Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 438 
Robert A. Hall: Átkozottul fáradt vagyok
  2017-12-12 19:45:44, kedd
 
  73 éves vagyok - Kivéve egy főiskolai szemesztert, amikor nagyon kevés munkalehetőség volt, valamint egy hathónapos szakaszt, amikor két munka között ugyan állás nélkül voltam, de nap mint nap munkát kerestem, 18 éves korom óta keményen dolgoztam.

Néhány egészségügyi gondom ellenére még mindig heti 50 órát dolgozom, és nem voltam betegállományban már hét vagy nyolc éve.

Jó fizetésem van, de a munkámat és a jövedelmemet nem ajándékba kaptam, keményen dolgoztam, hogy oda juthassak, ahová mára elértem.

Adott a gazdasági helyzet, nem látható a nyugdíjba-vonulás lehetősége, én pedig fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, ˝meg kell osztanom javaimat˝ az olyan emberekkel, akiknek nem az enyémhez hasonló a munka moráljuk.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy az állam el fogja venni, ha kell erőszakkal, azt pénzt, amit én kerestem meg, és olyan embereknek adja, akik lusták azt megkeresni.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy az iszlám a ˝Béke vallása˝, miközben naponta olvashatok tucatnyi történetet arról, hogy muzulmán férfiak családjuk ˝becsületéért˝ megölik nővéreiket, hugaikat, feleségeiket, lányaikat; hogy a muzulmánok lázadoznak az enyhe kihágások miatt is; hogy a muzulmánok keresztényeket és zsidókat ölnek, mert azok nem ˝igazhitűek˝; hogy a muzulmánok iskolákat gyújtanak fel, mert lányok is tanulnak ott; hogy a muzulmánok tizenéveseket, akik nemi erőszak áldozatai, halálra köveznek ˝házasságtörésért; hogy a muzulmánok a kislányok nemi szervét megcsonkítják; mindezt pedig teszik Allah nevében, mert a Korán és a Sharia törvény ezt diktálja nekik.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy ˝a más kultúrák iránti tiszteleten˝ túl meg kell engednünk, hogy Szaud-Arábia olaj dollárjainkból mecseteket és muzulmán vallási tanintézményeket hozzon létre az USA-ban és Kanadában, hogy azokban gyűlöletet prédikáljanak, miközben egyetlenegy amerikai vagy kanadai csoportnak sem engedik meg, hogy Szaud-Arábiában templomot vagy zsinagógát létesítsenek, melyben szeretetet és toleranciát tanítanak.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy csökkentenem kell az életszínvonalamat a globális felmelegedés-aminek vitatása mindenkinek tiltott-elleni harc jegyében.

Belefáradtam, hogy állandóan azt mondják, hogy a kábítószerfüggők betegek, akiket támogatnom és segítenem kell, és fizetnem kell az általuk okozott károkért. Tán csak nem valami hatalmas baktérium rohant elő egy sötét sikátorból, megragadta őket és fehér port tömködött fel az orrukba, miközben ők próbáltak harcolni ez ellen?

Belefáradtam, hogy állandóan azt hallom, hogy gazdag sportolók, vendéglősök, politikusok pártállásuktól függetlenül, mindannyian ártatlan hibákról, ostoba hibákról, fiatalkori hibákról beszélnek, közben mindannyian tudjuk, csak azt tartják egyetlen hibájuknak, hogy lebuktak.

Elegem van az olyan emberekből, legyen bár gazdag vagy szegény. - akik úgy vélik, ők mindent megtehetnek.

Igazán elegem van az olyan emberekből, akik nem vállalják a felelősséget életükért és tetteikért.

Elegem van abból, hogy problémáikért a kormányt, vagy a diszkriminációt, vagy a nagy-valamit hibáztatják.

Igen, átkozottul fáradt vagyok.

Viszont egyben örülök is, hogy 73 éves vagyok.. Mert, bizonyára, nem kell majd látnom azt a világot, amilyenné teszik a mait ezek az emberek.

Én csak az unokáimat sajnálom.

--------------------------------------------------------------------------------- ----------------------

Robert A. Hall egy tengerészgyalogos vietnami veterán, aki politikusként öt cikluson át szolgált a Massachusetts Állam Szenátusában.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Európa kettős férce
  2017-12-05 22:44:23, kedd
 
 


A történelmi emlékek védelme a megmaradás és gyarapodás feltétele

Thaiföldön és Kambodzsában a restaurált ősi romok látványosságait turisták milliói keresik fel a világ minden zugából ide zarándokolva. Ang Kor vagy Ajutthaja valóban csodálatos, és az a tisztelet is elismerést érdemel, ahogyan a helyiek őrzik, védik történelmi emlékeiket. A szélsőségeket megelőzendő piktografikus jelekkel is figyelmeztetnek a tilalmakra. Nem csupán dohányozni, szemetelni, kiabálni vagy a romokon ugrálni tilos, de ízléstelenül pózolni, a szent helyeken méltatlanul viselkedni és öltözködni is. És ott, ahol a drogterjesztésért halálbüntetés jár, ott ezzel sem viccelnek. Van is hatása!




A hetvenes évek kambodzsai kommunista népirtásának fegyverei a mangóligetben

Eközben Európában rombolják templomainkat, rágalmazzák, ócsárolják keresztény egyházainkat... liberális módon szabadon és büntetlenül. Csak a holokauszt tagadásáért jár megtorlás, mintha ez lett volna az egyetlen és legnagyobb népirtás a huszadik században, mintha a kommunizmus haláltáborai nem léteztek volna, ezeket le lehet tagadni, agyonhallgatni, megkérdőjelezni. Sőt a világháború győzteseinek potsdami alapelvét követve, hogy a győztesek nem követtek el háborús bűntetteket, azért a hirosimai, drezdai, katyini tömeggyilkosságok civil áldozatait, a deportálásokat, a pozsonyligetfalusi mészárlásokat ,,járulékos veszteségnek" nevezik. A benesi emberiség ellenes, milliókat érintő és németek valamint magyarok ellen elkövetett etnikai tisztogatásokat pedig törvény védelmezi.

Valamiféle agymosó szellemi diktatúra tartja félelemben a szólásszabadságot, mert a bűnös fajtalankodás, az aberrált magatartásforma, az eutanáziára és abortuszra biztató propaganda, a drogliberalizációra való felhívás, a halál kultúrájának reklámozása megengedett, a bűn felmagasztalását elnézik, de a tények feltárását kettős mércével engedélyezik csupán: az egyiket lehet, a másikat nem! Koszovónak van joga önrendelkezésre, de a katalán és Krím - félszigeti lakosságnak ez nem jár. Orosz veszedelmet kolompolnak, de az USA és a NATO tömeggyilkosságait még pénzzel is kellene támogatnunk.




a természet visszaköveteli jogait

Amikor a Semmit Valamivé magasztalhatják, de a Valamit lesajnálhatják, és ezt a lelki egészségkárosító környezetet még propagálják is, de bezzeg, ha csak egy fél légköbméterrel kevesebb levegő van az osztályteremben, akkor nem engedélyezik az iskola megnyitását. Amikor a gender ideológiát lassan kötelezővé akarják tenni az oktatásban, de Soros György uzsorás sikkasztásait származása miatt nem szabad bírálni, ott nagyon nagy a baj. És még ki is oktatnak, hogy ők bizony vigyáznak a gyermekek fizikai egészségére. Ám a lelkek felügyeletétől még a hitet, a reményt és a Gondviselő Mindenhatót is el akarják szakítani. Vagyis csak engedelmes rabszolgákat, nem pedig gondolkodó embereket akarnak ,,kinevelni" az Európai Pénzunió Gazdaságbirodalma számára.

,,Elvégre az emberi jogokat nem helyezhetjük a gazdasági érdekek fölé!" - ahogyan azt a Szlovák Köztársaság Benest és Gottwaldot is meghazudtoló bölcs kiskakas vezérbikája szcientológiai alapigazságként kijelentette volt. Ehhez képest még a szerencsétlen Kotleba is bölcsebb népnyúzó lehetne ebben az országban, de csak az egyik bohócot akarják félreállítani, a másik pedig legyen példakép?!


Mihályi Molnár László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Egykori bankrablók – Mai kultúrbűnözők
  2017-12-01 00:23:22, péntek
 
  Mielőtt közlöm Varga B. Tamás írását megjegyzem, hogy Ambrus Attila megbűnhődött, letöltötte börtön büntetését, tisztességes életvitele van. Tvrtko viszont a magyarok belső ellensége, aki bizonyítani akarta, hogy mi is "gyarmatosítók" vagyunk, megérdemeltük Trianont. Szomorú, hogy még mindig ellenünk áskálódhat.





Háromszor is megnéztem azt a beszélgetést, amit Vujity Tvrtko Bombera Kriszta társaságában folytatott le Szalay Bencével, A Viszkis című Antal Nimród film címszereplőjével, és Ambrus Attilával, akinek az életéről a mozifilm szól. A háromszori megtekintés oka az volt, hogy meg akartam győződni arról, vajon Tvrtko valamiféle hype miatt állt-e bele Attilába, a televíziós botrány generálta nagyobb nézettség okán, vagy pedig valóban hatalmas erkölcsi fölénye magasáról tekintett le Ambrusra. Harmadszorra egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy az utóbbiról van szó. Nekem pedig eszembe jutott 2012 márciusának az a napja, amikor mindkettejükkel volt szerencsém ,,találkozni".

