Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 512 
Mikszáth Kálmán - Magyarország lovagvárai - 32. Drégely
  2018-09-14 23:31:46, péntek
 
 



Szép helyen áll. Jobbra az egymást sűrűn váltogató hegy-völgy alkotta hullámok fölött látni Nógrád csúcsát, a Dunára dülő hegyeket, Naszály széles bérceit, a környék mennykőfogóját, Szandát, a bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen át balra kéklenek a besztercei hegyek, amelyek félkörben kanyarodnak le a csabragi hegycsoport délkeleti sarkáig a vár elébe. Hogy mikor épült Drégely, teljesen a homályba vész.

Először akkor bukkan fel a neve, midőn Albert király odaajándékozta Dénes esztergomi prímásnak. Azóta a prímások birtoka s igen jó karban tartják. Bél Mátyás szerint két várból állott, a külsőből és belsőből. A belsőbe kősziklából vájt oly szűk ajtó vezetett, hogy ha két őr elállotta, sem kijönni, sem bemenni nem lehetett rajta. Az udvaron száz öles, kőből kivágott kút adta a vizet, a várak eme becses italát.

1552-ben Ali, a vitéz budai basa, mikor bevette Veszprémet, győzelemittasan igérte szultánjának:

- Addig nem nyugszom, míg Egert be nem veszem. A szultán visszaizente neki:

- Az lesz a legszebb boglár győzelmi koszorúdon.

Tehát Egerre fájt az Ali foga, de előbb Egernek a segítő várait kellett meghódítani, hogy aztán nyitva legyen az út. Drégely ellen indult. Drégelynek abban az időben két parancsnoka volt: Szondy György és Békefalussy Gergely. Az utóbbi szerencséjére nem volt otthon, vagy hogy szerencsétlenségére, mert ma talán az ő nevét is költők balladái tennék fülbemászóvá, dicsővé az utódok előtt. Szondy volt csak otthon. Mihelyt az ellenség érkeztét megtudta, összehivatta a várbeli asszonyokat, gyermekeket.

- Ti pedig készülődjetek fel és hagyjátok el a várat, hogy semmi sem legyen útban, hogy semmi sem puhíthassa meg szíveinket. Szedték a cók-mókot az asszonyok, gyerekek, csak két kis apród, Szondy két kedvence, vetette magát a vezér lábaihoz: hagyja őket maga mellett.

- Nem lehet, - mondta szigorúan a vezér - mert nehéz napok jönnek, nem nektek, gyermekeknek valók. A várat nem adjuk oda, csak a halálunk után.

- Mégis engedj minket, jó bátyánk, melletted! - könyörgött a két szőke fiúcska.

- Jó, hát maradjatok, kedves cselédkéim! - s a homlokon csókolta mind a kettejüket.

Másnap már ott volt az ellenség; nagy hévvel kezdte az ostromot, ámbár mint Tinódy énekli: "Négy álgyúja, hat tarackja néki csak vala". Nem igen lehetett jól fölkészülve, mert az első ostromok nem sikerültek; sok török veszett el s egészen hasztalanul. A hatalmas falak sérthetetleneknek látszottak. Már-már kifogyott az Ali türelme, midőn sátrában jelentkezett Piger nevű oroszfalvi varga.

- Mit akar a kutyahitű gyaur? - kérdezte a basa kedvetlenül, - talán a bőrömet akarja kicserezni?

- Erővel veled akar beszélni, kegyelmes úr, - mondta a szolgálattevő tiszt. Tahir aga.

- Mondd neki, hogy nem érek rá. Beszélje el neked, mit akar. A varga elégedetlen volt odakünn a válasszal.

- Sok idejébe fog a basának kerülni, hogy most rá nem ér.

- Közöld velem, jó ember, a dolgodat.

- Úgy? Láttad már te azt, vitéz aga, hogy egy turbánt valaki a lábára húzott szandálnak?

- No, azt ugyan nem láttam.

- Hát én sem mondhatom el a lábnak, amit a fejnek szántam. Az aga dühbe jött.

- Ejnye pokolra való tisztátalan állatja - s kihúzta a handzsárját - mindjárt a fejedet viszem be a fejhez. Szerencsére éppen megjelent a basa az ajtóban, s intett, hogy eresszék be a vargát.

- Mit akarsz? Röviden beszélj!

- Hatalmas basa, tudd meg, hogy az én apám kőműves volt, ő építette a vár egy részét.

- Boszorkánymester volt, mert úgy építette a falakat, hogy a faltörő kos, az ágyúgolyóbis nem árt neki. A vöröshajú varga vigyorgott.

- Okos ember volt az én apám, mert egy helyütt olyan gyengére építette, hogy egy óra alatt tönkre tehetnéd.

- Ne fecsegj nekem itt apádról, gaz kutya, hanem mondd meg, hol az a gyenge hely.

- Igen uram, de ez nekem az örökségem. Beláthatod hatalmas vezér...

- Mindent belátok. Annyi aranyat kapsz, amennyi a bőrödbe fér, ha igazat szóltál. Esküszöm neked Allahra.

A varga megnevezte a kapu alatti tornyot, leírta annak építési gyöngeségeit s fontos rendeltetését a várbeliekre nézve: megjelölte pontosan a helyet, ahonnan, mint a kártyavár, rögtön összeomlik.

- Jól beszélsz varga. Miféle származás vagy?

- Német vagyok.

- No hát csak maradj itt a táborban; megkezdjük az ostromot a te fecsegésed szerint; ha nem jól talál elsülni, arra az esetre is megkapod az útravalót. Nyomban neki szegeztette Ali az ágyúkat a kaputoronynak... és igazat mondott a varga, a torony, amelyet kétségbeesetten védelmeztek Szondy katonái, kis idő mulva összeomlott, s maga alá temette Szondy sok katonáját s legvitézebb alvezérét, Zoltait. Ezzel eldőlt a vár sorsa.

