Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/156 oldal   Bejegyzések száma: 1550 
Németország lakosságát le kell cserélni
  2018-07-16 23:55:04, hétfő
 
  A liberálisok kimondták: le kell cserélni Németország népességét!

A Huffington Post című liberális lap egyik szerzője, Veit Linden szerint a populizmus előretörésének megakadályozása érdekében a jelenlegi német állampolgárokat külföldi migránsokra kell lecserélni egy újranépesítési program keretében.

A Huffington Post német kiadásában

"Újranépesítést! Miért kell lecserélni a német népet?"

címmel közölt írásában, Veit Lindner szélsőségesen liberális újságíró azt állítja, hogy az "új jobboldal" lendületének megállítása érdekében az lenne a legjobb, ha egész egyszerűen migránsokra cserélnék le a német embereket - írja a 888.hu.




A liberálisok szerint rájuk kell lecserélni az európai őshonos népességet

Figyelem, németek! Itt az ideje az átfogó népességcserének. Fekete, barna, sárga, fehér, ázsiai és arab, afrikai, amerikai, indiai, és bármilyen hitbeli emberek. Gyertek, és segítsetek nekünk! Özönljetek be, és népesítsetek minket újra, de alaposan!
- tudatta Lindner.


A balliberális sajtó eddig azt mondta, hogy csupán minden alapot nélkülöző összeesküvés-elméletek azok a feltételezések, amelyek szerint

a globalista liberális politikai erők Európa őshonos fehér lakosságának a lecserélését előre meghatározott terveknek megfelelően próbálják meg végrehajtani.

a ballibek nagyon is tudatosan és módszeresen támogatják a tömeges migrációt.

Reményeik szerint ugyanis,

ha a bevándorlók többségbe kerülnek, akkor az az ő hatalomra kerülésüket jelenti majd.

A szélsőséges Lindner nincs egyedül a németek helyett bármilyen más nemzet tagjait szívesebben német földön látó elkötelezettségével.

A Németországba beözönlő migránsáradat csúcspontján, 2015-ben például a zöldpárti Stefanie von Berg parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy

a németek 30 éven belül a saját városukban kisebbségiek lesznek, és ez egy jó dolog.

Videó: Link


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Csapó Endre: A nemzetellenes liberalizmus Európa végzete
  2018-07-05 23:38:14, csütörtök
 
  Megjelent a Magyar Élet 2018. július 5-i számában

A nemzeti kormány külső és belső ellenségei nacionalista elhajlással vádolják Orbán Viktort és a Fidesz törzskarát, akik egyetemista korukban, a fennálló politikai rendszer ellenében megismerkedtek a liberalizmus hirdetett eszmerendjével, és elfogadták azt az emberi társadalom kívánatos ideológiájaként.
Csakúgy mint bizonyára a nagy többség, érezhették, láthatták a különbséget a két létező életforma között: a sorvadó egypártdiktatúra szocializmusa és a többpártrendszerű, sikeres és gazdag parlamenti demokráciák között.
A '80-as évek közepén a pártállam nyugati hitelekre szorult, gazdasági kapcsolatok nyíltak, és egy különleges politikai jelenség lépett színre, a szovjet tábor országai közt kiemeltem Magyarországon. A "demokratikus ellenzék" nem véletlen módon verődött össze, egyfajtaságuk jól felismerhetően dominált a kommunista rendszerben is, belőlük jött létre a Szabad Demokraták Szövetsége. Ebből lett az ország vezetését ellátó politikai erő nyugati segítséggel. A leendő liberalista rendszer elit csapatáról George Soros gondoskodott amerikai ösztöndíjasok százainak toborzásával.
Innét indult ki a gondoskodás annak érdekében, hogy a felszámolt szovjet átnevelő táborból kikerülő országok készen megkapják a nyugaton már kiérlelt olyan parlamenti demokráciát, aminek egyetlen közös politikai alapja a liberalizmus. Nehogy újra feltámadjon a nemzeti függetlenség eszméje, az internacionalizmus ellenében.
Magyarország megszenvedte ezt a liberális akciót, Tönkre is ment az SZDSZ-es irányítással, amitől csak 2010-ben mentették meg az országot, pontosan a Soros által az ország vezetésére Amerikában felkészített fiatal demokraták, élükön Orbán Viktorral, hálátlanul, meghirdetve még az illiberális demokráciát is.
Ez a liberalizmust megtagadó ember - horribile dictu - nemzeti függetlenséget hirdet, és Európa keresztény értékeire hivatkozik. A legveszélyesebb eszmét hirdeti, ami a két háború közötti időben veszélyeztette Európát. Azaz az egész világot, ami ellen fel kellett sorakoztatni a világ országait. A demokrácia védelmében természetesen, illetve győzelme érdekében. Azóta a világ liberális elveken, pontosabban annak még tovább fejlesztett neoliberálista válfajával irányítottan él. Amivel szembeszállni nem kevés bátorság kell. Ez ma szinte világra szóló ellenállás lenne, ami csak 1956 Budapestjéhez lenne mérhető.
*
Magyarország 1945 telén-tavaszán szovjet katonai megszállás alá került, deklaráltan demokratikus köztársaság lett. Nyár közepén sikerült megszabadulnom a ceglédi fogolytáborból, kószálva Budapest utcáin, feltűnt egy könyvesbolt kirakatában egy biblia méretű könyv, címe Demokrácia, írója Dessewffy Gyula (gróf előnév nélkül). Ismert arisztokrata, olvasmányaimból tudom, az azonos nevű aradi vértanú családjából származik, gróf Batthyány Lajos és gróf Andrássy Gyula leszármazottja. Hogy tudott ilyen hamar, ilyen vastag könyvet megírni a demokráciáról, amiről még jót nem hallottam, amivel nyilván üdvözli az új rendszert, ami addig még csak szenvedést és megaláztatást hozott az újra megcsonkított ország népére. (Mit várt tőlük?)
Bizony, a demokrácia szónak nem volt jó hangzása a háború előtti, alatti Magyarországon. A szó egyet jelentett a királysági államforma tagadásával, és mindazokkal az elvekkel, amelyek veszélyeztették az országot a XX. század első évtizedeiben burjánzó baloldali mozgalmak részéről, végül ebből a televényből ömlött rá az "őszirózsás forradalom" 1918-ban, és annak termékeként a köztársaság, amely megellette szörnyét, a proletár-diktatúrát 1919-ben. Ezt kapta az ország a demokrácia elnevezéssel, és erősítette a szó tartalmát az is, hogy már az első világháborút is a domokrácia győzelmeként hirdették Közép-Európa ellenségei.
Ifjúkorom politikai olvasmányai között voltak Szabó Dezső elemzései is, mint ahogy két nemzedék ezekkel érlelte nézeteit. Néhány ide illő idézet:
"A franca forradalom minden gondolatának, egész új életrendszerének mélyén ott lappang az a méreg, amely az emberiség e gyönyörű és szükségszerű lendületét később minden téren a csőd felé vitte. ...
Kétségtelen: a liberálizmus meginduló folyamatai, mind szélesebb körű hatásai az életbővülés, az életgazdagodás, a termés és alkotás legnagyobb csodáit teremtették meg. Az új erők végtelen sokaságát vitték be a szellemi, politikai, szociális életbe egyaránt. Ezt az erednényt felesleges idevázolni: ott mutatja a tizenkilencedik század egész Európája. A mai küszöbön álló nemzedékeknek szempontjából sokkal fontosabb azt látni: mi történik e ragyogó kirakat mögött.
Mert, amint annyiszor hangsúlyoztam: a pozitív történelem mellett végzetes elhanyagolni a negatív történelmet. A legtermékenyebb történelmi gondolatnak, a legkorszerűbb életrendszernek is vannak káros, pusztító hatásai. ... Végtelen sokat jelentett volna a magyar öntudatnak, az egész magyar életépítésnek, ha a nemzetnevelésben nyilvántartottuk volna e történelmi folyamat negatív történelmét, pusztításait is.
A liberálizmus, fájdalom, ez a negatív történet oly rohamosan bővül, hogy a XIX. század végére már túláradja a pozitív történet mozdulásait. A bomlási folyamat kezdete itt is ugyanaz: az új kialakuló történelmi élősdiség a liberálizmus gondolatát megteremtő okok és célok félrevezetésével: az új irány lehetőségeit, jelszavait a maga totális hatalmának megépítésére használja fel. ...
Természetszerűen, és már nem egyházellenes okokból, híve volt a liberáizmusnak a felkerülő vágyak mind hatalmasabb tömege. A liberálizmus saját élethajójuk vitorlája volt, és így ternészetes, hogy teljes szélességében feszítették az új idők szeleinek.
Van azután egy sajátos lelkialkat, amelynek természetes eleme, oxigénje és vitaminja a liberálizmus. Liberálisnak születnek, mint kecskének születik a kecske. Liberálimusuk ugyan nem a közösség nagy egységbe-építése az emberi érték és munka alapján. Ha egyetlen mondatba akarnók tömöríteni ezt a liberálizmust, ez a mondat volna - hagyj élni és én is élni hagylak. - Ez a mondat aztán igen sokat jelenthet. Például ezt is: - Hagyd, hogy felelőtlen, hogy lelkiismeretlen, hogy morális elvek nélküli. hogy semmilyen elvű és mindenszínű legyek, és én is hagyom, hogy ilyen légy. És ezt is: Hagyd, hogy sikkasszak, lopjak, csaljak, hogy ne teljesítsem hivatalos kötelességeimet, hogy résztvegyek minél több panamában: és én is hagyom, hogy te ugyanezeket kövesd el. Ezek azok, akik mindent megértenek, akikkel lehet beszélni, akik kulánsak, akik mindnyájan emberekvagyunkolnak. Minden második mondatukban szociális érzékűek, de a legbuzgóbb mártíru odaadással szolgálják ki a legkizsákmányolóbb uralmat is, és alaposan meg tudják találni a maguk számítását. ...
Pimaszabb, meddőbb, embertelenebb lelkialkatot képzelni sem lehet, mint ezt az alaktalan, tartalmatlan, minden felelősségtől frázisok mögé búvó, minden heroizmustól dezertáló nyomorult életvigécet. És mégis ez volt a felszínen úszó liberális lelkialkat nagy átlaga. Ott mozogtak és mozdítottak hivatalokban, főnöki állásokban, szerkesztőségekben, iskolák vezető helyein, gazdasági őrhelyeken stb. stb. Mennyi bűnös gyávaságot, meg nem tett kötelességet, pusztító megalkuvást jelentenek Európa nemzeteinek legutóbbi történetében. Ők tették a közéletet alaktalan, belső rothadásoktól fülledt, minden irányítást, jövőt építő határozott akaratot nélkülöző káosszá, ahol az élet vad ordasai kényükre gazázdálkodhattak, építhettek vagyont, hatalmat a nagy népi tümegek növekvő szenvedésével."