2012, március 10, délután 2 óra - Budapest, Rózsa utca


Hogy miért tudom olyan pontosan a napot, annak is megvan az oka. Aznap égett le Krasznahorka vára, én pedig az esti koncertemre készültem, s a sajnálatos eseményről értesülve gyorsan felvettem repertoáromba a Krasznahorka büszke vára című dalt. Éppen azt gyakoroltam, amikor csörgött a telefon. Tvrtko volt az. Még abból az időből ismertük egymást, amikor narrációkat írtam a Hal a tortán című műsorba. Összesen kétszer találkoztunk. Először a Filmgyár egyik épületének aulájában sztorizgatott nekem fél órát, másodszor pedig ,,random" beesett a szerkesztőségbe, hogy a barátságunkra való tekintettel a narrációban írjam már őt szerethetőre. Ez azért is volt furcsa számomra, mert a két találkozásunk - a legelső és a második - között másfél nap telt el. Persze az első alkalommal telefonszámot cseréltünk, ahogy az már szokás, de... valljuk be, egy barátság kialakulásához jóval többre van szükség két összefutásnál és 36 óránál. Mindez 2008-ban történt. Soha nem hívott, soha nem keresett. Én se őt. Erre most, 4 évvel később hív. Elgondolni nem tudtam, mit akarhat.

- Szia, Tvrtko! Mondjad, miben segíthetek! - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Te tényleg ennyire borzalmasan jobboldali lettél? - kérdezte ő, rögtön a közepébe vágva.

- Parancsolsz? - kérdeztem vissza értetlenül, hiszen a köztünk lévő kapcsolat egyáltalán nem indokolta ezt a nexust. Ő pedig így folytatta:

- Hát te olyan rendes gyerek voltál. Most meg nézem a Facebook-ot, a jobboldali portálokat, és mindenhol veled találkozom. Miért véded ezeket?

- Tvrtko én mindig is jobboldali voltam.

- Jó, az rendben, de... ez a magyarkodás, ez miért kell?

- Figyelj, én nem magyarkodom. Én magyar vagyok. Viszont, ha érdekel, hogy miért vagyok jobboldali, vagy mit jelent számomra a jobboldaliság, hívj el valamelyik műsorodba, és szívesen elmondom neked.

- Jó, hát az nem olyan egyszerű. - szabadkozott. - Az én ilyen típusú, beszélgetős műsoraimban olyanokat interjúvolok meg, akiket valóban érdekel az ország sorsa.

- Értem. Tehát te már az interjú előtt eldöntöd, hogy az interjúalanyodat érdekli-e az ország sorsa. Na, szia. - mondtam, aztán kinyomtam a mobilt.

2012, március 10, este 8 óra - Budapest, Bujdosó Székely Vendéglő

Mondanom sem kell, hogy Tvrtko hívása eléggé felpaprikázta idegállapotomat, de estére már lenyugodtam valamelyest. Amikor a koncert helyszínét adó Bujdosó Székely Vendéglőbe beléptem, a bejárati ajtó utáni előtérben furcsán ismerős arc fogadott. A kissé őszülő, borostás férfi egy kerámiákkal megrakott asztal mögött állt. Ahogy meglátott, elvigyorodott, és barátságosan köszönt:

- Á, jó estét művész úr!

- Szervusz! Varga-Bíró Tamás! Ismerjük egymást? - tudakoltam tőle, miközben parolára nyújtottam a kezemet. Kézfogásomat fogadva ő is bemutatkozott:

- Szia! Ambrus Attila vagyok. A plakátról ismertelek meg. Na és Andris barátom mesélt már rólad. -

Aztán picit elbeszélgettünk. Kiderült, hogy pár hónapja szabadult, egykori jégkorongos társa, a Bujdosó Székely tulajdonosa, Andris barátunk adott neki lehetőséget arra, hogy a portékáit árulja a vendéglő előterében. A beszélgetés végén adtam neki egyet újonnan megjelent lemezemből, ő pedig viszonzásképp megajándékozott egy általa készített pálinkás butykossal. Tetszett ez a hozzáállás. Érződött rajta, hogy nem megjátszott, hanem zsigerből jön. Kapott valamit, tehát úgy érzi, adnia is kell viszonzásképpen. Azt a butykost azóta is féltett kincseim közt tartom számon.

2017, november 26. - Újpest

Az első benyomás, vagy, ahogy a székelyek mondják, first impression, rendkívül fontos. Az esetek döntő többségében ezen áll, vagy bukik, hogy onnantól kezdve mit gondolunk a másikról. Ez a benyomás azonban muszáj, hogy személyes találkozás eredménye legyen. Nem cikkeken és interjúkon keresztüli, fals megismerés. Nem irányított közegben történő, indirekt tapasztalatszerzés. Hanem olyan élethelyzet, amiben az ember a valós énjét mutatja a másik felé. Itt ülök a monitorom előtt, nézem ezt a stúdióbeszélgetést, és eszembe jut az a bölcs gondolat, amit még interjúkészítés szemináriumon tanultam: "Aki felülkerekedik, alulmarad."

A riporternek nem az ítélkezés, s pláne nem az előítéletek táplálása a célja, hanem, hogy interjúalanyát megismertesse a közzel. Aztán majd a néző véleményt alkot. Csakhogy a néző egyszerre alkot véleményt riporterről és interjúalanyról. S ha elhívunk valakit a műsorunkba, házigazdaként vendégségbe hívjuk. Muszáj tehát, hogy figyelembe vegyük mind a házigazda kötelességét a vendége felé, mind pedig a vendégjogot. Tvrtko ezúttal nem egy mélyinterjúra invitálta a film főszereplőjét, és Ambrust. Ez az interjú egy promóciós beszélgetés volt. Senkit nem érdekelt, hogy Tvrtko magánemberként mit gondol az erkölcsről. De ha már ilyen pápábbnál is pápább attitűddel viszonyult Ambrus Attilához, néhány dolgot nem árt tisztázni. Nemcsak Vujity Tvrtko, hanem a közösségi oldalak erkölcsbajnok kommentelői felé is.

Ambrus Attila egy néhai bankrabló, aki hosszú éveket töltött rács mögött. A börtönben leérettségizett, diplomát szerzett, s kitanulta a keramikus mesterséget. Szabadulása után - baráti segédlettel - azonnal dolgozni kezdett. A most 50 éves férfi pontosan tisztában van korábbi tettei súlyával. A mi napig mélységesen furcsállja például, hogy egykoron hősként tekintettek rá az emberek, hiszen ő magát mindig zsivány csirkefogónak tartotta. Attila szerint nincs olyan, hogy betyárbecsület, mert ez a két szó - betyár és becsület - egymással összeegyeztethetetlen.

Ezzel szemben Vujity Tvrtko egy jelenlegi kultúrbűnöző, aki silány riportfilmjeivel elárasztotta a honi bulvármédiát, ráadásul végig azt a látszatot keltve, mintha értéket teremtene. Riportjai olyan messze jártak a valódi oknyomozástól, mint Szanyi Tibor a málnafröccs túladagolástól. Ugye, emlékszünk még másik, parasztvakító kollégájára, Frei Tamásra, amikor a híres, közép-amerikai dzsungeles menekülését sugározta a tévé? A képkockákon tisztán láttuk, ahogy a stáb a buja növényzetű esőerdőben az életéért menekül, majd mind beszállnak pánikszerűen egy csónakba. Aztán távolodnak. Nyilván megúszták az őket kergető drogbárók hirigelését. De mi történt a parton őket filmező operatőrrel? Na, ez az! Ezek azok a picike lólábak, amik valahogyan mindig kilógnak. Hát körülbelül ennyire volt hiteles, amikor Tvrtko hősiesen ellátogatott mondjuk Csernobilba. Azt leszámítva, hogy akkorra már évek óta több helyi csoport szervezett oda kiránduló utakat a katasztrófa-turistáknak. Vagy, amikor a trianoni paktum ,,titkos záradékáról", egy hatalmas titokról ,,lebbentette fel a fátylat". Csakhogy ez a titok a történészek, s a téma iránt érdeklődő laikusok számára egyáltalán nem volt titok. Mégis, a leggyalázatosabb tette - már újságírói értelemben - az volt, amikor az utolsó magyar hadifogoly, Toma András történetét vitte dokumentumfilmre. S mindezt úgy mutatva be, mintha ő bukkant volna rá az idős férfira, s annak 2000-ben történő hazahozatala szinte csakis az ő érdeme lett volna. Az már csak hab a tortán, hogy amíg Tvrtko a TV2 Napló című műsorát vezette, riporterei, ha éppen nem találtak hírt, akkor kreáltak. Legjobban elhíresült ,,riportjukat" egy kukorica-tolvajokat leleplező mezőőrrel forgatták. Igen ám, de később kiderült: a három kukorica-tolvaj a helybeli vízmű alkalmazottja volt. S fejenként ezer forintért játszották el a tolvaj szerepét, a stáb kérésére.

Kétségtelen, hogy szponzorainak hála, Tvrtko rengeteg olyan helyre eljutott, ahová csak igen kevesen. De... valahogy mindig a veszély után. Valahogy mindig az igazi hír, az igazi történés után. Amikor már csak azt tudta megmutatni, mi történt ott. Nincs ezzel gond, kellenek az ilyen riportok is. De ezekből tizenkettő egy tucat. S az oknyomozó újságírás nem itt kezdődik. A pokoli történetek pláne nem. Ezek a sztorik ugyanis a kénköves alvilági bugyrokhoz képest csupán testhőmérsékletű szellentés-jakuzzik.

***

Nézem ezt a beszélgetést. Mindkettejükkel volt szerencsém találkozni. Az egyikük meglakolt a bűneiért, és tanult a hibáiból. A másikuk még mindig bűnöz, és közben minket akar kioktatni az erkölcsről.