Ali csodálkozott, hogy Szondy nem adja meg magát. Várt egy kis ideig, aztán megsajnálta: "Kár volna azért a derék vitézért. Nosza küldjetek el az oroszfalvi papért". Márton, az oroszfalvi pap, nagy furfangos lehetett, mert nemcsak Szondyt értesítgette fehér kendő lobogtatással az ellenség állásáról, hanem az Ali bizalmát is bírta.

- Eredj, te becsületes pap, Szondy Györgyhöz, az én képemben. Mondd meg neki illő szavakkal, hogy kár volna az életéért, adja fel a várat, ha már nem védhető. Amíg védhető volt, bizony nem üzentem. Vitéz a vitéztől nem kívánhat gyávaságot, arra nem biztatja, de mire való az oktalanság a hősködésben?

Elindult Márton pap; Szondy jó kedvvel fogadta.

- Az ég hozott, de Ali küldött. Átadta az üzenetet és a saját rábeszélő tehetségét sem kímélte. Szondy a fejét rázta.

- Ali becsületes ember, hanem én is az vagyok. Az üzenet, amit hoztál, nem ér semmit, hanem azért mégis jó, hogy eljöttél. Meggyóntatsz bennünket, akik még életben maradtunk. Talán csak nem veszi az egyház rossz néven - tette hozzá a rettenhetetlen hős tréfálkozva - hogy a török követnek gyóntunk meg.

Mikor az oroszfalvi pap meggyóntatta a várbelieket, még egyszer megkérdezte:

- Semmit se üzen kegyelmed Alinak?

- De igen. Naplemente előtt ott lesz az üzenetem. Azzal elbocsájtotta Mártont és teljesen felkészült vitézeivel a halálra. Ami becses, értékes dolog volt a várban, olyan, ami valamiképp az ellenség erejét növelné, összehordatta az udvaron egy garmadára és meggyújtatta, szép, kevély paripáit elővezettette és egyenkint átdöfte. Ne üljön azokon soha ellenség. Majd kiválasztott a sok közül két török foglyot, felöltöztette őket drága ruhába, sok ajándékot adott nekik és rájuk bízta két apródját.

- Menjetek Alihoz, mondjátok meg neki nevemben, hogy én a halálra készülődöm, nevelje két kis apródomat kemény katonának. Jobb kézre nem bízhatnám.

Ali naplementig türelmetlenül várta az üzenetet. Észrevette a nagy füstoszlopot, amely a vár udvarán gomolygott. Vajjon mi lehet az? Végre jelentették, hogy valami küldöttség közeleg a várból, két férfi, mindegyik egy gyereket vezet. Mikor Ali megértette a várkapitány üzenetét, kibuggyant a szemeiből a könny s végigfolyt deresedő szakállán. Odalépett a két fiúhoz, megsimogatta őket gyengéden és a sátrába vezette.

- Fölnevellek benneteket, ahogy ő akarta, kemény katonának, keresztényeknek, magyaroknak.

Most aztán megindult a roham teljes erővel a vár ellen, minden oldalról. A halál órája ütött.

- A résekhez vitézek! - vezényelt Szondy s kemény tűzzel fogadta a tóduló ellenséget.

- A falakra! A falakra! Felosztotta kisded elszánt seregét, hogy ide is, oda is jusson belőle:

- Menjünk a másvilágra, de egy-két törököt mindegyikünk vigyen!

Ő maga a kapuhoz rohant a legbátrabbakkal. Úgy küzdött mint egy Kinizsy. Egy golyó a térdét találta. Féltérdre rogyott, de a kezének nem volt semmi baja; jobbra-balra osztogatta vele a sebeket. Mind erősebben hangzott az "Allah", egyre halkabban a "Jézus", míg végre teljesen elhalt az utóbbi név, halálos hörgéssé vált a haldoklók ajkain, csak az "Allah" harsogott egyedül. Allah maradt a győztes. Szondy is ott feküdt holtan a várkapu előtt, sebekkel elborítva. Fejét ép most viszik Ali elé.

- Íme, itt a várkapitány feje! Ali katonásan tisztelgett a fejnek.

- Derék vitéz volt, - mondta a meghatottságtól remegő hangon s kezével az átellenben levő hegyre mutatott.

- Temessétek el oda, testével együtt, tűzzetek a sírjához gerelyt és zászlót!

S azóta ott a hegy tetején aluszik a nagy hős, világhírű Zrinyi Miklósnál egy csöppet sem kisebb, sírját vad méhek döngik körül s nevét édes dalok ültetik át a szívekből szívekbe, emberöltőkön keresztül, világvégéiglen... Miután elesett az őrség, Aliék vonultak be a várba, de a törökök savanyú arcot vágtak, mert zsákmányolni való nem volt.

- Uram, - szólt a varga, miközben odafurakodott a basához, - most már engem is elégíts ki! A basa megvetőleg nézett az árulóra s intett két csausznak.

- Amit ígértem megkapod. Az ígértem, hogy annyi aranyat kapsz, amennyi a bőrödbe fér. Üssétek agyon tehát és nyúzzátok meg. Majd meglátjuk mennyi fér a bőrébe.

A csauszok megfogták az oroszfalvi vargát, kapálódzott, csikart, rúgott, harapott, de hasztalan. A basa parancsát teljesíteni kellett. Varga uram bőrét lenyúzták, kikészítették, a basa teletöltötte szinültig arannyal, s elküldte a majszterné asszonyomnak Oroszfalvára.