A mai helyzet

Minden sikeres vállalkozásnak - miként a természetben is - van egy kemény magja és egy védő páncélzata. Ilyen felkészültséggel lett időálló, változatlan, és sorra minden ellenállást legyőző, megdönthetetlen hatalom a liberalizmus. Sokan írtak a pénz szerepéről vele kapcsolatban. A liberalizmus pénzes emberek vállalkozása a hatalom megszerzésére. Minden olyan ideológiát, amely a pénz, a profit gyarapítását korlátozni akarja bármi egyéb érdekében, a liberalizmus ellenségének tekinti.
A liberalista a szabadság diadalát hirdeti, ennek gyakorlati megvalósítására alkották meg a demokratikus politikai rendszert. Ha egy nagyhatalom erre a két oszlopra helyezi gyarapodása programját, akkor a szabadságot a saját terjeszkedésére értelmezi: nyíljanak meg a határok előtte.
A liberalizmus, a demokrácia nem valamely politikai gyakorlat jó eredményeiből csiszolódott elfogadhatóvá. Szellemi műhelyekben ötlötték ki a századokon át fennáló hatalmi rend ellenében, annak szakrális igazolása helyébe a néphatalomra hivatkozást, hogy immár ne csak hittan, de egyetlen kötelező legyen.
Jól hangzik, legyen a döntés a nép akarata. Annak szerkezete legyen a pártrendszer. Nagyszeű ötlet volt, diadalmasan hódított a XIX. században. Ki vette észre, hogy a nép milyen információk alapján döntötte el az elébe tárt pártok, pártemberek megválasztását. Ez a század ontotta az ideológiákat. A politikai élet színes képet alkotott.
Először a monarchiák ellen léptek fel a kapitalizmus fellenülése nyomán gazdasági erőtényezővé vált bankrendszer-hálózat egyes bankárcsaládai. Hasznosnak találták a nemzeti kultúra, nemzeti nyelv és érzés terjedését ápoló korszellemet, ezt terelték a faji vetélkedés területére.
Például a magyar történelemben a békésen egy államban élő népek megfogalmazták saját állam igényüket.
A korszerű eszmék csalóka reményétől lelkesülve Budapest kényszerítette ki a liberalizmus-gerjesztette trikolóros irányzat nyomán a kor új nagy eszmerendje szerinti alkotmányt Béccsel szemben, majd a Burg uszította a kivívott állami rend megdöntésére a magyar állam nemzetiségeit.
Amikor az ipari forradalom hirtelen fellendült Közép-Európában is, egy állami rendjétől megfosztott, megszállt, kirabolt, reménytvesztett népet talált a Kárpátok ölében. Húsz év sem telt el, amikor Bécsből zúdult az országra ugyanannak az eszmerendnek az áramlata, aminek érvényesítése miatt pusztították az országot.
A liberalizmus egykettőre a monarchia állami rendjének alapelve lett. Nem volt mit tenni, mint tudomásul venni Bécsben is Budapesten is, hogy igazodni kell - a monarchia még marad, de egy Európára általános irányelv az uralkodó. Hajrá Euró-pa nemzetei itt van a szabad verseny ideje. Nincs korlát.
Magyarországon nincs pénzes elit réteg, hát jött és lett. A kapitalista kitermelés számára rendkívül nagy lehetőségek földje a Kárpát-medence, Budapest világvárossá lett, a vidékről meg elindult a kivándorlás az Újvilág-ba - a megélhetésért.
Lépjünk át egy évszázadot. Két világháború és többszáz helyi háború megváltoztatta a világot. Minden más lett, két dolog maradt, megerősödve, világhatalmi pozízióban. A kettő valójában egy: az Egyesült Államok és a liberalizmus. Az elmúlt évszázad főszereplője. A jelen helyzet előidézője és fenntartója.
A ma embere körülnéz, és azt látja, hogy Európa nyugati városait elözönlötték a Közel-kelet és Afrika túlszaporodásának használhatatlan, élhetetlen és veszélyes tömegei. A korai áradatot az örök verenyben lévő kapitalista válllatok munkaerőigénye miatt hozták be a nyugati országok.
Jobban tették volna, ha a termelés szintjét visszafogják a munkaerő szintjére. Csakhogy a jelszó: rohanás, mert kell a profit, nem lehet lemaradni. Nem akadt erőteljes irányzat, amely figyelmeztet a várható veszélyre, a civilizáció és kultúra pusztulására. Annyira nem, hogy a még valamennyire megérthető vendégmunkás bevándorlást követő szervezett elözönlésre a művelt nyugaton kitárulkoztak Wellkommen idiotizmussal. Ahelyett, hogy az első szállítmány befogadó bűnöseit és üdvözlőit becsukták volna.
A bűnös, a tettes a liberális demokrácia. Olyan politikai rendszert létesített Európa nyugati országaiban a parlamenti demokrácia mutatványosságára, és Brüsszelben olyan Európa-kormányzatot, amely rendszer és kormányzat engedelmesen hozzájárul az irányításuk alá rendelt országok elpusztításához.
A pénzhatalom nem nyugszik. Nemcsak Európát veszélyezteti a fajkeveredés programja, hanem az Egyesült Államokat is. Mikor kezdődött ez a faji politika? Emlékszünk Tamás bátya kunyhórája. Én még vittem az óvodába a csoki ezütpapírját amit a kedvesnővér a szerecseny gyerekeknek gyűjtött. Nehogy azt gondoljuk, hogy az már akkor nem célzott szemléletcsiszolás volt, már a fiatalkák számára is.
A liberalizmus nem most kezdte el a kisebbségek túltámogatását a többség kárára. No a magyarok szomszédállamokbeli helyzetére ez már nem vonatkozik. De ha egy pimasz tót legényt szájonvágtak a múlt század elején egy felvidéki falu kocsmájában, a New York Times szlovákok bántalmazásáról tájékoztatta a világot.
Ma már sorozatban olvassuk a jobb jelentésekben, hogy utcai összetűzések esetén a rendőrség, bíróság a fehér embert bünteti. Bántalmazások esetén elhallgatják az újságok, hogy a bűncselekményt a színesek követik el.
Nyugaton az emberek meg vannak félemlítve, adott esetben inkább hallgatnak, és ha megszólalnak kimondva hogy a fehér ember hátrányos helyzetben van, már viszik is rasszista megnyilatkozás bűntettével.
Hogy létezik ilyen törvénykezés? Vegyük csak Németországot. 1945 után örültek, hogy élnek, majd annak, hogy dolgozhatnak. Egyet kellett megtanulniuk, hogy bűnös nép, ennek következményei vannak, amit el kell viselni. Ez mai napig is érvényes, ami érthetetlen, hogy el is fogadják.
De ott van a győztes Franciaország, meg Britannia, őket a gyarmati múlt bűnei terhelik, ők sem lázadnak.
Ott van Svédország, ártatlan a múltja, mégis önti le népét a létüket veszélyeztető betelepedőkkel. Ki tud itt eligazodni?
A szovjet államnak nem sikerült ideológiáját hegemón helyzetbe hozni. Meg is bukott. Kambódiában lelőttek minden iskolázott embert, és nem volt ellenállás. A kommunizmust sehol nem bélyegezték meg.
Az eddigi emberi világ legnagyobb gengsztere a George Soros nevet viselő monster. Nics egyedül, nem is hihető, hogy a saját pénzével garázdálkodik ilyen méretű, több földrészre kiterjedően. Hirdeti a nemzeti államok megszűnését. Ezt akarják azok a politikusok, akik európai-uniós politikája az Európai Egyesült Álla-mok létrehozása. Ennek alapideológiája a liberalizmus.
Ugyancsak kevés kivétellel minden nyugati politikai párt ideolódiai alapja a liberalizmus. A nyugati parlamentek nem térhetnek el ettől az alaptól. Csakúgy a politikai pártok sem. A képviselők kötelesek a párt által meghatározott véleményt érvényesíteni szavazatukkal.
A komprádor politikai rendszer, álnevén parlament demokrácia, egy szervezett piramisépítmény, amelyben a közügyeket intéző minden szerv minden tagja egy tégla. Ott nemcsak más nóta, de más hangnem sincs. A kötőanyag a megélhetés, aki elvéti a lépést, például a tájékoztató iparban, sehol nem kap munkát.
Lehet-e politikai ellenzéke ennek az egy nézetre szerelt többpártrendszernek? Amely jó megélhetést biztosít az alkalmazottaknak, képviselőknek. Nagy pénz nagy foci, kis pénz kis foci - itt is érvényes. A nagy pártok állóképesek, a többség - követve a média ajánlásait - rájuk szavaz. A bevándorlásellenes pártok szélsőségesnek, nacionalistának, rasszistának bélyegezve, nem tudnak kormányzati helyzetbe jutni. Ez a demokrácia gyakorlatban.
Ilyen rendszer demokratikus módon nem dönthető meg.

