Regisztráció  Belépés
butababa.blog.xfree.hu
Ha nem lehetséges az amit akarsz, akkor akard azt ami lehetséges. /G.B.Shaw/ Fülöp Katalin
1968.11.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 101 
Míg megnövök
  2008-08-21 00:45:45, csütörtök
 
  Birtalan Ferenc:
Míg megnövök

Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.


Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy mikor nő fel az ember, vagyis hogy mikortól is számít felelősségteljes felnőttnek, mert hiába lesz valaki teszem fel 170 cm magas....kis jóidulattal...
és hiába vannak gyerekei...ez már nyomós érv a felnőttség mellett...és hiába van több évtized a háta mögött....ha.
Na és a ha az sok mindent jelent, mert egy felnőttnek ugye illik előbb gondolkodni és aztán cselekedni és helyénvaló az is ha tisztában van magával és és egyáltalán...tudja hogy az emberek sosem azonosak azzal a képpel, mint amilyennek ő látja vagy akarja látni őket, és hogy vannak olyan szívek, amikhez nincs kulcs...van nyilván, mert lennie kell, de lehet, hogy nem az ő dolga azt megtalálni...és sorolható lenne ez tovább.....de.
De nincs de :)

 
 
0 komment , kategória:  Személyes  
Visszatérés
  2007-12-07 11:46:08, péntek
 
  Hihetetlen jó könyvet olvasok Carol Bowman a szerzője és olyan eseteket mutat be, ahol a gyermekek spontán kijelentéseket tesznek, amelyek olyan jellegűek, amik túlmutatnak az...ÁÁÁ...csak fantáziál és a.....Túl jó a fantáziája...kategóriába sorolható csacsogásokon.
Konkrétan előző életeikre emlékeznek vissza, vagyis elkezdenek mesélni olyan történeteket, amelyeket egy két-három éves gyerektől a legkevésbé várna az ember és azért is könnyen ellenőrizhetőek a gyerekek bejelentései, mert a könyv írója főleg a családon belüli reinkarnációs esetekkel foglalkozik. Így aztán a szülök és a nagyszülők kifaggatásával utolérhető a gyermekek meséinek valóságtartalma.
Nem meggyőzni akar a könyv és nem megdönthetetlen bizonyítékokat sorol fel...csak közli a kutatási eredményeit az író és ránk bízza, hogy mit tudunk belőle megemészteni.
Mindenesetre mikor a pár éves gyermek olyan emlékekkel rendelkezik előző életéről, - melyben ugyanaz volt az édesanyja, aki most is - amiket még az anya sem mesélt el senkinek, még maga elől is elzárva tartott, és a gyereke elbeszélése nyomán kell szembesülnie vele...az azért több mint elgondolkodtató.
Vagy amikor a kis gyerkőc elmeséli, hogy hogyan halt meg előző életében a tűzben és valóban volt ilyen haláleset a család történetében, de arról senki nem beszélt, mert túl fájdalmas volt ahhoz, hogy egyáltalán fel tudják dolgozni a tragédiát. Még azt is elmondja, hogy ki hol volt a tragédia alatt és mit csinált és Ő hogyan halt meg. És pont a kicsi emlékei segítik hozzá a családot, hogy letehessenek egy olyan terhet, melyet egyedül képtelenek lettek volna.
De elmesélni úgysem lehet...jobb olvasni.





Aztán itt van még ez az idézet is a könyvben, mely Omer-Man rabbitól származik a Drágakő
a lótuszkehelyben - című könyvéből :
"Minden léleknek meg kell szőnie fényruháját. Minden inkarnációban...hozzászövünk egy kicsit vagy éppen lefejtünk belőle cselekedeteink szerint. Vannak olyan testesüléseink, amikor elég nagy kárt teszünk készülő szövetünkben, míg más életeinkben jókora darabbal sikerül haladnunk a befejezés felé. Célunk mindenképpen az, hogy valamikor majd magunkra ölthessük elkészült fényruhánkat."

Jól hangzik...
Találtam egy fórumon egy olyan topikot, ahol arra ösztönöznek, hogy nap végén az ember csináljon egy gyors mérleget magában arról, hogy aznap mi az amit adott - és mi az amit kapott. Nem is rossz, mert az elején, amikor kipróbáltam...hát...nem volt túl bíztató az arány. Sőt mondhatni rossz volt. Persze nem mindig, de sokszor.
És ha másra nem, arra mindenképpen jó a dolog, hogy már a nap elején másként kezdjünk sok mindent. Hogy szövögessünk és ne lefejtsük azt, ami már megvan....