* * *

Drégely negyven évig maradt török kézen, mígnem Pálffy Miklósnak vér nélkül sikerült visszavennie: a török őrség közeledtének hírére elfutott, szabad prédának hagyta. Sőt, mint akkoriban mondták, a vár negyven év alatt váracsot szült. A törökök Drégely védelmére egy "Palánka" nevű kisebb várat építettek egy szomszéd hegynyelven, az Ipolyhoz közel. Most ez is Pálffy kezére jutott.



Szerkesztés: Felber Zsolt

Fotó: Veress Zoltán

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Szendrey Júlia ismeretlen naplója
  2018-09-11 22:08:56, kedd
 
  SZENDREY JÚLIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOS ÁGYÁN TETT VALLOMÁSA


Link




Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán




Júlia Horvát Árpádtól született gyermekeivel 1862-ből: Szendrey Júlia Horvát Attilával, Árpáddal és Ilonával

 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Wass Albert: A teremtés története
  2018-08-24 21:59:09, péntek
 
  Magosan fönt, az ég kékjén is túl, napsugár-sátrából uralkodott ÚR-ISTEN
a világ fölött, két édes testvérével, a napsugárba öltözött BOLDOGASSZONNYAL
és az éjszaka sötétjébe öltözött Ördöngasszonnyal együtt.
Mikor a föld teremtésére került a sor, a sivár pusztaság szépítését két
testvérére bízta az ÚR.

Boldogasszony kioldotta hajának hét aranyos tincsét, s ahol megérintette
velök a földet, hét hatalmas folyó támadt ott nyomban. Ugyanakkor
Ördöngasszony is megérintette hajával a földet, de az érintés nyomán ingoványos
mocsarak keletkeztek. Míg Boldogasszony megteremtette a
szorgalmas és hasznos méhecskét, azalatt Ördöngasszony rászabadította
a földre a mérges és haszontalan darazsat. Boldogasszony beültette a földet
jó gyümölcsöt termő fákkal és bokrokkal, hasznos növényekkel, jóízű
gombákkal, de alig végzett vele, Ördöngasszony nyomban odaültette
közéjük a mérges gombákat, mérges gyomokat és mérges gyümölcsöket
termő fákat és bokrokat.

Mikor ÚR-ISTEN meglátta, hogy mit cselekedett Ördöngasszony, eltiltotta
a teremtés további munkájától. Haragjában Ördöngasszony leereszkedett
a tenger fenekére, hogy onnan hozzon föl szájában agyagot, amiből
megalkothatná saját szobrát a földön. De abban a szempillantásban,
amikor szájában az agyaggal felszínre bukkant, odafönt a nap-sátrában
ÚR-ISTEN parancsot adott, hogy minden, ami a földön van, növekedni
kezdjen. Így aztán Ördöngasszony szájában nagy hirtelen elkezdett növekedni
az agyag is, de olyan gyorsan, hogy majdnem megfulladt tőle szegény
feje. Szép arca eltorzult és majdnem feketévé kékült a kíntól. De
utolsó pillanatban még ki tudta köpni szájából az agyagot, s ahol földre
esett az Ördöngasszony szájából kiköpött agyag, ott azon nyomban csúnya,
sziklás hegyekké változott. Mert mindaddig szép lapos volt ám a
föld felszíne, akár ÚR-ISTEN tenyere. Így keletkeztek rajta a hegyek, ahol
lábát töri a ló, szakadékba zuhan a birka, és vadállatok leselkednek a legelésző
jószágra.

ÚR-ISTEN úgy megharagudott ettől, hogy arany kopjájával mély likat
ütött a föld felszínén, s annak mélységes mélyére száműzte gonosz testvérét,
Ördöngöt.

Miután a föld így szépen elkészült volt, ÚR-ISTEN fölnyúlt az égbolt tetejébe,
s letört egy kis darabot a napból. Ebből formálta az első embert és
az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból,
ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az
asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.

Egy reggel az első asszony szépséges aranyvirágot talált a sátra előtt.
Fölvette, kendőjébe takarta, és vitte nagy örömmel, hogy megmutassa
az urának. Ahogy az ember és az asszony együtt kibontották a kendőt,
az aranyvirág helyett egy szép kis fiúgyermeket találtak benne, aki
rájok mosolygott kedvesen s az asszonynak azt mondta "édesanyám",
az embernek pedig azt, hogy "édesapám".

Az ÚR-ISTEN elrendelte, hogy az első ember-fia neve Világügyelő legyen
s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a kezdet
kezdetétől mind a világ végezetéig. Világügyelő hozzá is fogott nyomban
a munkához, s megtanította az embert, az asszonyt s minden leszármazottukat,
hogy miképpen készítsenek maguknak íjat, halfogó hálót,
megtanította őket a pásztorkodás sokféle titkára, de legfőképpen pedig
arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek a Teremtő törvényeinek.

Amikor ÚR-ISTEN látta, hogy Világügyelő irányítása alatt minden rendben
haladt a maga kitűzött útján, visszatért napsugár-sátrába aludni, s
rábízta az embert saját erejére és leleményességére.

Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára a földet, Világügyelő
lehozta az égi mezőkről a tündéreket meg a törpéket, azok pedig magukkal
hozták saját kincseiket: éneklő madarakat, pillangókat, illatozó,
színes virágokat, szitakötőket és csigákat és mindenféle egyéb holmit.

Mélyen lent, a föld alatt, ahova ÚR-ISTEN haragja száműzte volt,
Ördöngasszony megszülte gonosz leányát, Kincset. Kincs hamarosan
csábítani kezdte a föld felszínén élő embereket a maga rejtett aranyával,
ezüstjével, drágaköveivel és vakon engedve a csábításnak az emberek
elkezdtek bányákat ásni a föld mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket,
ahova Kincs rejtette el a maga föld alatti ajándékait. De
ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az arannyal, ezüsttel és
drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra kiszabadultak a
föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket, viszálykodásokat
és rászabadították az emberre Ördöng bűneit, a gyilkolást,
lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút. Úgy
megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyűlölettel, hogy Boldogasszony
éjjel-nappal sírt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval
a tengereket.