=============================
A Magyar Élet olvasható interneten:

www.magyarelet.net
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Tőkés László: Magyar politikai foglyok Romániában!
  2018-07-05 23:21:28, csütörtök
 
  Az Európai Parlament ma délelőtti strasbourgi plenáris ülésén Tőkés László néppárti képviselő napirend előtti felszólásban készült felhívni az európai törvényhozás, az unióbeli közösségek és a nemzetközi nyilvánosság figyelmét arra a döbbenetes, égbekiáltó tényre, hogy egy képtelen és alaptalan terrorvád nyomán Romániában súlyos börtönbüntetésre ítéltek magyar fiatalokat.





Noha korábban gyakorlatilag felmentették Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt az ellenük felhozott, koncepciózus vádak alól, most mégis fejenként öt évnyi börtönbüntetésre ítélte őket a román legfelsőbb bíróság, aminek letöltését már meg is kellett kezdeniük. A bukaresti döntés hatalmas felháborodást keltett a romániai magyar nemzeti közösség soraiban, amelynek tagjai szinte egyöntetűen úgy érzékelik, hogy a nemzetállami hatóságok mostani lépése nem más, mint nyers és brutális erődemonstráció, s mint ilyen a teljes erdélyi magyar közösség ellen irányul.

Tőkés Lászlónak végül nem nyílott alkalma az EP plénumán való felszólalásra, ezért mondanivalóját levélben juttatta el képviselőtársaihoz, valamint a törvényhozás elnökéhez, Antonio Tajanihoz.

Tőkés László napirend előtti felszólalása

A kommunista diktatúra bukása után huszonnyolc évvel Romániában tovább él a magyarellenes nacionalizmus.
Ceaușescu diktátor uralmának idejét idézve, terrorizmus hamis vádjával börtönbe vetettek két székely magyar fiatalembert.
Kérem az Elnök urat és a Tisztelt Házat, hogy járjanak közben Beke István Attila és Szőcs Zoltán politikai foglyok kiszabadítása érdekében!

Strasbourg, 2018. július 5.
Tőkés László
EP-képviselő


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
5 ÉV LETÖLTENDŐ BÖRTÖNT KAPOTT BEKE ISTVÁN ÉS SZŐCS ZOLTÁN
  2018-07-05 23:16:36, csütörtök
 
 



Öt év letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt székelyföldi aktivistáit a bukaresti legfelsőbb bíróság. Az ítéletről maga az érintett adott hírt szerdán.

FRISSÍTVE:
Cikkünk megjelenése óta annyi háttér információ került birtokunkba a nacionalistazona.org oldalról, hogy az ügyészség az utolsó pillanatban adott be egy módosítási kérelmet, arra vonatkozólag, hogy az ügy kapja vissza eredeti “államellenes" minősítését. Arról, hogy ezt a bíróság jóváhagyta sem a vádlottak, sem ügyvédeik nem kaptak semmiféle értesítést, így a védőbeszédek csak és kizárólag a pirotechnikai eszközzel való visszaélés vádjára irányultak, mely alól fel is mentették őket.

Tehát egy olyan ügyben ítélték el őket, mellyel kapcsolatban még lehetőséget sem kaptak, hogy védekezzenek. Információink szerint Beke ügyvédje panasszal élt a jogszerűtlen eljárás ellen, de ez nem akasztja meg a folyamatot. Az ítélet kézhezvételétől számított 24 órán belül meg kell kezdeniük a büntetés letöltését.

Hatalmas most a Kormány felelőssége az ügyben, hiszen egyértelmű, hogy állami szintről kell érkeznie a segítségnek ahhoz, hogy valóban eredményes is legyen. Őszintén reméljük, hogy a Kárpát-medence össz-magyarsága nem csupán szavazógépnek kell a magyar kormánynak, hanem felelősséget is érez irányukba. Ha ezt engedik, akkor a románok számára az vörös posztó lesz, hiszen azt az üzenetet hordozza majd a “nem-cselekvés", hogy bármit megengedhetnek maguknak.


Forrás: Link

EZT NYILATKOZTA BEKE ISTVÁN A BÖRTÖNBE VONULÁSA ELŐTT (HANGANYAG)

A szerdai ítélet hirdetés után, a börtönbe vonulása előtt - Beke István úgy nyilatkozott a Sláger Rádiónak, hogy meglepte a bíróság döntése, hiszen ő még felfüggesztett büntetésre se számított.

“Példát mutattak, hogy ha kiállsz a nemzetedért, a közösségedért, ez a fizetség. Megfélemlítik az embereket, nemcsak a magyarokat, hanem románokat, mindenkit. Bebizonyították, hogy azt csinálnak amit akarnak."-összegzett Beke István.

Hozzátette, hogy ügyének utolsó tárgyalásán az ügyészség kérte a vád besorolásának megváltoztatását, erre a védelem nem volt felkészülve. Végül a bíróság jóváhagyta a besorolás megváltoztatását

Beke István úgy tudja, van még lehetőség óvásra, mivel utolsó pillanatban változtatták meg az ügy besorolását, de ennek az óvásnak az eredményét már a börtönben kell megvárniuk. A kézdivásárhelyi férfi szerint ,,a lehetőségek országában élünk", az is meglehet, hogy az óvás következtében elhagyhatják a börtönt, de az is, hogy meghosszabbítják büntetésüket.


HANGANYAG:
Link




 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Nagy Koppány Zsolt: NAGY-NAGY MÁGLYATÜZET KÉNE RAKNI
  2018-07-05 22:59:24, csütörtök
 
  NAGY-NAGY MÁGLYATÜZET KÉNE RAKNI

IZGALMAS REGÉNYBEN JELENNEK MEG A SZÉKELYFÖLDI AUTONÓMIATÖREKVÉSEK


Egy titokzatos magyar emigráns Amerikában - aki a saját, tragikus balesetben elhunyt gyermekétől hatalmas vagyont örököl - afféle magánhadsereget toboroz, szervez és pénzel, hogy destabilizálják Romániát, így segítve a romániai magyarság autonómiatörekvéseit.

Első, második és harmadik hullámban érkeznek titokzatos és félelmetesen kiképzett ügynökök a régióba, akiknek mintegy ötszáz oldalon keresztül derül ki az előélete és egymáshoz való viszonya.

