Belépés
vicky0709.blog.xfree.hu
Az ember keményebb, mint a vas, erősebb, mint a kő, és törékenyebb, mint egy szál rózsa. Vicky Baby
1985.07.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Halálos távszerelem
  2008-05-12 20:16:21, hétfő
 
  Halálos távszerelem
(novella)


Amikor a PC-lehallgató hálózatán keresztül riadóztatott rendőrség kiszállt a Hollywood Boulevard-on levő régi lakásba, már késő volt. A férfi, virtuális valóságú öltözékben a legutolsó generációs Macintosh Quadra billentyűzetén hevert - holtan.

John Malone tíz éve élt New Yorkban, de már öt éve nem lépett ki Soho-beli, Spring Street-i manzárdszobájából. Mindent, amire szüksége volt, az America On Line (AOL) nyilvános számítógép hálózaton keresztül rendelt meg és szállíttatott házhoz 100 millió más amerikaihoz hasonlóan. "Bejelentkező neve" SIRIUSálom volt. Piacelemzéssel foglalkozott, s egy modemen keresztül küldte el naponta a felméréseit cégének, a Tennessee állambeli Memphisbe. Szakmai és magánjellegű kapcsolatait jó ideje az IBM-jéhez kapcsolt nagy felbontóképességű képernyőn keresztül létesítette. Hála a számítógépnek, Amerikaszerte sok barátra tett így szert. Már nem kellett bárokba vagy a környék kávézóiba járnia, megszerette a kibertér szalonjait és folyosóit.

Körülbelül egy évvel ezelőtt John Malone megismerkedett Candi 2000-rel, az AOL virtuális találkozásokra szolgáló egyik szalonjában tartott ünnepségen. Candi 20 éves, zöldszemű szőkeség volt, akiben John főként az Angyalok Városának lányait jellemző érzékiséget és fesztelenséget szerette. Candi minden jel szerint alig ismerte Los Angelest, mint ahogy John is szinte elfelejtette már New Yorkot, de mindez nem számított: a kibertérben a városok már nem városok, hanem ideák.

Candi azokra a lányokra emlékeztette Johnt, akiket Kaliforniában látott, mielőtt még véglegesen letelepedett a virtuális világban. A régi időkre már csak úgy emlékezett, mint egy álomra, melynek képei puszta plátói reminiszcenciákként tűntek elő olykor...

Candi 2000 az igazi Candi által kreált, elragadó kép volt a számítógép képernyőjén. John is maga készítette az önmagáról alkotott képet, amely Candinál jelent meg a monitoron. Egész északákat töltöttek beszélgetésekkel, dalokat küldve egymásnak, amelyeket az AOL szerverének numerikus felvételkészletéből választottak, s számítógépük sztereorendszerén keresztül hallgattak.

De nem érték be a szavakkal. Felvették azt a ruhájukat, amelyben a test érzékeny pontjainál elektronikus szimulátorok voltak beépítve, és amikor a partnerük a kontinens másik végén rákattintott a képernyőn megjelenő ábra megfelelő pontjára vezetett kurzorra, simogatást éreztek.

John egyre jobban kötődött Candihoz. De ahogy nőtt a szenvedélye, mind gyanakvóbbá vált. Úgy tűnt neki, hogy a virtuális világban, az informatika szupersztádáján a hűség a korábbinál is fontosabb érték lett. Számos jelből viszont azt gyanította, hogy a szép leány az AOL más tagjaival is kapcsolatot tart fenn. Úgy határozott tehát, hogy nyomozni kezd.

Adott magának egy második bejelentkező nevet: immár D Juan 007 néven igyekezett találkozni Candi 2000-rel, és elcsábítani őt. D Juan 007-nek egy másik testet kreált, amely nem volt szebb, mint SIRIUSálom-é - ez ugyanis lehetetlen lett volna -, viszont jobban megfelelt Candi korábban kinyilvánított preferenciáinak.

Egy éjszaka azután Candi 2000 virtuálisan szeretkezett D Juan-nal. John úgy érezte, elárulta önmagár, s ezért gyűlölet támadt a szívében Candi iránt. Azonnal döntött: megsemmisíti a lányt. A következő randevún SIRIUSálom arra kérte Candit, vegye fel a különleges érzékelő ruháját. Ő megtette, abban a hitben, hogy a fiú is így tesz. Tévedett. Az általa szenvedélyesen küldött lágy elektromos szerelmi sokkok elhaltak John fogasra akasztott kosztümjében. Eközben John szorgalmasan, megállás nélkül küldte az impulzusokat Candi képére, egészen addig, amíg a partnere önkívületi állapotba nem került. A lány elélvezett egyszer, kétszer, tízszer, de SIRISálom nem állt meg. Klikk, klikk, klikk. Candi a billentyűkre borult, kimerülten, de SIRIUSálom folytatta a lövöldözést, klikk, klikk, klikk, kliiiiikk, mindaddig, amíg Candi bele nem pusztult az áramütésekbe.

