Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Az öregség egy ajándék
  2018-07-11 18:45:25, szerda
 
 
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni...
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodom a saját barátommá váltam... Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy extravagáns legyek...
Annyiszor megéltem, hogy kedves emberek idő előtt elmennek...mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...
Sétálok sokat...
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből... De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem...
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél... De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt.
Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett!!!!
Én nagyon boldog vagyok, hogy megőszülhettem..., hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra.....
Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek...
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. ..Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .
Én nem teszek fel magamnak kérdéseket.... Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam.
Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy
mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd...
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.... :D

/ A szerző ismeretlen/
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek,
  2018-06-11 15:17:21, hétfő
 
 


A szeretetet nem pótolja semmi...
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...


Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.


Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,

mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gondolatok, +1:
  2018-06-11 15:10:42, hétfő
 
 
Az a férfi, aki csak úgy képes elfogadni Téged, hogy az önbizalma, férfiassága védelmében szüntelen maga mögé vagy maga alá rendel, az sosem lesz képes igazi szeretetre. Örök vágyakozó marad, aki azonnal továbblép, miután kielégült. Hosszútávon semmilyen, mély érzelmi kötődésre nem képes. Aki kioktat, mint egy gyereket, megaláz, mint egy védtelen állatot az alkalmatlan és méltatlan arra, hogy meglássa a nőt, aki valójában vagy. A benned lakozó Istennőt pedig észre sem veszi. Így te sem leszel képes arra, hogy Szíved Királyaként tekints rá. Az a nő, aki felébredt és magára talált, többé már nem tud ilyen kapcsolatban élni. Mert sem arra nincs szüksége, hogy a párja egyben az apja is legyen, sem pedig arra, hogy idomított háziállatként éljen a társa mellett. A nő, aki felébredt, továbblép. Nem fél. Mosolyog és nem néz vissza. A lelke szabad, tiszta és békés. Tudja, mit akar és azt is hogyan. Nem türelmetlen. A várakozást pedig az élet kalandjának tekinti.
/ Montorffy Letti/
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A szeretethiány lelki és testi következményei
  2018-06-11 15:02:54, hétfő
 
 



A szeretethiány népbetegség. A szeretethiánynak szövődményei vannak. Nem csak lelki, hanem testi szövődményei. A szeretethiány lelki vonzata a magány - vagy épp fordítva, a magány hozza magával a szeretethiányt?

Hol romlott el a dolog?

Ott, hogy már gyerekkorban csak arra koncentrált szüleink generációja, hogy a gyerek sikeres legyen. A lehetőségek adása közben elfelejtettük, hogy a szülő akkor tesz a legtöbbet gyerekéért, ha szereti, és ha ki is mutatja azt.


A szeretet nem egyenlő a lehetőségek megteremtésével. Így a szeretet, annak kimutatása az első helyről hátrébb sorolódott. Az a gyerek, aki nem érzi szülei szeretetét, nem tanulja meg annak természetét, és így nem tudja tovább adni saját gyerekének. Tehát, az értékrend az, ami változott.

Új szeretetnyelv - a megfelelés

A gyerek akkor kap elismerést szüleitől, ha valami jót, hasznosat tesz. Így abba a csapdába esik, hogy meg kell felelnie ahhoz, hogy szeressék. Amikor egy gyerek nem tud megfelelni egy elvárásnak, bűntudat ébred benne, ez pedig csak tovább rontja a helyzetet.
Tehát, azt gondolja, hogy nincs feltétel nélküli szeretet, meg kell azt vásárolnia, a fizető eszköz pedig a megfelelés. A szeretet szükséglet - létszükséglet -, nem kikerülhető, meg kell tanulni, és használni kell tudni.

A szeretetpótlék

Az a felnőtt, aki gyerekkorában nem tapasztalta meg a szeretetet, egész életében csak ezután sóvárog, szomjazik rá. Azért, hogy szeressék, mindent megtesz. Vállalja a megaláztatást, befolyásolható és zsarolható lesz.
Kamaszoknál, fiatal felnőtteknél jellemző, hogy kapcsolatból kapcsolatba sodródnak, hogy a testiséggel pótolják az őszinte, szerető érintés hiányát. Belőlük lesz az az idősebb ember is, akinek harminc cicája van, miközben szörnyen magányos...