Nem akarnak sokat, csak ennyit: ,,Mi Székelyföldön olyan román hatósági kimenést akarunk, hogy magyar bejövetel ne legyen. Magyar országot akarunk, de nem Magyarországot. Egy kis magyar hazát, a nagyobbik mellett. Saját oktatással, szimbólumokkal, rendőrséggel, a román hadsereg kivonulásával, saját nemzetőrséggel. Ha ez megvan, nem számít annyit, hogy megmaradnak-e a román állam keretei." Vajon az élettől elrugaszkodott fantázia mindez, vagy valószerű sztori?

A válasz ugyan természetesen nem mindegy, de az bizonyos, hogy David Autere a letehetetlenségig izgalmas regényt írt ebből a könyv szövevényesen szerteágazó, mégis professzionális szépírói tudással remekül összetartott szüzséjéhez képest sajnálatosan és kényszerűen leegyszerűsített elgondolásból.

A szerző (neve gyaníthatóan álnév, a Google friss találatokat ad ki, amelyek vélhetően a könyv promóciója kedvéért születtek) hihetetlen tudásanyagot mozgat: geopolitikai téren ugyanolyan magabiztosan lát, elemez, mutat meg összefüggéseket, mint a mikroközösségek szintjén, ahol a viselkedés-lélektantól a mártírológiáig, a szerelemtől és más emberi gyöngeségektől a fegyverekkel kapcsolatos tudásig könnyedén villant fel mindent és bármit. (Az bizonyos, hogy rajongója a fegyvereknek: ennyi érzékletes leírást még soha nem olvastam arról, hogyan röpül ki egy golyó, gránát, akármi a fegyver csövén, milyen erők hatnak és hogyan a röppályára...)

Két dolog nyűgözött le - többek között - a könyv olvasása során (körülbelül két nap alatt faltam fel a több mint ötszáz oldalt): az első az az elképesztő tájékozottság, amellyel a szerző a világpolitikában mozog.





Még ha kamu lenne is minden, amit leír (mint ahogy meggyőződésem, hogy nem az), vagy esendő összeesküvés-elmélet (ha esetleg az volna, számomra, erdélyi magyarként akkor is figyelemre méltó), akkor sem lehet szó nélkül elmenni amellett, milyen könnyedén rajzolja fel a nagypolitika és a titkosszolgálatok tág összefüggéseit és kontinenseken, háborúkon, korokon, évtizedeken, sőt gyakran hosszabb időegységeken átívelő egymásra hatását és kérlelhetetlen törvényszerűségeit.

Úgy, hogy közben rendületlenül magyar és rendületlenül értékpárti, még ha talán túl sokszor is hangzik el az, hogy bizonyos nagyobb célok érdekében olykor a járulékos veszteségek szükséges és elkerülhetetlen rosszak (de hát ez is a dolgok fent említett, kérlelhetetlen természetéhez tartozik).

Kényelmesen történetbe ágyaz olyan krédószerű mondatokat, amelyek önmagukban tudományos dolgozatokért kiáltanának: ,,Mader (ő a milliárdos amerikai emigráns) vállalkozása nem csak a pénzügyi oldala miatt tetszett meg neki annak idején. Megcsillogtatta azokat az erényeket, amelyeket Európa és Amerika kezdett elveszíteni. Hazaszeretet, hit az erőben, áldozatvállalás. Hogy az élet értelme maga a küzdelem azokért a dolgokért, amiben hiszünk! A Nyugatnak ezek nélkül vége."

A második dolog (amiért ez a recenzió éppen itt jelenik meg, és nem lapunk belföld vagy külpolitika rovatában) a szépírói tudás. Tényleg nagyon szeretném megtudni, kit takar az álnév, és elcsodálkozni, ha ez az első könyve, vagy elégedetten bólintani, ha a sokadik.

Ugyanis a szinte megszámlálhatatlanul sok szálon futó cselekményt itt egy olyan szerző tartja egyben, görgeti előre, találja ki, majd bontja szét izgalmasan nyitva hagyott fejezetekre, akinek a feje káptalan, vagy egy szobányi vázlata és rajza volt a regény írása közben, hogy egyetlen szálat se hagyjon elvarratlanul, egyetlen cselekményfonalat se befejezetlenül. Ehhez pedig speciális agy kell és speciális képességek.

Stílusa száraz, csak néhol forrósodik fel, a mondatok szikárak, pontosak, szinte kivétel nélkül hibátlanok. És a szerzőnek még arra is van érkezése, hogy az arányokra odafigyeljen - minden értelemben. Nemcsak abban, ahogy adagolja a történetet, a feszültséget, ahogy komótos nyugalommal, mégis katonás tempóban válaszolgatja meg az olvasóban felhorgadó kérdéseket, hanem abban is, hogy a kötet végére (amely a cselekmény idejéig szinte csupán valós történelmi személyekkel és eseményekkel dolgozik, állít és bizonyít) a sztori ne szálljon el valami egészen utópisztikus irányba.

Az autonómiatörekvések érdekében véghezvitt akciók nem valami véres polgárháborús dühöngésben és lázálomban érnek véget (hacsak nem íródik közben a Máglyatűz II., amelyiknek épp ez lenne a sztorija), hanem méltóságteljességben és szépségben oldódnak föl - néhány kérdésre választ kapunk, de még több kérdés nyitva marad, hogy az olvasó még napok múlva is azon rágódjon: mi lehet a megoldás a régió egyik legveszélyesebb és legfeszültebb kérdésére - a magyar kisebbségek helyzetére a környező országokban.

David Autere: Máglyatűz. A háború peremén. Reakció Kiadó Kft., Budapest, 2018.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Amikor Amerika lő le egy utasszállítót
  2018-07-05 22:54:24, csütörtök
 
  Csak hogy lássuk, mi történik, amikor Amerika lő le egy utasszállítót: hazudozás éveken át és a parancsnok kitüntetése

1988. július 3-ának délelőttjén egy Airbus A300-as utasszállító gép szállt fel Bandar i-Abbasz repülőteréről. Az Iranian Air 655-ös járata csaknem félórás késéssel indult, de senki nem aggódott emiatt, ugyanis alig 28 perces repülés állt előtte a Perzsa-öböl túloldalán fekvő Dubajig. A veterán - csaknem 7000 repült órával rendelkező - kapitány, Mohsen Rezaian a tenger elérve kanyarodott rá a 40 kilométer széles Hormuzi-szoroson keresztül vezető légifolyosóra, és itt állította be válaszjeladóját, amely az érdeklődő lokátorok felé sugározza a gép egyedi azonosítókódját. A gép még emelkedőben volt, amikor robbanás rázta meg: a törzs azonnal darabokra szakadt, és a darabjai - a fedélzetén utazó 274 utassal és 16 fős legénységgel együtt - a tengerbe zuhantak.





Néhány kilométerre a katasztrófától a polgári hajózás nyugalmára ügyelő amerikai USS Vincennes rakétás cirkáló legénysége elégedetten konstatálta, hogy jól vizsgázott a frissen felszerelt Aegis integrált légvédelmi rendszer a rádióhívásokra fittyet hányó, fenyegető röppályán repülő F-14 Tomcat vadászbombázó ellen (melyekkel egyébként az USA még pont Pahlavi sah bukása előtt szerelte fel az iráni légierőt). Az elégedettségérzet azonnal tovatűnt, amikor percekkel később izzani kezdtek a rádiófrekvenciák, kétségbeesett fárszi és angol nyelvű felhívások sürgettek minden hajót, hogy azonnal siessen a Hengam-szigettől délre fekvő vizekre, mert felrobbant az Iranian Air 655 polgári utasszállító gépe.

Bálnát küldtek, hogy a delfinekkel fogócskázzon

A Vincennes annak az amerikai köteléknek volt a része, melyet azért vezényeltek az Öbölbe, hogy megóvják a kereskedelmi hajózást az elmúlt fél évszázad legvéresebb közel-keleti konfliktusa, az iraki-iráni háború mellékhatásaitól. Szaddám és Komeini rezsimjei ugyanis, miután a háború negyedik évében kölcsönösen kifogytak a konvencionális csatatéri eszközökből, elkezdték egymás tankereit támadni - részben az ellenség olajbevételeitől való megfosztása, részben a nemzetközi reakciók kiprovokálása céljából. Ekkoriban az egész globális gazdaságot az alig 40 kilométer széles Hormuzi-szoroson keresztül szállított olaj fűtötte. Különösen az Egyesült Államokat érintette kellemetlenül a tankerháború, mivel az USA olajimport-függősége pont ezekben az években szökött a magasba: 1985-ben a hazai fogyasztás 26 százalékát, míg 1989-ben már a 47 százalékát fedezték külföldről (nagyrészt Szaúd-Arábiából, Kuvaitból és Irakból).

Amerika ezért 1987-től egymás után hajtotta végre a neki szállító iraki és kuvaiti tankereket támadó - főleg gyors rakétavető naszádokkal operáló - iráni flotta elleni akcióit. Közben bizarr módon mégsem Irántól, hanem (akkori) szövetségesétől, Szaddám Huszeintől szenvedte el legsúlyosabb csapását, amikor 1987-ben a USS Stark fregattra iraki gépek téves azonosítás miatt légicsapást mértek. A hajón 37 tengerész meghalt, 21 megsérült.

