Belépés
tripike.blog.xfree.hu
Kell a föld, hogy legyen élet, Kell a Nap, hogy legyenek fények, Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, Kellesz Te, hogy boldog legyen életem Tripolszki Zoltánné
1959.11.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Nem az a fontos
  2013-02-27 16:15:52, szerda
 
  Nem az a fontos mit mondunk , az öregek, hanem, hogy legyen ki meghallgassa
mindazt amit mondunk. Minden hibánkat vagy tévedésünket meg tudunk aprólékosan
magyarázni, csak valakinek el is kell hinni ezeket.

Nem az a fontos milyen nagy közlekedési szaki vagy, amikor felvesz valaki a
gépkocsiba, hanem hogy valaki vállalván természetünket, felvesz gépkocsijába
és elvisz. Hálánkból nem fog unatkozni az úton, arról biztosítjuk.

Nem az a fontos milyen váratlan eseményben van részünk, hanem milyen szépen
át tudjuk mi ezeket ruházni az égiekre és a sugallatok hatására. Nem olyan fontos
nekünk, mind a fiataloknak, az alkalmazkodás a modern világ előírásaihoz, vagy
technika vívmányaihoz, el vagyunk mi a magunk kicsi körében. Mi tudjuk mit és
miért teszünk, mindjárt ha a mai fiatalok nem is értenek mindig egyet tettünkkel.

Nem az a fontos milyen kopasz a fej vagy hosszú a haj, hanem mit tartalmaz az a
koponya, ott belül, és milyen érett a tartalma, ami irányít minket.

Nem az a fontos nálunk, hányadik párunk van már az életünkben, mind a
fiataloknál, hanem hány éve élünk, szeretjük, becsüljük, tiszteljük, és tűrünk
egymásnak.

Nem az a fontos milyen kitalált rövidítésekkel, vagy trágárul beszélünk egymás
közt, vagy a családunkban, hanem milyen kulturáltan és tisztelet adóan
viselkedünk a körülöttünk levőkkel.

Nem az a fontos okoskodásoddal miként magyarázod ki a vallási rendszert vagy
elveket, hanem e események vagy ünnepek megértésében milyen mélyre tudsz
hatolni a gyökerei felé. Milyen áhítattal fogadod el ezeket, és olvasol utána az
írásokban megértésük céljából, ez a te hivatásod, másra úgy sem vagy
felkészülve, csak azt te úgy gondolod és tévedsz e állásfoglalásodban.

Nem az a fontos milyen hangosan szól a zene, hanem milyen az a zene, kiket
zavarunk mi ezzel, akarnak netán mások pihenni a környezetünkből, és nem a
mi bömbölő zenénket hallgatni. Miért nem engedjük, hogy saját maguk
válogassák ki a hangulatukhoz a zenét és a hang erejét.

Nem az a fontos a tömeg közlekedési eszközökön nincs hova leüljünk, hanem,
hogy milyen környezetben és milyen kulturáltan közlekedünk, és fogadjuk el a
mások jelenlétét e közlekedési eszközökön.

Nem az a fontos, hogy elfelejtünk néha dolgokat elvégezni meghatározott
időkben, hanem az maga, hogy mindennap felébredünk, ellátjuk magunkat a
lehetőségünk és erőnk engedelemével, és nem vagyunk másokra utalva e
téren. Mindent, ha később is, de elvégezzünk amint rájöttünk mulasztásainkra.

Nem az a fontos hány fajta és milyen orvosságokat irt elő nekünk az orvos,
hanem nagyon fontos milyen gyógyító hatással vannak ezek ránk, mennyire
és milyen mértékben állítanak talpra minket.

Nem az a fontos hány éves vagy, hanem milyen egészséges vagy, mennyire
tudsz ügyelni erre, és ez nincs korhatárhoz kötve. Sajna a fiatalok túllépnek
ezen, nem adnak elég fontosságot ennek, amit majd később fognak megbánni.

Végezetül, de nem utolsó sorban, nem az a fontos mit teszel nap mind nap,
hanem milyen eredménye van munkádnak, milyen lelkiismeretesen végzed
azt, milyen szándék vezet téged, és hány embernek szereztél boldogságot
a nap folyamán.




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Rajtad múlik
  2013-02-27 16:14:12, szerda
 