Az elutasítás

Mindenki átélte már azt, amikor nagy szüksége lett volna arra, hogy szeressék, és amikor szeretetet kért, de azt nem kapta meg. Ez olyan kudarc, amivel kevesen tudnak jól megbirkózni. Azok az emberek, akik ezt a sérülést, a csalódást rosszul kezelik, esetleg a megalázottság érzése is társul hozzá, könnyen bezárkózhatnak saját világukba.
Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is magukra zárják az ajtót. A csalódás érzésének elkerülése miatt kizárják a szeretetet az életükből. Ez pedig csak tovább rontja a helyzetet, mert önbecsülésük a képességükön fog alapulni, amivel sokszor nehéz érvényesülni.



A testi tünetek

Ilyen a fejfájás, a légszomj, maga a félelem is tünetként jelentkezik. Megemelkedhet a pulzusszám is. Jellemző tünet a hátfájás, mivel a szeretethiányos ember izmai merevebbek. Jelentkezhet gyomorfájdalom, vagy akár hányinger is.
A bőrön allergiás reakciók keletkezhetnek. A szeretethiány egy stresszes állapot, tehát minden tünet, ami a stresszre jellemző, a szeretethiányra is igaz.

Milyen adatok, tények mutatnak arra, hogy egyre kevesebb a szeretet?

Gyerekeink nagy része nem játszik társasjátékot, nem érdeklődik a többi ember iránt. Inkább elvonulnak és a számítógéppel játszanak. Minden harmadik házasság válással végződik, egyre több a magányos ember. Egyre több az alkoholbeteg, nyugtató függő, kábítószerfüggő, depressziós.
Egyre kevesebben mondják azt nap mint nap szeretteiknek, hogy: szeretlek. Mindenki csak kapni akar - akár szeretetet is - és pedig minél többet, minél gyorsabban. Adni viszont csak akkor, ha épp van rá ideje...


Forrás: Tudasfaja.com
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Oszd meg magad azokkal, akikhez nem fűz érdek.
  2018-05-28 10:08:09, hétfő
 
  Sokszor az egész életünk abból áll, hogy megfeleljünk másoknak. Legtöbbször idegeneknek akarunk megfelelni, elnyerni az elismerését a főnöknek, az idegen ,,baráti" társaságoknak, a felszínes presztízst birtokló embereknek. Szívünk mélyén tudjuk, hogy lehetetlen vállalkozás, tele korlátokkal, tele sérelmekkel, mégis mindig a legtávolabbi látszatkapcsolatokkal foglalkozunk, azt gondolván, hogy ezzel majd előrébb jutunk. Mert napjainkban, ha nem vagy valakinek a valakije, már szóba sem állnak veled, hiába a magas eszmények, nagy cselekedetek. S közben a csendben, háttérben meghúzódó embereket körülöttünk észre sem vesszük: a nagyszüleinket, a testvéreinket, betegeinket... Láthatatlan angyalként vesznek körül és mi mégis azokkal foglalkozunk, akik még a gondolatainkat sem érdemlik meg. Ilyenkor eszembe jut, hogy Jézus nem az írástudó emberekkel foglalkozott. Nem a főhatalmasokkal. Hanem a szegényekkel. A legkisebbekkel. A betegekkel. A körülötte lévőkkel. A mások számára láthatatlanokkal. Csak azoknak tudsz igazán megfelelni, akik közel állnak hozzád. Akik igazán szeretnek. Akik elfogadnak mindenféle magyarázkodás nélkül. Szeresd rokonaidat, betegeidet, családodat. Ismerd fel a körülötted állókat, azokat, akik őszintén szeretnek, akik valóban Rád várnak, arra, hogy végre meglátogasd őket. Oszd meg magad azokkal, akikhez nem fűz érdek. Hogy megismerd önmagad, hogy megértsd mi a szeretet." (Szokolai Katus)  
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A barátság egy szent dolog.
  2018-02-07 11:10:43, szerda
 