() VBT ()

Forrás: Link


Ambrus Attila Tvrtko-ról,az önuralomról és a filmjéről: Link


Berki Krisztián a Viszkis - Tvrtko csörtéről: Link


Élő adásban esett egymásnak a Viszkis és Tvrtko: Link

A Start Plusz vendége Szalay Bence színész, a filmben Ambrus Attilát alakító főszereplő és Ambrus Attila ,,Viszkis".
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Alekszandr Dugin: Az erotika idealizmusa
  2017-11-06 22:54:31, hétfő
 
  Szemben a bitorlással, az erotika kiforgatásával a liberális világban, szemben a Szerelem nagy titkának durva profanizálásával, mely ennek az átkozott kereskedő civilizációnak a gyakorlatában megvalósul, szemben a diadalmas Erósz banalitások mocsarába fojtásával - mindezzel szemben 'keresztes hadjáratot' indítunk, a Konzervatív Forradalom minden nemes lovagjának keresztes hadjáratát.





Első pillantásra az erotika problémája nem igazán politikai téma. Nincs semmiféle viszonya sem a politikai tervekhez, sem a pártokhoz, sem a parlamenti vitákhoz.

Kortársaink pragmatista megközelítése az emberi életnek ezt a szféráját már régen a közönséges anyagi örömök (vagy traumák) kategóriájába sorolta; csupán az emberi lét legleszállítottabb aspektusai figyelembevételénél fontosabb - olyanoknál, mint az evés, lakás, ruházkodás, pénz stb. Más oldalról az erotizmus, mint soha korábban, mindenütt és nyíltan van jelen mindennapi realitásunkban - a szexuális szférához tartozó célzások, utalások, asszociációk nemcsak a kultúrát hatják át, hanem meghatározott gazdasági és hétköznapi formákat is (például reklámokat, designt, feliratokat és így tovább). A szex leginkább anyagi és nyílt formájáig, fiziko-vegetatív mechanikájáig lealacsonyítva, mint valamiféle közös nevező van jelen a modern kultúrában; ebben a szerepben a marxisták divatjamúlt materializmusát helyettesítve lép fel, kizárva minden, az ideológiát, a vallást, a kultúrát illető vonatkozást, a ,,termelési viszonyok" analíziséből következőnek tartva, durván fizikai formájára redukálva. Úgy tűnik, a ,,termelési viszonyok" helyét mostanság a ,,nemi viszonyok" foglalták el. A ,,vágy", a ,,libidó", a ,,komplexusok", a ,,perverzitás", a ,,frusztráció" stb. legközönségesebb képzetei miatt immár az emberi pszichikum viseli ennek következményeit.

Az erotikához való ilyen viszonyulás azonban egyáltalán nem magától értetődő. Látszólagos nyilvánossága ellenére egy meglehetősen mesterségesen megszerkesztett értékrendszerről van szó, egy sajátos ideológiáról, amelyet kortársainkra próbálnak erőszakolni, mint valami nyilvánvalót és természetest. A valóságban adott esetben közünk van az ,,erotika materializmusához", amely önmagukban fogadja el a szexualitás legalacsonyabb testi formáit; nem szükséges megmagyarázni, de éppen ezek miatt redukálják az emberi pszichológiát erre a szintre. Az ,,erotika materializmusa" (erotikus materializmus) mint gondolkodási forma kéz a kézben jár a liberális világszemlélettel. Ugyanolyan arcátlansággal, mint amilyennel a marxisták a szellem magasabb rendű megnyilvánulásait, valamint a szent, isteni kinyilatkoztatást materiális és gazdasági törvényszerűségek következményeiként magyarázták, ugyanúgy a mai liberálisok mindent, ami korlátoltságuk és banális látókörük keretébe fér, a ,,nemi elhajlás", a ,,komplexusosság", a ,,perverzitás" kategóriájába sorolnak. Azonban az absztinencia is, a szenvedély is, az aszkézis is, a morál is, a szerelmi őrület is egyformán számot vet a liberálisok anomáliáival és a (liberálisok számára) veszélyes politikai következményekkel. A szenvedély hősi típusokat nemz, amelyek diktatúrákhoz és ,,fasizmushoz" vezetnek. A merev morál a ,,teokrácia fenyegetését" és az ,,emberi igazság" megsértését hordozza magában. Az absztinencia az intellektuális szublimációt mozdítja elő, ami árt a problémamentes, működőképes ,,piacnak". A világban a szexus egyenértékű tényezőként besorolt a fogyasztás társadalmi szisztémájába: egy az áruk közül, egy a szolgáltatások közül, egy a szociális-gazdasági magatartásformák szférájából. Ám ekképpen, tekintve, hogy így vagy úgy minden embert érint a gyakorlatban, a szexus bizonyos analógiába kerül a ,,gazdasági csereegységgel", egyfajta saját ,,pénz". Innentől az erotika előrehaladott kommercializációja, amely nemcsak a prostitúciót stb. érinti, hanem magát a házasság intézményét is, a modern világtársadalomban mindinkább ,,kereskedelmi szerződésre" emlékeztetve.

Régóta megfigyelhető, hogy az emberek minél többet beszélnek az erotikáról, annál kevésbé ismerik. Pontosan így a modern társadalomban is: minél nyíltabbá, pornografikusabbá válik a hétköznapi erotikus kultúra, annál tágabb körben terjednek el a mindennapi életben a szexuális képek és témák; minél hozzáférhetőbbé és szemléletesebbé válik a nemi realitás, annál gyengébb és erőtlenebb a valódi kapcsolat férfi és nő között, s annál több ember hajlamos a szexuális érintkezés fő vonulatához való ,,kapcsolódásra" - patologikus agyrémekhez és megmérgezett álomképekhez, a világban tévelyegve. A szexus ,,demokratizációja" nem előrehaladáshoz, hanem a valódi nemi kapcsolatok lecsökkenéséhez vezet. Statisztika mutatja, hogy a valódi nemi élet jóval gazdagabb, nagyszerűbb és bőségesebb ott, ahol kifejezetten szigorú erkölcsi normák uralkodnak, ahol a szexus csak a számára kijelölt kulturális-szociális keretek határain belül nyilatkozik meg, s nem ezen kívül, az emberi élet más szférájában, ahogy a liberális társadalomban bekövetkezett.

*

Ha az ,,erotika materializmusa" a liberális ideológia elidegeníthetetlen részeként jelenik meg, akkor a liberalizmus ellensége számára teljesen logikus, hogy megfogalmazódjon saját erotikaértelmezése; szilárdan rögzíti ,,erotika-ideológiáját", ,,erotika-programját".

Mindemellett természetes, hogy ma olyan programnak kell gyorsan és egyszerre általános érvénnyel elterjednie, amely e probléma világi kezelése.

A velünk, antiliberálisokkal szembeni gyűlölködő tagadás logikája értelmében mégis lehetővé válik az erotika szférájához való viszonyulás, a mi erotikánk, a mi szexuális ideológiánk alappontjainak sürgős megfogalmazása:

1) Az erotika nem pillanatnyi emberi gyengeség, hanem potenciális emberi erő.

2) Az erotika nem magától értetődő, hanem hatalmas rejtély és mély titok, a megfejtés egy — a feladat mindenkié.

3) Az erotika elsősorban - intellektuális, másodsorban - pszichologikus, és csupán harmadsorban - testi.

4) Az erotika összefügg a szakrális erőkkel és energiákkal, következésképpen principiálisan kívül áll a gazdasági és fogyasztói viszonyokon; nem öltheti ,,kereskedelmi áru" formáját.

5) Az erotika, lévén saját természetén keresztül a titkokhoz, a létezés éjjeli oldalához kapcsolódik, nem kell, hogy meghonosodjék a nappali világban, hétköznapi összefüggésekben.

6) Az erotika - intim, összeegyeztethetetlen a szocializációval; a személyiséghez tartozik, nem pedig a realitás társadalmi szintjéhez.

7) Az erotika nem ismer egalitarianizmust, nem létezik benne a ,,nemek egyenlősége"; szigorú hierarchián alapul, amelyben a férfi vezető, a nő pedig - alárendelt helyzetben van.

8) Az erotika megvalósulhat aszketikus formákon keresztül is, ami bizonyos esetekben nemcsak általános módon, hanem az erotika megvalósításának magasabb rendű útjain is megjelenik.

9) Az erotikának egy rituális és szimbolikus karaktert kell hordoznia; ez különösen vonatkozik a házasságra, a szent titkok közül jelenítve meg egyet.

10) Csak olyan erotikát, amely megfelel a 9. pontnak, lehet normálisnak és teljesértékűnek tekinteni; a ,,liberális erotizmussal", az ,,erotika materializmusával" helyettesítve a patológia, az abnormitás és a szexuális elhajlás beismerése követi.

*

A Konzervatív Forradalom ideológiája mindent átfogó. Magasrendű princípiumaiból származóan nem nehéz megfogalmazni a pozíciót, melyet a konzervativizmus harcosainak a valóság legkülönfélébb szintjein, minden konkrét esetre alkalmazva kell elfogadniuk — a metafizikaitól és vallásitól a politikaiig, etikaiig és szociálisig. A konzervatív forradalmárok pozíciójának lényegében a szélsőséges, extrém ,,erotikus idealizmusra" való eredeti beállítottság mutatkozik meg. A mi ,,erotikus idealizmusunknak" semmi köze az oroszországi forradalom előtti értelmiség morális fantazmáihoz, különböző hangnemeken szajkózva Szolovjev és követői félisteni, félprofán fikcióit. A mi viszonyunk a nemek kérdéséhez a Tradíció princípiumain, a szakrális doktrínákon alapul, de következésképpen a mi ,,idealizmusunk" - nem egyszerűen absztrakt ábránd és intellektuális ,,szublimáció", hanem a lehető legnagyobb mértékben valóságos és objektív szemlélet: a célokban gyökerező ontológia mélységeiben, és az egyediben gyökerező nemek ontológiájában.

