Belépés
vicky0709.blog.xfree.hu
Az ember keményebb, mint a vas, erősebb, mint a kő, és törékenyebb, mint egy szál rózsa. Vicky Baby
1985.07.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Mit mondhat...
  2008-02-06 18:05:59, szerda
 
  mit mondhat 1 fájó szív.... szeretlek?, ne menj?
de ekkor kell az észnem közbe szolnia , hagyd el fiam,had menjen , ha
mennie kell
ha ugyérzi
ha ugyérzi ez a helyes , és már nincs maradása
elkell temetni a multat
és a jövőnek élni
a multból csak a jóra , a roszra nemszabad gondolni
eltemetlek mert ezt akartad ezt kérted
de oly nehéz
lelken nehezen enged a gödör felé
az ásóm nyele eltörik
az aásó élek kicsorbúl
de ezt kérted
muszály hagyalalk
elmenni
mert ezt kérted
azthiszem soha többé neakarok igy érezni ahogy most és ahogy éreztem
inkáb énis meléd fekszem és magam is eltemetem
ezek a szavak szívből jönnek ,vérző szívből
de vérből sok van és a hit ami ezt a vért megalvasztja szívemben és a lelkem
nyugovóra tér


ezt kívánom neked is ezt kérted tőllem
én megpróbálom de oly nehéz ien kérést teljesíteni
nehéz nagyon nehéz
bár irányíthatnám a dolgokat és tehetném azt amit a szívem diktál de sajnos
nem tehetem
mert 1 szív nem szív 2szív alkot 1 teljes szivet
és már sajnos csak 1 dobog nem kettő 1 láng felé igérem igyekszem de nem
megy hiába is teszek igéretet
próbálom lecsukni szemem és nyugodtan feküdni de a könny utat tör és a sós
lé ami kifojik marja arcom és igy nemtudok elaludni sem sajnálom nagyon
sajnálom nagyon nehéz kitépni magamból olyat amit szentnek és
sérthetetlennek tartottam
csak csupán elköszönni tudok és joéjt kivánni majd 1x talán megérted és én
addigra lenyukszom
szia baba egyetlen babám ...... ........XXX
bár megérinthetnélek és a csokot lehelhetnék arcodra most


1x elkapott 1 érzés és ezeket írtam 1 számomra nagyon fontos embernek
gondoltam valami költöi dolog lehet mert az volt a reakció
h hova kell besorolni nem tudom , nem rím az biztos de szerettem volna énis valamit íde beirni és ez olyan volt , ugyéreztem h mért ne hátha lessz pozitív hozzászólás :)
üdv


Papos Zsolt Márk
 
 
0 komment , kategória:  Prózák  
Nem menekülhetünk...
  2008-02-06 18:04:56, szerda
 
  Nem menekülhetünk a valóság elől!

Nagy fényesség vette körül a férfit, és számára szokatlan környezet. Nem tudta hol van, de jól érezte magát: ami tegnap szürkén nehéznek tűnt, az ma ragyogóan könnyednek tetszett.
Eddig a férfi ágyában feküdt, és próbálta felmérni újdonsult helyzetét. Már korábban elhatározta, hogy fölkel s körülnéz, már csak a mozdulat hiányzott tagjaiból, így hát erőt vett magán és kikúszott fekhelyéről. Bizonytalansága ellenére szinte lebegett a térben; ahogy így egyenletesen úszott előre a semmiben, annyi mindent látott, hogy föl sem tudta fogni. Egyszer egész élesen látott képeket, alakokat, sőt, néha az volt az érzése, hogy valós időben, valós helyen van. Másszor meg azt hihette látomásai vannak: összemosódó képek tucatjait látta egy szemvillanás alatt. Úgy vélte, az előbbi fényességnek nyoma sincs, inkább meghatározhatatlan sötétség olvasztotta magába, de ez lépésről lépésre változott.
Az egyik ilyen bevillanó vízión a feleségét és önmagát vette észre, amint veszekednek: éppen úgy, mint tegnap... 10 éve voltak házasok, kiegészítették egymást, ennek ellenére néha lecsapott a villám. Kívülről látva Andor-mert így hívták a férfit-, tudta, hogy ki kell békülniük; egy kicsit szégyellte is magát azért, hogy megbántotta azt, akiért tűzbe menne, de már nem volt mit tenni: már csak kibékülni lehetett. Mikorra ezeket végiggondolta azon kapta magát, hogy ismét új helyen jár. Csupa ismeretlenség övezte, nem tudta miért, de szorongás fogta el. -Hol vagyok, és mi dolgom nekem itt?-, most tudatosult benne, hogy idegennek érzi magát és fél. Olyan feketeség folyta körül, amilyet még életében nem látott, a távolban valami halványan derengő fényt sejtett, de úgy érezte sohasem érhet oda. Sötét volt, de érezte, hogy nincs egyedül. Nem tudta ki vagy kik vannak a közelében, de ösztönösen visszavágyott abba a látomásba, ahol imádott feleségét látta: hiányzott neki az ott átélt, viszonylagos, nyugalom és az, hogy valakit ismerjen ebben a titokzatos dimenzióban.
Megpróbált hátat fordítani a sötétnek: képtelen volt rá, valami delejes erő akarata ellenére egyre húzta bele a korom bugyraiba és érezte, hogy követik. Futni vágyott, de megdermedt. Sikolyok és jajgatások vegyültek az állandó hörgésbe, amelyek robbanásig feszítették idegeit. Eközben már zihálva loholt, az olykor még felvillanó képek kavalkádjától kísértve. Ismét látta maga előtt a hívogató és nyugtató fényességet, ám ekkor hírtelen földöntúli robaj hallatszott majd egy ezüstösen csillogó villám állta útját és...
Fölébredt. Úszott saját verítékében és zúgott a feje, agyában még kavargott valami, de nem tudott visszaemlékezni rá. Felesége békésen aludt mellette.
Öntudatlanul kiment a fürdőszobába és örült, hogy csak álmodott.

2003. november 19-30.

 
 
0 komment , kategória:  Prózák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 9832 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 38
  • e Hét: 1085
  • e Hónap: 3231
  • e Év: 121075
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.