A polgári légiközlekedés a háború által érintett területeket leszámítva egészen addig háborítatlanul zajlott, azonban a vízfelszínen egymást érték a kisebb összecsapások, az amerikai egységekkel való kergetőzések. A Vincennes július elején épp egy pakisztáni szállítóhajót zaklató iráni köteléket üldözött a flottában meglehetősen agresszív parancsnok hírében álló William C. Rogers kapitány parancsnoksága alatt, kiváltva Omán tiltakozását a királyság felségvizeinek megsértése miatt. A 173 méter hosszú, csaknem 10 ezer tonna vízkiszorítású cirkáló kapitánynak nem volt ínyére az iráni naszádok csipkelődése, és bár azoknak eszük ágában sem állt harcba bocsátkozni a csúcstechnológiát képviselő hadihajóval, a felsőbb utasítás ellenére is követte őket észak - azaz az iráni partok - felé. Itt észlelték a lokátorok a part felől érkező 655-ös járatot, és itt adta ki Rogers kapitány a végzetesnek bizonyuló tűzparancsot.

Nem vettek tudomást a baljós okokról

A 655-ös járat lelövése az év egyik legnagyobb vihart kavaró nemzetközi eseménye volt. Sokáig ez számított minden idők leggyilkosabb, civil repülő elleni támadásának; a szomorú rekordot csak 2014-ben múlta felül az állítólag oroszpárti szakadárok által Kelet-Ukrajna felett lelőtt Malaysia Airlines 17-es járata a maga 298 áldozatával. De az irániakon kívül pakisztáni, arab, indiai, sőt, jugoszláv és olasz áldozatokkal járó katasztrófa nem csak méretei, hanem megítélése, a történtek tálalása miatt vált viharos politikai botránnyá.

Az Egyesült Államokkal szemben ellenséges iráni síita teokrácia szándékos atrocitásnak minősítette az esetet, az USA viszont sajnálatos balesetnek. Washingtonban azzal védekeztek, hogy az utasszállítót összekeverték egy F-14-es vadászbombázóval, ráadásul a gép a Bandar i-Abbaszban található katonai légibázis felől érkezett, és süllyedéséből azt a következtetést vonhatták le, hogy támadó manőverbe kezdett, a cirkáló közben heves csatában állt iráni ágyúnaszádokkal, hétszer próbáltak vele kapcsolatba kerülni a katonai vészfrekvencián, háromszor pedig a polgári vészfrekvencián keresztül, de nem érkezett válasz.

Csakhogy részben az amerikai sajtó vizsgálódásainak köszönhetően, részben pedig iráni és magának az amerikai haditengerészet vizsgálatának hatására ez a magyarázat egyre kevésbé tűnt meggyőzőnek. Kiderült ugyanis, hogy a Vincennes a kapitány állítása ellenére iráni vizeken hajózott, semmilyen harci tevékenységben nem vett részt, a kísérőhajók és a cirkáló műszerei is egy emelkedő röppályán közeledő repülőt érzékeltek (amiből nehezen lehet támadó szándékra következtetni), a vészfrekvenciákon való próbálkozások egy része azért nem ért célt, mert az iráni Airbus rádió adó-vevője nem fogta a katonai frekvenciát, ráadásul a gép személyzete a pontatlanul megadott sebességadatok miatt azt hitte, hogy az ,,azonosítatlan iráni gép" megjelölés egy környéken járőröző P-3-as Orion légtérfigyelő gépre vonatkozott.

Nyilvánvalóvá vált, hogy William C. Rogers kapitány súlyos hibát vétett.

A hajó hídján 18 ember tartózkodott a tűzparancs kiadásának pillanatában, és az óvatosságra intő jelek ellenére senki nem próbált ellenszegülni vagy halogatni. Ezt a vizsgálat olyan kollektív pszichózisnak tudta be, mely az ellenséges közegben való tevékenykedés, az iráni naszádok állandó fenyegetése miatt kizárta a nyilvánvaló bizonyítékot is. Ennél a jelenségnél csak egy árnyalattal kevésbé aggasztó az amerikai tengerészet HR-je, amely képes bevetni a "se nem háború, se nem béke" trükkös helyzetének kezelésére legalkalmatlanabb emberét, akinek hajóját harciassága miatt (igen, az épp akkor bemutatott Robotzsarura és a Vincennes fegyverrendszerének automatizáltságára utalva) Robo-Cruiser-nek, vagyis Robocirkálónak nevezték kollégái.





Milliós kártérítés egy el nem ismert hiábért

Persze ezek a következtetések csak lassan csordogáltak, és sem Rogers kapitány, sem parancsnoki törzse nem ütötte meg a bokáját az incidens miatt. Sőt, a misszió 1989 májusi lezárását követően parancsnoki tevékenységéért megkapta a Legion of Merit érdemrendet.





A washingtoni magyarázatoknak azonban a kezdetektől fogva rossz ízt kölcsönzött a tény, hogy még elevenen élt a tudatban az 1983-as katasztrófa, amikor szovjet vadászgépek a Szahalin-sziget felett lelőttek egy navigációs hiba miatt eltévedt dél-koreai Boeing-747-est. Az amerikai sajtó általában gyilkos gonosztettként mutatta be az incidenst, de közben a 655-ös járat tragédiájával kapcsolatban évekig, évtizedekig meghatározó volt a baleset-narratíva. A nemzetközi közvéleményben ráadásul a felelősség elhárítása összekapcsolódott az akkor még csak Reagan alelnökeként tevékenykedő George H. Bush személyével, aki a republikánus elnökjelöltségre hajtva - még a katasztrófa előtt - számtalanszor leszögezte, hogy soha nem kér bocsánatot amiatt, amit Amerika tesz. Pedig amellett, hogy az USA valóban soha nem kért bocsánatot, szép csöndben mégis megtörtént az áldozatok kompenzációja. Az Egyesült Államok 1996-ban a Nemzetközi Döntőbíróságon beleegyezett, hogy fejenként 213 ezer dolláros kártérítést fizet az áldozatok hozzátartozóinak - a felelősség említését gondosan elkerülő határozat alapján.





Az iráni közvéleményben azonban a 655-ös járat tragédiája ekkorra már egyszerű kompenzációvel kitörölhetetlen sebeket ejtett. Teherán persze maga is igyekezett a legtöbbet kihozni mind magából a ,,mészárlásból", mind az amerikai sunnyogásból az emlékbélyeg kibocsátásától az ENSZ-határozaton keresztül a bosszúval fenyegetésig. Utóbbi olyan hitelesre sikerült, hogy amikor néhány hónappal később Lockerbie felett felrobbant a PanAm 103-as járata, sokan Teherán kezét látták a bombát rejtő kazettás magnó felcsempészésében, és csak később derült ki, hogy Tripoliban kell keresni a felelőst.

Harminc év alatt a nyugati közvéleményben a 655-ös járat emlékét elmosta az idő - pontosabban egy sor sokkoló terrortámadás a lockerbie-i merénylettől a szeptember 11-én át a Bataclanban történt mészárlásig. Azonban Iránban a mai napig elevenen él a tragédia emléke, a Bandar i-Abbasz-Dubaj járat száma a mai napig a 655-ös. A tragédiát természetesen akkor szokták legerőteljesebben Washington szemére vetni, amikor az USA valamelyik elnöke ráhelyezi Iránt a gonosz tengelyére, vagy pedig a ,,vérontás és a káosz" ügynökének nevezi.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Magyar játékszín – Földes Gábor, a színészek mártírja
  2018-07-03 23:27:53, kedd
 
  Ha feloldás, ha tragikus finálé...

Magyar játékszín - Földes Gábor, a színészek mártírja

Ablonczy László

Grátz Endre ügyész hazugságokból szőtt háromórás rágalomáriája nyomán 1957. június 4-én hat személyt ítéltek halálra Győrben. A vádirat Földes Gábor és társai címmel olyan személyek szövetkezését hazudta, akik nem ismerték egymást.

Földes Gábor a Kisfaludy Színház főrendezője volt. Június 5-én ,,Kovács Péter" jelzetű spicli (a Kisfaludy Színház ügyelője) jelentésében áll, hogy Kéry Edit színész közölte: ,,mindent megtesz azért, hogy mentse..., már többször járt Bpesten és nem kisebb emberekkel beszélt, mint Major Tamás, aki megígérte, hogy segít". (ÁBTL 3.1.2. M-14783) Valóban, Kéry Edit állhatatosan harcolt, de a belügy már őt is célba vette. Június 10-én a győri városházán, népes hallgatóság előtt Gyenes István bíró ellenforradalmi cselekményekre hivatkozva kihirdette Földes Gábor és társainak halálos ítéletét.