Szemben a bitorlással, az erotika kiforgatásával a liberális világban, szemben a Szerelem nagy titkának durva profanizálásával, mely ennek az átkozott kereskedő civilizációnak a gyakorlatában megvalósul, szemben a diadalmas Erósz banalitások mocsarába fojtásával - mindezzel szemben "keresztes hadjáratot" indítunk, a Konzervatív Forradalom minden nemes lovagjának keresztes hadjáratát.

,,Ön, vagy halál!"- ez volt a jelmondata a pompás, hősi, ragyogó, fényes Középkornak, áhítatosan szilárdítva meg a legtisztább arisztokratikus ideálokat, s emellett szigorúan tiporva el a tömeg pimasz középszerűségét.

,,Ön, vagy halál!" - ezt mondja az "Új Középkor" embere, ezt a Nagy Észak gyermekei, a fehér testvérek, visszatérve a történelembe, hogy újjáteremtsék a valóban szellemi értékeket, és kíméletlenül eltapossák a kígyót, mely az utóbbi két-három évszázadban hájas kizsákmányolók, primitív proletárok és gyáva értelmiségiek gyülekezetévé változtatta a civilizációt.

,,Ön, vagy halál!" - hát csak remegjenek azok, akik feltételezik, hogy a ,,társadalmi szerződés" vagy ,,közös megegyezés" biztosítja a jelen világ stabilitását, tartósságát és nyugalmát; a mi kívánságunkon, a mi hódolatunkon, a mi hőstettünkön keresztül brutálisan lesz elsöpörve, elhamvasztva, hidegen megsemmisítve - így cselekszenek a nemes szívű lovagok minden akadállyal szemben, felnőve a Gyönyörűséges Hölgyhöz, a Nagy Célhoz vezető áldozattá és férfiúvá válás útján.

Fordította: Király Liliom


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Hamis megmondó ember?
  2017-11-05 14:12:33, vasárnap
 
  A harag rossz tanácsadó, de milyen tanácsadó akkor a félelem?

Lehetsz mérges és biztos hogy igazad van, amikor haragszol valami bődületes dolog miatt. Add ki a mérgedet, mert ha nem, akkor biztos, hogy téged mérgez meg. Csak egy javaslat, sose egy másik emberre öntsd. Bár ilyenkor néhányan gyorsan felhívunk egy közelállót és kiöntjük neki a szívünket. Igaz? Vagy belerúgunk a kutyába? Ordibálunk a gyerekkel?

Legjobb, ha 4-5 valakinek elmondjuk a dolgot töviről hegyire. Bár sajnos ezzel felzaklatjuk őt is. Amikor már nevetsz az egészen és viccesnek találod, na akkor végre igazán magadra és nyugalomra leltél. És ilyenkor jöhet a megoldás.

Használhatsz testi rendbetételt. Ezt jobbnak találom, majd később vagyis a jó modor résznél elmondom, miért is. Elmégy egy órára sétálni, és közben jól megfigyeled a környéket vagy futsz egy kört

a ház körül. Szoktuk is mondani: még futunk egy kört, mielőtt beadjuk a derekunkat, illetve mielőtt döntést hozunk. Lehet azt is mondani, hogy ülepítünk. Felkavarodott gondolatainkat, a felháborodott érzéseinket, a zaklatottságot akarjuk ilyenkor elűzni.

Ideges ember nincsen csak bolond, ez volt egykor az irodánk falára kiírva. Viszont olykor bármelyikünk ,,megbolondul" egy kicsit, amikor felkavaró élményben van része. Így van? Amikor valaki pénzzavarban van, igen felkavaró, aztán amikor számára felfoghatatlannal találkozik egészen kiakad. Amikor nem értünk valamit összezavarodunk, idegesek leszünk. Felháborító! Ilyeneket mondunk a felkavartság-élményre.

Például a sárga irigység? Miért is sárga? Azért mert, amikor valaki zaklatottá válik, azonnal furcsán kezdenek működni a mirigyei. Elönti az epe, szoktuk volt mondani egy haragos, de főleg az irigy emberre. Mondjuk azt is rosszmájú, arra aki rosszindulatú. Van, aki csak a munkáját végzi, például bármely a kormányt szolgáló egyén: bíró, végrehajtó, adórevizor, rendőr, újságíró, politikus, banki ügyintéző, stb. Ők szolgálatot teljesítenek. Emberek által alkotott, egymásnak ellent mondó törvényeket alkalmaznak.

A zaklatottsághoz van két történetem. Gyerekkorban igen sok zaklatottság ért. Például senki nem tudta nekem rendesen elmondani ki az az Isten. És, hogy ki az a Krisztus és ők egyek-e vagy két ember. Nagyanyám össze hablatyolt róla mindenféle egymásnak ellentmondó dolgot. Őrület volt. Nem értettem. Nagyapám egyszerűen elmondta, műszaki ember volt. Az Isten a Teremtő, a Mindenható, de nem látható szemmel, ő az, aki mozgat téged és mindig veled van. Amikor felkapcsolod a lámpát látható, hogy az áram működteti? Az áram egy vezetékben halad, ha áramszünet van nem tudod felkapcsolni a lámpát. Igaz? Krisztusról is kénytelen volt elmesélni dolgokat. Őszinte volt a nagyapám, és nem nézett engem hülyének.

A másik történetem pedig, hogy amikor fiatal felnőtt voltam sokat bántottak kollégák szavakkal, kötekedéssel, idegesítő ugratásokkal, irigy megjegyzésekkel, pletykák szövögetésével. Összezavarodtam ezektől. Idegességemben csak hebegni-habogni tudtam és jobbnak láttam nem szólni ilyenkor, mert attól csak rosszabb lett a helyzet. Felhúztam magam. Nagyon!

Nem értettem miért csinálják. Aztán rájöttem. Megnéztem, hogy én mivel érdemeltem ki ezt. Azt találtam, hogy én nem csinálok ilyet. Tehát jó indulatú vagyok igaz? Ha pedig ő direkt idegesít engem, akkor ő akar nekem rosszat. Mikor ideges leszek a gonoszkodástól, akkor bizony ő nyert! Legyőzött engem. Nem adom meg neki ezt az örömet. Innentől nem zaklatott már fel, valaki más rosszindulatú megjegyzése. Csak szépen figyeltem eltorzult arcát, amikor zaklató dolgokat mondott.

Aztán kifejlesztettem egy visszavágási technikát. A kedélyek lecsillapodása után odamentem ,,ellen-felemhez" és elmondtam neki, rosszul esett, amit múltkor csinált, de már megnyugodtam, nem haragszom, én nem fogok ilyesmit tenni vele. A helyzet megváltozott, tisztelni kezdtek, fiatal korom ellenére. Olykor együtt kell dolgoznunk olyan emberekkel is, akiket nem szívelhetünk. Na, és?

A hamis megmondó ember onnan ismerhető fel, hogy valaki ellen akar hangolni téged, zaklatottá tesz mert szerinte veszélyben vagy és rossz dolgok történtek ekkor-meg ekkor. Ő nagyon fél, abban biztos lehetsz. ,,Mindig az kiabál, akinek a háza ég."

Azt állítja vissza kell vágni! Megmutatjuk milyen erősek vagyunk, így együtt. És szép nagy tábort gyűjt maga köré olyanokból, akik azt látják benne, hogy végre valaki helyettük és a nevükben majd jól megmondja! Talán illik ez egy kicsit politikusokra?

És mi történik, ha egy ilyen figura hatalomra jut?

De, azért vannak ennél sokkal súlyosabb megmondó emberek, akik hátulról jönnek. Ha ismered az ellen-felet, talán meg tudod oldani a problémádat vele, igaz?

Mit kezdesz azonban egy névtelen levéllel? Mi van olyankor, ha nem látható az, aki hátulról mozgatja a szálakat vagy nem ismert róla, hogy ő mozgatja? Ráadásul jó szándékot mutat és csak alattomban bánik el veled rendesen?

A hátad mögött kiröhög és olyan ötletei vannak a tönkretételedre, hogy el sem hiszed, amikor kiderül. Semmibe vesz és kifoszt?

A tőled elrablott javakat pedig ellened és családod ellen használja fel? Ugye nem is hiszed, hogy van ilyen? De volt!

,,Gyümölcseikről ismerni meg őket." Vagyis az eredményről, amit sikerült összehozniuk. Rombolás, pusztítás. Betegségek kreálása, gazdasági válság.

Örüljünk, hogy működési jogalapjuk megszűnt .
Most rajtunk a sor! Állítsuk meg mert, mint a búgócsiga, csak pörög tovább.

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
MAGYAR VAGYOK! Mondhatom?
  2017-09-24 22:04:00, vasárnap
 
 



"Rossz szavakat használ!" - ezzel tiltották le Olvasómat az egyik közösségi portálon. Azért, mert internetes bejegyzését így indította: "Magyarul akarok élni!" Erre egy, az Európai Unió minden előírásának megfelelő cég azt mondta, ez xenofób, rasszista, kirekesztő, csúnya szóösszetétel. Javítsa ki. Nem tette. Erre ,,demokratizálták": törölték.

,,Magyar vagyok. Ez nem érdem, ez így alakult. Én még nem tettem ezért semmit. Büszke vagyok őseimre? Igen, nagyon! Nem magam, hanem anyám, apám, nagyanyám és nagyapám, az ő szüleik, és ükszüleik miatt. Azok miatt, akik védték a gyepűt az örökös galád német ellen, és Hunyadiak kardját emelték magasra Bécsben! Kinizsiért és Rákócziért, és igen, Dózsa György zabolátlan dühe is az enyém. Ez a hazám. Volt Horthy és Kádár, tetszett, nem tetszett, de ez a hazám! Én - csak itt vagyok én! Csak itt lehetek magam, magyar. Itt akarok élni, védve földemet, családomat, hitemet, még meg nem született unokáimat. Magyar népmesét akarok nekik tanítani, Mátyást és Vukot is. Értették volna egymást. Ezt nem kérem, ezt akarom. Ez kötelességem, ha magyarnak születtem".


