Regisztráció  Belépés
pilka.blog.xfree.hu
A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. /Arisztotelész/ Fűzi Ilona /Borsósné/
1941.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 373 
Váci Mihály
  2010-07-21 19:49:55, szerda
 
 




Váci Mihály

Bodzafa

Felénk nem volt a láthatár
festői, mint hol fenyő rajzolt
fenséges csipkéket: - a táj
peremén csak pár törött gally volt.
Minálunk csak a bodza ága
borult szégyenlősen virágba,
s tárta szét könnyű tenyerét,
hogy eltakarja szégyenét.

Bodzafa! Szegények növénye!
Álmodott kertjük bús virága!
Gyümölcsösük gyümölcsös ága!
Szomjúságuk szőlőtőkéje!
Sétájuk hajló lugasa!
Szüretjük venyigesora!
Annak, aki bort sose szűrt,
bogyódból volt keserű fürt!

Cselédkertek labdarózsája!
Alvégek tamariszkusza!
Árendás-porták orgonája!
Te szegénysorok ciprusa!
Szalmatetős kunyhók, borházak
lakóinak leándere,
és maszatos, rongyos pulyáknak
fanyar, vad málna-erdeje.

Kiknek szoknyáját nem súrolta
kiskertekben a virág ringva:
- szúrós illatú bokrod volt a
béresasszonyok rozmaringja.
Ujjuk közt leveled morzsolták
templomban, ünnepnapokon.
Ó te megszentelt, megcsúfolt ág,
szemet maró bazsalikom!

Jaj! Szegények hársfa-teája:
bodzavirág! Ki nem ment patikába,
főzött leved volt gyógyfürdője.
Kis szolgálók, napszámos lányok,
ha szerelmes levelet írtak,
bogyóid leve volt tintájuk,
s könnyük, amit ég hozzá sírtak.

A birtokot akácsorok
s dölyfös jegenyék keretezték:
- a nincstelenek ott keresték
otthonuk, hol te lombosodsz!
Bodzafa! - két világ határán
lombjaid sora volt a mezsgye.
Lobogj, hogy aki messze jár már,
hona határát ne tévess





 
 
2 komment , kategória:  Vers  
Derűs napot,
  2010-07-18 14:02:58, vasárnap
 
 







Váci Mihály



VIRÁG


Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.

Állad remegve fogom kezembe,
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: - Láss! És mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.

De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni, mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz, illatozó virág.



 
 
1 komment , kategória:  Vers  
Szép napot...
  2010-07-18 13:59:50, vasárnap
 
 




Komáromi János

Ma valahogy

ma valahogy nem csillan a fény
ma valahogy minden kőkemény
ma valami eltűnt
valami elveszett
ma nem találom a kezedet

ma valahogy nem csendül a dal
ma valahogy minden megzavar
ma valami nincs itt
valami üressé vált
ma megtalálom a bús magányt

ma valahogy nem fényes a Nap
ma valahogy a szó is megakad
ma valami hideg lett
valami reszketett
ma felgyújtottam a szívemet

ma valahogy nem nyugodt az éj
ma valahogy semmit nem mesél
ma valami kialudt
valami elégett
ma feledni kéne az egészet

ma valahogy nem megy semmi
ma valahogy mást jó volna tenni
ma valami más lett
valami érintett
ma emléked kísértett

 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Ady Endre
  2010-05-12 12:44:17, szerda
 
 






Ady Endre


Mert túlságosan akarlak



Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kínállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kívánlak.

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csípőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.

S a napok múlnak-múlnak
S beteg szívembe fúlnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsúzok Tőled:
Túlságosan akarlak.





 
 
1 komment , kategória:  Vers  
Lady Moon
  2010-04-28 14:13:49, szerda
 
 



Lady Moon


Azt mondják a boldogság olyan, mint egy pillangó.
Ha megpróbálod megfogni, elrepül,
De ha csendben s nyugton maradsz,
Tán a válladra ül.

Egy este puha lepkeszárnyán rám is rám talált,
De aztán hamar tovalibbent.
S nem is sejtette talán,
Milyen lassú, könyörtelen gyilkos tud lenni
a Magány..





 
 
1 komment , kategória:  Vers  
Ady Endre
  2010-04-28 14:11:29, szerda
 
 





Ady Endre

A könnyek asszonya

Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szívembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.


Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szívemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a múltnak.
Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.


Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.



 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Baranyi Ferenc
  2010-04-28 14:03:19, szerda
 
 





Baranyi Ferenc


Roskadó alázat

Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak,
csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megunlak,
hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt?
Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt,
nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek:
a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet.


Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha tőled,
hogy elveszíted egyszer mindent-bíró erődet,
hogy felbőszít a vakság, mely téged meg se látva
űz nálad haloványabb heveny-nők mámorába,
és lázadón ragyogsz fel, mert fájni fog, megértem,
nagy fények birtokában - maradni észrevétlen.
Mert szép vagy, mint a vadvíz színéről gyűrűző nesz,
melyből a partra érve nyugalmas esti csönd lesz,
mely fel sem fogható már, még sóhaját se hallod,
csak titkos lebbenését érzékelik a partok.



Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvígasztal.
De hallgattál az első csokor-elmaradásnál,
és hallgattál az első kijózanult varázsnál,
nem kérdeztél, ha kérdést olvastam a szemedből,
csak hallgattál szorongva. Féltél a felelettől.
S törődött hallgatásod csönddé hatalmasult már,
Jaj, nem lehet szerelmünk korán ősszé fakult nyár!


Vívj ellenemre harcot, ahol megküzdve érted,
vér-áldozásaimból derül ki: mennyit érek,
hidd el: téged silányít a roskadó alázat,
tüzeiddel gyötörj meg, mint sorvadót a lázak,
a lappangó bajoknál tisztább a látható kór:
jobban küzd gyógyulásért, ki sír a fájdalomtól.





 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Erdélyi József
  2010-04-21 13:00:07, szerda
 
 





Erdélyi József


ELÉG



Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhettelek, megcsókolhattalak.


Nekem az is elég, hogy nagyon szeretlek,
nekem az is elég, hogy nem feledhetlek.


Nekem az is elég, hogy meghalok érted, -
elég tudni, hogy élsz: engem az is éltet.



Ennyivel egy jónak meg kell elégedni,
de lehet, hogy másnak a minden is semmi.

Nem elég hogy láthat, nem elég hogy hallhat,
veled együtt élhet, veled együtt halhat...

Kívánom hogy aki elszeret éntőlem,
úgy szeressen mintha egy volna énvélem, -

örüljön, hogy láthat, örüljön, hogy hallhat,
hogy meg is ölelhet, hogy meg is csókolhat!




 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Az út felén túl
  2010-04-21 12:49:18, szerda
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!



Móra Magda

Az út felén túl ..

Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!

Link
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Kék nefelejcs
  2010-04-20 12:42:10, kedd
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!








Szabó Lőrinc

Nefelejcs


A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszin hangját, néha meg én magam
sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szivem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!



 
 
2 komment , kategória:  Vers  
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 373 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 822 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 17
  • e Hét: 253
  • e Hónap: 1019
  • e Év: 24119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.