  Tulajdonképp te mindig is olyan vagy mint amilyen lényegében akarsz is lenni.
De tehetsz arról, hogy egy kicsit hosszabb legyen életed.
Fontos életedből a lényegtelen dolgokat kiszűrni, itt beszélhetünk súly feleslegről,
túlhajszolásról, fontoskodásról, vagy akármiről. Igyekezz, hogy ne legyen szomorú,
irigykedő, vagy túl féltékenykedő barátod, mert ők letörnek és visszatartanak téged.
Fogadd melegséggel mindig az újat, ne vesd meg soha. Az agyadnak kell munkát
adni, mert ha nem ellustul és ő ad neked fejtőrést.
Örvendezni kell minden egyszerű dolognak, és kacagjunk sokat és tiszta szívből,
amíg kicsordulnak a könnyeink. Ez mindig segíteni fog nekünk.
Ne feled, te vagy egyedül aki ki állsz mindig magad mellett, az egész életed során.
Mindenképpen éljünk igazából addig amíg ez megadatik nekünk. Vedd körül magadat
olyan dolgokkal amiket szeretsz és tetszenek neked, ezt érteni lehet a barátokra, az
állatokra, a növényekre, a szórakozásaidra, tehát akármire.
Ne téveszd szem elől az egészséged megőrzését, de féltve őrizd azt, orvosold ha
szükség van rá, ne szégyellj soha segítséget kérni ha rászorultál, a késői bűnbánat
már úgy sem segít semmin.
Az emlékeid mindig inkább csak a kellemes pillanatok idézik fel, a kellemetlenek csak
felsóhajtásaid kiváltói. Egy néhány megemlítés az öregedés szépségeire.
Tudod milyen fontos vagy nekik és mennyire számítanak reád az unokáid?
Ne hagyd őket cserben.




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Ne hagyd el magad
  2013-02-27 16:12:54, szerda
 
  Ne hagyd el magad, és ne siránkozz ha gondod támad. Lépj túl ezeken,
és menj mindig a jókedvű barátok társaságában. Ők felvidítanak mindig,
akármilyen nehézségek szakadtak is reád.
Az agyad se hagyd soha lustálkodni, adj mindig elfoglaltságot neki, mert
ha jön egy nem szívesen látott vendég, akit Alzheimer-nek szólítanak, az
bajt okozhat neked.
Te csak fald mohon, mindig, az újdonságokat. Akarj mindent magadévá
tenni.
Nem lesz ez könnyű, de nem szabad feladnod soha a kitűzött céljaidat.
Te vagy, magad legjobb barátja, aki átkísér az egész életeden. Így tehát
nem vagy egyedül sosem.
Különös tekintettel légy mindig az egészségedre, viseld gondját, mert ha
nem megbosszulja magát.
Az élet örömeit és értelmét, azok a pillanatok adják, amelyek mikor
megéled őket,elvágják még a lélegzeted is. Ne add fel sohasem.





 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Sok sok év után
  2013-02-27 16:11:40, szerda
 
  Sok sok év után, végre elértem, hogy az is legyek, amit titkon reméltem is,
ami nem mindenkinek adatik meg, egy időskorú, viszonylag egészséges, és
kiváltságos korban élő, földi halandó.
Kiváló barátaim vannak, egy nyugodt életem, nagyszerű unokáim, sok sok
szép emlékem, amit nem cserélnék fel senkivel, csak azért, hogy kevesebb
ősz hajam legyen. Az évek teltével, én lettem saját magam legjobb barátja,
ami azért jó mert soha nincs nézeteltérés köztünk.
Megengedhetem magamnak, hogy annyit aludjak és egyek, amíg kipihenem
vagy jóllakom, és azután azt tegyem amihez pont kedven van. Általában
minden barátom, a fehér hajával divatozik. Nálunk már nem gond, ha
valamihez kötődünk, amire soha nem lesz szükségünk az életünkben.
Életem során már sokszor össze volt törve a szívem, nem hagytam, magam
és mindig talpra tudtam állni. De kit ne ért volna már vesztesség az életében.
A fontos, hogy megtaláld önmagad, a kiutat. E korban már csak rád tartozik
ha este olvasol későig, vagy hajnalig internetezzel. Sőt van mikor egy szép
dal hallatán, ami emlékeket ébreszt bennem, még táncra is kelek, ha kedvem
úgy tartja, akár egyedül is, átélem újból. Ezek csak erősítenek és
megtanítanak, hogy még emberségesebb legyek, másokkal szemben is, még
bátrabban cipeljem keresztemet.
Nagyon kiváltságosnak érzem magam, hogy elértem e kort, hogy élhettem
ezidáig, és hogy sikerült tisztességben megőszülnöm. Még ha az öröm, nem
mindig mosolygott le reám, vagy letörni akartak bánataim, vesztességeim,
mindig kerestem a kiutat, azt célként szem ellőtt tartva küzdtem elérésükért,
mind egy sebzett oroszlán.
Belegondolok milyen sokan lemondtak ilyenkor, átadták magukat az élet
viharának, ők talán ezért nem érkeztek megöregedni, mert nem tudtak
megértőnek lenni, és dönteni saját sorsuk felől.
Reggelente sokszor, felülők ágyamban, emlékeimben kutatva eltöltök
néhány kellemes pillanatot, majd hálát adok az Égieknek mindenért ami
velem kapcsolatba történt.
Már az sem érdekel mit gondolnak mások, nem zavarnak kérdéseik,
sikerül e felett könnyen túllépnem. Talán így gondolkozva nem is olyan
rossz öregnek lenni.
Nem fogok a végletekig élni, tudom, elfogadom, de amíg élek és lélegzek,
addig nem fogok: siránkozni, sajnáltatni magamat, evődni dolgokon amiket
nem tudok megváltoztatni, még hiú ábrándokat sem fogok hajkurászni,
ígérem nektek. Ezek csak csalódást okozhatnak nekem, végül is.
Az öregkori boldogság kiteljesüléséért, szívemből kizártam a gyűlöletet,
eszemből a sötét gondolatokat, és szerényen megpróbálok minden
körülmény közt többet nyújtani mind amennyit kapok. Vagyis így élem
kiváltságos helyzetemet, amivel megajándékozott az élet,
Ne feledjétek fiatal mindenki lehet, de idős csak a kiváltságos helyzetbe
részesülök, legyetek ezek közt ti is, kívánnom nektek.