Hiába igyekezett Világügyelő tanítani az embereket, hogy miképpen
legyenek jók, szerető szívűek, becsületesek és boldogok, csak nagyon
kevesen hallgattak reá. Ezek voltak a Választottak: a magyar pásztornépek,
akik széles, szabad mezőkön legeltették a maguk nyájait. Éjszaka
fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott fönt a magasban valahol
ÚR-ISTEN vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében és Szeretettel a
balban.

Ragyogó-tiszta éjszakákon látták odafönt a Hét Küszöböt, mely az ÚR
sátrához vezet. Látták a csillogó Küszöb-őrét s az ÚR sátra körül a csillogó
Szérűskertet, ahol Kaszás aratta a csillag-gabonát, míg mögötte
asszonya, Sánta Kata cipelte a kosarat.

Láthatták a Hadak Útját, melyen égbe lovagolnak a hősi halottak, s a
Nagy Göncöl szekerét, melyen olykor-olykor ÚR-ISTEN maga szekerezte
be az égi mezőket. Ilyenkor dörögtek a szekér kerekei odafönt, és amikor
a lovak patkója csillagot ért, villám szikrázott keresztül az ég boltozatán.
Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain, Isten-nyilát hajított
alá az ÚR a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér kereke,
s a szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy Mennykő.
Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga
saját szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító
növényeket és jó gondolatokat.

Mióta Ördöng leánya, Kincs rászabadította a földre a maga gonosz
szolgáit, Gyűlöletet, Irigységet, Háborúságot és a sokféle betegségeket,
az emberiség nagy tanítómestere, Világügyelő kénytelen volt bujdosásba
menni. Senki sem tudja, hogy hol rejtőzködik. Senki, kivéve a legöregebb
pásztor, a táltos maga. Ő az egyetlen titoktudó, s amikor ő eltávozik
a földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot. Így aztán
nemzedékről nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség
egyetlen reménye soha el ne vesszen.

Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta
nekem is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világügyelő, a nagy tanítómester
várakozik türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá
vezető utat, ez a titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív
maga.




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Gárdonyi Géza: A lámpás
  2018-08-18 17:50:00, szombat
 
  Gárdonyi Géza: A lámpás


Link

"A lámpás Gárdonyi Géza 1894-ben írt, könyvalakban 1895-ben megjelent első jelentős, önéletrajzi ihletésű kisregénye volt.

A harminc fejezetre tagolt, két szerzői ívet meghaladó terjedelmű kisregény először folytatásokban jelent meg a Nemzeti Iskola hasábjain 1894. január 8-ától. Az 1840-es években kezdődő történetben egy falusi néptanító, Kovács Ágoston küzdelmes élete elevenedik meg. Egyfelől önéletrajzi ihletésű mű, első személyben megfogalmazott vallomás, amelynek magját Gárdonyi saját küzdelmei szolgáltatták még azokból az évekből (1881-1885), amikor maga is néptanítóként kereste kenyerét. Ebből a szempontból A lámpás a Gárdonyi-életműben az 1903-ban megjelent, szintén önéletrajzi szándékú Az a hatalmas harmadik című regény előképe volt. Másfelől a kisregény lapjain bőven áradt Gárdonyi tollából a közoktatást övező felelőtlen közfelfogás, a tudatos oktatásügy hiányának kritikája, a vallási dogmák, a hitoktatási gyakorlat és az egyház bírálata. "

"Ha az ember élni akar, szolgálni kell!" Kovács Ágoston néptanító szolgál. Lámpása falujának, melyben tanít, világosság, fény a kis közösség életében. Megtesz mindent, hogy teljesítse hivatását, harcol eszméiért, a hazájáért, de közben elveszti a feleségét, a boldogságát. A tanító azonban nem adja fel, dolgozik, küzd és keresi a szerelmet és a boldogságot a szabadságharc utáni Magyarországon.

EGY CSODÁLATOS RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

Az én katekizmusom így kezdődött:
- Ki teremtette az embert?
- Az Isten.
- Ki az Isten?
- Az Isten a világ ura. Látni nem lehet. Öröktől fogva él, és nem is hal meg soha. Mindent ő teremtett. Minket is. Az Isten szeret bennünket. Ránk gondot visel. Halálunk után hozzá jutunk.
- Mi a fő kötelességünk a földön?
- Az, hogy becsületesen éljünk, és egymást szeressük.
- Ki vétkezik a kötelességek ellen?
- Aki nem él becsületesen, s aki embertársainak szomorúságot vagy kárt okoz, vagy pedig azok javát tehetsége szerint nem mozdítja elő.
A papnak kemény dió volt ez az én katekizmusom, de végre is sikerült a fejébe beszélnem, hogy a gyönge elméjű gyermekeknek a felfogásához kell mérni a tanítást, és hogy ő aztán a templomban kibővítheti a vallás tanítását a kellő terjedelemben.
A Bibliát is összevontam. Az isteni parancsok és kijelentések eredetét hagytam meg csak az Ószövetségben. A zsidó nép részletes története helyett pedig tanítottam bővebben a magyarokét. S ebben a történelemben fő alakjaim volt: Szent István, Szent László, IV. Béla, Hunyadi János, Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc.

Azzal leültem a zongora elé, és a billentyűkbe erősen belemarkolva, kántoros énekléssel rákezdtem a háromszáz esztendős énekünket:

Boldogasszony anyánk,
Régi nagy pátrónánk,
Magyarországról, magyar hazánkról,....