A főrendező mellett Tihanyi Árpád általános iskolai tanár, Gulyás Lajos református lelkész, Kiss Antal fűtő, Weintráger László segédmunkás, Cziffrik Lajos és Zsigmond Imre földműves szerepelt a vérbíróság listáján. Az ítélet délutánján Grátz és a színház rendezője, a Moszkvában tanult párttitkár, Giricz Mátyás az igazgatói irodában aláírta a Kéry elleni ,,tanúskodási" iratot. A színésznő ellen eljárást indítottak, és letartóztatták. Bizonyára azért is, hogy a fellebbezés folyamán ne tudja mozgósítani pesti kapcsolatait.

A Bizánc bemutatója

A színésztársadalom döbbenten fogadta a hírt, mert Földes Gábort főiskolai életéből, későbbi megnyilatkozásai és cikkei alapján hithű kommunistának ismerték. A belügyi levéltárban őrzött anyagok szerint Földes újpesti zsidó kocsmáros fia; származását szenvedte a háborúban, az új világban a színi akadémián, azonban a Horváth Árpád Kollégium lelkes vezéreként tündökölt. Olykor még tanáraival is harcot kezdett, például Hont Ferenccel, mondván: ,,nem törődött a diáksággal" (ÁBTL V. 1411876). 1949-ben végzett színészként, a Bányász Színház, majd a Honvéd Színház rövid életű tagsága után került Győrbe, ahol már rendezőként dolgozott.

Az időnek kedves darabok (Aranycsillag, Határszélen, Nem magánügy, Tűzkeresztség) mellett operetteket és a 48-as forradalmat idéző darabokat (A kőszívű ember fiai, Fáklyaláng) állított színre. Némelyik a vidéki színházak fővárosi szemléin is figyelmet érdemelt. A sztanyiszlavszkiji lélektani realizmust követte, példaképe Gellért Endre volt, aki a Nemzeti Színház kiváló előadásai mellett emberségével, szellemével áthatotta az egész magyar színjátszást. A XX. kongresszus Moszkvából szivárgó eseményei, melynek nyomán a Rajk-per hazug voltának kénytelen beismerése és a Petőfi Körben elhangzó előadások hírei megrázó és eszméltető fordulatot jelentettek Földes életében.

Az irodalmi és színházi világban szenzáció, amikor Földes 1956. szeptember 15-i évadnyitásra Herczeg Ferenc Bizáncát hirdette meg. Szerzője 94 évesen, 1954-ben elhunyt, művei 1945 után tilalmi listán szerepeltek. ,,Egy halálra ítélt nép" keserves víziójában íródott a Bizánc, ahogy Herczeg A gótikus ház című emlékiratában olvasható. A Nemzeti Színház 1904. április 22-én mutatta be, majd többször felújította. Európa állapotát érzékelve ma sincs időszerűbb darab.

A trianoni diktátumot követően, az 1921-es előadáshoz kötődve ébresztő reménységgel írta Harsányi Kálmán: ,,az alapjaiban megrohadt Bizánc összeomlásának festésében a mi katasztrófánk megsejtése vezette, s ma egyenesen szívünkben talál Giovanni mondása, mely másfél évtizeddel ezelőtt még csak mint valami mellékes aforizma suhant el fülünk mellett »Minden nemzet akkor hal meg, amikor megássa a maga sírját«." Soha addig, de 56 szeptemberében az országos lapok, Magyar Nemzet, Szabad Nép, Művelt Nép, Színház és Mozi kritikusai utaztak Győrbe, és tudósítottak a Bizánc bemutatójáról.

A rendezés gondossága mellett Konstantin császár alakítóját, a Nemzeti korábbi tagját, Kárpáthy Zoltánt dicsérték, akiről a legenda úgy szólt, hogy novemberben az uralkodó palástjában érkezett a határhoz, és a sorompónál ,,Utat Bizánc császárának!" felszólítással távozott az országból. Párizsig jutott, aztán hazatért, és a következő évtizedet átitta, hatalmas tehetségét felemésztve 46 évesen hunyt el.

A forradalom előtti hónapokban a győri közélet is ébredezett, Földes a népszerű Szigethy Attilával felélesztette a Nékoszból való kapcsolatát, a baráti körhöz tartozott Kéri József megyei főügyész, aki korábban Nagy Imre miniszterelnöki hivatalában titkárkodott. Amikor október 25-én a pesti események hatására Győrben is tüntető menet vonult a városháza elé, a színháziakat Földes vezette, s beszédében a fővárosi áldozatokat siratta, de higgadtságra figyelmeztette a győrieket.

A Talpra, magyar!-t szavalta, és a tömeg vele skandálta a refrént. A belügyi összefoglalóból tudjuk (ÁBTL V-3.1.9.-150369), hogy 26-án a színházban is megalakult az ideiglenes munkástanács. Ezen a napon Szigethy Attila, a városi, majd később a megyei forradalmi testület vezetője kérte Földest: menjen Mosonmagyaróvárra, hűtse a helyzetet, mert ott egyre erősödött a feszültség. Útközben már visszafordított egy fegyveres csapatot.




Horváth Teri, Földes Gábor (középen) és Inke László 1956. április 3-án az irodalmi és művészeti díjak
átadása után
Fotó: MTI-Tormai Andor


Szökés a városházáról

Kihallgatásán Földes így mesélte el a történteket: ,,Az óvári tanácsházára mentem, ahol a párttitkárral beszéltem, aki [...] kérésemre telefonált a laktanyába, hogy a győri tanács kezébe tegyék le a fegyvert. Ezután kimentem a laktanyába autóval, ahol a parancsnokot már nem találtam. Felszólítottam a vonalban felsorakozott katonákat, hogy tegyék le a fegyvert. Elmondtam azt is, hogy hiába fordultam az óvári helyőrséghez katonai erősítésért, ott nem volt már sem parancsnok, sem katona, a laktanyába betört a tömeg, és a győri fegyveresek teljes anarchiát teremtettek. Egy határőr tisztet súlyosan megvertek, egynek a védelmében engem is megvertek - ezt Szigethy láthatta is rajtam -, két határőrt pedig hazahoztam Győrbe... Elmondtam azt is, hogy ott lincselés tört ki, és egy határőr tisztet meglincseltek, hogy meghalt-e, azt én magam se tudom." (ÁBTL 3.1.9. V-145910)

A határőr meghalt, de ennek előtte Dudás sortűzparancsára több mint száz ártatlan halott és sok sebesült igazolta a bestiális eseményt. Az apokaliptikus elkeseredettségben Földest is ÁVH-snak vélték, ütlegelték, miközben életét kockáztatta, hogy a pogromból az ÁVH-s Vági Józsefet kimentse. Másnap a győri városházán őt is menekíteni kellett, mert egy zsidózó szélsőséges csoport Szigethytől követelte Földes eltávolítását a városi bizottmányból. A forradalom vezetője az asztalt verte, és védte társát: becsületes magyar ember! Földesnek szökve kellett elhagyni az épületet.

Amikor a szovjet tankok összezúzták a szabadságról szőtt álmait, közölte: a továbbiakban nem tekinti magát párttagnak. Járta az üzemeket, szónokolt a forradalom hűsége jegyében, a vagongyárban a Piros a vér a pesti utcán című verset mondta a munkásoknak. Néhány nappal november 4. után letartóztatták, de aztán Kéri József főügyész intézkedett, és távozhatott a rendőrségről.

A színházban olykor csaknem tettlegességre menően Giricz Mátyással viaskodott: a sztrájkolók mellé álljanak-e, vagy sem? És mivel nyisson a színház? Giricz A mosoly országával kezdett volna; Földes akarata erősebb volt: így a Bánk bánt próbálták Szilágy Alberttel társrendezésben, az évtizedes börtön után, Kiss Ferenccel a főszerepben. A december 12-i bemutatóra Gáti György igazgató karhatalmistákat hívott, akik felügyelték a közönséget.

Február 25-én a Vízkereszt főpróbájáról vitték el, majd 28-án kiengedték. Még megrendezhette Strozzi Játék és valóság című kétszemélyes darabját Kiss Ferenccel és Göndör Klárával (1957. március 8.), majd a Maupassant Gömböc-novellájából dramatizált Kocsma a határon című darabot vitte színre (április 16.). A sajtó éberen üzemelt: a Strozzi-játék április végén Pesten, a Bartók Teremben vendégeskedett, de az Esti Hírlap április 24-i számának előzetese már nem írta le Földes nevét.