Ennek az internetes bejegyzésnek a címe a következő volt: ,,Magyarul akarok élni!" Erre a közösségi portál illetékesei azonnal blokkolták a posztját. Kapott egy üzenetet is, amiben jelezték, hogy nem tehet fel olyan anyagot, amelyben ,,káromkodást tartalmazó kifejezések" vannak.

Hősünk megszeppenve olvasta végig bejegyzését. Káromkodott, anyázott volna? Nem illik, nem is stílusa ez. Multi munkahelyén is azt tanítják, magában keresse a hibát, amiért nem teljesíti a cég elvárásait duplára. Akkor most tényleg vele van a baj? A magyarral? Biztos nem, hiszen ott van az Európai Unió népei között. Ha azt mondja valaki, hazafi és magyar, azzal csak nem káromol senkit? Németet vagy belgát kellett volna írnia, akkor jobb?

Vagy mi van még? A haza? A Fatherland kiherélt uniós über allese meg rendben? Vagy már az sem? Aztán barátom újra, elejétől végéig elemezte: talán azzal van a gond, hogy saját szülőföldemen akarok élni, nem vagyok eléggé innovatív házam migránsnak való átengedéséhez?
Hát igen, a múltkor is ültettem egy facsemetét a kertben, gondoltam, embernagyságú lesz belőle...

Vagy lehet, hogy nem is az a baj, amit leírtam, hanem amit gondoltam?
Amit gondolni merek? Merhetek gondolkodni?

Vagy fogadja el akciós ajánlatukat? Kussoljon, és akkor részt vehet egy krokodil-simogató versenyben, aminek fődíja egy utalvány a ,,Ki álmodott tegnap Justin Bieber és Jean-Claude Juncker romantikus duettjéről?" verseny győztesével. Az említett személyek közül az egyik egy irritáló énekes, a másik egy luxemburgi politikus, akire Európát bízták a nevünkben. Tulajdonképpen mindegy, a vége ugyanaz... Nem?

Olvasóm, Barátom azt mondta: Nem! Neki nem mindegy! Neki nagyon nem mindegy! Tiltsák, töröljék, ő ,,nem fogja be pörös száját"!

Van egy évtizedes publicisztikai hagyomány: írjunk valami nagyon okosat, üzenetértékűt az álláspont végére. Ezt én most nem szeretném megtenni, hiszen oly nagyon tisztelek minden píszí normát.

Meggyőződésem, a Tisztelt Olvasó ebben lényegesen, arányaiban, indulatában és magyarságában sokkal pontosabb szavakat talál! Kérem, ne tartsa vissza magát!


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
A pápa szorgalmazza a terroristák Európára szabadítását
  2017-08-21 23:09:26, hétfő
 
  "A nemzetbiztonság rovására is" - a pápa most már egyértelműen szorgalmazza a terroristák Európára szabadítását

Ferenc pápa az illegálisan bevándorolni próbálók befogadására buzdított akár a nemzetbiztonság rovására is hétfőn a Migránsok és Menekültek Világnapjának kapcsán, jóllehet azt a katolikus egyház legközelebb csaknem fél év múlva, 2018. január 14-én tartja.





A pápa üzenetében úgy fogalmazott, hogy "az emberi méltóság tiszteletben tartása" "arra kötelez, hogy mindig elsőbbséget adjunk az egyén biztonságának a nemzetéhez képest".

A személyi okmányok nélkül érkezőket "szívesen kell látniuk" a fogadó nemzeteknek, a kormányoknak pedig még több embert kell segíteniük, akik "nyomor és konfliktusok elől menekülnek" - hangsúlyozta az egyházfő.

"Szélesebb lehetőségeket kell kínálni a migránsoknak és menekülteknek, hogy biztonságosan és törvényesen léphessenek be célországukba Gyorsítani és egyszerűsíteni kell a humanitárius vízumok megadásának, a családok egyesítésének eljárását. Az újonnan érkezőknek megfelelő és emberhez méltó elhelyezést kell felajánlani, biztosítani kell hitük és vallásuk gyakorlásának szabadságát, és segíteni beolvadásukat" - fogalmazott a pápa (aki természetesen nagyon jól tudja, hogy szó sincs semmiféle beolvadásról).

Hozzátette, hogy az állampolgárság megadásának eljárása felgyorsítható, ha a befogadó államok eltekintenek pénzbeli és nyelvtudási követelményektől.

A pápa üzenetében felemelte szavát mindennemű kollektív kiutasítás ellen. Ferenc pápa Olaszországból Argentínába bevándorolt család szülötte.

(MTI nyomán)


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Homoszexualizmus: diktál a beteg…
  2017-08-03 23:11:14, csütörtök
 
 



Mára odáig jutottunk, hogy Írország, Európa legvallásosabb katolikus országa most májusban fogadta el népszavazáson a homoszexuális ,,házasság" lehetőségét - egy Amerikából és az ír kormány által is finanszírozott, erőszakos ,,igen" kampány végén. Az USA-ban pedig a Legfelsőbb Bíróság most döntött arról, hogy az USA minden tagállamára rákényszerítik a homoszexuális ,,házasság"-ot, és nem hagyják a tagállamoknak, hogy ezt a kérdést egyenként maguk döntsék el.

Márpedig ha az USA fázik, az egész világ vacog a hidegtől, ha melege van, az egész világ izzad...

Mi történik itt?

1969-ben kezdődött el egy új és veszélyes politikai világmozgalom története a Stonewall Riot (Kőfali Zavargás) nevű eseménnyel. A maffia által működtetett Stonewall nevű new yorki kocsma homoszexuális transzvesztita vendégei összecsaptak a rendőrökkel. Nagyon sokan voltak, a dulakodás órákig tartott, majd a következő napokon megismétlődött. Pár nap múlva többen létrehozták az agresszív és szélsőbalos jellegű Homoszexuális Felszabadítási Front nevű mozgalmat. Később más neveken, többféle társaság keretében folytatódott ugyanaz a mozgalom és tevékenység: jól szervezett és nagyon agresszív megfélemlítő akciók (amiket ,,zap"-nek, azaz ,,kiütés"-nek neveztek) politikusok, pszichiáterek és keresztény szervezetek ellen.





1970. májusában egy ilyen akció keretében rátörtek az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) konferenciájára, ahol magukból kikelve, vádlóan ordítoztak a pszichiáterekkel, majd 1971-ben hasonlóképpen. 1972-re erőszakoskodással elérték, hogy meghívják egy előadójukat az újabb hasonló összejövetelre. 1973-ra sikerült megfélemlíteniük az amerikai pszichiáterek elitjét, akik ,,nem kértek többet" ezekből az akciókból, és 1973-ban az erőszakos politikai nyomás hatására az APA megszavazta, hogy ,,a homoszexualitás nem betegség". Az ápoltak átvették az uralmat a bolondokházában...

Szó sincs róla tehát, hogy tudományos felfedezések hatására döntöttek volna így. A militáns politikai akciók terrorja hatására, a pszichiáterek ,,rájöttek", hogy a homoszexualitás nem is betegség...
Aztán pár év alatt összegányoltak valamilyen, ezt a döntést igazolónak hangzó ideológiát. A WHO az Amerikai Pszichiátriai Társaság példáját követte, amikor kivette a betegségek listájáról a homoszexualitást 1980-ban.

Nem betegség?

Nem, ha a szexuális perverziókat nem tekintjük annak, mert letagadjuk, elhazudjuk az abnormális viselkedés negatív következményeit. Ez az ára annak, hogy a szexualitás területén bármit normálisnak lehessen nyilvánítani, így például a homoszexualitást is. Éppen ez volt az érvelés: ha egyéb pszichés funkcióik jól működnek, és ,,csak" a homoszexuális beállítódás a bajuk, akkor nem tekinthetők betegnek.

De végül is ártanak ők maguknak vagy másoknak? Homoszexuális kutatók azt próbálták bizonygatni, hogy nem, ez normális és veszélytelen állapot. Például 1993-ban Dean Hamer az AIDS áldozatainak agyát boncolva igyekezett bizonyítani, hogy ,,eleve ilyen az agyuk, nem tehetnek róla, ilyennek születtek" (akkor pedig ez nem ,,kapható el"). Csak nem sikerült. Túl bonyolult és rejtélyes ma még az agy - azt sem tudjuk, az életmódunk és szerepeink mennyire hatnak rá vissza és alakítják. Meg az eredménye nem volt szignifikáns. A matematikával korábban, még az 1940-es években szintén meggyűlt a baja a magát a gubacsdarazsak kutatójából szociológussá kinevező Kinseynek, aki torz minta alapján 11%-ra tette a homoszexuálisok arányát a társadalomban. Ez a hamis adat máig kering a köztudatban, talán mert a Rockefeller Alapítvány bőkezűen támogatta a kutatását, a szakszerű kritikusait meg nem... (A valós arány sok más, szakszerű felmérés szerint 1-2% lehet.)