Gárdonyi Géza - A lámpás (részlet) / hangoskönyv


Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Nyáry téveszméi Nyirőről
  2018-08-15 20:44:11, szerda
 
  Medvigy Endre: Hiába rágalmaz a Líra Könyv kreatívigazgatója

Nyírő (sic!) fekete öves nyilas volt, a nyilas parlament tagja - nyilatkozta Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatívigazgatója, Demszky Gábor egykori liberális főpolgármester kommunikációs igazgatója egy internetes portálnak adott hosszú interjúban. Vajon tényleg az volt? Medvigy Endre irodalomtörténész, Nyirő-kutató reagált.


A magát irodalomtörténésznek tituláló Nyáry Krisztián - aki az egyik írásában Kölcsey Ferencről azt állította, hogy homoszexuális volt - a meglehetősen hosszú interjúban Wass Albertet másodvonalú lektűrírónak minősíti, és azt sem felejti el hangsúlyozni, hogy Nyirő után sok antiszemita írás maradt. A régi és a kortárs irodalmat értékelő eszmefuttatásában a kreatívigazgató - aki nemrég szoftpornó olvasmányt ajánlott a középiskolásoknak - ismételten kifejti azt a nézetét is, miszerint nincsenek tehetséges írók a jobboldalon.

A nyilasozásról megkérdeztük Medvigy Endre irodalomtörténészt, Nyirő-kutatót. Medvigy Endre szerint Nyirő József írásaiban nincsenek antiszemita kitételek, ,,fekete öves nyilas" pedig végképp nem volt. Nyirő József soha nem volt tagja a Nyilaskeresztes Pártnak; mindössze két pártnak volt a tagja, a 40-es évek első felében az Erdélyi Pártnak, a húszas-harmincas években pedig a Magyar Pártnak. Az irodalomtörténész szerint igaz ugyan, hogy Nyirő 1944-ben tagja volt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, de a nyilasokhoz soha nem lépett be, Nyáry Krisztián állításait pedig egyszerűen rágalomnak tekinti.

Medvigy Endre szerint Nyirő több okból maradt tagja az úgynevezett nyilas országgyűlésnek: erdélyi származású lévén attól félt, hogy a második világháború elvesztésével Erdély is újból elveszik, és ezt a katasztrófát minden áron el kell kerülni. Az irodalomtörténész szerint az író döntésének ez a félelem volt az oka.





Nyáry Krisztián úgy véli, Wass Albertet Erdélyben is az irodalmi másodvonalban tartották számon. Medvigy Endre ezzel szemben elmondta, hogy a Farkasverem című regényével Wass Albert szabályosan berobbant a magyar irodalomba, és ezért a könyvéért kapott Baumgarten-díjat, amelyről Babits Mihály döntött. Erdélyben, Magyarországon megjelent könyveiről nagyon jó recenziók jelentek meg - mint például a Jönnek - amely az erdélyi bevonulásról szól -, vagy A kastély árnyékában és a Mire a fák megnőnek című munkáiról.

Az irodalomtörténész szerint a nemzeti oldal kissé elfogult Wass Albert iránt, mert van, aki úgy gondolja, hogy az író mind a száz könyve remekmű, ami nyilván nem igaz, viszont azt el lehet mondani, hogy van tíz kiváló könyve, és ez nem kis teljesítmény egy nagy író esetében sem. Medvigy Endre szerint Amerikában A funtineli boszorkányra senki nem mondta azt, hogy fércmű lenne, még román nyelven is nagy sikere volt. Az Elvész a nyom regénye pedig azért érdekes, mert Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regényének a szerkezetét követi, amiből kitűnik Wass Albert világirodalmi műveltsége is.

Nyáry Krisztián szerint Erdélyi Józsefet és Sinka Istvánt is rehabilitálták a kommunizmusban, ami azt jelzi, hogy Wasst és Nyirőt menthetetlennek ítélték a vélt vagy valós bűneik miatt. Medvigy Endre úgy látja, hogy noha Erdélyi József 1954-ben visszatért az irodalomba az akkori kommunista vezetők döntése által, de volt és van egy máig aktívan tevékenykedő réteg, amely sohasem bocsátott meg neki, tehát lényegében úgy rehabilitálták, hogy elfeledték.

Az irodalomtörténész nagyon jelentős költőnek tartja Erdélyi Józsefet, emiatt sajnálattal veszi tudomásul, hogy ellendrukkerei elérték: egyre kevesebben olvassák a műveit, illetve őt magát is elfelejtik. Bár ő valóban a szélsőjobboldalhoz sorolható alkotó volt, Medvigy szerint soha nem parolázott a nyilasokkal, pedig ezzel néha őt is megvádolják.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Használj magyar szavakat!
  2018-08-15 20:15:45, szerda
 
  Beszéljünk magyarul! - A zsidó szavak listája

Alább a magyar nyelvbe befurakodott, kerülendő jövevényszavak listája és valódi jelentése található.

Sajnos vannak olyanok, amik annyira beépültek a közbeszédbe, hogy napi szinten akár több tucatszor használja őket egy átlagos magyar. Például ilyenek meló, haver, balhé, srác. Ezeket tartjuk a legveszélyesebbnek a magyar néplélekre, mert a beszélő anélkül terjeszti a zsidó szellemiséget, hogy annak tudatában lenne. Teljesen értelmetlen ezeket a zsidó szavakat használni, hiszen a magyar megfelelőjük sokkal kifejezőbb. Másik példa. Miért mondjunk ki a roppant undorító hangzású 'córeszt' amikor a magyar 'baj' rövidebb, szebb, kifejezőbb. Vannak olyan szavak is a listában, amit nem tartunk túl veszélyesnek, pl. jubileum, kabala, kóser, kibic. Ez függ attól is, hogy a szó eredeti jelentése pozitív, vagy negatív, és hogy van-e kifejező magyar megfelelője. De végső soron ezek is zsidó eredetűek, így egy MNA tagtól elvárt, hogy mellőzze a használatukat.