Néhány napig Vág községben tartózkodott a nemrég elhunyt Jászai László színművész szüleinél, ők segítették volna, hogy átjusson a határon, de Földes ártatlanságának tudatában maradt, aztán 1957. április 30-án letartóztatták. Szigethy Attila már végzetes napokat élt a börtönben; május 17-i öngyilkossági kísérlete után, vélhetően Földesék halálos ítéletének hírével is terhelten, augusztus 12-én a második emeletről levetette magát.

A másodfokú ítéletre várva Földes édesapja és családja segítséget keresett; Major Tamást is kérték a bestiális terv megakadályozására. Földes a börtönből írta a feleségének: ,,Nehéz szerepemet, ha feloldás, ha tragikus finálé fejezi is be, teljesen megnyugodtam, az igazság fölényével fogom végigjátszani." A másodfokú tárgyalás előtt Gáti György és Giricz Mátyás, már érezvén súlyos, vétkes szerepüket, felkeresték a tárgyalást vezető Ledényi Ferenc hadbírót, mondván: ,,... a színház tagjai és pártszervezete, ismerve Földes Gábort, nem tartják indokoltnak a legsúlyosabb ítélet kiszabását, annál is inkább, mert az utóbbi időben olyan dokumentumok merültek fel, amelyek mellette szólnak." (ÁBTL 3.1.9. V-144506)

Út az akasztófáig

December 20-án Major rendezésében bemutatták Machiavelli Mandragóráját, 21-én zárt ülésen a Katonai Kollégium megerősítette a győri ítéletet. Machiavelli A fejedelem című munkáját Major kölcsönözte Kádárnak, aki 1957 júniusában köszönettel visszaküldte a Nemzeti igazgatójának. Major Kádárral is beszélt, aki közölte: ,,nem hibázhatnak" azzal, hogy beavatkoznak a törvénykezésbe. Aztán Major megszervezte a főtitkár és Szénási Géza legfőbb ügyész közti találkozót. Földes családja a Parlament kijáratánál várta a direktort a hírrel, de Major a hátsó kapun kiosont, menekült a rossz hír postásának szerepétől.

A Kegyelmi Tanács helyett az Elnöki Tanács döntött a fellebbezési kérvényekről. A január 10-i ülésen a 21 tagú testületből heten hiányoztak. Egy ideig kedvezően állt Földes ügye, aztán valaki (vélhetően Kristóf István titkár vagy Kiss Károly) ki-be járt, hozta az instrukciókat, és váratlanul drámaira fordult a helyzet. Kádár nem jelent meg az ülésen, de szinte bizonyos, hogy az ő utasítására hagyták jóvá Földes halálos ítéletét, amelyet január 15-én 4 óra 47 perckor Győrben hajtottak végre. Földes az akasztófa alatt a független Magyarországot éltette. Azon az estén a tragikus hírről értesülvén a Nemzeti kulisszái mögött Sinkovits Imre leköpte Major Tamást. Nem a direktort, hanem az MSZMP Központi Bizottságának tagját.

Vajon mi vezette a kádári megtorló gépezetet, hogy a kommunista színházi embert halálra ítélje? A főváros mellett Győr a forradalom központjává emelkedett, a munkásság egyik tekintélyes városa, tehát elrettentő példát, erőt kellett mutatni. További érv: 1957 júniusában az MSZMP pártértekezletén Kádár nyíltan beszélt: az átállt kommunistáknak, ahogy ő mondta: ,,az árulóknak" nincs bocsánat! Ezért hamis a kései állítás, hogy a népiek, Illyés, Tamási és mások elkerülték a börtönt, az urbánusok, Déry, Háy és mások nem.

Kádárék fontos szempontja volt a forradalmárrá lett kommunisták büntetése. Kérdés továbbá: miért kellett Földes Gábort és társait az akasztófáig hajszolni? Tekintsünk a hat mártír foglalkozására: népfrontos család a magyar társadalom változatos színeiben.

Illyés Gyula egy 59-es naplójegyzete szerint Kodály így beszélt Grátzról: ,,Összehivatta a bírákat és jogászokat, ügyvédeket, nagy bemutatkozó beszédet mondott [Győrben]. Ő az ország legfiatalabb ügyésze, elképzelhetik, milyen bizalmat élvez a Párt részéről. A Pártra hivatkozva követelt egyre több és több halálos ítéletet. Földest a rendezőt is ő juttatta bitófára. Mindenkit fenyegetett. De egyre többet beszéltek a visszaéléseiről is.

Pénzt és szeretkezést zsarolt a foglyoktól. Az ügyészek és az ügyvédek nyomozni kezdtek, adatokat gyűjtöttek ellene, s hogy leleplezzék beugratták egy vesztegetésbe." Hogy Kodály története meseszerű, miszerint Grátz letartóztatása közben öngyilkos lett, arról Békés Márton írásából értesülhettünk (Látószög, 2017. augusztus 29.). Grátz vérügyészből Gelka- és Keravill-kalandjai után szoláriumos herceggé nemesedett. Ma is boldogan él, és meg nem halt.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Putyin mostantól az Erdély nevét viselő ezrednek is
  2018-07-03 23:21:12, kedd
 
  Putyin mostantól az Erdély nevét viselő ezrednek is parancsol





Kissé provokatívra sikeredett a keresztség.



Barátinak nehezen nevezhető lépéssel trollkodott meg több közép- és kelet-európai országot - köztük az oroszoktól hagyományosan és intézményesen rettegő Romániát - Vlagyimir Putyin orosz elnök: az érintett országok városairól, illetve régióiról nevezett el orosz katonai ezredeket.

Bukarestben például amiatt kaphatnak agyi vértolulást az illetékesek, hogy egy ezredet Erdélyről neveztek el - számolt be róla a Szabad Európa Rádió.

A június 30-án aláírt, de csak hétfőn nyilvánosságra hozott elnöki rendeletek ukrajnai, fehéroroszországi, lengyelországi és németországi településeket érintenek Erdély mellett.

A szovjet hadsereg második világháborús, Sztálin diktatúrája idején játszott szerepét felidéző rendeletek indoklása szerint azokkal ápolni kívánják ,,a dicsőséges katonai és történelmi hagyományokat, és táplálni a haza és a katonai szolgálat iránti szeretetet a hadsereg tagjai körében".

A rendeletek ugyanakkor igencsak provokatívnak minősülnek, hiszen Lengyelországban például a legkevésbé sem felszabadítónak tekintik az egykori Szovjetuniót, hanem nettó megszállónak. És hát a többi érintett ország sem mondhatja el magáról, hogy a szovjet megszállás a Kánaánt hozta volna el számára.

A rendeletek értelmében a 6. Harckocsi Ezred mostantól Lvovi Ezred néven szerepel, a 68. Harckocsi Ezredet Zsitomir-Berlin néven kell keresni, a 63-adikat pedig Nyizsinről nevezték el - ezek a német fővárost leszámítva mind ukrajnai városok. Ami szintén meglehetősen pikáns, tekintve, hogy a Krím 2014-es elcsatolása és a Donbasszban zajló háború miatt az orosz-ukrán viszony enyhén szólva is mélyponton van.

1944-ben Sztálin nevezte el a 93. Harckocsi Ezredet Zsitomirról a második világháborúban játszott szerepe nyomán. Ezt később 68. harckocsizó ezreddé nevezték át, a Szovjetunió felbomlása után pedig felszámolták. Ezt követően tavaly ismét életre hívták.

Emellett Vityebszk, Kobrin és Szlonyim fehéroroszországi városokról, valamint Varsóról és Berlinről is neveztek el ezredeket - hogy Erdélyt már ne is említsük.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Boros Imre: Soros és a pénzhatalmi elit áll a forint elleni
  2018-07-03 00:23:54, kedd
 
  Boros Imre: Soros és a pénzhatalmi elit áll a forint elleni spekuláció mögött





A mostani forintgyengülés mögött részben világgazdasági folyamatok, részben migránsügy miatti politikai bosszú áll. Ennek a a véleményének adott hangot Boros Imre közgazdász lapunknak nyilatkozva. Szerinte a Matolcsy György által vezetett jegybank helyesen teszi, hogy nem emel kamatot, mert azzal sokat ártana a magyar gazdaságnak.

Vegyük sorjába a gazdaság tényeit. A számok azt mutatják, hogy sokkal többet teljesítünk a külföld felé, mint amennyit onnan kapunk. Több deviza folyik be az országba, mint amennyit ki kell fizetni azért a termékekért és szolgáltatásokért, amit igénybe veszünk. Ez a különbözet megjelenik devizában, ami előbb vagy utóbb becsatornázódik a Magyar Nemzeti Bankba. Emiatt a forintnak sokkal inkább erősődnie kellene, mint gyengülnie.