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Hatvanhét év
  2013-02-27 16:10:04, szerda
 
  Pirkad már az őszi hajnal, ébredek,
67 éve köszönt rám a fázós reggel.
Hogy őszi harmat áztatja a lelkem,
s várom, hogy a nap is velem keljen.

67 év, és ma is önmagam keresem,
színes őszből üde tavaszra lépek.
Testemen érzem a nap tüze éget,
izzó sugarat, fényt adjatok nékem!

Nekem, s a világnak fényt-békét
kérek, feledve minden gyilkos eszmét!
Éhező gyermekek könnyező szemét,
legyen ki letörli, megfogja kezét!

67 év mondom százszor, szemem behunyom,
hogy érezzem az évek hagyta nyomot.
Ünnepelek, megszülettem azon napon,
nem tudtam, hogy miért, de ma sem tudom.

Utam járom ragyognak a csillagok,
az országom felett, amely áldott hon.
Magyarország, s én gyermeke vagyok,
de az úton, oly egyedül baktatok.

Eszmék, s a siker elfutott álom,
67 év sivár útján, ma vígan járok.
Betemettem magam körül az árkot,
hol az eszme és siker gúnnyal táncolt.

A gúny felett akkor vígan kacagtam,
gyermekek adtak napokra aranyat.
Sikerem az ő létük, mely vigaszt ad,
a világ köve, mit rám vet elhamvad.

67 év, lám eltelt és szinte elrohant,
mint veszett eb, úgy futottam utána.
A hajam ősz lett, s biz fáj a lábam,
a futás terhe immár csontig rágta.

Így telnek az alkonynak gyötrő évei,
hogy, talán jobb lesz, azt ne higgye senki!
Öreg a föld is a terhét cipeli,
sóhajától a nap testem égeti.

Nagy Erzsébet






 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A titkokat az ujjaimnak mondom el
  2013-02-27 10:01:55, szerda
 
  Ágai Ágnes:

Maradj, fogd a kezem,
Ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.

A tóban egy kiskacsa
elveszítette az anyukáját.
Hiába hápogott, nem hallották meg.
Fel akart repülni, visszapottyant.
Végre meglátta a mamáját,
de a hullámok elsodorták
Azt álmodtam, hogy felébredek,
és nézem: hátha ott úszol
a paplanomon.

Ha esik az eső, minden
bevonalkázódik:
a bútorok, az arcod,
az ablak, a háztető, a fák.
Ha esik az eső,
lecsurognak a hegyek,
és odaömlenek a lábad elé.

Láttam egy óriást,
nagyobb volt, mint a törpe,
innen tudtam, hogy óriás.
Törpét is láttam,
az óriásnak még a térdéig
sem ért.

Innen tudtam, hogy törpe.
Ha lekuporodsz mellém:
te vagy az összehajtott óriás.

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk?
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?

Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk.






 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Amikor álmomban
  2013-02-25 08:54:36, hétfő
 
  Bognár György Mihály


Amikor álmomban vártalak
Láttalak megtörten
fejeden hófehér hajfonattal,
láttalak áldott állapotban
gömbölyded, kerek kis pocakkal,
láttalak pompázó virágcsokorral
kezedben önfeledt táncot lejteni,
s úgy megmaradt bennem e kép,
hogy nem tudlak felejteni.
Amikor vártalak hallottam
hívogató, bársonyos hangodat,
láttam magam előtt mosolygós
örömtől kipirult arcodat.
Amikor álmodtam minden
olyan egyszerű és szép volt;
Szinte kivirágzott a lelkem és
úgy éreztem átölelt az égbolt.

forrás: ildiko.bloglap.hu






 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szépkor
  2013-01-26 08:47:54, szombat
 
  Életemben először éreztem magam egésznek, elevennek és szabadnak.
Te voltál a lelkem hiányzó darabja, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben.
Azt hiszem, ha van reinkarnáció, mi egy pár voltunk minden előző életünkben.
Csak rövid ideje találkoztunk, de úgy érzem, hogy örökké ismertelek.
Szeretném, ha tudnád, hogy a halálomban is emlékezni fogok rád.
Mindig szeretni foglak.

J. A. Redmerski






 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szépkor
  2013-01-24 07:47:05, csütörtök
 
  Várnai Zseni:

Csodák csodája


Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés, tavasz!







 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Ráncok
  2013-01-24 07:47:01, csütörtök
 
  Várnai Zseni

Nem volt hiába semmi sem


Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.
Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.
Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném.







 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2 db bejegyzés
Összes: 19268 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 651
  • e Hét: 5031
  • e Hónap: 10549
  • e Év: 547963
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.