A teljes cikk az alábbi linken olvasható:


Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
A Kráter Műhely Egyesület 2019-es Wass Albert naptára
  2018-08-14 20:53:54, kedd
 
  A Kráter Műhely Egyesület levele:

Kedves Olvasónk!

Írófejedelmünk, Wass Albert 111. születésnapját szeretnénk azzal megtisztelni, hogy novemberig egy olyan 2019-es asztali naptárt készítünk el, amelynek mind az 53 hetéhez Wass Albert valamely bölcs gondolatát és egy erdélyi témakörű fényképet szerkesztünk, így 53 leválasztható képeslapból áll majd a naptár. Karácsonyi ajándéknak is kiváló!

Szeretnénk, ha támogatná törekvésünket. A naptárak korlátozott száma miatt kérjük az előrendelését, féláron történő kedvezményes vásárlás lehetőséggel:
(Számlaszámunk: 10200885-32611094-00000000; a közlemény rovatba kérem írja be, hogy NAPTÁR, valamint a nevét és a címét):

5 példány megrendelése felett: 2000 Ft/db, ingyenes szállítással.

Egy kis ízelítő a naptárból:
Link














Tisztelettel:

Szutor Ágnes elnök
Kráter Műhely Egyesület és Könyvkiadó
2013 Pomáz, Búzavirág u. 2.
tel.: 06 209 153 234
fax: 06 26 328 491
e-levél:szutor@krater.hu
honlap:www.krater.hu
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Zetényi-Csukás FerencA FEKETE VAJDA RITKÁN HALLOTT TÖRTÉNETE
  2018-07-19 21:06:50, csütörtök
 
  A FEKETE VAJDA RITKÁN HALLOTT TÖRTÉNETE





A FEKETE VAJDA RITKÁN HALLOTT TÖRTÉNETE

/Bóta Apó mondája és Zsejke éneke/






A kun ember azonnal felismeri az idegent, majd egyetlen szempillantás s két-három kurta mondat után képes arról döntést hozni, hogy a tábortüzéhez engedi-e azt. Nem valami barátságtalan szokás vagy fellengzős kivagyiság készteti őket erre, hanem a tapasztalat. Hosszú évszázadok tanították meg a puszta emberét, hogy elsőre csak a Fennvalónak, majd csak másodszorra az embernek higgyen. Ámbátor, akit a bizalmukba, ne adj' isten a barátságukba fogadnak, azt a sírig védik, az utolsó rögig szeretik.

A kun barátság örökké tart.

Őket kerestem a lápi világban, ahol csak az idevalók ismerik a járást, más emberfia vagy belefulladna a vízbe, vagy a lápi lidérc vinné el. Legalábbis sok-sok éve így mesélte a nagymamám. Rövid időn belül a kunok nyomára bukkantam, nem felejtettem el a nyomolvasást, amit gyermekként megtanultam.

Gecse és Csöged fel sem nézett, amikor melléjük telepedtem a nagy eső után, hogy megszárítsam a megázott ruhám. A kivülálló talán azt gondolná, hogy számukra váratlan a megjelenésem, de a valóság az, hogy már akkor tudták, hogy én érkezem, amikor még a Kolon-tó túlsó partján voltam. Jó orruk, jó szemük van ehhez. A régi szokások szerint a köszönés után hallgatok, várom, hogy a legidősebb kun szólítsa meg a tüzükhöz kéredzkedőt.

Tőlem alig négy ölnyire csinos, széles csípőjű, begyes leány sündörködik. Mindjárt megismertem:

Zsejke mélybarna szeme éppúgy nevet, mint évtizeddel előbb, ahogyan a kezembe adja a forró birkagulyást. Felnőtt nő lett, mióta utoljára láttam. Férj kellene neki már!

Bóta Apó szólott hozzám legelőbb:

- Melegedj meg a tüzünknél, egyél az ételünkből, és mikor kedved úgy tartja, akkor menj tovább!

Hányszor, de hányszor hallottam ezt a mondatot gyermekkoromban, amikor az ugaron a ,,mieinkkel" találkoztunk a nagyapámmal. Az idők elejétől így köszönti a kun a testvérét, így jelzi a másiknak, hogy közéjük tartozik. Illő, nem illő, én elmosolyodtam. Tíz éve nem találkoztunk és az idős mégsem felejtette el egykori kicsi tanítványát.

-Ételeteket elfogadom, tüzeteknél megmelegszem, ma éjjelre veletek maradok!- mondtam, miközben Bóta tekintetét kerestem a lassan halványuló fényben.

Zsejke erre rögvest a nyakamba ugrott, de Gecse és Csöged sem maradt le. Emberesen megszorongattak.

Bóta, miután túl voltunk a ,,hivatalos fogadtatáson" arcon csókolt és megkönnyezte váratlan megjelenésemet.

Hosszasan vallattuk a múltat, sírtunk és nevettünk. Úgy örültek a sikereimnek, mint a sajátjuknak, és összes kudarcaimat is magukénak tudták. A kun ilyen! Szeretete végtelen.

Hazajutottam. Végre újra a véreim között voltam...

Mire majdnem mindent elmeséltünk egymásnak, öreg éjszaka lett. Még Zsejke énekelt nekünk, majd nagy nehezen mindenki lepihent. Csak Bóta és én maradtunk fent.

Ekkor jött a legérdekesebb...