A ,,homoszexualitás génjét" is hiába keresték évtizedeken át más kutatók. Mindig csak megtalálni vélték szenzációs újsághírek - mint a jetit. De nincs. ózan ésszel belegondolva hogyan is lenne - hiszen a génjeink csak az alapot, az idegrendszerünknek a felépítését, a ,,hardvert" írják le, de hogy mit gondoljunk vagy tegyünk, tehát a gondolatainkat, a ,,szoftvert", azt nem. Nem születnek velünk a jövendő élményeink, következtetéseink, döntéseink. A szimpátiáink és vonzalmaink sem, a szexualitás terén sem. Nincs előre leírva a DNS-ünkben, hogy kivel fogunk találkozni és akkor miket mondunk majd egymásnak.

Ennek ellenére sikerült az egész világ átverése... Egyre többen tudni vélik - ,,politikailag korrekt" módon -, hogy a homoszexualitás genetikusan determinált, veleszületett állapot, ,,amint azt a tudomány bebizonyította". Ha ezerszer elmondják ugyanazt a hazugságot, csak elfogadja végül a közvélemény, amint azt főleg Goebbels óta tudjuk. A homoszexuálisok mozgalmai pedig ennek alapján mint természetes kisebbségre hivatkoznak a maguk statisztikai kategóriájára, amely ugyanúgy speciális védelmet érdemel az indokolatlan ,,előítélettel" szemben, mint a színes bőrűek.

Hiszen az ő állapotuk is veleszületett...

De akkor mi határozza meg a szexuális irányultságunkat, ha nem a gének?

Rengeteg bennszülött törzset tanulmányoztak kutatók, és azt látjuk, hogy ezerféle szexuális szokás dívik a kőkorszaki szinten vegetáló, elszigetelt csoportokban. Mindenhol más - mindenhol aszerint viselkednek és gondolkodnak az emberek, amit a többiek mutatnak, tanítanak nekik. Aztán az egyik törzs így boldogul a kultúrájával a vadonban, a másik úgy. Ha a kultúra ésszerűtlen, akkor nyilván sehogy, mert működik a természetes szelekció és a törzs kihal. Vagy nem hal ki, csak szenved - a gyilkosságoktól, emberáldozattól, vérfertőzéstől, kannibalizmustól, értelmetlen babonáktól, rabszolgaságtól... A szokások, kultúrák sokfélesége nem feltétlenül ,,negatív következmények nélküli paradicsom", a szexualitással kapcsolatban sem az. A mai, modern társadalmunkban sem.

Egy tizenéves homoszexuálisokat vizsgáló tanulmány eredményei szerint közöttük kilencszer olyan gyakori volt az alkohol, tizenkilencszer olyan gyakori a kokain rendszeres fogyasztása és másfélszer olyan gyakori volt az öngyilkossági kísérlet, mint a magukat nem homoszexuálisnak valló fiatalok között. A homoszexualitást normális dologként beállítók úgy magyarázzák a homoszexuálisok között sokkal gyakoribb különböző deviáns jelenségeket (promiszkuitás, kábítószerezés, AIDS), hogy ez általánosan tapasztalható elnyomásuk (a ,,homofóbia") következménye. Ugyanakkor az, hogy ezek a jelenségek New Yorkban vagy San Franciscóban, a ,,meleg büszkeség" városaiban még gyakoribbak a homoszexuálisok között, mint az USA más, konzervatívabb részein, arra enged következtetni, hogy ezek hátterében aligha a homoszexuális viselkedés társadalmi elutasítása a fő tényező. Logikusabbnak tűnik az a magyarázat, hogy ez addiktív jellegű, a szenvedélybetegségek körébe sorolható beállítódást és életmódot jelent (legalábbis a férfi homoszexuálisok zömének esetében), önmagukra és másokra is romboló hatású testi-lelki következményekkel. Kialakulásában pedig gyakran jelentős lehet a rossz családi háttérnek és a tizenévesek elcsábításának a hatása. A homoszexuális szülők erőteljesen ilyen irányba befolyásolhatják gyermekük nemi identitásának alakulását.

Mindezt a tudomány is igazolja. Gyermekelhelyezési perek homoszexuális és heteroszexuális ügyfeleit hasonlította össze egy vizsgálat: a homoszexuálisok esetében jóval gyakoribb volt a gyermekbántalmazás és a gyermekek homoszexuális orientációja, közöttük jóval több volt a problematikus személyiség. Leszbikus szülők gyermekeit vizsgálva jóval gyakoribb volt köztük a bizonytalan nemi identitású. Egy longitudinális vizsgálat eredménye szerint a homoszexuálisok családja gyakrabban volt sérült (válás, árvaság, nevelőszülő), és szüleik között nagyobb volt a törvénnyel összeütközésbe kerülők aránya.

Az a szociológiai tapasztalat, hogy a homoszexuális férfiak között ritka a szexuális hűség, az ellenkezője viszont nagyon jellemző. Ami szükségszerűen következik abból a helyzetből, hogy úgyse születhet gyermek egy külső nemi kapcsolatból, ezzel a szexuális hűtlenség egyik fontos gátló tényezője ,,ki van lőve". Másrészt nem kell biológiailag közös gyermekek felneveléséért felelősséget vállalni a saját kapcsolatban, ezért a saját kapcsolatot szilárdító egyik fontos tényező szintén hiányzik. Hiszen így, ha szexuális hűtlenség miatt felbomlana, az kisebb problémát jelent.

A homoszexuális viselkedés egy párkapcsolati modell: egy demográfiailag katasztrofális modell, a szükségszerűen gyermektelen és szükségszerűen bomlékony párkapcsolatoké. Itt csak ,,esetlegesen adódik" gyermeknevelés is és hosszú távú hűség is, de egyik se jellemző. A homoszexuális párkapcsolatok illetve életmód negatív következményeit heteroszexuálisok is megtapasztalják - minél inkább megfelel a felfogásuk és viselkedésük a homoszexuálisok között szükségszerűen jellemzőnek, vagyis hogy terméketlen, hűtlen és bomlékony, annál inkább. Jön a válás vagy nemi betegség vagy abortusz, aztán a depresszió, alkoholizmus, öngyilkossági kísérletek. (De persze nem ,,amiatt", hiszen köztudomásúlag a tetteinknek a szexualitás terén nem lehetnek negatív következményei...)

Amúgy is ebbe az irányba tart a kultúra, hát akkor nem mindegy? Nem. Ha léket kapott a hajó, akkor betömni igyekszünk azt, nem nagyobbítani.

De miért lenne baj akár nekünk, akár a homoszexuálisoknak, ha az állapotukat normálisnak tekintenénk, a párkapcsolataikat pedig házasságnak nyilvánítaná a törvény? Azért, mert ezzel a szükségszerűen gyermektelen és szükségszerűen bomlékony párkapcsolatokat nyilvánítaná normálisnak. Ha még ez is házasság és normális, akkor mi nem az? A hetero szabadosság mögött ugyanaz az alapgondolat van, amit a homoszexuális kapcsolat vegytisztán prezentál - hogy ,,miért is kéne egy szexuális kapcsolatból gyermeknek születnie". Tehát a homoszexuális kapcsolat, ami jellegéből adódóan eleve kizárja ezt, az logikusan csak tovább erősíti a heteroszexuális szabadosság mögötti hamis eszményt. Főleg, ha még ünneplik is, amit a Pride és hasonló rendezvények tesznek.

Nem igaz az, hogy nem terjed ,,fertőzés útján" - a példa, a személyes kapcsolatok, a kulturális légkör, az erkölcsi miliő teljességgel hathat úgy, hogy egy bizonytalan tizenéves vagy huszonéves esetleg ezt válassza. Ezért káros a terméketlen és abnormális homoszexuális párkapcsolati modell ,,házassággá" azaz normálissá nyilvánítása is, meg a ,,melegparádék" is. Amúgy is arra megy a társadalom, hogy egyre kevesebb gyermek születik, egyre bizonytalanabbak a párkapcsolatok határai és azok funkciója, egyre több fiatal hajlamos úgy látni, hogy a szex és párkapcsolatok terén bármi elmegy, hiszen nincsenek következmények. A terméketlen homoszexualitás normálissá nyilvánítása is ezt a téves és romboló felfogást erősíti, amelyik pedig fokozatosan demográfiai és szociális katasztrófát hoz a fejlett országok számára. Ha a gyermekvállalás csak másodlagos fontosságú, akkor persze, hogy a házasság is azzá válik. Egyre inkább homályos, zavaros lesz, hogy mi is az a család és mi köze a gyermekvállaláshoz és az elkötelezettséghez.

A homoszexualitás ,,nem betegségnek" minősítése, majd a ,,teljesen normálissá" nyilvánítására irányuló egyre erősebb törekvések részei annak az évszázados társadalmi-ideológiai- politikai folyamatnak, ami a házasságot, gyermekvállalást, társadalmi reprodukciót egyre inkább csak rövid távú, egyéni költség/haszon elemzés részeként láttatja. A szerelem és a szex ,,kinyerhető élvezeti elemek", amolyan drog - az elköteleződés, hűség, áldozatvállalás, gyermekvállalás pedig megtakarítandó költségek. Egy ilyen szemléletben persze, hogy nem probléma, ha egy párkapcsolat jellegénél fogva eleve kizárja a gyermeknemzést. Nem probléma az sem, ha a házasság és család definíciójából kimarad az, hogy mindez alapvetően a gyermekek nevelése biztonságos kereteinek megteremtéséért van. És ilyen szemlélettel érthetetlen, miért lenne szükséges elősegíteni, hogy valaki pszichésen képessé váljon a gyermeknemzést nem kizáró tartós párkapcsolatban élni. Sőt, az ilyen törekvés negatívnak minősül, mert azt sugallja, hogy a szerelem és szex valójában többe kerül, mint ez a szemlélet mutatja, mert esetleg lehet valamilyen negatív következménye annak, ha az ilyen végletesen individualista és a gyermekvállalást leértékelő.