De van egy másik dolog, amiről kevesebbet beszélnek, az államadósság. Ennek jóval több mint felét külföldiek finanszírozzák, és nem magyarok. Itt is sikerült azonban előrelépni, mivel korábban devizában hiteleztek, ma már jórészt forintban. Azonban ettől még a külföldiek tulajdona, és nekünk meg az adósságunk. Ide tartozik az a fejlemény, hogy az Egyesült Államokban már kétszer is kamatot emeltek, ami az amerikai állampapírok hozamának emelkedésével jár. Mellesleg Trump nem csinálja rosszul a dolgokat, és jól megy az USA gazdasága. Ezért pénz áramlik ki Európából az USA felé, egyébként magából az euróból is, amelynek megbotlott az árfolyama a dollárhoz képest. De ilyenkor bekövetkezik, hogy az úgynevezett feltörekvő országokból szintén vonul ki a pénz. A złotyi és cseh korona hasonló pályát ír le az elmúlt hónapokban, mint a forint.

POLITIKAI BOSSZÚ
Ezekhez kapcsolódik azonban még valami, amit már 2012-ben megtapasztalhattunk. Ez nem más, mint azoknak a bosszúja, akik minket a nyugati féltekén nagyon nem szeretnek. Itt elsősorban Soros Györgyöt szokták emlegetni, de rajta kívül vannak még jó néhányan. Tudjuk, hogy a V4-ek diadalt ültek a legutóbbi EU-csúcson, hiszen a migránsügyi tárgyalások úgy alakultak, ahogy nekünk kedvező. Nyilvánvaló, hogy ezt az egyezséget ezek a pénzügyi körök már jó előre tudták. Úgy gondolták, hogy beiktatnak egy kis ,,büntit". Ez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy elkezdenek nagy volumenben eladni magyar államkötvényeket, amit átváltanak euróra és dollárra. Ezért kialakul az árfolyam gyengülés és az adósságunk hozamának emelkedése. A hozamemelkedés miatt pedig Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét támadják, és sürgetik, hogy emelje a kamatokat. Na ezt hívják spekulációnak - szögezte le Boros.

Nyilvánvaló, hogy egy kamatemelés a magyar gazdaságnak nagyon nem hiányzik. Ekkor a háztartások, a vállalkozások és költségvetés kamat terhei megnőnek, és ez a pénz Hegyeshalom irányába elhagyná az országot. Ezért áll ellen a kamatemelésnek a Matolcsy jegybankelnök. Arra hivatkozik, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nem az a dolga, hogy az árfolyamat figyelje, hanem az, hogy az inflációt. Azt mondja, hogy neki, mint jegybanknak, akkor van dolga, ha az infláció eléri esetleg a 3 százalékot. Egyébként is a magyar gazdaságnak inkább előnyős az árfolyamcsökkenés. Igazából csak a külföldre nyaralni induló turistáknak van ebből a mizériából kára. De a hazai exportálóknak és idegenforgalomnak előnyös. Az lehetne komolyabb baj, ha az árfolyamcsökkenés azonnali áremelkedést váltana ki, de ennek semmi jele. De ha nem sikerül a Magyar Nemzeti Bankot a buliba, akkor ez a spekuláció kifullad majd és spekulánsok sok pénzt fognak veszíteni.

SOROS GYÖRGY CSAK EGY KIFUTÓ FIÚ
Visszatérve az ellenünk irányuló spekulációra, megállapítható, hogy az egyik motívum a politikai bosszú. Boros elmondta, hogy nem akar senkit se megnevezni, de vannak sejtések kik állnak a dolgok mögött. Akár például az üres shortolásnak nevezett ügyletek is előfordulnak. 2012-ben volt olyan is, hogy egy emblematikus amerikai bank, amelyik az kategória, hogy ,,soha, semmire nem farag rá", eladott egy magyar banknak magyar államkötvényt, aminek kifizették a vételárát, de nem szállították le a kötvényeket. Amikor ezt a magyar fél szóvá tette, akkor azt üzenték nekik, hogy jobb ha csöndbe maradtok. Az ilyen ügyletek, amikor eladják a nagy semmit, komoly árfolyamhatásokat tudnak kiváltani. Na ezekre az esetekre van a jegybank, amely figyeli a devizakereskedést, és ezért a spekulánsok nem tudnak teljesen elbújni.

Tehát, hogy kik kavarnak az idővel úgyis kiderül, de ezt úgyse fogja soha senkinek elmondani a magyar jegybank. Nem csak Soros Györgyre kell gondolni, mert ő lényegében egy kifutó fiú. Különben is Soros és üzlettársai közt sem felhőtlen a kapcsolat. Elég idős már, és ezért gyorsan betettek az alapítványokba a Soros pénzéből 18,6 milliárd dollárt, nehogy ez a pénz az örökösök kezére jusson. Leválasztottak 6 milliárd dollárt, ami tevékenységének jutaléka, ami majd örökölhető lesz. Ezt természetesen a liberális sajtó valamiféle nagy jótékonyságnak tüntette fel, de erről valójában szó sincs. Vagyis csak sejteni lehet, hogy pontosan kik állnak a mostani spekuláció mögött. De elég pontos meghatározás, ha azt mondjuk, hogy pénzhatalmi világelit áll a dolgok mögött - jelentette ki Boros Imre. Azok, akik nagyon haragszanak ránk.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Tíz évi börtönnel büntetnék a románellenességet
  2018-06-29 23:17:27, péntek
 
 



Amit azért jó tágan határoznak meg. Szerencsére a honatyák újabban le szokták söpörni az ilyen javaslatokat.

Akár tíz évi börtönnel is büntetné a románellenes megnyilvánulásokat az a törvénytervezet, amelyet ma nyújtott be a szenátusban 33, a teljes politikai palettáról érkező honatya. Köztük Marius Paşcan, a PMP ügyvezető elnöke, volt Maros megyei prefektus, akit eddig is módfelett frusztrált minden olyan nyelvi jog, amellyel a magyar közösség élt, élt volna vagy ezután élne a készülő közigazgatási törvénykönyv alapján.

A PSD, PNL, PMP, sőt USR soraiból is érkező honatyák úgy akarják megelőzni a románellenességet és küzdeni ellene, hogy három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtanák azt, aki nyilvánosan népszerűsít bármilyen románellenes ötletet, fogalmat, doktrínát, vagy románellenes anyagot, szimbólumokat terjeszt, forgalmaz.

Akkor nem tekinthető ez bűncselekménynek, ha művészeti, tudományos, kutatási, oktatási célból vagy közérdekű vita céljából teszi valaki.

Aki legalább háromfős románellenes szervezetet alapít vagy ahhoz csatlakozik, három évtől tíz évig terjedő börtönbüntetést kockáztatna. Kivéve, ha valaki feljelent egy ilyen szervezetet, még mielőtt leleplezik, mert akkor ő büntetlenséget élvez.

És akkor lássuk, mit tartanak románellenesnek:

A kezdeményezők szerint románellenes az olyan ,,románokra vonatkozó percepció, amelyet irántuk való gyűlöletként fejeződik ki, valamint a romángyűlölet motiválta verbális és vagy fizikai megnyilvánulás, amely románok vagy nem románok iránt, románok tulajdonai, román közösségek intézményei vagy templomai ellen irányul". (Mi kérünk elnézést a bikkfanyelvért - szerk.)

Románellenes szervezet pedig ,,bármely, három vagy több személy alkotta csoport ideiglenes vagy folyamatos tevékenységgel, amelynek célja románellenes gondolatok, fogalmak vagy doktrínák népszerűsítése. Idetartozhatnak bejegyzett vagy nem bejegyzett szervezetek, pártok, politikai mozgalmak, egyesületek és alapítványok", illetve bármilyen, a törvény hatálya alá eső jogi személy.

Románellenes szimbólum pedig a törvényjavaslat szövege szerint az olyan ,,zászlók, emblémák, kitűzők, egyenruhák, szlogenek, köszöntési módok és ehhez hasonló jelzések, amelyek románellenes gondolatokat, fogalmakat vagy doktrínákat közvetítenek". Románellenes anyagnak minősülnek a románellenes gondolatokat, fogalmakat vagy doktrínákat népszerűsítő képek, szövegek, hang- és videófelvételek.

A kezdeményezők az antiszemitizmus ellen küzdő törvényt említik előképként, az abban foglaltakat szerintük be kell vetni a románellenesség ellen is, amely szerintük kitartóan nyilvánul meg, és egyre agresszívebben terjed. A románellenesség szerintük harc a román identitás bármilyen kifejeződése ellen, a román nemzet legitim szuverenitásának megkérdőjelezése, a román nép ellen irányuló diszkrimináció vagy xenofóbia.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
     1/156 oldal   Bejegyzések száma: 1550 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 83 db bejegyzés
e év: 898 db bejegyzés
Összes: 23839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 916
  • e Hét: 29417
  • e Hónap: 105590
  • e Év: 1390545
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.