Egy olyan csatáról mesélt nekem, amelyről soha nem hallottam:

Az Úr 1330-dik évében szembefordult egymással Magyarország királya, Károly Róbert és Basarab, havasalföldi fejedelem. Abban az időben még tudott volt, hogy Basarab jeles kun kánok leszármazottja és nem hajlik meg egyetlen más uralkodó akarata előtt sem. Az akkorra már közel száz esztendeje honunkban élő kunok - a király tudta nélkül - követségbe mentek a vérükből való fejedelemhez, hogy megakadályozzák a viszályt és a velejáró háborúskodást. Nyolc kun főúr járult hát a hatalmas Basarab elé:

-Hatalmas Kán, fogadd el Caroberto békéjét és egyesítsed újra a kunokat, immáron egyetlen hatalom alatt! Elöljáróink üzenetét hoztuk, mely szerint téged emelnek az összes kunok fölé, ha megtartod a békét a magyar királlyal. A testvérharc nem a fajtánkhoz méltó és mi nem kívánjuk ellened fordítani lovainkat, nem kívánjuk népedre kilőni nyilainkat. Fogadd meg szavunkat s légy bölcsebb mindőnknél!

A nagyúr miután meghallgatta a követeket, hosszasan elgondolkodott, gyönyörű barna arca elkomorult:

-Soha nem akartam a kun testvéreimmel a harcot, mindig a legnagyobb tisztelettel voltam a mieink iránt. Hajlandó vagyok a magyar királlyal tárgyalni a békességről!

Sietve indultak vissza a magyar-kunok, de elkéstek a megegyezéssel, Károly Róbert a seregei élén már Havasalföld ellen indult.

Harmincezer dalia - mint kés a vajban - haladtak Basarab fővárosa, Argyasudvarhely felé. A fejedelem ígéretéhez híven követséget küldött az ellene vonuló királyhoz, felajánlva fiát túsznak, a békéért.

Károly királynak nem kellett az egyezség, üzenete magáért beszélt:

,,Ezt mondjátok meg Basarabnak: Ő az én juhaim pásztora, búvóhelyéről szakállánál fogva fogom előrángatni!"

A fejedelem ennyit üzent vissza:

,,Csak, hogy térjetek vissza békében és óvakodjatok a veszélyektől, mert ha közelebb jöttök, azoktól meg nem szabadultok!"

A követei visszaérkezése után Basarab elkerült minden csatát, hiába égették fel a fővárosát. A ,,felégetett föld" módszerét alkalmazta a torkának feszülő magyarokkal szemben. Az éhség és a szomjúság nagyúr, így hát most Károly Róbert küldte el követeit Basarabnak a békéért.

Ám, a mindössze tízezer főt számláló havasalföldi sereg nem kegyelmezett és csapdába csalta a királyi hadat, s négy napon át ölte és gyilkolta a magyart. Maga Károly Róbert is csak úgy tudott megmenekülni, hogy Dezső nevű vitéze páncélt cserélt vele, és míg azt gyilkolták, addig ő megfutott.

Futását a magyar seregben szolgáló kunok fedezték, sírva lőtték ki nyilaikat a rokonra, azok meg zokogva vissza. Utoljára a harctéren a mi kunjaink maradtak hátra, hogy hűségüket a magyarsághoz a legnehezebb pillanatokban is bizonyíthassák. Ott harcoltak a véres tusában mind a nyolc Basarabhoz járult kun-magyar főúr, egyként adták életüket a becsületükért.

Kunként éltek, kunként haltak!

Basarab valamennyi magyar katona holttestét eltemettette, a kunoknak a pedig kurgánt emeltetett. A ,,Negru-Vodă" lelke sírt, soha nem emelt volna fegyvert a rokon magyarra vagy a testvér kunra.

Mikoron idáig jutott a jó Bóta a történetében, szeméből kiáradt a könny. Szelíden megöleltem és magamhoz húztam, jó testvére a kun a kunnak...

Sokáig nem jött álom a szememre, újra és újra átértékeltem a halottakat, míg nem elnyomott a buzgóság. Álmomban ott voltam a hegyszorosban és Basarab ellen vívtam. Sokáig forgattuk a pengét, de eldöntetlen volt a küzdelmünk. Egyszer csak a Fekete Vajda a térdén eltörte fegyverét és a kezét nyújtotta felém...

Már éppen elfogadtam volna a békesség kézszorítását, amikor egy erős férfikéz böködte meg az oldalamat. Hirtelenjében reggel lett, Gecse ébresztgetett. A kunjaim már mind ébren voltak, reám vártak egyedül. Az álmom semmivé lett, talán igaz sem lehetett...

Egészen első földútig kísért a három férfi és Zsejke, majd nagy szeretettel búcsúztunk. Bóta Apóval fogtam kezet végül, de marka nem engedett. Fülembe súgva mondta:

-Fogadd el mindig a feléd nyúló kezet, akár békét kíván, akár segítséget kér! A gyűlölet helyett szeress, és élj jámbor életet! Az álmaidat pedig soha ne feledd, az álmaink által teremtjük meg a valóságot! A kunok beolvadtak a magyarságba, mindannyian először magyarok vagyunk, s ha a hazának szüksége lesz ránk, először halunk!

Zsejke elénekelte a búcsúzás dalát. Sokáig integettek utánam. Sokáig áldották a kun hagyományok szerint messzi utamat.

A hajnal volt a pusztán s én az égre néztem. A Hadak Útján magyar, sárga ujgur, kipcsák, besenyő, türk, hun, avar, szkíta, székely, palóc és jász harcosok lovainak patáitól szikrázott az ég. Eső közeledett és a villámok fényében még láttam, ahogyan Izsák felől Fülöpszállás felé szép egyenes libasorban kaptat a négy utolsó vándorkun.

Csendes eső esett le, talán a Jóisten könnyezett...