Chesterton egy bűnügyi elbeszélésében szerepel egy tiszt, aki gyilkosságot követ el, majd hogy ezt elleplezze, a katonáit pont ott vezényli értelmetlen rohamra, ahol a gyilkosság történt. Így a sok hulla között nem tűnik föl utóbb senkinek az az egy. Így van vele a homoszexualitás normálissá nyilvánítását támogató nem homoszexuálisok jó része is. Inkább legyen bármi normális, még a homoszexualitás is, csak azt ne lehessen mondania bárkinek, hogy amit éppen ő csinál, az nem helyes erkölcsileg.

A homoszexuálisok pedig az életmódjuk miatt sokat szenvednek és korán halnak... De lehetne másként egyáltalán? Igen, a homoszexualitás gyógyítható, pszichoterápiával fokozatosan kialakítható a heteroszexuális beállítódás. Sok volt homoszexuális ma boldog heteroszexuális házasságban él. Tanulságos annak az amerikai pszichiáternek, Robert Spitzernek az esete, aki - bár liberális volt, de - hajlandó volt megvizsgálni azokat, akik azt állították magukról, hogy kigyógyultak a homoszexualitásból. Hitelesnek találta az eredményeket és erről cikket írt, ami 2003- ban jelent meg. Az utóbbi, komoly folyóiratban megjelent komoly tanulmányt sikerült a homoszexuális aktivistáknak gyűlöletkampánnyal, hisztérikus agyonkritizálással és a szerző kikészítésével szinte ,,semlegesíteni". (Lásd a Wikipedia erről szóló oldalát, ahol a homoszexuális lobby irtózatos haragjáról és a saját maga belefáradásáról és megfélemlítettségéről beszél a szerző).

Hasonló történt 2012-ben, amikor Mark Regnerus szociológus publikált a kutatása alapján egy szakcikket a homoszexuális szülők negatív hatásáról az általuk nevelt gyermekekre. 200 társadalomtudós közös petícióban követelte az adott folyóirattól a tanulmány visszavonását... (Amit ők aztán nem tettek meg, mert a cikket korrektnek találták.) Ez emlékeztet arra, amikor pusztán ideológiai ellenszenvből összehoztak valaha egy kiadványt ,,100 szerző Einstein ellen" címmel. Amire Einstein azt mondta, hogy ,,ha igazuk lenne, egy is elég lenne".

Úgy indult a történet 1969-ben, hogy a homoszexuálisok szerencsétlen áldozatok, akik bebeszélték maguknak vagy egymásnak, hogy az orvosok tehetnek a bajukról. De ma már nemcsak arról van szó, hogy egyes agresszív homoszexuálisok hazudoznak és rágalmazzák a tisztességes embereket.




The crowd faces off with police at the Stonewall Inn nightclub raid in the summer of 1969 in New York City.

Nevezzük a nevén az ellenséget, hogy tisztán lássunk! A homoszexualitásról hazugságokat terjesztő arrogáns, erőszakos, totalitárius politikai mozgalom alakult ki mára - a homoszexualizmus. Nem minden homoszexuális vesz ebben részt, és sok heteroszexuális is részt vesz benne. Nem ,,a homoszexuálisok" az ellenségeink, akik igyekeznek megtéveszteni vagy megfélemlíteni minket, hanem egy új, totalitárius ideológiai-politikai mozgalom fanatikusai. Ők a mi korunk új kommunistái vagy nácijai, a ballberálisok dzsihadistái, politikai terroristái. A fejlett országok baloldali és liberális pártjainak egy része - e mozgalom beléjük épülésének hatására - új ,,jogokat" produkál és abszolutizál. Csorbítani akarnak más alapjogokat, a szólás- és sajtószabadságot, a lelkiismereti és vallásszabadságot vagy a gyermekek jogát a családhoz. Alapjaiban támadják a családjogot, a házasság intézményét és veszélyeztetik a gyermekeket, fiatalokat - minket. (Még magukat a homoszexuálisokat is. Valószínűleg jóval több homoszexuálist öltek meg a homoszexualisták azzal, hogy a hazugságaikkal elzárták előlük a gyógyulás lehetőségét, mint amennyit a nácik valaha is.)

Amennyiben hagyjuk, Magyarországon is ez a veszély fenyeget. Ez a homoszexualista áradat most csapott át a gáton az USA-ban. Európa egy részét is meghódította már. Nem ismer határokat, és hamarosan itt lesz. Nem elég velük szemben a passzív helytelenítés, hanem aktív és hatásos ellentámadásra van szükség. Az iszlám hódítókat is csak az állította meg valaha Poitiers-nél és Bécsnél. Be kell tiltani e demagóg és totalitárius politikai mozgalomnak az embereket megtévesztő a fiatalokat megrontó, családokat tönkre tevő propagandáját, vagyis a szokásos és oly sokak által tapasztalt hazugság- és gyűlöletkampányát, és más országokban és nemzetközi fórumokon is határozottan fel kell lépni ellene.

Írta: Tárkányi Ákos


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Pride és a gégekeresztények
  2017-07-08 21:29:49, szombat
 
  2010-ben sokan reménykedtek abban, hogy a magát nemzetinek és kereszténynek nevező politikai alakulat fokozatosan felszámolja a liberális diktatúra ember- és nemzetellenes ,,vívmányait", köztük a főváros talán legpatinásabb közterületén évről évre megrendezett buzivonulást. Buzinak lenni magánügy, a buziság propagandája és az ,,egyenlő jogok" köztéri követelése viszont a szellemi-erkölcsi leépülés egyik különös formája, amelyet semmilyen kormány nem tűrhet el. Tény, hogy szavakban a jelenlegi kormány nem támogatja a buziparádét, a kormány tagjai, ellentétben bizonyos szélsőséges politikai csoportokkal, nem is vesznek részt a vonuláson. De az is tény, hogy eltűrik a rendezvény megtartását.

Magyarország kormánya önmagát nemzetinek és kereszténynek nevezi. A csak papíron létező KDNP deklaráltan keresztény párt, amely (szintén csak papíron) a keresztény elvek érvényesítésére törekszik a közéletben. Manapság a kormányfő is sűrűn hivatkozik a kereszténységre, Magyarország keresztény jellegére. Keresztény ember tudja, hogy nem a szavak a fontosak, hanem a tettek.




Csernoch János hercegprímás 1911-ben (fotó: Goszleth István)

A Horthy-korszak elején a kormány ellenzékeként működő keresztényszocialisták sűrűn támadták a hatalomban ülő úgynevezett keresztény politikusokat, akik csak öblögetik a keresztény jelszavakat, a valóságban azonban mást cselekszenek. Őket nevezte az egyik ellenzéki lap publicistája ,,gégekeresztényeknek", s meg is indokolta, miért:

A keresztény jelzőre csak az a kurzus tarthat joggal igényt, mely a keresztény nép erkölcsi és gazdasági megújhodását komolyan akarja. Mely nem áll meg a tények egyszerű, színes konstatálásánál, s annál a látszólagos jóakaratnál, mellyel azokat valóra akarja váltani, hanem, amely a tényekből vont következtetéseket valóra váltja, amely nem beszél, hanem cselekszik. A mai ,,kurzusban" ehhez a cselekvéshez hiányzanak az erkölcsi előfeltételek. Oly heterogén elemekből tevődik össze, melyek közül egyik-másik csak a keresztlevele alapján tarthatja magát kereszténynek, de nem a tettei után. (Csik József: Keresztény kurzus és keresztényszocializmus. A Nép 1920. július 18., 2.o.)

A fenti sorokat ma is leírhatná egy keresztény ellenzéki lap, ha léteznék ilyen. Gégekeresztényekből ma is nagy a kínálat. Ünnepi alkalmakkor hallunk szép szavakat, Istent és az ő törvényeit emlegetik, a hétköznapokon pedig Istent bezárják a sufniba. Mintha a gégekeresztény politikusoknak kettős énjük lenne. A balliberális tábor ebben a tekintetben egyszerűbb képlet, ott a szavak és a tettek fedik egymást. Az MSZP elnöke és miniszterelnök-jelöltje közös közleményben jelentette be, hogy a párt vezetése részt vesz a buzivonuláson. Ezen a bejelentésen senki sem lepődik meg, hiszen balliberálisaink mocsárszagú erkölcsi színvonala régóta közismert. Gégekeresztényeink viszont bort isznak s vizet prédikálnak.

A fővárosi buzivonulás megtartását a gégekeresztény politikusok azzal indokolják, hogy törvényes módon nem lehet föllépni ellene. Ez nem igaz. Ha például be lehet tiltani Budapestre tervezett, zárt körben megtartandó anticionista rendezvényt, akkor a közterületi aberrációt is meg lehet akadályozni, vagy lakatlan külterületre lehet száműzni. Még akkor is, ha a tiltást valamelyik kótyagos bíró esetleg feloldja. A bírákat is el lehet zavarni, ők sem sérthetetlenek.

Véletlen egybeesés, hogy a buzivonulás hónapjában emlékezünk a trianoni országmetélés előtti Magyarország, Nagy-Magyarország utolsó hercegprímása, Csernoch János bíboros, esztergomi érsek halálának 90. évfordulójára. A jeles főpap 1913-ban lett Magyarország hercegprímása, s 1927. július 25-én halt meg Esztergomban; ő volt az utolsó királykoronázó esztergomi érsek. Nevét manapság nem nagyon emlegetik, pedig egyes beszédei a mának, a ma politikusainak is üzennek.