 
 
6 komment , kategória:  Személyes  
Fiók nyitogatósdi
  2007-11-20 11:09:45, kedd
 
  Vannak dolgok, amiket jobb lenne elfelejteni. Persze ez korántsem egyszerű, mert minél jobban szeretném elfelejteni, eltolni, annál több energiát fektetek bele és ettől nem hogy gyengülne, csak egyre erősebb lesz.
Hiába dugja az ember a legmélyebb fiók legaljára és ott is hátulra, biztos talál alkalmat, hogy előbújjon. Fejrázás, fiók csapkodás, egy darabig még kísért, eltűnni látszik de elég bármi, ami kicsit is ráutal, már jön is kifelé. Mivel nincs is egyedül, nem is lehet mindegyikre eléggé odafigyelni.
Nemrég olvastam egy könyvet, melynek a főszereplője elvesztette az emlékezetét, legalábbis azt a részét, melyek elég szorosan érzelmi vonatkozásúak voltak. Akkor jött rá, hogy azok a dolgok, melyek elől az egész eddigi élete során menekült és lelakatolt sötét szobába zárt, azok kellenek neki mégis, és eszeveszetten kezdte keresni magához a kulcsot, melyet végül megtalált és teljes eufóriában úszkált bennük ezután. A történet vége elég homályos, de a lényeg mégis az, hogy nem lehet menekülni....vagy nem célravezető.
A megoldás nyilván az, hogy nyitva kell hagyni az ajtót vagy fiókot...és ha nem is rögtön berontani, de legalább belesni néha, hogy mi is az ami annyira zavaró bennük, hogy ne lehetne elviselni a látványukat. Egy idő után ha már mindennapossá válik a látványuk, akkor talán nem okoz gondot úgy is kezelni őket, mint valami mindennapos dolgot.
Az idő amúgy is gyógyír mindenre...legalábbis ezt mondják ....bár én erre nem vennék mérget, mert magától szerintem semmi sem válik köddé...pedig mennyivel egyszerűbb lenne.
Kérdés már csak az, hogy miért olyan nehéz ez. Vannak akiknek olyan könnyen megy....valószínűleg azért mert nem elfelejteni akarják a dolgokat, hanem túllépni rajtuk.
Megoldhatónak látszik.



 
 
2 komment , kategória:  Személyes  
Üveggolyó és kóborlásaim
  2007-11-06 11:43:23, kedd
 
 



Gradvolt Endre:
Apológia

Minden álmom színesre festett,
messzire gurult üveggolyó.
Idővel egyre szelídebb leszek,
hiába vagyok megvadítható.

Már többet hallgatok, mint ítélek,
bár súllyal se több, mint éllel a szó.
Vasfog az idő az ember szívének,
ha minden színjáték megtanulható.

Hát eljátszom azt, hogy ennyire vittem.
A bűneim közül semmit se bánok.
Már átéltem mindent, amiben hittem:
az tesz emberré, hogy újra hibázok.


Hát....ma ilyen napom van, ez persze változhat, de mint alaphangulat azért nem olyan vészes, és még az is fura, hogy úgy ébredtem, hogy egy verssort mondogattam...és ha fejre állok akkor sem tudom, hogy mi köze lehet az álmomhoz...már ha van neki egyáltalán.
Hozzám nyilván van köze, meg régi kedves versről van szó....na innentről bonyolódik csak igazán a dolog...mert a vers is olyan, mint a könyv vagyis légypapír a vers is. Hozzáragadnak emlékek, hangulatok, érzések és ezért nem is lehet ugyanaz a vers mindenkinek ugyanaz.
Mindegy...itt hagyom ezt a zargató sort-sorokat, nem mintha ettől békén hagyna.

......
rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!


( Rimbaud-Kóborlásaim - Radnóti Miklós fordítása)

 
 
0 komment , kategória:  Személyes  
Szitakötő mosoly
  2007-10-27 09:46:25, szombat
 
  Szürke az idő, pedig napsütést ígérgettek, de elképzelni attól még lehet...vagy úgy tenni, mintha sütne. Mosolyogva nem lehet szomorkodni...ugyebár. :)



 
 
4 komment , kategória:  Személyes  
Csendkő-homály
  2007-09-29 12:00:38, szombat
 
  Ayhan Ey Gökhán - Nyugalom

Pillangószárnyon
szétmorzsolt csendkő-homály:
fájdalomszünet


Nagyon szeretem ezt a kis versikét és bár ez a kép nem pont ehhez passzol, legalábbis első ránézésre...mert valahol persze meg igen. Amit kivált a vers érzést, az benne van a képben is, a macska testtartásában vagy szemében vagy nem is tudom megfogni hol, de ott van. Lehet, hogy pont a buborékban ?
Talán a nyugalom vagy a pillanatszerűség vagy a törékenysége a dolgoknak...érezni könnyebb. :)



 
 