(Zetényi-Csukás Ferenc)


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Konzervatívnak lenni szexi, Esterházy és Spiró az ásatag
  2018-07-12 22:13:26, csütörtök
 
  Bárcsak így lenne ez mindig ezután!!!!!

Konzervatívnak lenni szexi, Esterházy és Spiró az ásatag múlt - MEHETNEK A LECSÓBA...





Békés Márton szerint meg kell változtatni a kulturális mércéket, amelyeket plebejusabb, népibb értékek alapján kell kijelölni. A rendszerváltás után a korszakváltást is végre kell hajtani, új konzervatív kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Békés szerint a folyamat második lépése az, hogy a jobboldal használja a korábban a baloldali-liberális oldal által gyarmatosított művelődési intézményeket, tehát a Magyar Tudományos Akadémiát, az egyetemeket, színházakat, valamint a könyvkiadást, a zenei életet és a galériákat.

Békés Márton szerint meg kell változtatni a kulturális mércéket, amelyeket plebejusabb, népibb értékek alapján kell kijelölni. A rendszerváltás után a korszakváltást is végre kell hajtani, új konzervatív kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Efelé az első lépés az "hogy a jobboldali, populista, nemzeti konzervatív közegnek dekolonizálnia kell a saját gondolkozását, és attól a sablontól, hogy az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelnie, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír, meg kell szabadulnia" - egyebek mellett erről beszélt a Klubrádióban a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója. Békés Márton július 6-án.

Saját mércét kell teremteni címmel közölt hasonló tartalmú írást a kormánypárti Magyar Időkben.

Békés szerint a folyamat második lépése az, hogy a jobboldal használja a korábban a baloldali-liberális oldal által gyarmatosított művelődési intézményeket, tehát a Magyar Tudományos Akadémiát, az egyetemeket, színházakat, valamint a könyvkiadást, a zenei életet és a galériákat.

A kutatási igazgató szerint a Fidesznek a 2006-os önkormányzati választással kezdődött nagy győzelmi sorozata után egy széles társadalmi csoportot összefogó politikai rendszerre, politikai kultúrára van szükség. Szerinte a polgári Magyarország álma megmarad, ám ki kell egészíteni egy népi, plebejus, az egész országot felfogó Magyarország álmával. Az a baloldali-liberális konszenzus ugyanis, ami korábban a kultúrát keretbe foglalta, túl szűk a XXI. századi emelkedő Magyarországhoz.

Úgy látja, a választással jött példátlan felhatalmazás történelmi esélyt ad a kormánypártoknak arra, hogy azokat a kulturális mércéket, sztenderdeket, amelyeket többek között a baloldali, urbánus alkotók - így Spiró, Esterházy vagy Jancsó - lefektettek, megváltoztassák. Az új mércéket, sztenderdeket pedig a társadalom szélesebb köreit elérő mércék kell, hogy legyenek, plebejusabb, népibb értékek alapján kell kijelölni.

Arról is beszélt, úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedekben az urbánus írók "mentek volna tovább", nem pedig a népiek, ennek azonban az is az oka, hogy az olyan eseményeken, mint a frankfurti könyvvásár vagy a budapesti könyvfesztivál, még mindig érződik ezek helyzeti előnye. Szerinte azonban ma konzervatívnak, népinek, nemzetinek lenni nemcsak, hogy szexi és menő, hanem egyenesen ez a forradalmi. Az urbánus, liberális szerzők pedig az ásatag múlt".


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Pásztorné Földi Adrienne: Egyiptom rózsája
  2018-07-03 23:50:34, kedd
 
  Pásztorné Földi Adrienne: Egyiptom rózsája


Link


"Megjelent Pásztorné Földi Adrienne Egyiptom rózsája című regénye elektronikus formátumban.

Pásztorné Földi Adrienne regényei egyszerű emberekről szólnak. Talán ezért is állhatnak közel szívünkhöz főszereplői. Első regényében, a Számkivetettekben Gabó, a társadalomból kitaszított fiú sorsát követhettük nyomon. Akkor egy kis történelmi utazást is tehettünk, hiszen a történet a XVIII. században zajlott. Mostani szereplőnk élete a jelenkorban játszódik. Gina egy miskolci lány, aki szeret segíteni az embereken. Ez a személyiségvonása olykor nagy szerencséhez juttatja, máskor azonban visszaélnek jóhiszeműségével. Ugyanúgy küzd céljaiért és az életben maradásért mint anno Gabó, az olvasó folyamatosan drukkol neki, hogy a viszontagságok ellenére megtalálja a boldogságot. Gabó és Gina életében is fontos szerepet játszik a család és a családi háttér, ami olykor segít, más esetben viszont hátráltatja hőseink előrehaladását, boldogulását. Mert hiszen az ember élete a saját kezében van. Rokonok, barátok segíthetik vagy irányt mutathatnak, a döntéseket azonban mindenkinek magának kell meghoznia. Gina tudja ezt és azért küzd tűzön-vízen át, hogy meg tudja valósítani álmait.

Pásztorné Földi Adrienne emberi mintákat és példákat állít elénk. Semmiből építkezni tudó, bátor embereket. Közben pedig ismeretterjesztést is folytat. Ebben a regényben az afrikai és arab népek kultúrájáról, szokásaiból is kapunk egy kis ízelítőt, ami tovább színesíti az amúgy sem unalmas történéseket.

Kellemes szórakozást kívánnak a regény olvasásához az Irodalmi Rádió szerkesztői:

Zsoldos Árpád és Adrienn

A teljes regény ide kattintva letölthető pdf formátumban."



PDF változat: Link







Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
     1/52 oldal   Bejegyzések száma: 512 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 1121 db bejegyzés
Összes: 24062 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1649
  • e Hét: 19885
  • e Hónap: 100631
  • e Év: 1691612
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.