A Los Angeles-i rendőrség a megégett testet a hullaházba vitette. A gyilkos öltözékben egy 50 év körüli férfit találtak. Mivel azonban a valóságos világban senki sem jött azonosítani, hirdetést tettek közzé az AOL-ban: a hálózaton ez a férfi a Candi 2000 bejelentkező nevet használta.

Paulo Moura / Publico
 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Vallomás
  2008-01-02 20:08:02, szerda
 
  Albert Einstein: Vallomás


Amíg a legcsekélyebb lehetőség nyílik részemre, csakis oly államban fogok élni, amelyben a polgárok politikai szabadságát, a türelmességet és az egyenlőségét törvény biztosítja.
A politikai szabadsághoz a politikai vélemények szóbeli vagy írásbeli nyilvánítása is hozzátartozik éppen úgy, mint a türelmességhez az egyén minden meggyőződése iránti tisztelet.
Ezek a feltételek jelenleg nincsenek meg Németországban. Olyan embereket üldöznek ott, akik a nemzetközi megértés ápolásában különös érdemeket szereztek maguknak; közöttük sok kiváló művészt. Mint minden egyén, úgy minden társadalmi szervezet is beleeshet lelki betegségbe, különösen a megnehezített élet időszakában. A nemzetek kiheverik az ilyen betegséget. Remélem, hogy Németországban hamarosan megint egészséges viszonyok lesznek, és hogy a jövőben az olyan nagy férfiakat, mint Kant és Goethe nemcsak idöről-időre megismétlődő ünnepségekkel fogják megtisztelni, hanem fiaikat a közélet és a közfelfogás is átveszi.

1933. március.


 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Gondolkozz, hogy....
  2008-01-02 20:02:27, szerda
 
  Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!


A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...

Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.

Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...

Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...

"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!

 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Két világ
  2008-01-02 19:55:31, szerda
 
  Lev Tolsztoj: Két világ


Különös, hogy a körülöttünk élő emberek között gyakran hallgatnunk kell, olykor csak az időben és térben távol levőkkel (a lelki társakkal) beszélgetünk. Jóllehet, ez a szféra nem a világ látható és közvetlenül érzékelhető szintje, mégis létezik. Mert létezik egy világ, amelyben élünk, és létezik egy másik világ, amely által többek és jobbak leszünk az élhető világban.
 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Az öregség
  2008-01-02 19:53:28, szerda
 
  Márai Sándor: Az öregség


Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. Mint a lictor, mikor a halálhírt viszi a patríciusnak, s bókol, amint átnyújtja a halálos iratot. Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel, a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk."
 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Nagyság és alacsonyság...
  2008-01-02 19:51:51, szerda
 
  Pascal: Nagyság és alacsonyság


Veszedelmes dolog túlságosan meggyőzni róla az embert, mennyire egyforma az állatokkal, ha egyúttal nem mutatunk rá nagyságára is. Ugyancsak veszedelmes az is, ha túl sokat hangoztatjuk nagyságát, de hallgatunk gyarlóságáról. Még ennél is veszedelmesebb, ha mindkettő felől tudatlanságban hagyjuk. Az viszont nagyon a hasznára válik, ha mind a kettőre emlékeztetjük.
Nem helyes, ha az ember azt hiszi magáról, hogy állat, vagy angyal, s az sem, ha sem nagyságáról, sem alacsonyságáról nem vesz tudomást - neki tudnia kell mindegyikről.
 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
A közösségi érzésről...
  2008-01-02 19:51:12, szerda
 
  Márai Sándor: A közösségi érzésről


Kevés fogalmat ismerek, mellyel oly merészen oly következetlenül zsoglíroztak volna koromban, mint a "közösségi érzés" fogalmával. Emberek, kikről jogosan feltehető, hogy soha nem adtak húsz fillért egy koldusnak, a közösségi érzés jelszavával ajkukon szálltak síkra az emberiség boldogulásáért, szavaltak a hordókon és a népgyűlések dobogóin. Ezzel a jelszóval írták teli az újságok első oldalait jeles közírók, kiknek a közösségi elv érdekében kifejtett működésük végül csakugyan eredményezett valamit: szép házat, vagy birtokot, melyet a közösségi érzés népszerűsítése érdekében végzett munkájuk ellenszámlája árán szereztek. Csak azok nem beszéltek közösségi érzésről, akik munkájukat, erejüket és életüket adták minden időben a közösségért: a nép hallgatott. Úgy látszik, a népnek, tehát a közösségnek, nincs közösségi érzése. Csak él, egymásért, és az egészért, jelszó nélkül.
 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
A szellemi ember hivatása
  2008-01-02 19:49:39, szerda
 