0 komment , kategória:  Személyes  
Pillanatkép
  2007-09-23 18:41:48, vasárnap
 
  Napsütés, kevés felhő, lenge szellő, kissé meredek út és az út egyik oldalán gesztenyefák.
Az út tele van lehullott és a kocsik által laposra egyengetett gesztenyékkel. Vannak azonban újabb potyogósak is, tehát az utánpótlás biztosított....egy darabig legalábbis, vagyis a készlet erejéig.
Ez lehetne akár a keret is, vagyis a körítés, mert az úton egy fiatalember áll, akin számtalanszínű kockás nadrág van, egyszínű zakó és a fején egy keménykalap-szerű valami.
Kezében egy sétabot és ezzel az alkalmatossággal éppen egy gesztenyét próbál a csatornanyílásba gurítani. Vagyis golfozik vagy mit is tesz (?)...nem tudnám pontosan megmondani de én nem győzök csodálkozni, és azon törni a fejem, vajon ezt álmodom-e vagy álmodom?
De nem, mert megfordul - szerintem érzi, hogy bámulja valaki - és kedélyesen mosolyogva elsétál.
Ott marad az utca üresen, és úgy örülök, hogy pont akkor jártam arra, mikor golfozni támadt kedve, ill. pont akkor golfozott a bohócruhájában, mikor arra jártam.
Ez olyan vigyorgós pillanatkép és jól jön még hideg napokra.



 
 
3 komment , kategória:  Személyes  
Na bumm !!???
  2007-09-10 11:19:26, hétfő
 
  "Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: "Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről.
Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem." Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, s te kirepülsz a kegyeiből."


(Anthony de Mello)


Vannak idézetek, melyekhez meg kell "érni", hogy átérezhessük azt, hogy mennyire igaz.
Vannak, melyek átérzéséhez mások segítenek hozzá, és ez nem mindig kellemes.
Maximálisan hiszem, hogy az amit más mond rólam-nekem az csak Ő maga, az Ő véleménye, meglátása, a saját érzései velem szemben. Ezért ez semmit sem változtathat azon, hogy valójában milyen is vagyok. Pláne, hogy ha elfogultan és egyoldalúan látja a dolgokat és még fáradtságot sem vesz arra, hogy utánanézzen, netalántán meghallgasson. Még ha van számomra is elfogadható valósága az általa előadottaknak, akkor sem tud kibújni a bőréből és csak a maga szemszögéből való meglátása ez egy dolognak.
De itt van mindjárt, hogy nem adok neki hatalmat magam felett, mert nem hiszek abban, hogy az lennék én, akinek Ő lát.
És mégis bánt, még így is...hogy tudom. Könnyű lenne elintézni annyival, hogy NA BUMM!! és akkor mi van?
Aztán lehet, hogy eljutok eddig is, mert nem akarok a nyakamba többet, elég vagyok én magamnak is...néha még sok is...szóval...mindig csak előre...sohase hátra!

 
 
9 komment , kategória:  Személyes  
Fütyülde és cseperke
  2007-09-04 15:42:33, kedd
 
 


Duna mellett kopár fa, rászállott a madárka,
rászállott a madárka, vízre hajló ágára.

Kettőnket, te madárka,csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára, fütyülünk a világra.

/Weöres Sándor: Rongyszőnyeg/


Valahogy így...én is...ma például azt sem vettem észre igazán, hogy esett az eső. Persze ha a nyakamba szakadt volna az ég, akkor valamiképp biztos megérzem...de ez a szemerke meg pötyögde nem tudott kibillenteni a világra való fütyülésemből.
De azért az nagyon jó, hogy a világ nem hagyja magát csak úgy lefütyülni, mert ha az ember lába alatt egy lapos béka hever az autóút szélén, akkor azonnal vissza kell billenni kicsit, legalábbis addig míg leguggolva megbeszélem vele, hogy mi a jó fittyfenéért kellett neki kiugrálni az útra....és jön a felmentősereg is rögtön egy autós formájában, aki megáll és megkérdezi, hogy tud-e segíteni. De aztán nem akart mégsem, mikor arra került a sor, hogy békát kellene temetni...azt nem...., de legalább az útról eltávolítani, mert elég lapos már így is.
Azt sem...., szóval marad a fütyülés, béka útról lekerül általam, és még szerencse hogy a lábam magától is tudja az utat az oviig, mert nem tudom hogy értem el odáig... ez egyébként nagyban betudható Loana királynő titokzatos tüzének is, mert vannak könyvek, amik annyira el tudják varázsolni az embert, hogy mikor nem olvassa, akkor is benne marad a történetben és a világ emellett olyan nagyon eltörpül.
Kár, hogy nem tartós az élmény....bár akkor meg elvesztené a varázsát, beszürkülne a hétköznapoktól...szóval így jó ahogy van.
Memorizálom, hogy könyveket bekötni végre, füzeteket szintúgy. Könyveket ....+......


 
 
2 komment , kategória:  Személyes  
Képesen
  2007-09-01 10:02:13, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Személyes  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 101 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 560 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 189
  • e Hónap: 4280
  • e Év: 21323
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.