 
A barátság egy szent dolog,
nem jó, ha csak úgy andalog.
Tűzként kell neki lobogni,
s szükséges annak ragyogni.
Ha magára marad bajban,
ha nem hallják meg a zajban,
ha nem ápolják a szívét,
megtörik annak az ívét!
Hogy mégis mi a barátság?
Egy szívből jövő imádság.
Szoros híd, mint a testvérség,
csak nem köti össze vérség.
Mégis erős, mint egy angyal,
nem megy el az első faggyal.
Nem csorbítják nehézségek,
nem szennyezik kevélységek.
Stabilan áll a lábain,
túljut az élet vágyain,
nincs hatalom, mely legyőzné,
vagy kötél mely megkötözné.
A barátság sohasem vak,
nem hatnak rá vádló szavak.
Ha ez az érzés megtalál,
nem bánthat többé zord halál.
Mert az igaz barát örök,
akár csak az ős kő - körök.
Csak egy hibája létezik,
hogy nagyon ritkán érkezik.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek
  2018-01-11 14:56:29, csütörtök
 
  JANIKOVSZKY ÉVA ÍRÁSA)

Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek

A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?
Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól.
Nem, sajnos, senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli - de ránk hagyja a felismerést.
Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.
És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk - ők változatlanul sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak -, hanem a kereskedelem, az ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától, no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől. (Csak emlékeztetőül: Mit adhatok a néninek? Hát ez bizony sokba fog kerülni mamika!)
Eleinte összerándulunk, aztán arra gondolunk, hogy egyszerű bunkóság. Hiába, no, nálunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem megszólítás. De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sokasodó néni meg mamika. Elérkezett az idő, amikor már nem foghatunk mindent a frontátvonulásra, a tegnapi rossz éjszakára vagy az idegkimerültségre.
Szembe kell néznünk magunkkal - méghozzá tükör előtt nappali világításban. Nos igen. Kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna folt? Mit egy, kettő, három. És a kézfejünkön? Nem múlt el a diószedés nyoma.
A nyakunkon meg sötét szemölcs és hoppá! Ne is folytassuk. Eleinte úgy gondoljuk, hogy ózonlyuk, ultraviola-sugárzás.Vagy a szomszédék permetléje még a nyárról, amikor átfújta a szél. Akármi légyen is, utána kell járni. Nagy elhatározás: elmegyünk a bőrgyógyászhoz. Feldúltan mutatjuk neki a frissen felfedezett csúfságokat. Ő még a hátunkat is megnézi, amit mi szerencsére nem látunk, de érezzük az ujja finom érintését itt, meg itt... soroljuk a feltételezett okokat - ő meg rezignált mosollyal hallgatja. Nem kell megijedni asszonyom - szól végül nyájasan -, ezek időskori bőrelváltozások. És hogy mit lehetne ellene tenni? Sorolja,...de értünk a szóból, semmit. Ez van. De ártalmatlanok, a korral járnak. Mondjunk köszönetet és gondoljunk a százegy kiskutyára, milyen aranyosak a foltokkal. Mindenki imádja őket.
Rövidest a fogaink jelentkeznek. Nyilall a bal felső ötös. Újabb nagy elhatározás, irány a fogorvos. Semmi gond, megmenthető, mosolyog ránk, aztán rutinszerűen megkocogtatja a jobb felső hármast, négyest, ötöst. Nem érzékeny, csak éppen majd kiesik. Igyekezzünk tátott szájjal is méltóságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre részprotézis is megteszi. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja. Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban kihúzatják az összes fogaikat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek köszönhető. Mi spóroltunk majd fél évszázadot. Itt az ideje, hogy a mi mosolyunk is ellenállhatatlan legyen.
Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai közt. És mosás után a lefolyóban. Mi ez? Persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, a fűtéstől, de ne reménykedjünk. Ez bizony hullik. Csak azért nem olyan feltűnő, mert amúgy is elvékonyodott. Talán egy hajszesz segít. Bízzunk benne. A bizalom, a hit nagy erő. És örvendezzünk azon, hogy ismét divat a kalap. Ha eddig nem viseltük, kezdjünk el divatozni. Ugye milyen jól áll? Kár, hogy 30 évvel ezelőtt nem volt divat.
Abba, hogy az ifjúi szépség mulandó, még csak beletörődik az ember. De a neheze még hátravan. Eleinte fel sem tűnik, mikor a gyerekképű vízvezeték-szerelő vagy csomagküldő azzal búcsúzik a borravaló után: jó egészséget mamika. Még csak a mamikán bosszankodunk, s nem halljuk meg a lényeget, amit ezek a fiatalok már valahonnan tudnak, a jó egészséget.
Persze voltunk mi már betegek eddig is. Kórházban is feküdtünk ilyen-olyan panaszokkal, kisebb műtéteken is átestünk - aztán meggyógyultunk. Hát ez az. Most más következik.
Az alábbi példa csak egy a lehetséges történések közül. Gyakori, de nem szükségszerű. Ám nagyon illik rá a híres zenebohóc mondása: van mááásik.
