,
Halálüvöltés, szégyenoszlop:
Néhány kivérző pillanat.
Bár testemen szakadt a gyolcsing,
És a csizmám sem kordován.
S zuzosszobábon ért a télvég,
Sokszor mégis, mégis csak élnék:
De felsóhajt Orgovány
S felém sok régi, néma holt int. . .

Már gyakran áldván köszönöm,
Hogy tenyerébe vett pogányul,
A szivem vezekelni járul,
S lehull a templomköszöbön.
És hivom, sirva felkiáltván,
Hitem zenél az orgonán:
Engem is megváltott keresztjén,
Ember vagyok, tehát keresztény,
De szürnyü dalt kezd Orgovány,
S Krisztusként kisért a Sátán.

Már néha asszonyt kergetek,
Befagyott vágyaim riannak,
Anyát áhitanék fiamnak,
Ki nem lesz szolga és beteg
S ki részeg szégyenünk befödné
Fajunk halálos alkonyán . . .
Szereztem asszonyt tiszta szókon,
Galambként szállt felé a csókom,
De jaj, közénk állt Orgovány
És nem merek csókolni többé.

Uram, nem én tettem, nem én
Oltottam a tüzet tüzzel,
Nem tettem csufot vézna szüzzel,
A véres lábnyom nem enyém . . .
De ember ő, ki itt csatangol
És én is az vagyok - talán . . .
Uram, én akkor ott vacogtam
Megcsufolt árva templomodban
És mégis vádol Orgovány,
És félek, irtózom magamtól.

Bécsi Magyar Újság, 1922. január 10.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 465 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 200 db bejegyzés
e év: 1403 db bejegyzés
Összes: 31300 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4039
  • e Hét: 4039
  • e Hónap: 172726
  • e Év: 1007647
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.