  Wass Albert: A szellemi ember hivatása


A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása...
A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Kötelezi őt erre az Istentől kapott írástudói rang, a látás és a kimondás képessége. Kötelezi őt erre magasabb rendű emberi mivolta és nem utolsó sorban a hitel, melyet szava - akár igazat mond, akár nem - az emberi tömegek fölött élvez.
A szellemi ember felelőssége nem ismer megalkuvást és a jövendő könyörtelenül számon kér tőle minden kimondott szót. Az emberiség nagy perceiben a szellemi ember a koronatanú: eskü kötelezi arra, hogy az igazat vallja, csak az igazat és elhallgatás nélkül a teljes igazságot. Tanúvallomásától függ a perek kimenetele, és ha hamis tanúnak bizonyul: világkatasztrófákat von maga után. Köteles kimondani hangos szóval az igazságot, kínzókamrában és bitófán éppen úgy, mint bársonyszékben

 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Szellem és test
  2008-01-02 19:48:43, szerda
 
  Lev Tolsztoj: Szellem és test


Szörnyű, amikor egy ember, aki életét korábban a testben képzelte el, azt tapasztalja, hogy ez a test megszűnik létezni, mégpedig szenvedés közepette! Olyasvalaki viszont, aki szellemi életet él - számára az élet többet jelent a testbezártságnál -, az anyag megszűntével a szellem megerősödését éli át. A szenvedés, mely természeténél fogva az anyag tartozéka a szellem bejárhatatlan magaslatait nem éri el. Ekképpen, és minden vonatkozásban, emelkedik a parányi lét fölé a mennyei szféra - szavak hiányában így nevezem a szellem magasztos, körülírhatatlan, mindenek felett álló világát.
 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
Erkölcs
  2008-01-02 19:47:39, szerda
 
  Voltaire: Erkölcs


A minap ezt olvastam egy tizennégy kötetes dagályos műben, A kelet-római birodalom történeté-ben.: "A keresztényeknek volt erkölcsük, a pogányoknak nem volt."
Ó, Le Beau úr, e tizennégy kötet szerzője, honnan vette ezt az ostobaságot? Hát akkor minek nevezi Szókratész, Zaleukosz, Kharondasz, Cicero, Epiktétosz, Marcus Aurelius erkölcsét?
Erkölcs csak egyetlenegy van, Le Beau úr, mint ahogy mértan is csak egy van. Igen, mondhatja erre valaki, de az emberek túlnyomó többsége mit sem tud a mértanról. Igaz; ám bárki, aki egy kicsit is foglalkozni kezd vele, elfogadja. A földművesek, a napszámosok, a kézművesek nem tanultak morált, nem olvasták sem Cicero De finibus-át, sem Arisztotelész Etikáját, de amint gondolkodni kezdenek, anélkül, hogy tudnák, máris Cicero tanítványai: az indiai kelmefestő, a tatár pásztor és az angol tengerész, egyaránt tudja, mi a jó, mi a rossz. Konfuciusz nem állított föl erkölcsi rendszereket, mint ahogy fizikai rendszereket szokás fölállítani: az emberek szívében lelt rá.
Ez a morál élt Festus, a praetor szívében, amikor a zsidók unszolták, hogy ítélje halálra Pált, mivel idegeneket vezetett templomukba. "Tudjátok meg - mondta Festus -, hogy a rómaiak senkit nem ítélnek halálra addig, amíg meg nem hallgatták."
Ha a zsidóknak nem is volt erkölcsük, vagy nem tartották be az erkölcsi törvényeket, a rómaiak igencsak tudták, hogy mi az, és hirdették is.
Az erkölcs nem a babonában rejlik, nem is a szertartásokban, és semmi köze a dogmákhoz. Nem lehet elégszer ismételni, hogy a dogmák különböznek egymástól, de az erkölcs minden embernél, aki értelmére hallgat, azonos. Az erkölcs tehát éppúgy Istentől való, akár a fény. Babonáink csak sötétséget rejtenek magukban. Gondolkodj, olvasó: fejtsd ki bővebben ezt az igazságot, és vond le belőle a következtetéseket.


 
 
0 komment , kategória:  Töredék(ek)  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 9832 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 12
  • e Hét: 147
  • e Hónap: 3585
  • e Év: 121429
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.