Egy éjszaka iszonyú fejfájásra ébredünk. Fájdalomcsillapító, már megint a fronthatás, gondoljuk. Sok hasonló éjszaka után rémülten tapasztaljuk, hogy a lépcsőn lefelé menet szédülünk. Hát ez meg micsoda? Vérnyomás? Ha forgatjuk a fejünket, recseg-ropog valami a tarkónk táján. Aztán egy reggel az ébresztőóra vagy a telefon csörgésére kipattannánk az ágyból, de még a papucsunkat se érjük el, fordul velünk egyet a világ és orra (hasra, hátra) esünk. Megütöttük, de nagyon medencecsontunkat (vállunkat, térdünket, koponyánkat) és fáj, nagyon fáj.
Ha egyedül élünk, ne jajgassunk, mert ettől csak rosszabb lesz. Nem ez az önsajnálat ideje. Ha számíthatunk segítségre, akkor is csak szordínóval nyögjünk, ne rémisszük meg hozzátartozóinkat (albérlőnket, főbérlőnket) azzal, hogy ezután mozgásképtelen öregasszonyt kell ellátniuk. Az eszméletvesztést - bármily csábító is - mellőzzük. Ha valaki a segítségünkre siet, suttogjuk azt, hogy csak ezen a hülye szőnyegen csúsztam el. Ha egyedül vagyunk, fohászkodjunk és mozgassuk meg karunkat, lábunkat. Próbáljunk meg négykézlábra állni. Megy az, ha nehezen is. Később két lábra, de erősen fogódzkodva. Amíg pánikban vagyunk, ne döntsünk. Ne hívjuk fel a gyerekeket, hogy itt fekszünk összetörve, mert lehet, hogy hozzánk rohannak, és csak szégyenkezhetünk, ha már kávézás közben találnak ránk a konyhában. Arról nem is szólva, hogy esetleg legközelebb, amikor valóban összetörjük magunkat, már el sem jönnek. Előbb-utóbb jobban leszünk, akkor vánszorogjunk el az orvoshoz. Mire kivárjuk a sorunkat a rendelőben, aztán a röntgennél, már alig fáj. Visszük a leletet, s ekkor megtudjuk, hogy nem hirtelen felindulásból estünk hasra, hanem ritkulnak a csontjaink, meszesednek, kopnak a csigolyáink, s még szerencse, hogy. Persze, mindenre van gyógyír: fizikoterápia, kétféle tabletta, kenőcs, gyógytorna, uszoda. Ne tegyük fel a csacska kérdést, hogy na és mikorra várható a gyógyulásunk?
Érjük be azzal, hogy a panaszok csökkenni fognak!!!!!!!! (Vagyis kevesebbet szédülünk, ritkábban fáj a fejünk, kisebbet esünk) Mindenesetre reggelente óvatosan keljünk fel az ágyból. Egy: lassan felülünk, kettő: letesszük a lábunkat a földre, három: lassan felállunk, s némi várakozás után már el is indulhatunk.
Egyszóval a felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak. Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük, hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket, telefonszámokat görcsösen ellenőrizzük.
Készülődünk hajat mosni, gombot felvarrni (végül is van másik blúzunk), mosogatni, az utcára lemenni. Mert mostanában valahogy nem ugrunk le csak úgy ukmukfukk 2 zsemlyéért a boltba. Nem ám. Hosszadalmasabb a készülődés, mint régen egy utazás előtt. Akkor ugye azt gondoltuk végig, hogy mit kell magunkkal vinnünk. Most meg azt, hogy mit kell magunkkal csinálnunk. Szemcsöpp, lúdtalpbetét, részprotézis, egy kis szín az arcunkra, kalap a fejünkre. (És ez még csak a kezdet, mert hol van még a fűző, hallókészülék, a bot?)
Aztán a táskaellenőrzés következik. Szemüveg (azzal is alig látjuk az árakat), papír zsebkendő, WC-papír, személyi igazolvány. A pénztárcánkat helyezzük biztonságba! Vegyük ki belőle a pénzt, és tegyük egy külön rekeszbe. Mielőtt kilépünk az ajtón, ellenőrizzük, hogy lekapcsoltuk-e a villanyt, elzártuk-e a gázt. Az ajtót gondosan zárjuk be, a kulcsot mindig ugyanabba a rekeszbe tegyük, mert hazafelé jövet keresgélés közben téphetik le nyakunkról öreganyánk arany nyakláncát.
Mindig írjuk fel egy cetlire, hogy mit akarunk venni. A cédulát tegyük a zsebünkbe. Ha filctollal és nagy betűkkel írunk, a szemüveget elő se kell venni. De a cédula fontos. Mert különben állunk a boltban és révülten indulunk az akciós mangókonzerv és kutyaeledel felé (nem tudjuk, mi a mangó és nincs kutyánk), de elfelejtjük a 2 zsömlyét, amiért jöttünk.
Vegyük tudomásul, hogy az idő rohan (ma hétfő van, és csiribi-csiribá utána újra péntek), mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, kis tányért, utána külön a kanalat és még mindig ott felejtettük tejet. S t a c c a t o élünk. Behozzuk, kivisszük, elővesszük, eltesszük. Aztán elfelejtjük, hogy hova. Igen, igen, naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, telefonszámot, nagy lyukú tűt, csekket, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, feladásra váró levelet, bélyeget,csomagolópapírt, pillanatragasztót, mélyhűtőzacskót, egy elgurult gombot, papírvágó ollót, egy kis maradék szegfűszeget. Mert valljuk be: egyre feledékenyebbek vagyunk. És ebből következik a legfontosabb tanács: ha már elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüvegünket, hogy megsóztuk-e a húst, és miért nyitottuk ki a fridzsidert, akkor felejtsük el a sérelmeinket is!
Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos, hajunk sem lesz dús és selymesen csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs, idős hölgy vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.
/Janikovszky Éva/
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Emlékezni csak méltósággal és alázattal szabad ...
  2017-11-01 17:44:10, szerda
 