A Szent István Társulat 1922-es közgyűlését megnyitó beszédében Csernoch János hercegprímás többek között ezt mondta:

Akik tagadják azt az igazságot, hogy a politikus vallásos meggyőződésétől el nem tekinthet, azok nem hívő keresztények s egyoldalúlag csak a keresztényektől kívánják a kereszténység kikapcsolását a politikából. Ők maguk nem kapcsolják ki a saját dogmáikat. Mert a szabadgondolkodó radikális és szociáldemokrata vagy kommunista politikusnak is vannak a politikai nézeten felül világnézeti elvei, mondjuk dogmái, amelyektől éppen úgy el nem választható, mint a keresztény az ő vallása tanaitól. Ha a keresztények oly balgák, hogy megfeledkeznek a vallásukról a politikában, megkönnyítik a munkát a doktriner liberálisoknak, a radikálisoknak és a szociáldemokratáknak, kommunistáknak az állam keresztény alapjának lerombolásában.

Csernoch János szavai ma is érvényesek. A kormányzó pártok elvileg a kereszténység alapján állnak, ezt hirdetik úton-útfélen, ugyanakkor ,,megfeledkeznek" arról, hogy a keresztény elveket érvényesítsék a politikában. A gégekeresztények (Semjén & Co) tehát az állam erkölcsi alapjainak lerombolásához asszisztálnak, ezért nem értem, miért nem csatlakoznak ők is testületileg a buziparádéhoz.

B.D. - Kuruc.info


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
Erdélyben a magyar csak jövevény, a dákok előbb voltak itt -
  2017-07-08 21:01:07, szombat
 
  Erdélyben a magyar csak jövevény, a dákok előbb voltak itt - magyarázza a tolvajlást az oláh

Román dallamoknak titulálják a magyarok lakta kalotaszegi Méra legényes táncának muzsikáját a Világörökségbe felvett romániai férfitáncokat bemutató videón. Mit mondanak a szakértők? Nem azt, amire elsőnek számítanánk. Ráadásul nem csak egy román-magyar vitára derült fény az ügyben, hanem egy magyar-magyar generációs nézeteltérésre is. Utánajártunk a kultúrdiplomácia valóságának - írja Szilvay Gergely a Mandineren. Alább olvasható a teljes cikk.

Van egy videó. A románoké. Még 2015-ből, igaz. Van rajta egy furcsa megjegyzés. Apróság, de bosszantó. A videó az UNESCO világörökségi listájának honlapján is megtalálható, mivel a világörökség részeként elismert romániai férfitáncokat mutatja be. A táncok túlnyomó többsége román tánc.

De van egy tánc. A magyaroké. Úgy hívják, kalotaszegi legényes. És van egy falu. Magyar falu. Méra. Kalotaszegen. A híres mérai legényes szerepel is a fenti videóban. Magyarként. Eddig nincs is hiba.

Csakhogy az angol felirat szerint ugyan a tánc az magyar, ám a dallamok - románok (5:07-től). Ami azért legalábbis furcsa.

Videó: Román legényes táncok

Link

A videó megjelenése után a hazai szakmai közönségben és a táncházmozgalomban ugyan vert kisebb hullámokat, más azonban nem történt. Azért a táncos közegben, egy-egy folkkocsmában felemlegetik időnként a méltatlanságot pár sör után. A megfejtés azonban nem az, amit elsőre gondolnánk: hogy a szemét románok kisajátították a mi zenénket. A helyzet kissé bonyolultabb. Lássuk.

,,Amikor a videót megláttam, meghökkentem, hogy mi történt. Egyik az, hogy mik a feliratok, a másik, hogy kevés táncos szerepelt a videón a gyűjtésből. Pedig úgy volt: lényeges, hogy több generáción át hagyományozódik a tánckultúra" - mondta a Mandinernek Varga Zoltán, a videón látható mérai táncos, egyben a mérai Csűrfesztivál egyik szervezője. Hozzátette: Tötszegi Tekla néprajztudós és Zamfir Dejeu román folklorista voltak náluk gyűjteni, felvenni a legényest a videóhoz. Később elmondása szerint Tötszegi Tekla jelezte, hogy vacakolnak az elbírálással Bukarestben. Mire aztán érdemi döntés született, Tötszegi Tekla már nem volt tagja az illetékes testületnek. (Tötszegit kerestük telefonon, de azt mondta, számára ez lezárt ügy, s többet nem kívánt mondani.)

,,A románok teljesen tévképzetben élnek, el is hiszik, amit írnak. A román és a magyar szakmaiság nagyon távol áll egymástól, nincs fedés a kettő között. De remélem, lesz valami folytatás az ügyben, bár még nem tudok semmiről" - nyilatkozta a táncos, megjegyezve: ez számukra büszkeség kérdése, ezért higgadtan tisztázni kellene ezt az ügyet, s ő nem fél a konfliktustól.

,,Ismerem ezt a kérdést, annál is inkább, mert erdélyi vagyok, és közelről láttam az egész kínlódást, ami ekörül volt. Zamfir Dejeu román folklorista azt ígérte, hogy ez egy közös magyar-román-cigány előterjesztés lesz a szellemi kulturális örökség listáján. Ennek jegyében a méraiak is segítettek abba, hogy elkészíthessék ott a videófelvételt" - fejtette ki a Mandinernek Kelemen László népzenész, a Hagyományok Háza főigazgatója. Szerinte a méraiak döbbenettel tapasztalták, hogy a videóban a legényesük zenéjét románnak titulálták, de ,,személy szerint zenészként, folkloristaként is szakmaiatlan kijelentésnek érzem". Ráadásul a videóban a cigányok még csak fel sem tűnnek (szinte hihetetlen, hogy ennek ellenére a belpesti libsik nem kapták fel az ügyet - a szerk.).

Kelemen László elmondta: valóban vannak olyan legényes dallamok, amelyek román eredetűek; vannak olyanok, amelyek magyar eredetűek; és vannak olyanok, amelyek műzenei, akár reneszánsz eredetűek is lehetnek. Sőt, van olyan dallam a kalotaszegi legényesben, ami magyarországi ugrós dallamokból származik; ezek a dallamok aztán forgatós táncokká mutálódnak Székelyföldön. Az Utolsó Óra gyűjtésnek köszönhetően kirajzolódik szépen az átmenet , a budatelki ungurime (,,magyarság", vagyis magyar tánc) például egy fontos láncszem ebben.

,,Bartók a támadások miatt egyszer megmérgelődött ez ügyben, fogta magát és egy tanulmányban összefoglalta, mi az, ami román és mi az, ami magyar eredetű az erdélyi népzenében. A százalékos szám erősen a magyarok javára billent" - mondja Kelemen. - ,,De ma ilyen vizsgálatnak sok értelme nincs. Örüljünk inkább annak, hogy a két nép békés egymás mellett élése ilyen virágzó kultúrát teremtett, amit mindannyian egymást kiegészítve a közös lelki egészségükre használnak."

A Mandiner más szakértőket is keresett a témában, ám senki nem vállalta, hogy névvel nyilatkozik.

Annyit azonban megtudtunk, hogy a bukaresti román néprajzos szakma abból indul ki, hogy a dákoktól származnak a románok, a dákok tehát őslakosok voltak Erdélyben, a magyarok viszont csak jövevények, és nekik egyértelmű, hogy a jövevények veszik át az őslakosok kultúráját. Nem foglalkoznak dallamtörténeti kutatással.

Az egész kérdéskör pedig nemcsak azért problémás, mert a dallamátvétel az együtt élő népcsoportok között szinte kibogozhatatlanul szövevényes és kölcsönös volt; hanem azért is, mert a hagyományos népi kultúra nem nemzeti, hanem regionális és helyi kultúra, ahol a sokféle eredetű dallamokból, táncokból mégiscsak összeállt egy egységes, csak az adott helyre jellemző, sajátos zenei és táncos kultúra.

Másrészt a helyi és regionális kultúrák tényleg regionálisak: egy somogyi igencsak vakarná a fejét a székely népzene hallatán, s nem felelne meg neki, hiszen a sajátja kell. A románoknál még erősebbek tudnak lenni a különbségek: a bihari román táncot az olténiai románok még hallani sem akarják. A regionális kultúra számára idegen az össznemzeti egység, az ország és a minisztérium.

Sőt, tulajdonképpen az egész népi kultúrát lehetetlen világörökségi listákba és nemzeti sajátosságokba, például hungarikumokba kategorizálni.

Bethlendi András bánnfyhunyadi kultúraszervező, a mérai Csűrfesztivál másik szervezője leszögezte: ,,Bennünk, kalotaszegi magyarokban visszatetszést keltett ez a videó. Képzeljük csak el, cigányzenészek húznak egy dallamot, amire magyarok táncolnak, és valaki erre azt mondja, hogy román zene. Mérában romák és magyarok laknak, románok csak néhányan". Bethlendi hozzátette: ezt a zenét nemcsak Mérában zenélik, hanem egész Kalotaszegen, amibe körülbelül negyven település tartozik. Létezik különbség kalotaszegi román, magyar és cigány zene között, de ez a tempójú legényes van a románoknál is, így problémás megállapítani, hogy magyar vagy román zenéje volna. (Azt illetően nekünk vannak tippeink, hogy továbbra is inkább ki adja a kultúrát Erdélyben - a szerk.)

Sokkal heterogénebb ez a hagyomány annál, hogy románnak vagy magyarnak nevezzük.

Bethlendi leszögezte: ,,Igazán orvosolandó volna ez a videó, nem tudom, hol tart ez a folyamat."

Van tehát egy generációs különbség a szakmában és a táncházmozgalomban: az idősebbek többsége inkább felejtené az esetet, a fiatalabbak meg örülnének, ha a világörökségi videón javítva lenne a tévedés. Mi is örülnénk.


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
     1/44 oldal   Bejegyzések száma: 438 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 1417 db bejegyzés
Összes: 22864 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6790
  • e Hét: 51333
  • e Hónap: 118580
  • e Év: 2248108
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.