  Lelkünkben megtisztulva, szívünkben a szeretet lángjával, az emlékezés palástjába burkolózva indulunk a temetőbe kezünkben virágokkal, koszorúval, ahol gyertyákkal, mécsesekkel rójuk le kegyeletünket eltávozott szeretteink előtt. Emlékezünk szeretettel és hálával az együtt eltöltött időkre. Legyen kísérőnk e napon a bocsánatkérés, megbocsájtás, akkor is, ha már elkéstünk vele... A temetők ilyentájt tarka virágruhát öltve emlékeztetnek, a korai szürkületben az örök világosság lángnyelveinek fénytánca öleli át a sírkertet, s tesz még színesebbé. Ezen a napon az előre mentekért szól a harang.
De! Vajon hányónknak jut eszébe a háború óta meg nem született több, hatmillió kis lélek, akiket életre hívott egy szerelmes pillanat, vagy egy meggondolatlan kaland és bár esélyt kaptak, de életet már nem... Nem hallotta senki sírásukat, gyermeki kacagásukat, a botladozó lépéseiket sem láthatták. Nem tudni mi lett volna belőlük, munkás, értelmiségi, vagy miniszter, netán világhírű tudós? Egyet tudunk csupán: EMBER!
Gyújtsunk egy szál gyertyát és mondjunk értük is el egy imát! ÉRTÜK, - a meg nem születettekért!
Néhány jó tanács a meghitt pillanatokra: Vigyünk magunkkal gyufát, mert más sírról nem szabad lángot kérni, mert ahonnan tüzet viszünk ott nyugvó test lelke nyugtalanná válik. Vegyünk magunkhoz egy szál rozmaringágat, mely megvéd a kóbor szellemektől, így nem viszünk haza magunkkal ,,vendéget". Ha észre veszünk valami zavaró jelenséget magunk körül, kérjük meg a hazavezetés angyalát, ölelje át az itt ragadt lelket és vezesse haza. Amennyiben az otthonunkban mégis kellemetlenül éreznénk magunkat, mert hívatlan vendéggel érkeztünk meg, ismét hívjuk a hazavezetés angyalát, és így szóljunk hozzá:
- Hazavezetés angyala jöjj, hívlak Téged! Kérlek, vezesd haza ezt az eltévedt lelket a fénybe, az ő örök és boldog otthonába.
Majd kérj számára nyugalmat, ekképpen:
- Adj Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjen neki, nyugodjon békében, Ámen.
Tiszteljük meg szeretteinket, az emlékezés pillanataiban és fénye mellett ne nyomogassuk okostelefonjainkat, ne hallgassunk háttérzenét, csak Rájuk emlékezzünk, legalább ezen a napon... Ha tehetjük mécses helyett, gyertyát gyújtsunk.
***
Reményik Sándor: Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Mi a legnehezebb, Testvérkém?
  2016-12-04 18:07:16, vasárnap
 
  Fájó szívvel mást vigasztalni,
Elfojtott könnyel könnyet letörölni.
Bekötni sok nagy szívsebet,
Mikor a tied a legjobban éget.
A csüggedőknek adni szárnyakat,
Megérteni akkor másokat,
Mikor hiába keresel szívet,
Mely fölemelné csüggedt lelkedet.
Leroskadni este az oltárnál,
Megköszönni az Úrnak a napot,
És kérni egy nehezebb holnapot.
Galgóczy Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Isten áldja meg az utad!
  2016-12-04 17:59:23, vasárnap
 
  /Köszönöm,hogy közel 3 évig itt voltál...hálás vagyok Érted. Már csak a csoda maradt,hogy talán visszatalálsz.../
"Örök barátságok", "örök szerelmek"
szakadnak meg egyik napról a másikra,
s akinek tegnap még mellkasára hajtottuk
fejünket, az lehet, hogy holnap köszönés nélkül
megy el mellettünk. Idegenekké válunk
másodpercek töredéke alatt, s a veszteség
érthetetlenségébe beleszédülünk.
Hogy semmisülhet meg az a megszámlálhatatlan
boldog pillanat, néhány rossz által?
Hogy felejthetjük el ilyen könnyen,
hogy együtt sírtunk, együtt nevettünk,
együtt lélegeztünk?
Miért hallgatunk mindig olyan gyilkosul,
amikor baj van? Miért félünk megoldani
a problémákat, miközben nem félünk
villámcsapásként eltűnni mások életéből,
romokat hagyva magunk után..."
Manna OWell
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 545 db bejegyzés
Összes: 7511 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 915
  • e Hét: 2761
  • e Hónap: 19679
  • e Év: 343622
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.